Price Ceilings: Lines and Search Costs

In this video, we explore two more unintended consequences of price ceilings: long lines and search costs. What was it like waiting in long lines for gasoline back in the 1970s? Not fun. But why did this happen? When price ceilings were imposed on gasoline, people could not use prices to signal how much they were willing to pay for gas. Instead, the only way they could show how much (or how little) they wanted of gasoline, was to wait (or not wait) in line. Going to fuel up becomes less about paying in money and more about paying in time. At the end of the day, paying in time is much more wasteful. In this video, we’ll show how to calculate the value of the time wasted in line. 

Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/price-ceiling-gasoline-example-search-costs#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/price-ceiling-deadweight-loss

- [Alex] Ebben a videóban az árplafon egy másik hatását nézzük

meg: a pazarló sorokat és egyéb keresési költségeket. Kezdjük is el.

Fontos, hogy megértsük, az árkontroll nem zárja ki a versengést.

A versengés a szűkös javakért, mindenhol jelen van a társadalmi szervezet

minden formájában. Amit az árkontroll tesz, hogy megváltoztatja a verseny formáját.

Tehát a piacon a vevők úgy versenyeznek, hogy felnyomják az árakat. Az eladók, pedig,

az árak lecsökkentésével. Amikor árkontrollunk van, akkor az árak elmozdítása többé

nem lehetséges. De a versengés megmarad- csak más formát ölt. Itt egy

példája a zenélő székeknek. A keresett mennyiség meghaladja a kínáltat.

Hiány van. De még mindig nagy versengés és küzdelem van, hogy hozzájussanak

azokhoz a javakhoz, melyből hiány van. Tehát, nézzük meg közelebbről

a verseny néhány formáját, mikor árkontrollok és hiányok vannak.

Tehát tegyük fel, hogy árkontroll van az üzemanyagon és az olajon, illegálissá téve, hogy

az árak felemelésével versenyezzenek az áruért. Mindazonáltal, van egy másik

útja is a versengésnek. Néhány vásárló, például, megpróbálja megvesztegetni az állomás tulajdonosát. Ez

szükségszerűen, nem az első dolog, ami megtörténne az Egyesült Államokban, de más

helyeken és országokban ez nagyon gyakori. Van egy unokatestvérünk, aki

a hiányterméket előállító gyárban dolgozik, az rendkívül fontos.

Használni valakinek a politikai kapcsolatait, a politikai elit tagjának lenni

rendkívül fontos, hogy megszerezzünk dolgokat, amelyekből hiány van. Még az Egyesült

Államokban is, emlékezz azokra a cégekre, melyeknek szintén olajra és üzemanyagra van

szükségük, hogy működjenek. Amikor az 1970-es években hiány

volt olajból, a cégek fellebbezést nyújtottak be a az Energiaügyi Minisztériumba és lobbiztak

a kongresszusi képviselőjüknél és a szenátoruknál, hogy cégük számára olajat utaljanak ki.

A fogyasztóknak egy másik út, hogy megszerezzék az árut, hogy hajlandóak legyenek sorban várni rá.

Most az idő, amit azzal töltenek, hogy sorban állnak, ugyanúgy ár. Kérdezzük meg, "Milyen hosszúra

fog nőni a sor?" Használhatjuk a modellünket, hogy megértsük a hajlandóságot a sorbanállásra

és hogy milyen hosszúra is nőhet ez a sor. Vessünk rá egy pillantást.

Tehát itt van a hiány keresleti és kínálati diagrammja. Emlékezz arra, hogy a

kontrollált ár, amit leolvastunk a keresett mennyiségnél a keresleti görbén Qd, és a

kontrollált ár, amit leolvastunk a kínált mennyiségnél a kínálati görbéről a Qs. Tehát a Qs az aktuális

kínált mennyisége az üzemanyagnak, adott 1$-os kontrollált ár mellett. Most, itt

a kulcskérdés: Mennyit hajlandóak a vevők kifizetni egy gallonnyi üzemanyagért,

amikor Qs a kínált mennyiség? Mennyit hajlandóak a vevők fizetni?

Mi a legtöbb, amit hajlandóak fizetni egy gallonnyi benzinért? Nos emlékezzünk, hogy le tudjuk

olvasni a keresleti görbéről- ez, amit a keresleti görbe mond nekünk. Tehát a

kontrollált árnál, amikor a kínált mennyiség Qs, a vevők hajlandóak

3$-árt fizetni egy gallon üzemanyagért. Viszont ők csak 1$ értékben fizethetnek.

Tehát, ha a vásárló megkap egy gallon üzemanyagot a kontrollált áron

1$-ért, az neki tulajdonképpen 3$-nyit ér. Ez megmagyarázza, miért

hajlandóak az emberek hosszú ideig sorokban állni, hogy üzemanyagot kapjanak, mert

a hiány csökkentette a kínált mennyiséget. Ez megemelte a

hajlandóságot, hogy fizessenek az üzemanyagért,

de nem emelte az üzemanyag árát. Ezért az emberek hajlandóak

sorban várni. És valóban, a sor addig fog nőni, ameddig idő határára

és a pénzbeli ára egyenlők nem lesznek azzal, amit hajlandók kifizetni. Tehát a

sor addig nő, ameddig a pénzbeli költség, ami 1$/ gallon, plusz az

idő költsége, az időé, amit sorban állásra pocsékolnak, ami nő, míg 2$/gallon nem lesz,

egészen míg a teljes költség egyenlő a fizetési hajlandósággal. Miért van ez? Nos,

képzeljük el, hogy nem vagyunk ebben a helyzetben. Képzeld el, hogy hozzájutsz egy gallonnyi üzemanyaghoz,

