2 lesson - Religion or Jesus - The Pioneer School

Üdvözöllek ezen a 2. második tanításon,
az online Bibliaiskolánkban.

Ma szembeállítom a vallást azzal,
amivel Jézus jött.

Sok mindennek, amit még ma is
teszünk a gyülekezeteinkben,

több köze van a valláshoz, mint ahhoz,

amit Jézus tanított és amivel jött.

Ma vasárnapról vasárnapra
kiöltözik sok keresztyén,

hogy elmenjen egy szent helyre,
egy templomba,

hogy templomi tevékenységeket folytasson.

És láthatjuk, hogy más vallásokban is
az emberek kiöltöznek,

és elmennek egy különleges helyre,

hogy bizonyos vallásos
tevékenységet folytassanak.

Jézus azonban nem ezzel jött.

Egy új testet jött építeni: téged és engem.

Mi, akik ma Jézushoz tartozunk,
mi vagyunk a templom.

Szent Szellemmel vagyunk betöltve,
mindnyájan papok vagyunk,

és az Ő felkentjei,

és része akar lenni
a mindennapi életünknek.

Látni fogjuk ebben a tanításban.

És hiszem, hogy ez a tanítás segíteni
fog neked és felszabadít,

hogy belépj abba az életbe, amiről
az ApCsel-ben olvasunk.

Isten áldjon!

Az utolsó reformáció

Az Apostolok Cselekedetei (ApCsel)

20 lecke, ami VÁLTOZÁST hoz

EGY ÚJ KEZDET

AZ ÉLETEDBEN

A

TE

ÉLETEDBEN

Üdvözlünk a Pionír Iskolában!

Igen, hello újra!
Jó újra együtt lenni veled!

Ez a 2. tanítás az online Bibliaiskolánkban,

a Pionír Iskolában.

Igazán izgalommal várom,
hogy együtt legyek veled.

Az elmúlt alkalommal egy kis
egyháztörténelmen vezettelek végig,

ahogy látszik mögöttem,

és egy igazán jó visszajelzést kaptam erről.

Sok-sok ember lépett velem
kapcsolatba, és mondta,

hogy kinyilatkoztatás volt számukra,

és megerősített több dolgot, ami a szívükben volt,

de nem volt könnyű számukra
meglátni pontosan mi is a baj.

A Szent Szellem azonban
foglalkozott velük,

és a múltkori tanítás során olyan volt,
mint "Ó, mostmár értem!"

És gyakran ezt a visszajelzés kapom "Az utolsó
reformáció" című könyvemre is.

Amikor az emberek elolvassák a
könyvemet vagy hallgatják a tanítást,

sokan elcsodálkoznak:
Hú! Ez az, ami a szívemen van.

Újra és újra feltettem ezt a kérdést.

És ezzel járkáltam éveken át,

és most hirtelen megértettem.

És ez a reakció.

Miért? Mert ez Isten, aki épít.

Jézus építi az Egyházát.

Tehát Jézus már most

végzi a munkáját
sok emberben világszerte.

És hiszem, hogy az Utolsó
Reformáció előtt állunk,

és hamarosan meglátjuk,

hogy ez világszerte
robbanásszerűen fog beindulni,

mert Isten munkában van

végig a történelem során,
ahogy legutóbb mondtam,

és ma is munkában van.

És ha valami módon
elő akarod ezt segíteni,

akkor terjeszd az Igét!
Ereszd útjára ezt a tanítást!

Beszélj az embereknek a Pionír Iskoláról!

Hadd csatlakozzon sok ember

és hadd lássuk megtörténni már most!

Hadd lássuk, hogy emberek újra

tűzbe jönnek,

és azt az életet élik,
amiről a Bibliában olvasunk!

Sok ember haldoklik ma valahogy
a skatulyákon belül,

az egyházakon belül.

És az emberek kérdezik tőlem:

"Torben, miért csinálod ezt?
Miért akarod az Egyház reformációját?"

