< Return to Video

Miért vezet az igazi újítás az ismeretlenen át

  • 0:00 - 0:02
    A PhD-m közepe táján
  • 0:02 - 0:06
    reménytelenül elakadtam.
  • 0:06 - 0:08
    Akármerre fordultam,
  • 0:08 - 0:09
    zsákutcába kerültem.
  • 0:09 - 0:11
    Úgy tűnt, mintha az alapvető feltevéseim
  • 0:11 - 0:13
    már nem lettek volna helytállóak.
  • 0:13 - 0:16
    Úgy éreztem magam,
    mint a ködben repülő pilóta,
  • 0:16 - 0:19
    nem tudtam tájékozódni.
  • 0:19 - 0:20
    Már meg sem borotválkoztam.
  • 0:20 - 0:23
    Reggel nem tudtam kikelni az ágyból.
  • 0:23 - 0:25
    Nem éreztem méltónak magam ahhoz,
  • 0:25 - 0:27
    hogy belépjek az egyetem kapuján,
  • 0:28 - 0:30
    mert nem voltam olyan,
    mint Einstein vagy Newton,
  • 0:30 - 0:32
    vagy más tudós,
  • 0:32 - 0:34
    akiknek az eredményeiről tanultunk.
  • 0:34 - 0:37
    Mert a tudományban csak eredményekről
    tanulunk, nem folyamatokról.
  • 0:37 - 0:42
    Így persze én nem lehettem tudós.
  • 0:42 - 0:44
    De volt elég támaszom,
  • 0:44 - 0:45
    és túlléptem ezen.
  • 0:45 - 0:47
    Valami újat fedeztem fel a természetről.
  • 0:47 - 0:50
    Rendkívül megnyugtató érzés volt
  • 0:50 - 0:51
    a világon az egyetlen embernek lenni,
  • 0:51 - 0:53
    aki ismer egy új természeti törvényt.
  • 0:53 - 0:57
    Elindítottam a második PhD projektemet
  • 0:57 - 0:58
    és megismétlődött ugyanaz.
  • 0:58 - 1:00
    Zátonyra futottam, majd túljutottam rajta.
  • 1:00 - 1:01
    Kezdtem arra gondolni,
  • 1:01 - 1:03
    hogy ez valami szabályszerűség lehet.
  • 1:03 - 1:05
    Megkérdeztem más végzősösöket is.
  • 1:05 - 1:07
    "Igen, pontosan így jártunk."- mondták,
  • 1:07 - 1:09
    "csak senki nem figyelmeztetett előre."
  • 1:09 - 1:11
    Mi mindannyian azt tanultuk
    a tudományról,
  • 1:11 - 1:14
    hogy az logikus lépések sorozata
    kérdéstől válaszig.
  • 1:14 - 1:17
    De a kutatás egyáltalán nem ilyen.
  • 1:17 - 1:19
    Ugyanebben az időszakban
  • 1:19 - 1:21
    improvizációs színházi
    képzésen vettem részt.
  • 1:21 - 1:23
    Tehát napközben fizikával foglalkoztam,
  • 1:23 - 1:25
    és éjjel pedig nevettem, ugráltam,
  • 1:25 - 1:26
    énekeltem és gitároztam.
  • 1:26 - 1:28
    A improvizációs színház,
  • 1:28 - 1:31
    akárcsak a tudomány,
    az ismeretlenben tapogatózik,
  • 1:31 - 1:33
    mert rendező és forgatókönyv nélkül
  • 1:33 - 1:34
    kell játszani a színpadon,
  • 1:34 - 1:36
    anélkül, hogy tudnánk,
    mit kell majd alakítanunk,
  • 1:36 - 1:39
    vagy hogy a többi szereplő mit fog tenni.
  • 1:39 - 1:41
    De a tudománytól eltérően,
  • 1:41 - 1:44
    az improvizációs színházban
    már az első nap megmondják,
  • 1:44 - 1:46
    mi fog történni, mikor színpadra lépünk.
