< Return to Video

Ismerje meg az elektronikus táblázatkezelő feltalálóját

  • 0:01 - 0:04
    Hányan használtak már önök közül
    elektronikus táblázatkezelőt,
  • 0:04 - 0:05
    mint a Microsoft Excel?
  • 0:06 - 0:07
    Nagyon jó.
  • 0:08 - 0:12
    Hányan vezettek már vállalkozást
    kézzel írt táblázattal,
  • 0:12 - 0:15
    mint apám tette a kis
    nyomdájával Philadelphiában?
  • 0:16 - 0:17
    Jóval kevesebben.
  • 0:18 - 0:21
    Így csinálták évszázadokig.
  • 0:21 - 0:24
    1978 elején elkezdtem
    dolgozni egy ötleten,
  • 0:25 - 0:27
    végül abból lett a VisiCalc.
  • 0:27 - 0:29
    Egy évre rá forgalomba került,
  • 0:29 - 0:32
    egy új dolgon futott, amit Apple II
    személyi számítógépnek neveztek.
  • 0:33 - 0:37
    A dolgok tényleg megváltoztak,
    amikor hat évvel később
  • 0:37 - 0:40
    a The Wall Street Journal
    vezércikke úgy írt a VisiCalcról,
  • 0:40 - 0:43
    mintha mindenki tudná,
    mi az, esetleg használná is.
  • 0:44 - 0:47
    Steve Jobs 1990-ben
  • 0:47 - 0:50
    azt mondta, hogy „a táblázatkezelők
    előrevitték az iparágat.”
  • 0:51 - 0:55
    „A VisiCalc jobban segítette az Apple
    sikerét, mint bármelyik másik történet.”
  • 0:55 - 0:57
    Személyes megjegyzésként
  • 0:58 - 1:01
    azt mondta még: „Ha a VisiCalcot
    más számítógépre írták volna,
  • 1:01 - 1:03
    most valaki mást interjúvolna.”
  • 1:03 - 1:10
    A VisiCalcnak tehát jelentős szerepe volt
    a PC-k céges környezetbe kerülésében.
  • 1:10 - 1:11
    Hogyan történt mindez?
  • 1:12 - 1:15
    Mi volt az? Min mentem keresztül,
    hogy azzá tegyem, ami lett?
  • 1:16 - 1:21
    Programozni először még 1966-ban
    tanultam, 15 évesen,
  • 1:21 - 1:24
    néhány hónappal azután,
    hogy ez a kép készült.
  • 1:24 - 1:27
    Akkoriban kevés középiskolásnak
    volt számítógép-hozzáférése.
  • 1:28 - 1:31
    De szerencsével és rengeteg kitartással
  • 1:31 - 1:33
    tudtam szerezni gépidőt a városban.
  • 1:34 - 1:39
    Miután a woodstocki fesztiválon a sárban
    aludtam, az MIT-ra mentem főiskolára,
  • 1:40 - 1:43
    ahol a pénzkereset érdekében
    a Multics Projecten dolgoztam.
  • 1:43 - 1:48
    A Multics egy úttörő interaktív
    időosztásos rendszer volt.
  • 1:48 - 1:52
    Hallottak már a Linux és a Unix
    operációs rendszerekről?
  • 1:52 - 1:53
    A Multicsból erednek.
  • 1:53 - 1:56
    A Multics azon verzióin dolgoztam,
  • 1:56 - 1:59
    amelyek interpretált számítógépes
    nyelvekként ismeretesek,
  • 1:59 - 2:02
    amelyeket a nem informatikában
    dolgozók használnak
  • 2:02 - 2:05
    számításaik elvégzésére
    egy számítógépes terminálnál ülve.
  • 2:06 - 2:08
    Miután végeztem az MIT-n,
  • 2:08 - 2:11
    elmentem dolgozni
    a Digital Equipment Corporationhöz.
  • 2:11 - 2:14
    A DEC-nél egy szoftveren dolgoztam,
  • 2:15 - 2:17
    amely új korszakot hozott
    a számítógépes betűszedésbe.
  • 2:18 - 2:22
    Segítettem az újságoknak,