ami 3$-nyit ér neked. És neked csak 1$-t és 50 centet kell fizetned

várakozási időben. Nos az egy remek üzlet lenne. Tehát az emberek hajlandók lennének

olyan sokáig sorban várni, míg a teljes költség, a pénzbeli költség plusz az idő költsége

kevesebb, mint a fizetési hajlandóság. Ez azt jelenti, hogy a sor addig fog nőn

míg a teljes költség egyenlő a fizetési hajlandósággal. Tehát, ha most vesszük az

idő költségét, ami a fizetési hajlandóság és a kontrollált

ár közti különbség, idő szorozva mennyiség - megadja a teljes értékét az elvesztegetett időnek. Tehát, még egy

hatása az árkontrolloknak- hosszú sorokat eredményez a versengés, hogy megszerezzék a terméket, ami

ahelyett, hogy feljebb vinné a költségeket, megemeli a sorban várakozási hajlandóságot.

És azok a sorok pazarlók, rengeteg elfecsérelt időt hoznak létre.

Vessünk egy pillantást egy számszerűsített példára. Rendben, itt egy egyszerű számszerűsített

példa, hogy hazavidd. Tegyük fel, hogy a vásárlók 10$/órára értékelik az idejük árát

és egy átlagos tankba 20 gallonnyi üzemanyag fér. Most képzeljük el, hogy a vásárlók korán

érkeznek a benzinkútra és várakoznak egy órát.

A teljes költsége a benzinnek 20$, 1$/gallon szorozva 20

gallon pénzbeli költséggel, plusz 10$-nyi időköltséggel.

Egy órányit várakoztak és az idejüket

10$/órára értékelik. Tehát a teljes költsége az üzemanyagnak 30$ lesz. Igénybe vett

30$ értékű időt és pénzt, hogy 20 gallonnyit szerezzenek. Tehát az adódó költség per

gallon az 1.50$/gallon. Azonban, emlékezz, hogy az adott kínált mennyiség,

az adott hiány, az üzemanyag értékét 3$/gallonra emelte. Tehát ennek a vásárlónak

sikerült megszereznie valamit, ami 3$/gallonnyit ér, csak 1.50$-ért

gallononként. Ez egy remek üzlet, tehát más vásárlók feljebb nyomják az árat

úgy, hogy egyre korábban és korábban érkeznek. Ez fentebb nyomja az idő költségét. A

pénzbeli költség fix az árkontroll miatt, de az idő költsége még mindig tud

növekedni. Valóban, a sor addig fog nőni, ameddig a teljes költsége, amelyért megkapják a 20

gallonnyi üzemanyagot, nem lesz 60$ vagy 3$/gallon. Más szavakkal, a

vásárlók a végén elköltenek 20$-nyit pénzben plusz 40$-nyit időben, vagy 4 órányi

várakozást. Tehát, képesek vagyunk hozzávetőlegesen kiszámolni, hogy milyen hosszúvá is válhat a sor.

Négy óra értékű időt kapunk. Tehát ez ismét azt mutatja, hogy a versengés

nem szűnik meg az árkontroll hatására. Ehelyett a versengés más

formákat ölt, és ezek közül az egyik- a helyett, hogy feljebb vinné a pénzbeni költséget, az

idő-költséget emeli, és hosszú, pazarló sorokat eredményez. Tehát, amit most láttunk

az, hogy szabad piacon, a vásárlók úgy versenyeznek, hogy megszerezzék az árut, hogy pénzben licitálják

fel az árakat. Amikor árkontroll van, egy módja van, hogy a vevők versenyezzenek az

áruét, ha feljebb nyomják az időköltséget, azzal, hogy hajlandók sorban állni. Tehát mi a

jobb formája a versengésnek? Licitálni, pénzben vagy időbeli fizetni? Tesz ez

valami különbséget? Végül is, néhány embernek több pénze van, néhány embernek pedig több

ideje, vagy csak preferencia kérdése? Nem. Sokkal jobb, ha van egy gazdasági

rendszerünk, ahol a versengés formája pénzbeli licitálás időbeli helyett.

Miért? Idővel fizetni sokkal veszteségesebb. Amikor pénzben licitálsz,

a pénz a kúttulajdonosnak megy. A pénz nem tűnik el. Az a

vásárlóerő átkerül a vásárlótól a termelőhöz. Másfelől,

amikor a vásárlók időben licitálnak, amikor sorban várakoznak, az a sorban várakozás

elvész. Nem fog átkerülni a termelőhöz. Amikor sorban állsz

négy órát, hogy megkapd az üzemanyagot, az üzemanyag eladója nem kapja meg azt a négy órát, hogy hozzáadja

az élettartamához. Tehát a sorban várakozás teljes veszteség. Amikor pénzzel fizetsz,

a vásárlóerő átkerül a kúttulajdonoshoz. Amikor idővel fizetsz,

annak az időnek az értéke szimplán elvész. Senkinek nem származik haszna belőle.

Rendben, gyorsan emlékezzünk arra, hol tartunk. Az árplafonnak öt fontos hatása van. Már

megvizsgáltuk a hiányt és a termék mennyiségének csökkenését. Éppen most fejeztük be a pazarló

sorokat és egyéb keresési költségeket. Legközelebb a kereskedelemből származó nyereségek csökkenését,

és az erőforrások helytelen eloszlását fogjuk vizsgálni.

- [Narrátor] Ha szeretnéd tesztelni magad, kattints a kvízkérésekre. Vagy, ha kész vagy

a folytatásra, csak kattints a következő videóra.

Felirat: amara.org közösség
Fordította: Móricz Nikolett
Ellenőrizte: Kovács Zsófia
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna