A meglepő kapcsolat az agysérülések és a bűnözés között

A megrázó statisztika: az USA-ban az elítéltek 50–80 százalékának volt traumás agysérülése. A lakosság körében ez a szám kevesebb mint öt százalék. Kim Gorgens neuropszichológus megosztja velünk az agysérülés és az elítéltek viselkedése közötti kapcsolat kutatási eredményeit. A kapcsolat okozza, hogy a fogvatartottak közül sokan rekednek az igazságszolgáltatás forgóajtajában. Bemutat néhány módszert arra, hogyan tehető a rendszer hatékonyabbá és biztonságosabbá mindenki számára.

Traumás agysérülésnél, azaz TBI-nél

a fejet ért külső ütés hatására
az agyi funkciókban zavar lép fel.

Ezt a meghatározást hallva

talán profi sportolókra gondolnánk,

mivel az effajta sérülés az,
amelyet sportpályán szokhattunk meg.

Ez a kép határozta meg aztán
az TBI-ről való közgondolkodást.

Visszavonult sportolókon
végzek TBI-kutatásokat.

A TED színpadán 2010-ben

gyerekeket sportoláskor ért
agyrázkódásról adtam elő.

Így olyan valakiként, aki kutatja
és kezeli ezeket a sérüléseket,

örömmel látom a TBI iránti
növekvő érdeklődést,

főleg a sportolókra leselkedő
rövid és hosszú távú veszélyei miatt.

De ma egy nagyobb,
de nem kevésbé ellentmondásos csoport

traumás agysérüléseibe adok betekintést.

Őket nemigen látni címlapon.

Rájöttem, hogy a foglyok és a próbaidősök

meglepő módon a társadalom
legelesettebbjei közé tartoznak.

Az elmúlt hatévi kutatásaink

az igazságszolgáltatást és résztvevőit

egész más színben tüntette fel előttünk.

Talán önök előtt is más színben fogja.

Ezért megrázó statisztikával kezdem:

A bűncselekményért elítéltek 50–80%-ának

traumás agysérülése van.

Akár 80 százalékának!

A lakosság körében, pl. ebben a teremben,

ez a szám kevesebb mint öt százalék.

Most nem az agyrázkódásról beszélek.

Az afféle sérülések
kórházi ellátást igényelnek.

Többségük testi sértés következménye,

és ezek közül néhány
a börtönben is folytatódik.

A női elítéltek között
ez szám pedig még magasabb.

Majdnem minden egyes elítélt nő

ki volt téve személyek közötti
bántalmazásnak, erőszaknak.

Ezeknek a nőknek a fele
ismétlődő agyi sérüléseknek volt kitéve.

Agyuk hasonlít visszavonult focistákéhoz,

és őket is ugyanúgy érinti
az időskori elbutulás kockázata.

Pontosan ugyanúgy.

Mentális betegségekkel, szerhasználattal
és traumával párosulva

a TBI akadályozza a józan gondolkodást.

Kognitív károsodás éri őket, pl.
az ítélőképesség és önkontroll gyengesége;

ezek miatt az igazságszolgáltatás
forgóajtaján ki-be járkálnak.

Letartóztatások és elzárások várják őket.

A börtönben gyakorta balhéba keverednek.

Verekednek, leesnek az ágyukról.

Ahogy pedig szabadulnak,
hülyeséget csinálnak,

elfelejtik a jelentkezési kötelezettséget,
majd újra letartóztatják őket.

A statisztika szerint

ennek nagyobb az esélye,
mint annak, hogy nem fogják őket.

Kollégám szerint "harmincnapos
adagokban ülik le az életfogytiglant."

Gyakorta pedig ezek az emberek
nem értik, miért nem megy nekik.

Kisiklottnak érzik magukat, szoronganak.

Így annak tudatában, hogy a TBI áll
e nehézségek mögött,

csoportunk küldetése Coloradóban az,
hogy megbontsuk ezt a kört,

megszüntessük az ajtó körforgását.

Így együtt, az állammal
és helyi partnerekkel dolgoztunk,

és tervet kovácsoltunk,

amely a rendszernek,
a foglyoknak, a próbaidősöknek

és a végzős hallgatóim igényeinek
is eleget tesz.

A programban felmértük,
hogy egyesek agya hogyan működik,

ami alapján lényeges
módosításokat javasoltunk,

hogy a rendszert hatékonyabbá

és biztonságosabbá tegyük.

Amikor azt mondom: "biztonságosabb",
nem csupán a foglyokra gondolok,

hanem a börtönszemélyzetre is.

Ez a megközelítés némiképp pofonegyszerű.

Nem az agysérülést kezeljük,

hanem a mögötte meghúzódó problémákat,

amelyek bajba keverik az érintetteket.

Gyors neurofiziológiai szűrést végzünk,

hogy a foglyok gondolkodásmódjában lévő
gyengeségeket, erősségeket föltárjuk.

Az információt pedig két jelentés
készítésére használjuk.

Az egyiket a rendszer számára,

konkrét javaslatokkal, hogy miként
bánjanak az ilyen fogollyal.

A másik pedig egy levél a fogolynak

konkrét tanácsokkal,
hogy miként viselkedjék.

Pl., ha teszteredményünk szerint
a próbaidősnek nehezére esik

visszaemlékeznie a hallottakra,

a hallási emlékezet károsodott.

Ez esetben a bírósághoz
írott levelünk tanácsolhatja azt,

hogy a próbaidőn lévő mindig írásban
kapjon tájékoztatást fontos dolgokról.