  • 1:46 - 1:48
    Siralmasan meg fogunk bukni.
  • 1:48 - 1:49
    Leblokkolunk.
  • 1:49 - 1:52
    Úgyhogy azt gyakoroltuk,
    hogyan maradjunk kreatívak
  • 1:52 - 1:53
    szorult helyzetben.
  • 1:53 - 1:55
    Például volt egy gyakorlat,
  • 1:55 - 1:56
    amikor mind körbeálltunk,
  • 1:56 - 1:59
    és a legszörnyűbb sztepptáncot jártuk,
  • 1:59 - 2:01
    miközben a többiek tapsoltak
  • 2:01 - 2:02
    és biztattak,
  • 2:02 - 2:05
    támogattak a színpadon.
  • 2:05 - 2:06
    Mikor tanár lettem,
  • 2:06 - 2:08
    és a saját diákjaimat irányítottam
  • 2:08 - 2:10
    a kutatómunkájukban,
  • 2:10 - 2:11
    ismét észrevettem,
  • 2:11 - 2:13
    hogy nem tudom, mit tegyek.
  • 2:13 - 2:15
    Tanulmányoztam fizika,
  • 2:15 - 2:17
    biológia, kémia órák ezreit,
  • 2:17 - 2:19
    de egyik óra vagy elgondolás
    sem mutatta meg,
  • 2:19 - 2:22
    hogy kell irányítani valakit
  • 2:22 - 2:24
    az ismeretlenben vezető közös úton,
  • 2:24 - 2:25
    hogyan kell motiválni.
  • 2:25 - 2:27
    Tehát a improvizációs színháztól ihletve
  • 2:27 - 2:29
    már az első nap megmondtam a diákjaimnak,
  • 2:29 - 2:32
    hogy mi fog történni,
    mikor megkezdik a kutatást.
  • 2:32 - 2:34
    A mi mentális beállítottságunktól függ,
  • 2:34 - 2:36
    hogy milyen lesz a kutatás.
  • 2:36 - 2:38
    Mert valahányszor teszünk valamit,
  • 2:38 - 2:41
    például meg szeretném
    érinteni ezt a táblát,
  • 2:41 - 2:43
    az agyam először kidolgoz egy sémát,
  • 2:43 - 2:44
    előrevetíti az izmok pontos feladatát
  • 2:44 - 2:47
    még mielőtt megmozdítom a kezem,
  • 2:47 - 2:48
    és ha én leblokkolok,
  • 2:48 - 2:50
    ha az én elképzelésem
    eltér a valóságtól,
  • 2:50 - 2:54
    akkor az egy többlet stresszt hoz létre,
    amit kognitív disszonanciának nevezünk.
  • 2:54 - 2:56
    Ezért jó, ha a séma valósághű.
  • 2:56 - 2:59
    Ha hiszünk abban,
    ahogyan a tudományokat tanítják,
  • 2:59 - 3:01
    ha hiszünk a tankönyveknek,
  • 3:01 - 3:07
    akkor a következő kutatási sémát kapjuk:
  • 3:07 - 3:10
    Ha A a kérdés
  • 3:10 - 3:14
    és B a válasz,
  • 3:14 - 3:18
    akkor a kutatás egyenes út.
  • 3:18 - 3:21
    A gond az, hogy ha egy
    kísérlet nem működik,
  • 3:21 - 3:25
    vagy egy diák elcsügged,
  • 3:25 - 3:27
    akkor ezt valami fergeteges
    hibának érzékeli,
  • 3:27 - 3:30
    ami rendkívüli stresszt okoz.
  • 3:30 - 3:32
    Ezért tanítok a diákjaimnak
  • 3:32 - 3:36
    egy sokkal valóságosabb sémát.
  • 3:39 - 3:40
    Íme egy példa arra,
  • 3:40 - 3:44
    amikor a dolgok eltérnek a sémától.