    hogy lecseréljék riportereik írógépeit
  • 2:22 - 2:23
    számítógép-terminálokra.
  • 2:24 - 2:25
    Szoftvert írtam,
  • 2:25 - 2:29
    majd kijártam helyszínekre,
    mint pl. a The Kansas City Star,
  • 2:29 - 2:31
    felhasználókat oktattam,
    és visszajelzéseket kaptam.
  • 2:31 - 2:33
    Ez valódi tapasztalat volt,
  • 2:33 - 2:36
    és eléggé eltért attól,
    amit az MIT laborjában láttam.
  • 2:38 - 2:40
    Ezután projektvezető voltam
  • 2:41 - 2:45
    a DEC első szövegszerkesztő
    szoftverénél - megint egy új terület.
  • 2:46 - 2:51
    A betűszedéshez hasonlóan, fontos volt
    olyan felhasználói felületet alkotni,
  • 2:51 - 2:55
    amely természetes és hatékony is
    a nem-számítógépes felhasználóknak.
  • 2:56 - 3:00
    A DEC után egy kis céghez mentem dolgozni,
  • 3:00 - 3:06
    amely mikroprocesszor-alapú elektronikus
    pénztárgépeket gyártott gyorséttermeknek.
  • 3:07 - 3:11
    De mindig is vállalkozást akartam
    indítani Bob Frankston barátommal,
  • 3:11 - 3:13
    akit az MIT Multics projektben
    ismertem meg.
  • 3:13 - 3:17
    Eldöntöttem, hogy visszatérek az iskolába
    minél többet megtanulni az üzletről.
  • 3:17 - 3:20
    1977 őszén
  • 3:20 - 3:23
    elkezdtem egy MBA programot
    a Harvard Business Schoolban.
  • 3:24 - 3:26
    A diákok azon kis százalékába tartoztam,
  • 3:26 - 3:29
    akiknek volt tapasztalata
    a számítógép-programozásban.
  • 3:30 - 3:33
    Itt egy kép rólam az évkönyvben,
    az első sorban ülök.
  • 3:33 - 3:34
    (Nevetés)
  • 3:34 - 3:37
    A Harvardon esettanulmány-
    módszerrel tanultunk.
  • 3:37 - 3:39
    Naponta három esetet dolgoztunk fel.
  • 3:39 - 3:45
    Egy esetleírás pár tucat oldalból állt,
    és egy bizonyos üzleti helyzetet írt le.
  • 3:46 - 3:50
    Gyakran voltak mellékletek is
    szövegekkel és számokkal,
  • 3:50 - 3:53
    amelyeket az adott helyzetben
    értelmes módon rendeztek el,
  • 3:54 - 3:56
    Általában mind különböztek valamiben.
  • 3:56 - 3:57
    Itt a házi feladatom.
  • 3:57 - 4:00
    Számok, szövegek értelmes elrendezésben.
  • 4:00 - 4:04
    Rengeteg számítás – igazán közel
    kerültünk a számológépünkhöz.
  • 4:05 - 4:07
    Igazából itt az én számológépem.
  • 4:08 - 4:11
    Halloweenre számológépnek öltözve mentem.
  • 4:11 - 4:12
    (Nevetés)
  • 4:14 - 4:17
    A tanár minden óra elején
    kihívott valakit,
  • 4:17 - 4:18
    hogy ismertesse az esetet.
  • 4:19 - 4:22
    A hallgatók elmagyarázták, mi történt,
  • 4:22 - 4:26
    majd adatokat diktáltak,
    amelyeket a tanár átírt
  • 4:26 - 4:29
    a sok motorizált táblára az osztály előtt,
  • 4:29 - 4:30
    majd megbeszéltük azokat.
  • 4:30 - 4:35
    Az egyik igazán bosszantó dolog az volt,
    ha megoldottam az egész házi feladatot,
  • 4:35 - 4:38
    de másnap az iskolában jöttem rá,
    hogy egy hibát ejtettem,
  • 4:38 - 4:40
    ezért onnan minden más szám hibás volt.
  • 4:40 - 4:42