Azért akarom, mert Jézus akarja.
Azért akarom, mert ez van Jézus szívén,

és azért is akarom,
mert Jézus arra hívott el,

hogy tanítványozzunk.

És látom, hogy ez a rendszer,

ahogy ezt csináljuk most, nem hatékony
a tanítványozásban.

Évekig ücsörögnek
emberek a gyülekezetekben,

mégsem tudják, hogyan

szolgálják Istent.

Nem tudják, hogy gyógyítsák
a betegeket, űzzenek démonokat,

vagy vezessenek másokat Krisztushoz.

És valahogy sokan,

mivel nem szolgálnak a skatulyán belül,

hanem csak ücsörögnek
és néznek másokat, ahogy csinálják:

lassan haldokolnak.

Mert mi mindnyájan Isten
szolgálatára hívattunk el,

mindnyájan arra hívattunk,
hogy Isten használjon.

Ha csak ücsörgünk, hallgatók vagyunk
és semmit nem teszünk,

lassan elszáll belőlünk az élet.

Szükségünk van reformációra,
mert oly sok ember

volt már valaha tüzes Istenért,

de most szellemileg haldokolnak.

és sokan már meg is haltak.

Távol kerülni, beszélünk arról, hogy nem szabad
távol kerülni,

de távol kerülni Istentől

nem a gyülekezet elhagyását jelenti,

távol kerülni Istentől az első szeretet
elhagyását jelenti.

Tehát járhatunk továbbra is gyülekezetbe,
felemelhetjük kezeinket,

tehetünk dolgokat,
amiket éveken át tettünk,

de ha az Isten iránti szeretet kihűlt,

az első szeretet, az ima iránti szeretet,
az Isten Igéje iránti szeretet,

ha ez kihűlt, akkor távol kerültél.

Amit látok, hogy ez a tanítás, amit
most tartok, oly sok embert látunk, akik

valahogy eltávolodtak.

Járnak gyülekezetbe, de szellemileg halottak,

de ha elkezdünk együtt dolgozni velük,

képezni őket,

akkor az a tűz újra jön.

Épp e tanítás előtt írtunk egymásnak
valakivel a FB-on,

egy dán sráccal.

Személyesen nem találkoztam vele,

de képeztem valakit,

kivittem valakit az utcára,
és az a valaki képezte ezt a személyt,

aki képzett valaki mást, aki képezte őt.

Kapcsolatba kerültem vele, mert az
élete teljesen megváltozott!

És a bizonysága pedig,

hogy ücsörgött egy gyülekezetben

sok-sok éven át,

járt szerdánként,

járt vasárnaponként,

Vagy kétszer is elolvasta
a Bibliáját egy évben.

Aztán hirtelen

egy reformáció kezdődött benne,

Hirtelen meglátta,
hogy ő is tehet valamit!

Kiment az utcára ezen a héten,

megtanulta gyógyítani a betegeket,

és ez megváltoztatott valamit benne.

Most teljesen más lett az élete.

Most mindennap csodákat lát,

és ezek nemcsak az utcán történő csodák.

Megváltoztatta az Istennel való
személyes életét.

Most írta nekem,
hogy az alatt a sok-sok év alatt

csak néhányszor sírt,

mert nem tudott sírni.

Csak amikor az anyja, vagy más
családtagja meghalt, akkor sírt.

De az elmúlt két hétben,
azután, hogy betanították,

állandóan csak sír.

És sír, ha olvassa a Bibliát.

Most minden nap Bibliát olvas.

Állandóan imádkozik most

és sír.

És meg vannak döbbenve
körülötte az emberek,

ő pedig elmondja a
bizonyságát a gyülekezetben

és készül másokat kivinni ma az utcára,

és holnap készül a pásztorát kivinni
magával az utcára.

Valahogy, ami vele történt,

az egész gyülekezetet megváltoztatja,

az egész gyülekezetet megváltoztatja,

mert hirtelen tűz jött a gyülekezetbe,

és az emberek meglátták,
hogy ők is tehetnek valamit.

Látták az emberek, hogy nem kell várnunk,
mert már megvan,

csupán ki kell mennünk.

Ez az ő bizonysága, de annak a nőnek is,
aki képezte őt,

akit egy barátja képezett, az ő
bizonysága ugyanez.

Ő is évekig járt gyülekezetbe,
de szellemileg halott volt,

nem volt többé élet benne.

Hirtelen kiment, képzést kapott,

és látta, hogy Jézus cselekszik.

Most pedig a múlt hónapban
embereket vezetett Krisztushoz,

Szent Szellembe merített embereket,

és vízbe merített embereket, és az ő
élete is teljesen megváltozott.

És azt látom, hogy mindkét ember
ugyanazt mondja el nekem,

hogy a körülöttük lévők most azt kérdik:

"Mi történt veled? Mondd el
nekem, mi történt veled?"

És nem olyan emberektől, akik
nem keresztyén háttérből térnek meg,

kérdezik meg: "Mi történt veled?" Nem!

Ezek valahogy keresztyének,

akik egy gyülekezetben ücsörögtek évekig.

Amikor már a többi körülötte lévő
gyülekezetbeli kérdezi:

"Mi történt? Akarom ezt!"

És hirtelen meglátják,

hogy igen, elhagyták az első szeretetet.

Mert belép a fény és a sötétség eltűnik.

Tehát amit látunk most,
hogy ez a bizonyságtétel terjed.

Nemcsak, mi nemcsak arról beszélünk,
és ez lenyűgöző,

nemcsak arról beszélünk, mint pl. amikor
én nem-keresztyén háttérből megtértem,

mindenki körülöttem: "Mi történt veled?"

Nem! olyan emberekről beszélünk, akik már
járnak gyülekezetbe és évek óta odatartoztak,

de amikor az élet hirtelen jön,

talán először,

ez oly erős, oly radikális,

hogy mindenki körülöttük megkérdezi:
"Mi történik veled?"

Igen! Ezt látjuk most.

Kaptam néhány éve egy prófétai üzenetet,

ahol valaki látott egy nagy hordót
meg egy csomó tüzet benne,

de egy fedelet tettek rá,
és a tűz lassan kialudt.

Aztán elmentem, levettem a fedelet,

és hirtelen feléledt a tűz.

Úgy gondolom, ez egy találó kép arról,
amit Isten cselekszik,

amikor megváltoztatunk dolgokat,
amikről beszélek itt,

meglátjuk, hogy újra fellobban,
beindul a tűz.

Az előző tanításkor beszéltem róla,

hogy sokatokban új éhséget
teremtett Isten Igéje iránt.

Mert most bele akarod ásni
magad Isten Igéjébe,

látni akarod, miről szól.

Ezelőtt sokan mondták:
"Ó én tudom, miről szól!"

De hirtelen új éhséget teremt.
Ezt cselekszi Isten.

Olyan boldog vagyok ami történik,
úgy örülök a reakcióknak,

és annak, amit Isten tesz.

Kaptam kritikus visszajelzéseket is.

Ez mindig így van, mert ismétlem,
az emberek különböző szemüveget viselnek,

ahogy mondtam a múltkor,

és ha figyeled a tanításomat,
és igazi nagy szemüveget viselsz,

ha ez a szemüveged van,

akkor lesznek olyanok,
amikkel problémáid lesznek.

Ha olyan szemüveged van, mint ez,
és azon nézel keresztül,

akkor mással is
problémáid lesznek.

És volt két dolog,
volt valaki, aki írt nekem,

és azt mondta, hogy nem voltam biblikus

a múltkori tanításomban.

Szeretnék erre rátérni.

Az első dolog az volt, amikor a
templomról beszéltem,

az első templomépületről,
hogy az a Katolikus Egyház idején épült,

és előtte, az ApCsel-ben nem volt templom.

Valaki azt mondta nekem, hogy ez nem
volt igaz, és nem voltam biblikus,

mert az ApCsel-ben volt zsinagóga,
és Pál odament prédikálni.

Amit az ApCsel olvasása közben
meg kell értenünk,

hogy az ApCsel nagyon fókuszál a zsidókra,
mert arról az időről szól.

Így Pál a zsinagógába ment, mert az egy zsidó hely volt.

Ez nem azt jelenti, hogy amikor más
országokba mentek, ahol nem voltak zsidók,

akkor új zsinagógákat építettek.

Nem, mert Jézus nem
ezzel a tanítással jött.

Tehát amikor Pál a zsinagógába ment,

az nem hasonlítható ahhoz,

mint amikor mi ma templomba járunk.

Emellett, nézzük meg:

hol törték meg a kenyeret?
Hol vettek úrvacsorát?

A házaikban.

Miért nem a zsinagógában úrvacsoráztak?

Azért, mert nem tehették,

mert a zsinagóga nem
egy keresztyén közösség volt.

A zsinagóga zsidó közösség volt,
az Ószövetség,

és nem volt ott kenyérnek megtörése,
mert az Jézussal jött később.

Jézussal jött, és az új szövetséghez tartozott,

és ez olyasmi volt, amit a házaikban tettek.

Tehát amikor Pál a zsinagógában prédikált,
igen, megtette!

De azért tette, mert azt akarta,
hogy az emberek megértsék,

hogy Jézus a Krisztus, és megtérjenek.

Néha kidobták, máskor voltak emberek,
akik azt mondták:

"Hiszünk neked és követni akarunk."

És követték Krisztust, és otthagyták
a zsinagógát és vele mentek.

Tehát a zsinagóga nem templom volt.

És amikor összegyűltek a jeruzsálemi
templomban, a templom körül,

vannak, akik azt mondják, hogy az egy
keresztyén templomi összejövetel volt.

De a templom volt az,
ahol hirdették Jézust, ahol prédikáltak,

ahol gyógyították a betegeket és
ahol együtt voltak.

De ez nem olyan volt, mint egy templomi
összejövetel, ahol megtörték a kenyeret.

Olyan volt, mint egy piac ma, ahol
keresztyének összegyűlnek,

Jézusról beszélnek
és hirdetik Isten Szavát,

és az emberek meggyógyulnak és megtérnek.

Tehát amikor a Bibliát olvassuk,

valahogy le kell vennünk a szemüvegünket,
hogy lássuk, miről szól az Ige.

Egy másik dolog, amit valaki említett
nekem, a gyermekkeresztség.

Azt mondták, tévedtem, mert...

mert...

kereszteltek gyerekeket a Bibliában.

És egy példát is felhoztak az ApCsel-ből,

hogy lett egy egész háznépe bemerítve.

Hadd mondjam, valaki azt is mondta,
hogy azt mondtam,

hogy a gyerekkeresztség
ezután az időszak után kezdődött.

De - azt mondta - hogy előbb kezdődött.
És ez igaz!

200 körül látjuk a történelemben, hogy
állítólag akkor volt az első gyerekkeresztség.

De én azt mondtam,
hogy később fogadták el hitelvként,

és vált az egyház részévé.

Tehát nem arról van szó, hogy néhány dolog
nem kezdődött el Konstantin előtt,

hanem abban az időben
fogadták el hitelvként.

Tehát néhány más dolog is
Konstantin időszaka előtt történt.

De nem kereszteltek

gyerekeket, babákat
az ApCsel-ben.

És ezt hamar be tudom mutatni. Például:

amikor olvassuk az ApCsel 16. fejezetét,

olvashatunk a börtönőrről
és a háza népéről,

hogy valahogy mindenkit bemerítettek.

És az emberek ma sokszor
beleolvasnak a szövegbe valamit,

csak hogy egyezzen a hitelveikkel.

Beleolvassák, hogy voltak kisbabák is
a háznép között.

Ilyesmit azonban nem olvasunk.

Tehát ha elolvassuk az ApCsel 16.
fejezetének szövegét,

akkor így olvashatjuk:

azt mondják, higgy az Úr Jézusban
és megtartatsz az egész háznépeddel.