  • 3:46 - 3:50
    (Nevetés)
  • 3:50 - 3:53
    (Taps)
  • 4:02 - 4:05
    Tehát egy másik sémát
    tanítok a diákjaimnak.
  • 4:05 - 4:07
    Ha A a kérdés,
  • 4:07 - 4:09
    B a válasz,
  • 4:13 - 4:15
    maradj kreatív a felhőben
  • 4:15 - 4:17
    és indulj el.
  • 4:17 - 4:19
    De a kísérletek nem működnek, nem működnek
  • 4:19 - 4:22
    nem működnek és nem működnek,
  • 4:22 - 4:24
    s végül rossz érzésekkel
    eltelve oda jutunk,
  • 4:24 - 4:27
    ahol már úgy tűnik,
    hogy az alapfeltevéseinknek
  • 4:27 - 4:28
    nincs semmi értelme.
  • 4:28 - 4:31
    Mintha kicsúszna a talaj a lábunk alól.
  • 4:31 - 4:34
    Ezt a helyet nevezem felhőnek.
  • 4:48 - 4:50
    Eltévedhetünk a felhőben
  • 4:50 - 4:53
    egy napra, hétre, hónapra, évre,
  • 4:53 - 4:54
    egy egész életpályára,
  • 4:54 - 4:57
    de néha, hogyha szerencsénk van,
  • 4:57 - 4:58
    és támogatnak is minket,
  • 4:58 - 5:00
    észrevehetünk valamit magunk körül,
  • 5:00 - 5:04
    esetleg épp a felhő formáján meditálva,
  • 5:04 - 5:06
    egy új választ,
  • 5:07 - 5:11
    C-t, és eldönthetjük, hogy kipróbáljuk.
  • 5:11 - 5:13
    A kísérlet nem működik, és nem működik,
  • 5:13 - 5:15
    de megérkezünk,
  • 5:15 - 5:16
    és akkor megosztjuk a világgal
  • 5:16 - 5:20
    egy publikált cikkben, hogy A nyíl C,
  • 5:20 - 5:21
    ami a közlés nagyszerű módja,
  • 5:21 - 5:24
    de csak ha nem felejtjük el az utat,
  • 5:24 - 5:26
    mely odavezetett.
  • 5:26 - 5:28
    Ez a felhő a kutatás velejárója,
  • 5:28 - 5:30
    mesterségünk része,
  • 5:30 - 5:33
    mert a felhő őrzi a határzónát.
  • 5:38 - 5:40
    Őrködik a határon
  • 5:40 - 5:43
    az ismert
  • 5:46 - 5:49
    és az ismeretlen között.
  • 5:53 - 5:55
    Hogy felfedezzünk valami egészen újat,
  • 5:55 - 5:59
    legalább egy alapfeltevést
    meg kell változtatni,
  • 5:59 - 6:00
    ami azt jelenti, hogy a tudományban
  • 6:00 - 6:02
    valami egészen hősieset teszünk:
  • 6:02 - 6:04
    minden nap megpróbálunk eljutni
  • 6:04 - 6:06
    az ismert és ismeretlen
    dolgok közti határra,
  • 6:06 - 6:08
    hogy szembenézzünk a felhővel.
  • 6:08 - 6:09
    Vegyük észre,
  • 6:09 - 6:11
    hogy B-t az ismert zónába helyeztem,
  • 6:11 - 6:12
    mert már kezdetben is ismerjük.
  • 6:12 - 6:16
    De C mindig sokkal érdekesebb
  • 6:16 - 6:18
    és sokkal fontosabb, mint B.
  • 6:18 - 6:20
    B fontos az induláshoz,
  • 6:20 - 6:22
    de C sokkal tartalmasabb.
  • 6:22 - 6:26
    Ez a csodálatos a kutatásban.
  • 6:26 - 6:29
    Az az egyszerű tény,
    hogy ismerjük a felhő fogalmát,
  • 6:29 - 6:32
    nagy hatást gyakorolt a kutatócsoportomra,
  • 6:32 - 6:33
    mert a diákjaim jönnek és azt mondják:
  • 6:33 - 6:35
    "Uri, a felhőben vagyok."
  • 6:35 - 6:38
    "Nagyszerű, akkor biztos
    nyomorultul érzed magad."
  • 6:38 - 6:40
    (Nevetés)
  • 6:40 - 6:42
    De igazából örülök,
  • 6:42 - 6:44
    mert lehet, hogy közel vagyunk
  • 6:44 - 6:46
    az ismert és az ismeretlen határához,
  • 6:46 - 6:47
    és esélyünk van felfedezni
  • 6:47 - 6:49
    valami egészen újat.
  • 6:49 - 6:51
    Mert így működik az elménk.
  • 6:51 - 6:54
    Tudva, hogy a felhő
  • 6:54 - 6:58
    normális, lényeges,
  • 6:58 - 6:59
    és tulajdonképpen szép,
  • 6:59 - 7:03
    csatlakozhatunk
    a Felhőt Értékelők Társaságához.
  • 7:03 - 7:05
    Ez felszabadít az érzés alól,
  • 7:05 - 7:07
    hogy valami nincs rendben velem.
  • 7:07 - 7:10
    Mint mentor tudom, mi a dolgom.
  • 7:10 - 7:12
    Támogatnom kell a diákomat,
  • 7:12 - 7:14
    mert a kutatás lélektana szerint
  • 7:14 - 7:17
    a félelem és a reménytelenség
  • 7:17 - 7:19
    óvatos és konzervatív gondolkozásra
  • 7:19 - 7:21
    készteti az elmét.
  • 7:21 - 7:23
    Ha szeretnénk felfedezni
    a kockázatos utakat,
  • 7:23 - 7:25
    hogy kijussunk a felhőből,
  • 7:25 - 7:26
    más érzelmekre van szükség.
  • 7:26 - 7:28
    Szolidaritásra, támogatásra, reményre,
  • 7:28 - 7:30
    melyek a másokkal való
    kapcsolódásból erednek.
  • 7:30 - 7:32
    Akárcsak az improvizációs színházban,
  • 7:32 - 7:34
    a tudományban is jobb az ismeretlenbe
  • 7:34 - 7:35
    együtt belemenni.
  • 7:35 - 7:38
    Ismerve a felhő fogalmát,
  • 7:38 - 7:41
    a színháztól tanultunk
  • 7:41 - 7:44
    egy hatékony módszert
  • 7:44 - 7:46
    a felhő belsejében való beszélgetésre is.
  • 7:46 - 7:48
    Az improvizációs színház
  • 7:48 - 7:49
    alapelvére épül,
  • 7:49 - 7:51
    tehát itt megint segítségemre sietett
  • 7:51 - 7:52
    az improvizációs színház.
  • 7:52 - 7:54
    Ez az "Igen, és" válasz,
  • 7:54 - 7:57
    amit mások javaslataira adunk.
  • 8:04 - 8:07
    Azt jelenti,
    hogy elfogadjuk a javaslatot,
  • 8:07 - 8:09
    és építünk rá, mondván "igen, és".
  • 8:09 - 8:11
    Például, ha egy színész azt mondja:
  • 8:11 - 8:12
    "Nézd, egy tócsa."
  • 8:12 - 8:13
    és a másik azt válaszolja:
  • 8:13 - 8:15
    "Nem, az csak egy színpad."
  • 8:15 - 8:17
    Akkor az improvizációnak vége.
  • 8:17 - 8:21
    Elhal és mindenki feszült lesz.
  • 8:21 - 8:22
    Ezt hívjuk leblokkolásnak.
  • 8:22 - 8:23
    Ha nem tudatosan kommunikálunk,
  • 8:23 - 8:26
    akkor a tudományos beszélgetések
    sokszor elakadnak.
  • 8:26 - 8:29
    Az "Igen, és"
    használatával ez így hangzik:
  • 8:29 - 8:31
    "Itt egy tócsa."