    Nem tudtam részt
    venni az órai munkában.
  • 4:42 - 4:44
    Pedig szereplés alapján értékeltek.
  • 4:45 - 4:50
    Ott ülve 87 másik emberrel
    a teremben elég sokat álmodoztam.
  • 4:51 - 4:55
    Akkoriban a legtöbb programozó
    nagyszámítógépeken dolgozott,
  • 4:55 - 5:01
    készletező rendszereket építettek,
    meg bérszámfejtő és számlázó rendszereket.
  • 5:02 - 5:04
    De én interaktív
    szövegszerkesztésen dolgoztam
  • 5:04 - 5:06
    és megrendelésre végzett számításokon.
  • 5:06 - 5:10
    Nyomtatott papírok és lyukkártyák helyett
  • 5:11 - 5:14
    egy mágikus táblát képzeltem el,
  • 5:14 - 5:17
    amelyen ha kitörlünk egy számot,
    és beírunk egy újat,
  • 5:17 - 5:20
    minden más szám automatikusan megváltozik,
  • 5:20 - 5:23
    mint a szövegszerkesztésnél,
    csak itt számokkal.
  • 5:23 - 5:27
    Elképzeltem, hogy számológépem
    alján egérhardver lenne,
  • 5:27 - 5:30
    és kivetítője is lenne,
    mint egy vadászgépben.
  • 5:31 - 5:35
    Beírhatnék néhány számot, bekeretezném,
    és megnyomnám az Összegzés gombot.
  • 5:35 - 5:39
    Egy tárgyalás kellős közepén
    megkaphatnám a választ.
  • 5:39 - 5:42
    Most már csak valóra kellett
    váltanom az elképzelésemet.
  • 5:43 - 5:45
    Apám megtanított prototípust készíteni.
  • 5:46 - 5:47
    Maketteket mutatott,
  • 5:47 - 5:51
    amelyeket azért készített,
    hogy próbálgassa
  • 5:51 - 5:53
    a nyomtatandó brosúrák tördelését.
  • 5:53 - 5:57
    Arra használta, hogy visszajelzést
    kapjon ügyfeleitől, és jóváhagyassa,
  • 5:57 - 6:00
    mielőtt a munkát a nyomdába küldi.
  • 6:00 - 6:06
    Ha elkészítjük a megépítendő dolog
    egyszerű működő változatát,
  • 6:06 - 6:08
    az rákényszerít a főbb
    problémák feltárására,
  • 6:09 - 6:13
    s lehetővé teszi, hogy megoldásukra
    sokkal olcsóbban találjunk eljárást.
  • 6:14 - 6:16
    Elhatároztam, hogy építek egy prototípust.
  • 6:17 - 6:21
    Elmentem a Harvard időosztásos rendszerébe
    kötött egyik videoterminálhoz,
  • 6:21 - 6:22
    és dolgozni kezdtem.
  • 6:23 - 6:26
    Az egyik első probléma,
    amivel találkoztam. ez volt:
  • 6:26 - 6:29
    Hogyan ábrázoljam a képletben az értéket?
  • 6:29 - 6:31
    Megmutatom, mire gondolok.
  • 6:32 - 6:34
    Úgy képzeltem, hogy rámutatok valahova,
  • 6:34 - 6:37
    beírok pár szót, majd máshova írok be,
  • 6:37 - 6:41
    beírok pár számot és még több számot,
    és rámutatok, hova kérem a választ.
  • 6:41 - 6:44
    Aztán rámutatok az elsőre, mínuszt
    nyomok, rámutatok a másodikra,
  • 6:44 - 6:46
    és megvan az eredmény.
  • 6:46 - 6:50
    A probléma a következő volt:
    Mit tegyek a képletbe?
  • 6:50 - 6:52
    Olyasmi kell, amit a számítógép
    be tud helyettesíteni.
  • 6:52 - 6:54
    És ha valaki ránéz a képletre,
  • 6:54 - 6:57
    tudnia kell, hogy a képernyő
    melyik részére hivatkozik.
  • 6:58 - 7:01
    Az első gondolatom az volt,
