Return to Video

Hogyan másztam 914 métert függőlegesen, kötél nélkül

  • 0:02 - 0:05
    Hello. Szeretnék nektek megmutatni
    30 másodpercet életem legjobb napjából.
  • 0:38 - 0:43
    (taps)
  • 0:45 - 0:48
    Szóval ez volt az El Capitan,
    a californiai Yosemite Nemzeti Parkban
  • 0:48 - 0:50
    és ha nem látszódna,
  • 0:50 - 0:52
    egyedül másztam, kötél nélkül,
  • 0:52 - 0:55
    "free solo"-ban (biztosítás
    nélküli szabad mászásban).
  • 0:55 - 0:57
    Ezzel egy évtizedes álom vált valóra.
  • 0:57 - 1:00
    A videón épp 762 méterrel
    vagyok a föld felett.
  • 1:00 - 1:03
    Ijesztőnek tűnik? Igen, az.
  • 1:03 - 1:06
    Ezért töltöttem éveket
    az El Cap megmászásáról álmodozva
  • 1:06 - 1:07
    a cselekvés helyett.
  • 1:07 - 1:09
    De azon a napon, amikor a videó készült,
  • 1:09 - 1:11
    egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.
  • 1:11 - 1:13
    Oly kellemes volt,
    mint egy séta a parkban,
  • 1:13 - 1:16
    amit a legtöbb ember
    a Yosemite-ban épp csinált.
  • 1:16 - 1:19
    Ma arról szeretnék beszélni,
    hogyan maradtam nyugodt
  • 1:19 - 1:20
    és hogyan győztem le a félelmemet.
  • 1:20 - 1:23
    Először röviden elmondom,
    hogyan lettem hegymászó,
  • 1:23 - 1:26
    utána pedig elmesélem a két
    legjelentősebb mászásom történetét.
  • 1:26 - 1:28
    Mindkettő sikeres volt,
    ezért állhatok ma itt.
  • 1:28 - 1:31
    (nevetés)
  • 1:31 - 1:35
    De az elsővel
    egyáltalán nem voltam elégedett.
  • 1:35 - 1:39
    Míg a második, az El Cap,
    volt életem legsikeresebb napja.
  • 1:39 - 1:43
    A két mászásomon át látni fogjátok
    félelmem feldolgozásának folyamatát.
  • 1:43 - 1:46
    Egy tornateremben kezdtem mászni,
    körülbelül 10 éves koromban,
  • 1:46 - 1:48
    ami azt jelenti, hogy az életem
    a mászás körül forog
  • 1:48 - 1:49
    több mint 20 éve.
  • 1:49 - 1:52
    Egy évtizednyi, főleg beltéri mászás után
  • 1:52 - 1:55
    váltottam kültérire és
    elkezdtem "free solo"-zni.
  • 1:55 - 1:57
    Idővel egyre nyugodtabb lettem,
  • 1:57 - 1:59
    egyre nagyobb és nehezebb
    falakat másztam meg.
  • 1:59 - 2:01
    Számos "free solo" mászó volt előttem,
  • 2:01 - 2:03
    így volt honnan inspirációt meríteni.
  • 2:03 - 2:06
    2008-ra megismételtem a
    legtöbb korábbi szólót a Yosemite-ban,
  • 2:06 - 2:09
    és elkezdtem egy új, korábban
    meg nem mászott falról gondolkodni.
  • 2:09 - 2:12
    A magától értetődő első
    választás a Half Dome volt,
  • 2:12 - 2:15
    egy 610 m magas fal,
    a völgy keleti része fölött.
  • 2:15 - 2:18
    Az volt benne a probléma
    és egyben a vonzó is,
  • 2:18 - 2:19
    hogy túl nagy volt.
  • 2:19 - 2:21
    Nem tudtam, hogy készüljek fel rá.
  • 2:21 - 2:24
    Ezért úgy döntöttem,
    hogy kihagyom a felkészülést,
  • 2:24 - 2:26
    csak felmegyek, nekivágok a kalandnak.
  • 2:26 - 2:28
    Arra számítottam,
    hogy felnövök a feladathoz,
  • 2:28 - 2:31
    ami nem bizonyult a legjobb stratégiának.