    "Igen, gyertek, ugorjunk bele."
  • 8:31 - 8:34
    "Nézzétek, egy bálna!
    Gyertek, fogjuk meg a farkát!
  • 8:34 - 8:36
    A Holdig vontat minket."
  • 8:36 - 8:39
    Az "Igen, és" használata
    kikerüli a belső kritikát.
  • 8:39 - 8:41
    Mindenkinek van belső kritikája,
  • 8:41 - 8:42
    ami felügyeli, mit mondunk,
  • 8:42 - 8:44
    hogy ne tűnjünk közönségesnek,
  • 8:44 - 8:45
    vagy őrültnek vagy nem hitelesnek.
  • 8:45 - 8:47
    A tudomány retteg attól,
  • 8:47 - 8:48
    hogy nem alkot valami eredetit.
  • 8:48 - 8:50
    Az "Igen, és" használata
    kikapcsolja a kritikát,
  • 8:50 - 8:53
    és felszabadítja a rejtett kreativitást,
  • 8:53 - 8:54
    melynek létezését nem is sejtettük,
  • 8:54 - 8:56
    és gyakran hordozzák a választ
  • 8:56 - 8:59
    a felhőről.
  • 8:59 - 9:01
    A felhő ismerete
  • 9:01 - 9:03
    és az "Igen, és" használata
  • 9:03 - 9:06
    csapatunkat nagyon kreativvá tette.
  • 9:06 - 9:08
    A diákok elkezdték használni
    egymás ötleteit,
  • 9:08 - 9:10
    és meglepő felfedezéseket tettek
  • 9:10 - 9:13
    a fizika és a biológia közös felületén.
  • 9:13 - 9:16
    Például egy évre elakadtunk,
  • 9:16 - 9:17
    mikor próbáltuk megérteni
  • 9:17 - 9:20
    sejtjeink összetett biokémiai hálózatát.
  • 9:20 - 9:22
    "Mélyen vagyunk a felhőben." - mondtuk.
  • 9:22 - 9:24
    Játékos beszélgetéseket folytattunk.
  • 9:24 - 9:26
    Shai Shen Orr diákom azt mondta:
  • 9:26 - 9:29
    "Rajzoljuk le a hálózatot egy papírra!"
  • 9:29 - 9:31
    Ahelyett, hogy leszóltuk volna:
  • 9:31 - 9:33
    "De olyan sokszor lerajzoltuk már,
  • 9:33 - 9:34
    és nem működött."
  • 9:34 - 9:36
    Azt mondtam:
  • 9:36 - 9:39
    "Jó, és használjunk nagyon nagy lapot."
  • 9:39 - 9:40
    Ron Milo hozzátette:
  • 9:40 - 9:42
    "Az építészek tervrajzokhoz
    használt hatalmas lapját,
  • 9:42 - 9:44
    azt is tudom, hol lehet kinyomtatni."
  • 9:44 - 9:46
    Kinyomtattuk a hálózatot,
    és ránéztünk.
  • 9:46 - 9:49
    Ekkor született meg
    a legfontosabb felfedezésünk,
  • 9:49 - 9:51
    hogy ez a bonyolult hálózat
  • 9:51 - 9:54
    csak néhány egyszerű és ismétlődő
    szerkezetekből áll,
  • 9:54 - 9:58
    mint egy ólomüveg ablak motívumai.
  • 9:58 - 10:00
    Hálózati motívumoknak neveztük őket,
  • 10:00 - 10:02
    és ezek az elemi körök
  • 10:02 - 10:03
    segítettek megérteni
  • 10:03 - 10:07
    a sejtek döntéshozatalának logikáját
    az organizmusokban,
  • 10:07 - 10:08
    beleértve az emberi testet is.