És megosztották vele és mindenkivel az
Igét, aki a háza népe között élt.

Később olvassuk, hogy az egész háza népét
azonnal bemerítették.

Az, hogy az egész háza népét
bemerítették,

nem jelenti azt,
hogy mindenkit bemerítettek.

Szeretném ezt másképp elmondani.

Olvassuk, hogy egy nagy sokaság jött
Jézushoz és mindenkit meggyógyított.

Ez azt jelenti, hogy mindenki meggyógyult?

Nem.

Vagy igen.

Ez nem azt jelenti, hogy minden egyén,
aki jött, meggyógyult,

hanem azt jelenti, hogy mindenki,
aki beteg volt, meggyógyult.

És ebben van a különbség.

Tehát ha olvassuk a Bibliát, hogy mindenki jött,

egy nagy sokaság jött,
és mindenki meggyógyult,

ez nem azt jelenti, hogy mindenki,
aki ott volt, meggyógyult,

hanem mindaz, akinek gyógyulásra
volt szüksége, meggyógyult.

És itt is ugyanaz a helyzet, amikor
az egész háznép bemerítkezett,

ez nem azt jelenti, hogy mindenki,
aki a ház népéhez tartozott,

hanem mindenkit, akinek szükséges volt
bemerítkeznie, bemerítették.

Kisbabáknak nincs szükségük
a bemerítkezésre.

Ha egyszerűen levesszük a szemüveget,
és úgy olvassuk tovább,

olvashatjuk azt is, hogy az
egész háznép örvendezett,

mert mindnyájan hittek Jézusban.

Tehát ha olvassuk az Igét, hogy
az egész háznép,

az egész háznép jelenti
a gyerekeket, kisbabákat.

akkor az egész háznép később
megint jelenti a kisbabákat is.

A Biblia azt mondja, az egész háznép
örült, mert hitre jutott.

Mikor láttál utoljára egy kisbabát örülni,
mert hitre jutott?

Mikor láttál ilyet? Nem láttál ilyet.

Tehát ez csak egy példa. Gyakran

gondoljuk dolgokról, hogy nem biblikus.

És vannak igazán okos emberek,
és rengeteg hitelvük van,

és nagyon hamar azt mondják,
hogy ez meg ez nem biblikus.

Ez azonban azért van,
mert beleolvasnak valamit a szövegbe,

hogy illeszkedjen a tradícióikba.

És ez csak egy példa. Gyakran

ha az ApCsel-t olvassuk,
elfelejtjük, hogy ez egy zsidó hely volt,

és fogjuk a zsidó zsinagógát,
és azzá tesszük, ami nem.

És amikor a bemerítkezésről olvasunk,
akkor többet olvasunk bele a szövegbe,

mivel szeretnénk, hogy illeszkedjen
a tradícióinkba.

Hiszem, hogy valahogy le kell
egyszerűsítenünk a dolgokat.

Le kell vennünk a szemüvegünket,

és egyszerűen olvasni az Igét,
olvasni, ahogy mondja és elhinni.

És ne próbáljuk meg át

átformálni

át... hogy is mondjam

ne próbáljuk meg a teológiánkhoz
igazítani az Igét! Nem!

A teológiánkat igazítsuk az Igéhez!

Erre van szükségünk:

egyszerű hit, olvassuk az Igét,
engedelmeskedjünk az Igének!

Mint az az ember, akiről beszéltem:
teljesen megváltozott és betüzesedett,

mert megkapta a kezdő lökést, kiment,
imádkozott a betegekért.

Ez olyan erőteljes, de olyen egyszerű.

Lukács 10,9, Jézus: Menjetek, gyógyítsátok
a betegeket, hirdessétek az evangéliumot!

Ez ilyen egyszerű!

Bárki megteheti, olyan egyszerű!

Isten Igéje egyszerű, mi vagyunk,
akik túlbonyolítjuk.

Jézus nem vallással jött,

ahol 7 év képzésre van szükségünk,
hogy megértsük, mit mondott.