A próbaidősnek szóló levél
pedig tartalmazhat olyanokat,

hogy vigyenek magukkal füzetet,
hogy a tájékoztatást le is jegyezzék.

De még ennél is fontosabb,

és most itt megállok,
hogy valamit tisztázzak.

A program nem csökkenti a felelősséget:

senki viselkedése
nem hozható fel mentségül.

Ez a régóta fennálló
negatív felfogás megváltoztatásáról

és az önérvényesítés fejlesztéséről szól.

Ami tulajdonképp felelősségvállalás.

Az "elfuseráltam, vesztes vagyok"-tól

eljut oda a fogoly,

hogy "ezeket rontottam el,

és így kell változtatnom rajtuk".

(Taps)

A rendszer végre észreveszi,
hogy a fogoly problémás viselkedése

nem abból ered, hogy nem akar,

hanem hogy nem tud másként viselkedni.

Változáskor a viselkedésre hiányosságként,

és nem konok ellenszegülésként tekintünk;

e helyzetekben nem kell több.

Halljuk foglyoktól szerte az országban,

akik írnak, és mindennél jobban
tudni akarják, hogyan segíthetnek magukon.

Ezt a virginiai Troyból írták,

egy 50 oldalas levélből vett részlet.

A férfi azt írja:

"Mit gondol az agyi traumáimról?

Tehetek valamit? Tud segíteni?"

Otthonunkhoz közelebb
több ezer hasonló történet van,

fájó, de remekül végződő történetek.

Ő Vinny.

Tizenöt évesen autó ütötte el,

és onnantól kezdve többet ült
börtönben, mint iskolapadban.

Néhány alapkészség fejlesztésével,

az után, hogy felmérésünk kimutatta

igen jelentős emlékezetgyengeségét,

Vinny használni tudta az ébresztőt
és az emlékeztetőt iPhone-ján,

hogy fontos találkozóiról el ne késsen,

ellenőrzőlistát készített,

hogy a nehezebb feladatokat
könnyebben elvégezhetőkre bontsa.

Ilyen alapeszközökkel felvértezve

Vinny már két éve nincs börtönben,

kilenc hónapja tiszta,

és nemrég tért vissza a munkába.

(Taps)

Ami Vinny számára nagyon elképesztő,

hogy sérülése után 15 évvel most először

bírói felügyelet nélkül van.

Kikerült a forgóajtóból.

(Taps)

Mára azt mondja: "Bármit megtehetek.

Csak jobban meg kell
dolgozzak érte." (Nevet)

Itt van még Thomas.

Neki igen jelentős figyelmi
és viselkedési problémái vannak

miután sérülés miatt
több mint egy hónapra kómába esett.

Miután újra megtanult járni,

első állomása...

A bíróság.

Képtelennek látta a balhémentes jövőt.

Mára naptárral járkál,
hogy ott legyen minden tárgyaláson,

mert ha nem, azt a bíróság
megsértéseként értékelnék,

és napközben szüneteket ütemez be,

hogy összeszedje magát,
mielőtt izgatottá válna.

Senki sem ismeri jobban a forgóajtót,

mint az, aki bírói emelvényen ül.

Ő itt jó barátom és kollégám,
Brien Bowen bíró,

akinek szívügye, hogy a rendszer
mindenkit szolgáljon,

és amikor erről a programról hallott,
azt pontosan odaillőnek találta.

Leül az összes ügyésszel,

hogy segítsen megértetni velük:

kétfajta vádlott áll a bíróság előtt:

az egyiktől tartunk –
gyakorta jogosan is –,

a másikon mérgelődünk.

Az utóbbiak, akik rendre
nem jelennek meg a bíróságon,

eljátszva ezzel a legkedvezőbb
próbaidőre való esélyt.

Bowen bíró hisz abban,
hogy kicsivel több támogatással

többek kerülhetnének ez utóbbi,

csak mérgelődést kiváltó csoportba,

majd innen végül a rendszeren kívülre.

A tengerész veterán Mike kapcsán
ezt be is bizonyította.

Bowen bíró meglátta az összefüggést
Mike 20 méteres zuhanásának története

és aközött, hogy menetrendszerűen

nehezére esett megjelennie
a bírósági idézésekre,

és betartania a kötelező
terápiás követelményeket.

Ahelyett egyre több börtönt
szabott volna ki rá,

Bowen bíró térképpel, ellenőrzőlistával,
tájékoztatóval küldte haza,

és inkább munkarehabilitációt javasolt,

és a terápiák rugalmas ütemezését.

E támogatással Mike újra munkába állt,

a szolgálatban történt
sérülése után először.

Családi kapcsolatait hozza helyre,

és épp a múlt hónapban elhagyhatta

Bowen bíró ún. veteránbíróságát.

(Taps)

A program rámutat a traumás
agysérülések, a kognitív károsodások

nyomasztó gyakoriságára

és a büntető igazságszolgáltatási
rendszer gyengeségére.

Rávilágít a kitartás és a felelősség
rendkívüli erejére.

Mike, Thomas és Vinny,

sőt Bowen bíró történetében is láthattuk,

hogy a felfogásbeli változás

és egy kis szerény alkalmazkodás
tette lehetővé az átalakulást.

Mindebből kitűnik:

a program miatt a foglyok és próbaidősök
másképp tekintenek önmagukra.

A rendszer másképp tekint rájuk,

és ha találkoznak velük a közösségükben,
remélem, önök is másképp tekintenek rájuk.

Köszönöm mindenkinek.

(Taps)