  • 10:08 - 10:11
    Röviddel ezután
  • 10:11 - 10:12
    kezdtek meghívni előadást tartani
  • 10:12 - 10:15
    tudósok ezreinek szerte a világban,
  • 10:15 - 10:17
    de a felhő fogalma
  • 10:17 - 10:18
    és az "Igen, és" használata
  • 10:18 - 10:20
    a laboromon belül maradt,
  • 10:20 - 10:22
    mert a tudományban
    nem beszélünk a folyamatról,
  • 10:22 - 10:25
    semmi szubjektívről vagy érzelmekről.
  • 10:25 - 10:26
    Eredményekről beszélünk.
  • 10:26 - 10:29
    A konferenciákon sem beszélhettem róla.
  • 10:29 - 10:31
    Elképzelhetetlen volt.
  • 10:31 - 10:33
    Láttam más csoportok elakadt tudósait,
  • 10:33 - 10:34
    akik nem tudták kifejezni,
  • 10:34 - 10:36
    hogy mit látnak,
  • 10:36 - 10:37
    és a gondolkodásuk leszűkült
  • 10:37 - 10:39
    egy keskeny biztonságos mezsgyére,
  • 10:39 - 10:41
    a tudományuk nem bontakozott ki teljesen
  • 10:41 - 10:42
    és szenvedtek.
  • 10:42 - 10:44
    Hát ez az, gondoltam,
  • 10:44 - 10:46
    a csapatom kreativitásra
    ösztönzöm, amennyire lehet,
  • 10:46 - 10:48
    és ha más is így tesz,
  • 10:48 - 10:50
    akkor a tudomány
  • 10:50 - 10:52
    egyre jobb lesz.
  • 10:52 - 10:55
    Ez a gondolkodásmódom
    gyökeresen megváltozott,
  • 10:55 - 10:57
    amikor véletlenül meghallgattam
  • 10:57 - 10:59
    Evelyn Fox Keller kutatónő beszédét
  • 10:59 - 11:00
    a tapasztalatairól.
  • 11:00 - 11:02
    Azt kérdezte:
  • 11:02 - 11:05
    "Miért van az, hogy nem beszélünk
    a kutatás szubjektív
  • 11:05 - 11:06
    és érzelmi oldaláról?
  • 11:06 - 11:10
    Ez nem lehet véletlen.
    Az értékrendünk áll e mögött."
  • 11:10 - 11:12
    Láthatjuk, hogy a tudománynak
    ismeretre van szüksége,
  • 11:12 - 11:14
    és ez objektív és racionális.
  • 11:14 - 11:16
    Ez a szép a tudományban.
  • 11:16 - 11:18
    De van egy kulturális mítosz is,
  • 11:18 - 11:20
    miszerint a tudományos kutatás,
  • 11:20 - 11:22
    a tudás megszerzésére
    irányuló napi tevékenységünk
  • 11:22 - 11:24
    is csak objektív és racionális,
  • 11:24 - 11:27
    mint Spock.
  • 11:27 - 11:28
    Ha valamit tárgyilagosnak
  • 11:28 - 11:30
    és racionális titulálunk,
  • 11:30 - 11:32
    az ellenkezője -
  • 11:32 - 11:33
    a szubjektív és érzelmi dolgok -,
  • 11:33 - 11:35
    automatikusan nem-tudományos
    címkét kapnak,
  • 11:35 - 11:37
    vagy tudományellenest
    vagy azt fenyegetőt,
  • 11:37 - 11:39
    és többet nem is beszélünk róluk.
  • 11:39 - 11:41
    Mikor azt hallottam,
  • 11:41 - 11:43
    hogy a tudománynak kultúrája van,
  • 11:43 - 11:45
    minden helyre került bennem,
  • 11:45 - 11:46
    mert ha a tudománynak van kultúrája,
  • 11:46 - 11:48
    akkor az megváltoztatható,
  • 11:48 - 11:49
    én pedig elősegíthetem a változást
  • 11:49 - 11:52
    valahányszor alkalmam adódik.
  • 11:52 - 11:55
    Rögtön a következő konferencián
  • 11:55 - 11:57
    a tudományos előadásom után
  • 11:57 - 11:58
    beszéltem a tudomány
  • 11:58 - 12:00
    szubjektív és érzelmi
    oldalának fontosságáról,
  • 12:00 - 12:02
    és hogy erről beszélnünk kellene.
  • 12:02 - 12:03
    Figyeltem a hallgatóságot,
  • 12:03 - 12:05
    de nem reagáltak.
  • 12:05 - 12:08
    Nem volt értelme annak, amit mondtam
  • 12:08 - 12:10
    egy 10 egymást érő
    PowerPoint előadást tartalmazó
  • 12:10 - 12:12
    konferencia kontextusában.
  • 12:12 - 12:14
    Újra és újra megpróbáltam,
    egyik konferencián a másik után,
  • 12:14 - 12:16
    de nem ment át.
  • 12:16 - 12:19
    A felhőben voltam.
  • 12:19 - 12:23
    Végül zenével és rögtönzéssel
  • 12:23 - 12:26
    sikerült kijönni a felhőből.
  • 12:26 - 12:28
    Azóta minden konferencián,
    ahol felszólalok,
  • 12:28 - 12:31
    tartok egy tudományos előadást,
    és egy másodikat
  • 12:31 - 12:33
    "Szeretet és félelem a laborban" címmel.
  • 12:33 - 12:35
    Egy énekkel kezdem
  • 12:35 - 12:38
    a tudósok legnagyobb félelméről,
  • 12:38 - 12:41
    arról, hogy keményen dolgozunk,
  • 12:41 - 12:43
    felfedezünk valami újat,
  • 12:43 - 12:47
    de valaki más lepublikálja előttünk.
  • 12:47 - 12:49
    Beelőztek minket.
  • 12:49 - 12:52
    Szörnyű érzés.
  • 12:52 - 12:54
    Emiatt félünk beszélni egymással,
  • 12:54 - 12:55
    és ez kellemetlen,
  • 12:55 - 12:58
    mert azért kezdtünk kutatni,
    hogy beszélgessünk,
  • 12:58 - 12:59
    és tanuljunk egymástól.
  • 12:59 - 13:03
    Úgyhogy eléneklek egy blues-t.
  • 13:05 - 13:11
    (Taps)
  • 13:11 - 13:14
    "Megint beelőztek" a címe.
  • 13:14 - 13:16
    Felkérem a közönséget,
    hogy énekeljen velem.
  • 13:16 - 13:20
    Az ő szövegük: "Scoop, scoop."
  • 13:20 - 13:23
    Így hangzik: "Scoop, scoop".
  • 13:23 - 13:24
    Így hangzik.
  • 13:24 - 13:26
    ♪ Megint beelőztek ♪
  • 13:26 - 13:28
    ♪ Scoop! Scoop!♪
  • 13:28 - 13:29
    Aztán belevágunk.
  • 13:29 - 13:31
    ♪ Megint beelőztek ♪
  • 13:31 - 13:33
    ♪ Scoop! Scoop!♪
  • 13:33 - 13:34
    ♪ Megint beelőztek ♪
  • 13:34 - 13:36
    ♪ Scoop! Scoop!♪
  • 13:36 - 13:38
    ♪ Megint beelőztek ♪
  • 13:38 - 13:39
    ♪ Scoop! Scoop!♪
  • 13:39 - 13:41
    ♪ Megint beelőztek ♪
  • 13:41 - 13:43
    ♪ Scoop! Scoop!♪
  • 13:43 - 13:46
    ♪ Oh, anyám, érzed a fájdalmam ♪
  • 13:46 - 13:50
    ♪ Istenem, segíts, megint beelőztek ♪
  • 13:51 - 13:57
    (Taps)
  • 13:58 - 13:59
    Köszönöm.
  • 13:59 - 14:00
    Köszönöm a kíséretet.
  • 14:00 - 14:03
    Ilyenkor mindenki
    nevetni kezd és fellélegzik,
  • 14:03 - 14:05
    rájön, hogy más tudósoknak is
  • 14:05 - 14:06
    hasonló gondjai vannak,
  • 14:06 - 14:08
    és elkezdünk beszélni a kutatás
  • 14:08 - 14:10
    érzelmi és szubjektív oldaláról.
  • 14:10 - 14:12
    Olyan érzés, mintha feloldottunk volna
    egy nagy tabut.
  • 14:12 - 14:15
    Végre beszélhetünk erről
    egy tudományos konferencián.
  • 14:15 - 14:17
    A tudósok elkezdtek
    csoportokat létrehozni,
  • 14:17 - 14:18
    ahol rendszeresen találkoznak,
  • 14:18 - 14:21
    és teret adnak az érzelmi
    és szubjektív dolgoknak,
  • 14:21 - 14:23
    melyek felmerülnek a mentoráláskor,
  • 14:23 - 14:24
    mikor az ismeretlenben tapogatóznak.
  • 14:24 - 14:26
    Sőt, kurzusokat tartanak
  • 14:26 - 14:27
    a kutatás folyamatáról,
  • 14:27 - 14:29
    a ismeretlen közös felkutatásáról,
  • 14:29 - 14:30
    és még sok másról.
  • 14:30 - 14:31
    Az én vízióm a következő:
  • 14:31 - 14:35
    mintahogy minden tudós
    ismeri az atom szót,
  • 14:35 - 14:37
    tudja, hogy az anyag atomokból áll,
  • 14:37 - 14:39
    ugyanúgy minden tudós ismerje meg
  • 14:39 - 14:41
    a felhő és az "Igen, és" fogalmát.
  • 14:41 - 14:44
    A tudomány kreatívabb lesz,
  • 14:44 - 14:47
    sokkal-sokkal több
    váratlan felfedezés születik
  • 14:47 - 14:49
    mindannyiunk javára,
  • 14:49 - 14:52
    és sokkal szórakoztatóbb is lesz.
  • 14:52 - 14:54
    Ebből az előadásból azt jegyezzék meg,
  • 14:54 - 14:57
    hogy ha legközelebb problémába ütköznek,
  • 14:57 - 14:59
    melyet nem tudnak megoldani,
  • 14:59 - 15:01
    legyen az szakmai vagy magánéleti,
  • 15:01 - 15:03
    van egy használható fogalmuk erre:
  • 15:03 - 15:04
    a felhő.
  • 15:04 - 15:06
    Ezen a felhőt át lehet kelni,
  • 15:06 - 15:08
    nem magányosan, hanem valakivel,
  • 15:08 - 15:09
    aki támogatja önöket,
  • 15:09 - 15:11
    és "Igen, és"-sel válaszol a gondolaira,
  • 15:11 - 15:14
    és segít "Igen, és"-t mondani
    a saját ötleteire is,
  • 15:14 - 15:15
    így növelve az esélyét,
  • 15:15 - 15:17
    hogy a felhőfoszlányok között
  • 15:17 - 15:19
    megtalálják majd azt a nyugalmat,
  • 15:19 - 15:21
    amelyben először pillantanak meg
  • 15:21 - 15:24
    egy váratlan felfedezést,
  • 15:24 - 15:26
    az önök C-jét.
  • 15:26 - 15:29
    Köszönöm.
  • 15:29 - 15:33
    (Taps)
Title:
Miért vezet az igazi újítás az ismeretlenen át
Speaker:
Uri Alon
Description:

Fizika PhD tanulmányai során Uri Alon úgy érezte, semmire se viszi, mert minden próbálkozása zsákutcába vezetett. De az improvizációs színház segítségével rájött, hogy a kudarc szórakoztató is lehet. Felhívja a tudósok figyelmét arra, hogy a kutatás nem egyenes út a kérdéstől a válaszig. Üzenete bármely más szakterület művelőiben is visszhangra fog találni.
more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
15:52

Hungarian subtitles

Revisions

Our website uses cookies for analysis purposes.