Nem. Egyszerű élettel jött,

amit még a gyerekek is megérthetnek.

Gyakran sokkal könnyebb a gyerekeknek
megtenni ezeket, mint nekünk,

mert problémáink vannak itt fent.

Sok mindent beleveszünk és túlbonyolítjuk
ahelyett, hogy egyszerűen tennénk.

Tehát a múltkor ahogy mondtam, végigvezettelek
némi egyháztörténelmen.

Itt van az ApCsel, ébredési keresztyénség.

Ahogy olvassuk a Bibliában,
Jézus ma is ugyanaz.

Sok minden azonban megváltozott
abban az időszakban,

és ez az, amire ma építünk.

A Református Egyház
a Katolikus Egyházra épít,

és ma minden így néz ki.

Igazán látnunk kell egy reformációt,

mert Jézus azt parancsolta,
hogy tanítványozzunk.

Jézus megparancsolta, hogy készítsünk
fel és képezzünk embereket.

Gyakran, ahogy a gyülekezetet
működtetjük ma, az, hogy

az emberek nincsenek felkészítve,

nincsenek képezve.

Ücsörögnek és valaki mást hallgatnak,
aki csinálja.

Meg kell változtatnunk a hangsúlyt,

és fel kell készítenünk és
képeznünk az embereket!

Ki kell Jézust emelnünk a skatulyából,

és a mindennapi életünk részévé kell tennünk!

És ez az a néhány dolog, amit meg
fogok most osztani veled.

Azzal akarom kezdeni, hogy megosztok
egy bizonyságot az életemből,

És az utóbbi éveket, miután másképp
kezdtem látni a dolgokat,

látni kezdtem a most megosztandó
bizonyságomhoz hasonlóakat.

Egy bizonyság, mint az ApCsel-ben,

egy bizonyság, ahol láthatjuk, hogyan
vezet minket a Szent Szellem,

hogy térnek meg emberek,
és mennyire ugyanaz ma is Jézus.

És azért mondom el a bizonyságot,
mert ez valamiképp segíteni fog

megosztanom, amit meg fogok osztani.

Remélem, készen állsz.

Nem is tudom, mióta?

Kb. egy évvel ezelőtt az apám tényleg
találkozott Istennel és megtért,

és bemerítettem apámat.

Nem keresztyén háttérből jöttem.

És apám, amikor megtértem, nem akarta,
hogy bármi közöm is legyen az egyházhoz.

Most azonban megváltozott és lehetőségem
lett a saját apámat bemeríteni,

és ez lenyűgöző volt.

Aztán kb. fél évvel ezelőtt,

a szüleimnél voltam odahaza,

és üldögéltünk, és beszélgettünk Jézusról,
és beszélgettünk Izraelről,

mert olyan összejövetelen voltak,
ahol valaki Izraelről beszélt.

És amikor Izraelről beszélgettünk,
azt mondtam apámnak:

Ó!

Mindig is álmodtam arról, hogy Izraelbe
utazzak. Tényleg!

És hogy ott sétálgassak és lássak helyeket.

És, és azt mondtam neki: El akarok menni
oda, és a családomat is magammal vinni.

Aztán azt mondtam,

mert éreztem valamit, azt mondtam:

és hiszem, hogy Isten akarja,
hogy elmenjek oda

nagyon hamar.

Ez hirtelen buggyant ki belőlem,

mert úgy éreztem, ezt akarja tőlem Isten.

Nem gondoltam azonban, hogy ez
olyan gyorsan végbemegy,

mert mindössze két nap múlva
felhívtak telefonon.

Felvettem a telefont, és egy nő volt
Izraelből, Jeruzsálemből,

aki felhívott és azt mondta: Beszélnem
kell veled, beszélnem kell veled!

Két nappal ezelőtt, (amikor is
a szüleimnél voltam és beszéltem erről),

Két nappal ezelőtt, amikor lefeküdtem, a
Szent Szellem felébresztett és ezt mondta:

Menj be és írd: jelek és csodák
a YouTube-on.

