Gianna Jessen, egy abortusz túlélő vallomása

Abortion survivor Gianna Jessen makes an appeal to Victorian MP’s during the Abortion Law Reform debate.

Ad Hoc Interfaith Committee. Parliament House Melbourne, Australia.

8 September 2008.

Gianna Jessen, abortusz túlélő

2008 szeptember 8., Queen's Hall (parlament), Melbourne (Ausztrália)

Engem örökbefogadtak, a biológia anyám 17 éves volt, ahogy a biológiai apám is.

Hét és fél hónapos terhesen döntött úgy, hogy elmegy a Planned Parenthoodba (Tervezett Szülőség),

ami a világ legnagyobb abortusz szolgáltató intézménye,

és ők azt tanácsolták neki, hogy menjen el az előrehaladott terhességnél szokásos vegyszeres feltöltésre,

ez pedig egy olyan eljárás, ahol az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek,

a baba lenyeli ezt az oldatot és ez szétégeti őt kívül belül egyaránt,

végül az anya megszüli a halott gyermeket 24 órán belül.

Én azonban mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem holtan,

hanem élve jöttem világra

1977 április 6-án, a Los Angeles Megyei Abortusz Klinikán.

Ami ebben a legnagyszerűbb, mármint a megérkezésem tökéletes időzítésében,

hogy az abortuszt végző orvos már nem volt szolgálatban,

így lehetősége sem volt arra, hogy véghezvigye az életemmel kapcsolatos tervét,

ami a halál volt.

Én tudom, hogy egy kormányzati épületben vagyok, ami egyébként nagyon szép,

és legalább annyira szeretem az Önök országát, mint a sajátomat,

de tudom, hogy a korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt

Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken,

behozni őt az efféle rendezvényekre,

mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat.

De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam.

Azért éltem túl, hogy egy kicsit felkavarjam a dolgokat.

És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.

Így - amint már korábban említettem - élve születtem meg 18 óra múlva.

Vaknak, összeégettnek és halottnak kellene lennem.

És egyik sem vagyok.

Tudják a legnagyszerűbb elégtétel számomra az a tény,

hogy az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat.

Szóval azt is tudom, hogy ki az.

És ez áll benne azok számára akik szkeptikusok az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban:

"Született: vegyszeres feltöltés során"

Haha! Nem nyertek!

Végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal kapcsolatban, aki abortuszt akart végezni rajtam

és az ő klinikája az Egyesült Államok legnagyobb klinika láncának része,

ami évi 70 millió dollárt termel.

Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja:

"Több mint 1 millió csecsemőn végeztem abortuszt és ezt tekintem a szenvedélyemnek."

Azért mondom Önöknek ezeket a dolgokat, Hölgyeim és Uraim,

mert mi e világban egy érdekes háborúban élünk,

akár felfogjuk ezt, akár nem.

Ez a harc az élet és a halál között dúl.

Önök melyik oldalon állnak?

Szóval egy nőver hívott egy mentőst és átszállítottak egy kórházba,

ami abszolút csoda, mivel 2002-ig az én országoban az volt az általános gyakorlat,

hogy végeznek az abortuszt túlélővel fojtással, fullasztással,

hagyják ott helyben meghalni, vagy csak egyszerűen kidobják.

De 2002 augusztus 5-én az én kiváló Bush elnököm

törvénybe iktatta az élve született gyerekek védelméről szóló cikkelyt,

megakadályozva, hogy ilyesmi máskor előfordulhasson.

Tudják, az élet nem játék, mármint ..

remélem, mikorra meghalok, meggyűlölnek,

és így megérezhetem Isten hozzám való jóságát,

és megérthetem, milyen volt gyűlöltnek lenni,

hiszen Őt gyűlölték, Krisztust gyűlölték.

Nem mintha azt keresném, hogy gyűlöljenek,

de utam során megértettem, hogy engem már gyűlölnek,

mert az életet hirdetem.

Én viszont azt mondom: Nem tudtatok elkapni!

A néma holokauszt nem bírt legyőzni.