  • 2:32 - 2:35
    Két nappal előtte egy barátommal
    megtettem az utat biztosítással,
  • 2:35 - 2:37
    hogy nagyjából tudjam, merre kell mennem,
  • 2:37 - 2:39
    és hogy lássam,
    fizikálisan képes vagyok-e rá.
  • 2:39 - 2:41
    Két nap múlva visszatértem egyedül,
  • 2:41 - 2:44
    majd úgy döntöttem,
    hogy nem akarok arra menni.
  • 2:44 - 2:46
    Tudtam, hogy van egy 100 méteres kerülő
  • 2:46 - 2:48
    ami megkerüli az út legnehezebb pontját.
  • 2:48 - 2:51
    Hirtelen úgy döntöttem,
    hogy a kerülő úton megyek,
  • 2:51 - 2:53
    még ha soha nem is másztam arra,
  • 2:53 - 2:55
    de azonnal elkezdtem
    kételkedni magamban.
  • 2:55 - 2:58
    Képzeld el magad egyedül
    egy 600 m-es fal közepén,
  • 2:58 - 3:00
    tűnődve, hogy vajon eltévedtél-e.
  • 3:00 - 3:02
    (nevetés)
  • 3:02 - 3:04
    Szerencsére a legjobb helyen jártam,
  • 3:04 - 3:06
    ami aztán visszavitt az útvonalra.
  • 3:07 - 3:09
    Kicsit túl izgatott voltam,
    valójában nagyon,
  • 3:09 - 3:12
    de nem hagytam, hogy nagyon zavarjon,
  • 3:12 - 3:15
    mert tudtam,
    hogy a legnehezebb rész a tetején vár.
  • 3:15 - 3:17
    Higgadtnak kellett maradnom.
  • 3:17 - 3:19
    Csodálatos szeptemberi reggel volt,
    ahogy másztam,
  • 3:19 - 3:22
    hallottam a turisták beszélgetését
    és nevetését a csúcson.
  • 3:22 - 3:24
    Ők a normális ösvényen
    másztak fel a túloldalon,
  • 3:24 - 3:26
    melyen leereszkedni terveztem.
  • 3:26 - 3:29
    A csúcs és köztem
    egy kopár gránitdarab volt.
  • 3:29 - 3:32
    Nem voltak repedések
    amikbe kapaszkodhattam volna,
  • 3:32 - 3:35
    csak a felület hullámai
    egy majdnem függőleges falon.
  • 3:35 - 3:37
    A cipőm sima gránitfalhoz
    való tapadására
  • 3:37 - 3:39
    kellett bíznom az életem.
  • 3:39 - 3:41
    Óvatosan felegyensúlyoztam,
  • 3:41 - 3:44
    előre-hátra mozogva a kis foltok között.
  • 3:44 - 3:47
    De aztán elértem egy lábtámaszt,
    amiben nem igazán bíztam.
  • 3:47 - 3:48
    Két nappal azelőtt simán ráléptem volna,
  • 3:48 - 3:50
    de akkor biztosítva lettem volna.
  • 3:50 - 3:52
    Most túl kicsinek és csúszósnak éreztem.
  • 3:52 - 3:55
    Nem hittem, hogy elbír,
    ha ránehezedek.
  • 3:55 - 3:58
    Megfontoltam egy lépést a széle felé,
    ami rosszabbnak tűnt.
  • 3:58 - 4:00
    A lábaimat elfordítva,
    a távolabbival próbálkoztam.
  • 4:00 - 4:01
    Még rosszabbnak tűnt.
  • 4:01 - 4:03
    Elkezdtem pánikolni.
  • 4:03 - 4:05
    Hallottam az embereket
    nevetni a csúcson felettem.
  • 4:05 - 4:08
    Bárhol szívesebben lettem volna, mint ott.
  • 4:08 - 4:10
    Az elmém minden irányban pörgött.
  • 4:10 - 4:12
    Tudtam, mit kell tennem,
    de túlságosan féltem megtenni.
  • 4:12 - 4:15
    Csak fel kellett állnom a jobb lábamra.
  • 4:15 - 4:18
    Egy örökkévalóság telt el,
    mire döntöttem, hogy megteszem.
  • 4:18 - 4:20
    Felálltam a jobb lábamra
  • 4:20 - 4:22
    és nem csúsztam meg, nem haltam meg.
  • 4:22 - 4:24
    Ez jelentette a végét
    a legnehezebb mászásnak.
  • 4:24 - 4:27
    Szóval így indultam onnan a csúcs felé.
  • 4:27 - 4:29
    Általában, ha megmászod a Half Dome-ot,
  • 4:29 - 4:31
    van rajtad kötél és mászófelszerelés,
  • 4:31 - 4:34
    a turisták álmélkodnak
    és köréd sereglenek egy fotóra.
  • 4:34 - 4:37
    Én meg csak felbukkantam a szélén,
    félmeztelenül, lihegve.
  • 4:37 - 4:39
    Feszült voltam, de ügyet se vetettek rám.
  • 4:39 - 4:43
    (Nevetés)
  • 4:45 - 4:48
    Elveszett túrázónak tűntem,
    aki túl közel ment a széléhez.
  • 4:48 - 4:53
    Körülöttem emberek,
    akik telefonáltak vagy piknikeztek.
  • 4:53 - 4:54
    Mintha egy boltban lennék.
  • 4:54 - 4:56
    (Nevetés)
  • 4:56 - 4:59
    Levettem a szűk mászócipőm
    és elkezdtem lefelé gyalogolni,
  • 4:59 - 5:01
    amikor emberek megállítottak.
  • 5:01 - 5:03
    "Mezítláb túrázol? Ez nem semmi!"
  • 5:03 - 5:07
    (Nevetés)
  • 5:10 - 5:12
    Nem akartam elmagyarázni.
  • 5:12 - 5:17
    Akkor éjszaka bejegyeztem a mászó naplómba
    a Half Dome "free solo" megmászását,
  • 5:17 - 5:20
    de szomorú arcot vágva tettem
    egy megjegyzést: "Tudnád jobban?"
  • 5:21 - 5:22
    Sikeres volt a mászás,
  • 5:22 - 5:25
    és első nagy mászásomként ünnepeltük.
  • 5:25 - 5:27
    Néhány barátom filmet is készített róla.
  • 5:27 - 5:28
    De én nem voltam elégedett.
  • 5:28 - 5:30
    Csalódott voltam a véghezvitele miatt,
  • 5:30 - 5:32
    mivel tudtam, hogy megúsztam valamit.
  • 5:32 - 5:35
    Nem szerencsés, hanem
    kiváló mászó akartam lenni.
  • 5:35 - 5:38
    A következő évben nem gyakoroltam
    a "free solo"-zást.
  • 5:38 - 5:41
    Tudtam, hogy nem szabad megszoknom,
    hogy a szerencsére bízom magam.
  • 5:41 - 5:43
    Bár még nem sokat "free solo"-ztam,
  • 5:43 - 5:45
    már elkezdtem gondolkodni az El Cap-on.
  • 5:45 - 5:49
    Mindig ott motoszkált a fejemben,
    mint a szabad mászás koronaékszere.
  • 5:49 - 5:51
    Ez a legtrükkösebb fal az egész világon.
  • 5:51 - 5:54
    Az azt követő hét évben,
    minden évben arra gondoltam,
  • 5:54 - 5:57
    hogy megmászom az El Cap-ot.
  • 5:57 - 6:00
    Amikor beautóztam a Yosemite-be
    és felnéztem a falra, ezt gondoltam:
  • 6:00 - 6:01
    Esélytelen.
  • 6:01 - 6:03
    (Nevetés)
  • 6:03 - 6:06
    Túl magas és félelmetes.
  • 6:06 - 6:09
    De végül elfogadtam, hogy én bizony
    le akarom tesztelni magam az El Cap-en.
  • 6:09 - 6:12
    Ez mutatná meg igazán a kiválóságot,
  • 6:12 - 6:13
    de másként kellett éreznem.
  • 6:13 - 6:16
    Nem akartam épphogy csak megcsinálni.
  • 6:16 - 6:18
    Most kiválóan akartam megcsinálni.
  • 6:19 - 6:21
    Megmászni az El Cap-et,
    mely oly félelmetes
  • 6:21 - 6:23
    a fal puszta mérete miatt.
  • 6:23 - 6:25
    A legtöbb mászónak 3-5 napba telik,
  • 6:25 - 6:28
    hogy felmenjen a 914 méteres
    függőleges grániton.
  • 6:28 - 6:30
    Meghódítani egy ilyen méretű falat
  • 6:30 - 6:33
    biztosítás nélkül, egy pár cipőben
    és ziazsákkal, lehetetlennek tűnt.
  • 6:33 - 6:35
    914 méter mászás
  • 6:35 - 6:37
    több ezer kéz- és lábmozdulatot jelent,
  • 6:37 - 6:38
    amit nagyon sok memorizálni.
  • 6:38 - 6:41
    Rengeteg mozdulatot
    bevéstem puszta ismétléssel.
  • 6:41 - 6:44
    Az előző évtizedben legalább 50-szer
    megmásztam az El Cap-ot biztosítással.
  • 6:44 - 6:48
    Egy fotó legkedveltebb
    módszeremről a mozdulatok gyakorlásához.
  • 6:48 - 6:49
    A csúcson vagyok,
  • 6:49 - 6:51
    arccal előre hajolva
    304 méter kötél fölött,
  • 6:51 - 6:53
    gyakorlással töltve a napot.
  • 6:53 - 6:56
    Találtam egy utat,
    ami megismételhetőnek tűnt.
  • 6:56 - 6:57
    Memorizálnom kellett.
  • 6:57 - 6:59
    Biztosnak kellett lennem,
    hogy mélyen belém ivódott,
  • 6:59 - 7:01
    mert nincs lehetőség hibázásra.
  • 7:01 - 7:03
    Nem akartam kételkedni,
    hogy a jó úton haladok-e,
  • 7:03 - 7:05
    vagy a legjobb fogást használom-e.
  • 7:05 - 7:08
    Mindent automatikusan kellett tudnom.
  • 7:08 - 7:10
    Kötéllel mászni főleg fizikai erőfeszítés.
  • 7:10 - 7:14
    Elég csak erősnek kell lenned és
    kitartani végig, amíg felfelé menetelsz.
  • 7:14 - 7:16
    A szabad mászás jobban
    elfárasztja az elmét.
  • 7:16 - 7:18
    A fizikai erőfeszítés
    nagyjából ugyanakkora.
  • 7:18 - 7:20
    A test ugyanazt a falat mássza.
  • 7:20 - 7:22
    De nyugodtnak maradni,
    a legjobbat teljesíteni,
  • 7:22 - 7:25
    tudva, hogy egy kis hiba
    is halált okozhat,
  • 7:25 - 7:27
    egy bizonyos gondolkodásmódot igényel.
  • 7:27 - 7:29
    (Nevetés)
  • 7:29 - 7:32
    Ezt nem szántam viccesnek, de végül is az.
  • 7:32 - 7:34
    (Nevetés)
  • 7:34 - 7:37
    Gyakoroltam a gondolkodásmódot,
    vizualizáción keresztül,
  • 7:37 - 7:41
    ami alapvetően a szabad mászás
    teljes élményének elképzelését jelenti.
  • 7:41 - 7:43
    Részben ez segített
    emlékezni a fogásokra,
  • 7:43 - 7:46
    de főleg arról szólt,
    hogy érezzem a kezemben
  • 7:46 - 7:47
    az összes fogás tapintását,
  • 7:47 - 7:51
    és hogy érezzem ahogyan
    a lábammal a megfelelő helyre lépek.
  • 7:51 - 7:55
    Úgy képzeltem, mint egy megkoreografált
    táncot, ami több ezer lépésből áll.
  • 7:55 - 7:58
    Az egész út legnehezebb részét
    Vándorkő Problémának nevezik.
  • 7:58 - 7:59
    Kb 609 méterre volt a talajtól
  • 7:59 - 8:02
    és az út legnehezebb fizikai
    mozdulataiból állt.
  • 8:02 - 8:06
    Hosszú húzás két gyenge fogás között,
    pici, csúszós lábakkal.
  • 8:06 - 8:08
    Ezt értem gyenge fogás alatt:
  • 8:08 - 8:12
    a szélessége kisebb mint egy ceruzáé
    és lefelé néz,
  • 8:12 - 8:14
    amin felfelé kellett
    tolni a hüvelykujjamat.
  • 8:14 - 8:16
    De nem ez volt a legnehezebb része.
  • 8:16 - 8:18
    A legnehezebb egy karaterúgás volt
  • 8:18 - 8:21
    a bal lábammal a szomszédos
    sarok belseje felé.
  • 8:21 - 8:24
    Egy manőver, amely nagyfokú precizitást
    és rugalmasságot igényelt.
  • 8:24 - 8:26
    Annyit, hogy minden este nyújtsak
  • 8:26 - 8:27
    egy éven keresztül
  • 8:27 - 8:31
    ezzel biztosítva, hogy biztonságosan
    meg tudjam csinálni.
  • 8:31 - 8:32
    A mozdulatokat gyakorolva,
  • 8:32 - 8:35
    a képzeletem egy lehetséges szóló
  • 8:35 - 8:36
    érzelmi oldalához fordult.
  • 8:36 - 8:39
    Főleg, hogy: Mi lesz,
    ha elindulok és túl félelmetes lesz?
  • 8:39 - 8:40
    Ha épp túl fáradt leszek?
  • 8:41 - 8:42
    Ha nem tudom megcsinálni azt a rúgást?
  • 8:42 - 8:46
    Átgondoltam minden lehetőséget,
    amíg biztonságban a földön voltam,
  • 8:46 - 8:49
    így mikor eljött az idő, kötél
    nélkül meg tudtam csinálni a mozdulatot.
  • 8:49 - 8:51
    Nem volt helye kétségnek, meghátrálásnak.
  • 8:51 - 8:52
    A kétely a félelem előfutára.
  • 8:52 - 8:56
    és tudtam, hogy nem tudom átélni
    a tökéletes pillanatokat, ha félek.
  • 8:56 - 8:59
    Vizualizáció és a gyakorlás
    elég volt a kétely elűzéséhez.
  • 8:59 - 9:02
    Továbbá elképzeltem, hogyan éreznék,
  • 9:02 - 9:03
    ha sosem tűnne elvégezhetőnek.
  • 9:03 - 9:06
    Mi van, ha ennyi munka után is
    félek megpróbálni?
  • 9:07 - 9:09
    Ha csak pocsékoltam az időm,
  • 9:09 - 9:12
    és sosem érezném biztonságban magam
    ilyen kiszolgáltatott helyzetben?
  • 9:12 - 9:14
    A válasz nem volt könnyű,
  • 9:14 - 9:17
    de az El Cap eleget jelentett nekem,
    hogy munkát tegyek bele és kitaláljam.
  • 9:17 - 9:20
    Néhány előkészület
    sokkal gyakorlatiasabb volt.
  • 9:20 - 9:22
    Ez egy fotó Conrad Anker barátomról,
  • 9:22 - 9:24
    ahogy felmászik az El Cap
    aljáról üres hátizsákkal.
  • 9:24 - 9:26
    Együtt másztunk egy napig
  • 9:26 - 9:28
    egy speciális hasadékban a fal közepén,
  • 9:28 - 9:29
    ami laza kövekkel volt tele,
  • 9:29 - 9:32
    nehézzé és veszélyessé
    téve azt a szakaszt.
  • 9:32 - 9:35
    Egy eltévesztett lépés
    szikladarabot lökhet le
  • 9:35 - 9:37
    és megölheti a mászókat, túrázókat.
  • 9:37 - 9:40
    Óvatosan mozgattuk a köveket,
    begyűjtöttük a hátizsákba
  • 9:40 - 9:41
    és leereszkedtünk.
  • 9:41 - 9:44
    Képzeljék el egy percre,
    milyen hihetetlen érzés
  • 9:44 - 9:47
    457 métert mászni
    kövekkel teli hátizsákkal.
  • 9:47 - 9:49
    (Nevetés)
  • 9:49 - 9:51
    Sosem könnyű
    egy kövekkel teli hátizsákot cipelni.
  • 9:51 - 9:53
    Még nehezebb ezt tenni egy szirt szélén.
  • 9:53 - 9:56
    Apróságnak tűnhet, de meg kellett tenni.
  • 9:56 - 9:58
    Mindent tökéletesnek
    kellett éreznem ahhoz,
  • 9:58 - 10:00
    hogy meg tudjam mászni
    az utat kötél nélkül.
  • 10:00 - 10:03
    Két szezonnyi speciális gyakorlás után
    a szabad mászáshoz az El Cap-ra,
  • 10:03 - 10:05
    végül befejeztem az előkészületeket.
  • 10:05 - 10:08
    Tudtam minden kéz-
    és lábtartást az egész útra.
  • 10:08 - 10:10
    Pontosan tudtam, mit kell tennem.
  • 10:10 - 10:11
    Készen álltam.
