Sirena Huang elkápráztató hegedű játéka

Sirena Huang hegedűs egy technikailag lenyűgöző és érzelmekben gazdag előadást ad. Egy bájos közjátékban a 11 éves művész a hangszere kortalan formatervezését méltatja.

(Zene)

(Taps)

Hello mindenkinek. Sirena vagyok.

11 éves vagyok, és Connecticutból jöttem.

(Taps)

Nem igazán tudom, hogy miért vagyok itt.

(Nevetés)

Úgy értem, mi köze van ennek

a technológiához, szórakoztatáshoz és designhoz?

Nos, az iPodomat, a mobilomat és a számítógépemet technológiának nevezem,

de ehhez semmi köze.

Szóval kutattam egy kicsit.

És ezt találtam.

Remélem sikerült megjegyeznem.

A hegedű alapvetően egy fa doboz

és négy fő húr.

A húrokon játszva a húr rezeg,

és hanghullámokat gerjeszt.

A hang átmegy egy fadarabon, amit nyeregnek hívnak,

lemegy a fa dobozba és felerősödik,

de...hadd gondolkozzam.

(Nevetés)

Rendben. Másrészről,

ha az ujjunkat más pozicióba helyezzük a fogólapon,

megváltoztatja a húrok hosszúságát,

ami megváltoztatja a hanghullám frekvenciáját.

Hűha!

(Nevetés)

Rendben. Ez egyfajta technológia,

de hívhatom 16. századi technológiának.

Valójában a leglenyűgözőbb dolog, amit találtam,

hogy az audio rendszer,

vagy a transzmisszió manapság

alapvetően ugyanazokon az elveken alapszik,

a hangképzésen és a hang sugárzásán.

Hát nem klassz?

(Nevetés)

(Taps)

Design -- Imádom a designját.

Emlékszem, amikor kicsi voltam,

anyukám megkérdezte,

hogy zongorázni vagy hegedűlni szeretnék-e?

Ránéztem arra a hatalmas szörnyre,

és azt mondtam magamban --

nem fogom magam ahhoz a padhoz kötni

egész nap.

Ez kicsi és könnyű.

Játszhatok állva, ülve, sétálás közben.

És tudják mit?

Az benne a legjobb, ha nem akarok gyakorolni,

el tudom dugni.

(Nevetés)

A hegedű gyönyörű.

Van, aki egy női alakot lát benne,

de ha tetszik, ha nem,

nem változott 400 éve,

és nem olyan, mint sok modern dolog, ami hamar elavultnak tűnik.

De azt hiszem az benne a személyes és egyedülálló,

hogy bár mindegyik hegedű elég hasonlónak tűnik,

nincs két hegedű, ami egyformán hangzana.

Még ugyanattól a készítőtől,

vagy ugyanazon modell alapján sem.

Szórakoztatás -- szeretem a szórakoztatást,

de igazából maga a hangszer

nem túl szórakoztató.

Úgy értem, amikor megkaptam az első hegedűmet

és megpróbáltam játszani rajta,

nagyon rossz volt, mert nem úgy hangzott,

ahogy azt más gyerekektől hallottam,

olyan borzasztó és kaparó volt,

egyáltalán nem szórakoztató.

Mellesleg a bátyám ezt nagyon viccesnek találta.

Nesze, nesze, nesze.

(Nevetés)

Néhány évvel később hallottam egy viccet

a legnagyobb hegedűsről, Jascha Heifetz-ről.

Heifetz úr egyik koncertje után

odament hozzá egy hölgy és megdícsérte,

Ó, Heifetz úr, olyan szépen szólt a hegedűje ma este.

És Heifetz úrnak volt humorérzéke,

felvette a hegedűt és azt mondta,

furcsa, én nem hallok semmit.

(Nevetés)

És most már tudom, hogy zenészként

nekünk, emberi lényeknek van ragyogó elménk,

művészi szívünk és készségünk,

ami egy 16. századi technológiát,

és egy legendás designt

csodálatos szórakoztatássá tud változtatni.

Most már tudom, hogy miért vagyok itt.

(Zene)

(Taps)

Először azt hittem, hogy csak játszani fogok,

de váratlanul sokat tanultam és jól éreztem magam.

De...bár néhány előadás magas volt nekem.

(Nevetés)

Mint a multidimenziós dolog.

Őszintén szólva örülnék,

ha az iskolában a saját két dimenziómmal elboldogulnék!

(Nevetés)

De valójában, a legnagyobb benyomást az tette rám,

hogy...nos,

Szeretném minden gyerek nevében

megköszönni minden felnőttnek,

hogy tényleg törődnek velünk,

hogy jobbá tegyék a jövőbeli világunkat.

Köszönöm.

(Taps)

(Zene)

(Taps)

(Zene)

(Taps)