Az én küldetésem Hölgyeim és Uraim többek között,

hogy emberséget vigyek egy olyan vitába,

amit mi csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra,

és azt mondtuk, hogy ez is egy kérdés.

Mi félretettük az érzelmeinket,

és megkeményítjük magunkat.

Valóban ezt akarják?

Mennyire hajlandóak vállalni, mennyire hajlandóak kockáztatni,

hogy szólják az igazat szeretetben, irgalmasságban,

hogy felállnak és legalább hajlandóak vállalni a gyűlöltséget?

Vagy a nap végén mindez csak önökről szól,

vagy rólam?

Noshát, ezek után bekerültem egy sürgősségi nevelőotthonba,

ahol úgy döntöttek, nem fognak különösebben kedvelni.

Szoktam is mondani, nem értem, hogy tudtak engem nem imádni már a legelejétől kezdve.

Mi van ezekkel?

De nem tudtak.

Látják, már a fogantatásomtól kezdve gyűlöltek.

Olyan sokan.

És még többen szerettek, de főleg Isten.

Én az ő leánya vagyok.

Jobb, ha nem szórakoznak Isten leányával!

Van egy jel a homlokomon, hogy:

"Ajánlom hogy légy kedves hozzám, mert az Atyám uralja a világot!"

Tehát azután, hogy beraktak ebbe az átlagos otthonba,

kivettek onnan és egy másikba helyeztek.

Egy gyönyörű otthonba, Penny házába.

Ő azt mesélte, hogy ezidőtájt 17 hónapos lehettem,

egy 32 fontnyi (kb 14 kg) magatehetetlen tömeg,

amit az agysérülés okozta bénulás "áldásának" kell tekintenem, amivel diagnosztizáltak,

és amit a túlélésért való küzdelmem során fellépő agyi oxigénhiány okozott közvetlenül.

Nos kénytelen vagyok ezt mondani:

ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim,

akkor mi volt a helyzet az enyémmel?

Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem,

aki azért kiáltotta volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap,

holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak nevében.

És Hölgyeim és Uraim, nekem nem lenne agysérülés okozta bénulásom,

ha nem éltem volna mindezt túl.

Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy:

"el kellene vetetnünk a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne",

ahh.. az iszony tölti el a szívemet.

Hölgyeim és Uraim, vannak dolgok,

amiket Önök csak a leggyengébbeken keresztül tudnak megtanulni,

és amikor kioltják az életüket, önök lesznek azok, akik valójában vesztenek.

Az Úr azután gondjukat viseli, és önök lesznek, akik egy örökkévalóságig fognak szenvedni.

És micsoda arrogancia, milyen totális arrogancia,

az az érvelés, ami oly régóta van jelen ezen helyen, ahol élünk, hogy:

"az erősebbnek kell uralnia a gyengébbet,

és meghatároznia, ki élhet és ki haljon meg"

Ennek az egésznek az arroganciája..

Hát nem látják, hogy még a saját szívverésüket sem tudják befolyásolni?

Nem veszik észre, hogy azzal a hatalommal, amivel úgy gondolják, hogy rendelkeznek,

valójában egyáltalán nem rendelkeznek?

Isten kegyelme az, ami megtartja magukat.

Még akkor is, ha utálják Őt.

Szóval az emberek az én drága Pennymre néztek, és így szóltak:

"Giannából sosem lesz semmi."

Az ilyen pedig mindig nagyon bátorító tud lenni.

Ő viszont úgy határozott, hogy nem vesz róluk tudomást,

és elkezdett velemi napi háromszor foglalkozni,

így idővel kezdtem tudni tartani a fejem,

ők pedig mondták, hogy Giannából nem lesz ez, meg az.

Rövidre fogva a történetet:

három és fél éves koromra járókerettel és lábrögzítőkkel képes voltam járni.

És most itt állok, talán kissé sántikálva,

de járókeret és lábrögzítők nélkül.

Néha kecsesen esek el, néha pedig nagyon nem kecsesen,

attól függ épp milyen helyzet adódik,

de mindezt Isten dicsőségének tekintem.

Tudják Hölgyeim és Uraim, én gyengébb vagyok, mint itt önök közül a legtöbben,

de ez az én prédikációm.

És milyen kis árat kell fizetnem ahhoz,

hogy ilyen módon világosság legyek a világnak,

és reményt adjak.

Azt hiszem, amikor félreértjük azt ahogy a dolgok működnek,

nem értjük hogy milyen szép is lehet a szenvedés

persze nem jelentkezem rá önként,

de mikor beköszönt, elfelejtjük, hogy Isten ura a helyzetnek, és Isten tudja a módját,

hogy hogyan tegye széppé a legnyomorultabb dolgot.

Találkoztam a biológiai anyámmal.

Megbocsátottam a biológiai anyámnak.

Keresztény vagyok.

Ő egy nagyon összetört asszony.

Eljött egy alkalomra, amit két évvel ezelőtt tartottam,

váratlanul bukkant fel, és közölte:

"Hello, én vagyok az anyád."

Ez egy nagyon nehéz nap volt.

És mialatt mindez történt

(talán azt gondolják, bolond vagyok)

de ahogy ott ültem, azon tűnődtem:

"Én nem hozzád tartozom. Krisztushoz tartozom.

Én az Ő lánya vagyok és én egy hercegnő vagyok.

Így nem számít mit mondasz,

a haragodban, az összetörtségedben, a dühödben

nem kell figyelembe vennem, nem szükséges magamra vennem.

És nem is fogom.

Mindezt belül mondtam.

Szóval Hölgyeim és Uraim, önöknek van egy lehetőségük!

De most egy pillanatra szeretnék kimondottan az itt lévő férfiakhoz szólni,

és valami olyat tenni, amit korábban soha.

Férfiak!

Önök nagyszerűségre lettek teremtve,

arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek,

hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket,

és nem arra, hogy csak úgy álljanak

és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják,

hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit.

Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket,

aztán magunkra hagyjanak minket.

Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek,

nagyszerűek, kegyesek és erősek,

hogy kiálljanak valamiért.

Mert férfiak, figyeljenek rám:

belefáradtam abba, hogy az önök mukáját végezzem.

Nők!

Nem erőszakra lettek megteremtve!

Nem arra, hogy csak üljenek,

és ne legyenek tisztában az értékükkel és a becsességükkel.

Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért.

Örökké.

Ez tehát most az Önök pillanata.

Miféle emberek akarnak lenni?

Bízom benne, hogy nagyszerű.

Bízom benne, hogy Önök férfiak élnek a lehetőséggel.

A politikusoknak pedig a hallgatóságból,

kifejezetten a férfiaknak,

azt szeretném mondani,

hogy maguk nagyszerűségre lettek teremtve,

úgyhogy tegyék félre a politikát.

Az önök küldetése, hogy védelmezzék azt, ami helyes és jó.

Ez a tüzes fiatal hölgy itt áll és azt mondja:

ez most az Önök ideje!

Miféle férfiak akarnak lenni?

Egy férfi, aki a saját dicsőségének a megszállotja,

vagy egy férfi, aki Isten dicsőségének a megszállottja?

Itt az idő állást foglalni, Viktória!

Ez a te órád.

Isten támogatni fog.

Isten veled lesz.

Megvan a lehetőséged, hogy megdicsőítsd

és megtiszteld Istent 2008-ban.

Ezzel szeretném befejezni:

Önök közül bizonyára van, aki némileg bosszús amiatt,

hogy továbbra is csak Istenről és Jézusról tudok beszélni.

De hogyan is sántikálhatnék keresztül a világon,

hogy közben ne adnám át az egész szívem,

elmém, lelkem, erőm a Krisztusnak, aki életet adott nekem?

Ha tehát most azt gondolják: bolond vagyok,

az csak egy újabb drágakő lesz a koronámon.

Az életem legfőbb célja az,

hogy Istent mosolyra fakasszam.

Remélem a hallottakban volt olyan,

aminek volt értelme az Önök számára.

Ez pusztán a szívemből jött.

Isten áldása tartsa meg Önöket!

Ha most tenni szeretnél valamit, akkor:

http://www.valsagterhesseg.hu

http://www.kialtasazeletert.org/

Telefon (éjjel-nappal): 06-70-225-25-25