  • 10:11 - 10:13
    Eljött az idő megmászni az El Cap-et.
  • 10:14 - 10:16
    2017. június 3-án korán keltem,
  • 10:16 - 10:19
    megettem a szokásos müzlim gyümölccsel,
  • 10:19 - 10:22
    és elértem a fal aljához,
    napfelkelte előtt.
  • 10:22 - 10:24
    Magabiztosságot éreztem, a falra nézve.
  • 10:24 - 10:26
    Jobban éreztem magam,
    amikor kezdtem mászni
  • 10:27 - 10:29
    Kb. 152 m után elértem egy részt.
  • 10:29 - 10:32
    Egy nagyon hasonlót ahhoz, ami sok
    bosszúságot okozott a Half Dome-on,
  • 10:32 - 10:33
    de ez alkalommal más volt.
  • 10:33 - 10:37
    Felderítettem minden lehetőséget,
    még a 30 méteres falat is a másik oldalon.
  • 10:37 - 10:39
    Pontosan tudtam,
    mit és hogyan kell tennem.
  • 10:39 - 10:42
    Nem kételkedtem.
    Csak másztam felfelé.
  • 10:42 - 10:46
    Még a nehéz és kimerítő részeken is
    könnyedén jutottam át.
  • 10:46 - 10:47
    Tökéletesen végrehajtottam a rutinommal.
  • 10:48 - 10:51
    Egy kicsit megpihentem
    a vándorkő probléma előtt,
  • 10:51 - 10:54
    aztán megmásztam úgy, ahogy azelőtt már
    sokszor begyakoroltam kötéllel.
  • 10:54 - 10:57
    A lábam hezitálás nélkül
    a megfelelő helyre rúgott ki
  • 10:58 - 10:59
    és tudtam, hogy megtettem.
  • 11:00 - 11:03
    A Half Dome megmászása egy nagy cél volt,
  • 11:03 - 11:04
    és megcsináltam,
  • 11:04 - 11:06
    de nem kaptam meg, amit igazán akartam.
  • 11:06 - 11:07
    Nem teljesítettem mesterien.
  • 11:07 - 11:11
    Féltem és hezitáltam,
    nem az az élmény volt, amit akartam.
  • 11:11 - 11:13
    De az El Cap más volt.
  • 11:13 - 11:16
    183 méter felfelé és azt éreztem,
    hogy a hegy a győzelmet kínálja nekem.
  • 11:16 - 11:18
    Egyenletes pontossággal másztam,
  • 11:18 - 11:21
    és élveztem a szirt körül
    szálló madarak csiripelését.
  • 11:21 - 11:22
    Minden egy ünneplésnek tűnt.
  • 11:22 - 11:23
    Aztán elértem a csúcsot.
  • 11:23 - 11:26
    3 óra és 56 perc dicső mászás után.
  • 11:26 - 11:29
    Ez volt az, amit akartam,
    és igazán tökéletesnek éreztem.
  • 11:29 - 11:30
    Köszönöm.
  • 11:30 - 11:34
    (Taps)
Title:
Hogyan másztam 914 métert függőlegesen, kötél nélkül
Speaker:
Alex Honnold
Description:

Képzeld el magad 914 méter magason egy függőleges falon kötél nélkül, ami elkapna ha zuhansz. A profi sziklamászó Alex Honnoldnak, ez a szédítő színhely az évtizedes álmának csúcsát jelentette. Egy hajmeresztő beszélgetésben meséli el a sztorit, hogyan mászta meg az El Capitan-t a Yosemite Nemzeti Parkban, teljesítve az egyik legveszélyesebb szabad mászást.
more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
11:49

  • Csaba Lóki

    Szia, Mátyás!
    Ha végeztél a fordítással, szólnál, mielőtt leadod? Szeretném kivenni review-ra.
    Köszönöm!

    Csaba

  • Csaba Lóki

    Szép a szöveg, de a tördelésre és az írásjelekre (vesszők, pontok) is ügyeljetek!

Hungarian subtitles

Revisions

Our website uses cookies for analysis purposes.