    hogy programozói módon oldom meg.
  • 7:01 - 7:03
    Amikor rámutatnak valahova,
  • 7:03 - 7:05
    a számítógép bekér egy egyedi nevet.
  • 7:07 - 7:10
    Elég hamar világossá vált,
    hogy ez túl fárasztó.
  • 7:11 - 7:14
    A számítógépnek automatikusan kell
    képeznie és beírnia a nevet.
  • 7:15 - 7:19
    Azt gondoltam, mi lenne, ha olyan
    sorrendben nevezné el, ahogy létrehozzuk?
  • 7:19 - 7:22
    Kipróbáltam. V1, V2.
  • 7:22 - 7:25
    Elég hamar láttam,
    hogy ha több érték volt,
  • 7:25 - 7:27
    már nem lehetett megjegyezni,
    mi hol volt a képernyőn
  • 7:27 - 7:33
    Akkor azt mondtam: mi lenne, ha ahelyett,
    hogy bárhova engednék értéket beírni,
  • 7:33 - 7:34
    lekorlátoznám egy rácsra?
  • 7:35 - 7:37
    Ekkor, ha rámutatnánk egy cellára,
  • 7:37 - 7:40
    a számítógép névként betehetné
    a sor és az oszlop számát.
  • 7:41 - 7:47
    Ha térképként készíteném el, és felül
    az ábécé lenne, oldalt pedig számok,
  • 7:47 - 7:50
    ha B7-et látnánk egy képletben,
  • 7:50 - 7:52
    pontosan tudnánk, hol van a képernyőn.
  • 7:53 - 7:57
    És ha magunknak kellene beírnunk
    a képletet, tudnánk, mit kell tenni.
  • 7:57 - 8:01
    A rácsra korlátozás segített
    megoldani a problémámat.
  • 8:01 - 8:07
    Új képességeket is tárt fel, például
    a cellatartományok lehetőségét.
  • 8:07 - 8:09
    De nem volt túl korlátozó -
  • 8:09 - 8:13
    továbbra is be lehetett írni bármely
    értéket vagy képletet bármely cellába.
  • 8:14 - 8:18
    És így járunk el a mai napig,
    majdnem 40 évvel később.
  • 8:19 - 8:23
    Bob barátommal úgy döntöttünk,
    hogy együtt megépítjük ezt a terméket.
  • 8:23 - 8:27
    Azon dolgoztam, hogy pontosan kitaláljam,
    hogyan kellene működnie a programnak.
  • 8:27 - 8:30
    Írtam egy referenciakártyát,
    amely dokumentációként szolgált.
  • 8:31 - 8:35
    Azt is elősegítette, hogy a definiált
    felhasználói felületet
  • 8:35 - 8:39
    tömören és világosan el lehessen
    magyarázni egy átlagembernek.
  • 8:40 - 8:45
    Bob az albérlete padlásán dolgozott
    a massachusettsi Arlingtonban.
  • 8:45 - 8:47
    Ez a padlása belülről.
  • 8:48 - 8:51
    Bob időt vásárolt az MIT
    Multics rendszerén,
  • 8:51 - 8:54
    hogy programkódot írjon
    egy ilyen terminálon.
  • 8:54 - 8:58
    Aztán a tesztverziókat letöltötte
    egy kölcsön Apple II-re
  • 8:58 - 9:01
    vezetékes telefonon
    egy akusztikus csatolóval,
  • 9:01 - 9:02
    aztán teszteltünk.
  • 9:03 - 9:08
    Az egyik ilyen tesztre
    a Pepsi Challenge esettel készültem.
  • 9:09 - 9:12
    A nyomtatás még nem működött,
    mindent le kellett másolnom.
  • 9:12 - 9:15
    A mentés nem működött,
    ezért ahányszor elszállt,
  • 9:15 - 9:18
    újra és újra és újra
    be kellett írnom a képleteket.
  • 9:18 - 9:22
    Másnap az osztályban jelentkeztem,
    kihívtak, és bemutattam az esetet.
  • 9:22 - 9:26
    Ötéves becsléseket végeztem. Mindenféle
    különböző forgatókönyvet mutattam.
  • 9:26 - 9:30
    Kitűnőt kaptam az esetre.
    Már megvolt a VisiCalc haszna.
  • 9:30 - 9:33
    A tanár megkérdezte: „Hogy csinálta?”
  • 9:33 - 9:36
    Nem akartam elárulni neki
    a titkos programunkat.
  • 9:36 - 9:38
    (Nevetés)
  • 9:38 - 9:40
    Azt mondtam: „Ehhez hozzáadtam azt,
  • 9:40 - 9:42
    megszoroztam ezzel, és kivontam azt.”
  • 9:42 - 9:44
    Mire ő: „Miért nem használt arányosítást?”
  • 9:44 - 9:47
    Erre én: „Ó, az arányosítás -
    az nem lett volna annyira pontos.”
  • 9:47 - 9:50
    Nem mondhattam azt, hogy:
    „Az osztás még nem működik.”
  • 9:50 - 9:53
    (Nevetés)
  • 9:53 - 9:57
    Végül azonban befejeztünk
    annyit a VisiCalcból,
  • 9:57 - 9:59
    hogy bemutathassuk a nagyközönségnek.
  • 9:59 - 10:01
    Apám nyomtatott referenciakártya-mintát,
  • 10:01 - 10:03
    amit marketinganyagként használhattunk.
  • 10:04 - 10:10
    1979 júniusában a kiadónk
    bejelentette a VisiCalcot a világnak,
  • 10:10 - 10:14
    a New York-i óriási Nemzeti Számítógép-
    konferencia egyik kis standján.
  • 10:15 - 10:19
    A The New York Times humoros
    cikket közölt a konferenciáról.
  • 10:19 - 10:22
    „A gépek mintha
    vallási rítusokat végeznének...
  • 10:22 - 10:23
    Miközben a hívők gyülekeznek,
  • 10:23 - 10:26
    a Coliseum teremben a festők
    még gazdagítják a panteont,
  • 10:26 - 10:30
    óvatosan betűzik a ’VISICALC’-ot
    nagy fekete betűkkel sárga alapon.
  • 10:30 - 10:31
    Üdvözlégy, VISICALC!”
  • 10:32 - 10:35
    (Sóhajtás) The New York Times:
    „Üdvözlégy, VISICALC.”
  • 10:35 - 10:37
    (Nevetés)
  • 10:37 - 10:41
    Ez volt az elektronikus táblázatkezelő
    egyetlen említése
  • 10:41 - 10:45
    a hagyományos üzleti sajtóban
    körülbelül két évig.
  • 10:45 - 10:47
    A legtöbben még nem értették meg.
  • 10:47 - 10:48
    De egyesek igen.
  • 10:49 - 10:53
    1979 októberében elkezdtük
    árulni a VisiCalc-ot.
  • 10:54 - 10:57
    A csomagolása így nézett ki.
  • 10:57 - 10:59
    És így nézett ki, mikor Apple II-n futott.
  • 11:00 - 11:02
    A többi, ahogy mondják, már történelem.
  • 11:02 - 11:04
    Rengeteg részlete van még a történetnek,
  • 11:04 - 11:07
    de az egy másik napra marad.
  • 11:07 - 11:09
    Egy dologra viszont emlékszik a Harvard.
  • 11:09 - 11:11
    Itt az az osztályterem.
  • 11:11 - 11:15
    Elhelyeztek egy táblát,
    hogy megemlékezzenek az itt történtekről.
  • 11:16 - 11:18
    (Taps)
  • 11:24 - 11:27
    De arra is emlékeztet,
  • 11:27 - 11:33
    hogy önök is elővehetik tapasztalataikat,
    képességeiket és igényeiket,
  • 11:33 - 11:38
    prototípusokat gyárthatnak
    a problémák felfedezésére és megoldására,
  • 11:38 - 11:40
    és ezáltal megváltoztathatják a világot.
  • 11:41 - 11:42
    Köszönöm.
  • 11:42 - 11:47
    (Taps)
Title:
Ismerje meg az elektronikus táblázatkezelő feltalálóját
Speaker:
Dan Bricklin
Description:

Dan Bricklin örökre megváltoztatta a világot azzal, hogy társával kifejlesztette a VisiCalc-ot, az első elektronikus táblázatkezelőt, olyan programok elődjét, amelyeket valószínűleg naponta használ, mint például a Microsoft Excel vagy a Google Sheets. Csatlakozzon a szoftvermérnökhöz és informatikai legendához, ahogy végigveszi az első munkáinak, álmodozásainak és házi feladattal kapcsolatos problémáinak kusza szövevényét, amely ehhez a mindent megváltoztató felfedezéshez vezetett.
more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
12:00

  • Péter Pallós

    Szia, Csaba!
    0:47 Az industry az ipar (egésze), az iparág az industrial sector (pl. nehézipar).

    2:15, 2:46 A typesetting az szedés, betűszedés, a tördelés a make-up v. makeup.

    3:39 Nyilván nem maga az eset, hanem a leírás állt pár oldalból. Amúgy bicegős lenne a mondat.

    5:57 A papa a philadelphiai kis nyomdájában, ahol kézi kartonokat használt (0:08 - 0:21), aligha küldhette nyomdaGépre a munkát. Ez csak fényszedett és számítógépes programmal tördelt anyagoknál lehetséges (ott sem minden technológiánál, mert van, ahol előbb nyomóformát, nyomólemezt kell készíteni). Kisnyomdában imprimálás után a nyomdász manuálisan kezd hozzá a folyamat következő eleméhez.

    Üdv, Péter

  • Csaba Lóki

    Szia, Péter!

    0:47 Konkrétan a (software) industry-t vitte előre, nem az ipart úgy általában. Pl. a kohászatra valószínűleg marginális hatása lehetett. Kb. "egy lökést adott a szoftveriparnak"

    2:15 viszaírtam. Nincs jelentősége. Talán csak annyi, hogy a "számítógépes tördelés" egy elterjed fogalom, a "számítógépes betűszedés" kevésbé.

    3:39 javítottam

    5:57 K -> G javítva. Nincs a mondatban utalás arra, hogy elektronikus küldésről lenne szó. Egyszerűen a segéd kezébe nyomta az anyagot, aki levitte a műhelybe.

    Köszönöm a korrekciókat!

    Csaba

  • Péter Pallós

    Szia, Csaba!
    2:15, 2:46
    Csak annyiban van jelentősége, hogy nem jó összetéveszteni a Gizikét a gőzekével. (Igaz, hogy a Gizikét gyakrabban hallani.)

    Némi szakirodalom:
    http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/nyomdaipar/nyomdaszat-tortenelme/tipografia/szedes-es-tordeles

    Kézi szedés: https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=9&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwio1oXbyOHWAhWJbFAKHVBKCsoQFghIMAg&url=http%3A%2F%2Fmek.oszk.hu%2F12600%2F12689%2Fhtml%2F&usg=AOvVaw2Meu8e7QkY_v4J80npVLQQ

    Gépi szedés: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szed%C5%91g%C3%A9p

    Fényszedés: http://epa.oszk.hu/01400/01464/00003/pdf/117-127.pdf

    Tördelés: http://book.kontraszt.hu/konyvtordeles/tordeles-folyamata

    Üdv, Péter

  • Csaba Lóki

    Szia, Péter!

    Köszönöm a felvilágosítást.

    Csaba

Hungarian subtitles

Revisions Compare revisions

Our website uses cookies for analysis purposes.