Megtettem és hirtelen te kerültél elő.

Láttam egy videót és
a weboldaladra mentem,

és láttam, hogy ez valami más,
valami van ebben,

és leírtam a telefonszámodat,

és most a Szent Szellem mondogatta nekem,

hogy hívjalak fel és hívjalak meg Izraelbe.

Gyere Jeruzsálembe és lakj nálunk!

Én pedig: O.K. Nagyszerű.

És azt mondtam, csupán két nappal
ezelőtt a szüleim házában voltam,

és mindig arról álmodtam, gondolkodtam
hogy elmenjek oda, imádkozzunk hát ezért!

És akkor már egy napra rá írt nekem:

Hello Torben, éppen átutaltam neked
2500 eurót,

így el tudsz jönni az egész családoddal.

Én pedig: hú!

És nem is ismertem ezt a nőt!

Csupán öt percet beszéltem vele telefonon,

és hirtelen 2500 eurót küldött nekem,

így az egész családdal el tudtam menni.

Így vezet minket Isten. Így aztán 3 hónapja
Izraelben, Jeruzsálemben voltam.

A házuknál voltam a családommal egy hétig.

És ahogy kijártam megtekinteni
helyeket és imádkozni,

és igazán lenyűgöző volt ott lenni,

és azt kérdeztem: Mit akarsz Jézus,
mit tegyek itt?

Mit akarsz itt megmutatni,
mit akarsz nekem itt megmutatni?

Egyik alkalommal a Galileai tengerhez mentünk,

és arra a helyre mentünk,
amiről János 21-ben olvasunk.

Miután Jézus feltámadt, tanítványaihoz
ment és ott állt,

ők pedig halásztak.

Szólt, hogy a hálójukat
a másik oldalra vessék ki,

és rengeteg halat fogtak.

Kijöttek, látták, hogy Jézus az, és Jézus
háromszor megkérdezte Pétert:

Szeretsz-e engem?

Mi pedig azon a helyen voltunk,
és álldogáltam és néztem,

ahol állítólag Jézus ült és elkészítette
a halat és együtt ültek.

Lenyűgöző volt ott lenni.

Most egy nagy katolikus templom van ott,

Ez azonban Jézus idejében még nem volt ott.

Gyakran nehéz volt ott lennem Izraelben,

mert minden helyen, ahol annak
idején történt valami,

most egy nagy-nagy katolikus vagy
lutheránus templom áll,

és valahogy ez megöli, szétrombolja

azt az egyszerű életet, amiről olvasunk.

Lerombolja az életet, amivel Jézus jött.

Mi azonban ott voltunk,

és amikor a katolikus templom körül
sétáltunk a tengernél,

volt ott egy kerekesszékes nő.

Aki velem volt, odament hozzá,
én is odamentem.

Ez a nő pedig Brazíliából jött,

és nem értettem, mi volt a baja,

a lényeg, hogy összeroncsolódtak a térdei,
és járásképtelen volt.

És a velem levő nő megkérdezte:
Tudsz imádkozni?

Egyszerűen rátettem a kezeimet,
imádkoztam érte,

és hirtelen egy csomó dolog történt.

Ugyanis felpattant a kerekesszékből,

körbejárkált,

ááá!, kiáltozott,

nyelveken kiáltozott,
legalábbis úgy hiszem,

.... és sok mindent mondott,
amit nem értettem.

Aztán egy csomó ember
jött oda fel a tengertől.

Egy egész csoport gyűlt oda, még Kínából
is voltak, akik fényképeket készítettek.

Ő pedig körbejárkált,
a kerekesszék pedig üres volt,

ő pedig kiáltozott és kiáltozott!

Aztán kijött a katolikus
templomból egy pap:

Ssss, ssss! Csend legyen,
csend legyen!

Ott állt a gyönyörű nagy palástjában.

És minden, az egész összkép arról,
ami történt, oly lenyűgöző volt.

Később láttam, hogy volt egy tábla, amire
azt írták: "Csendet kérünk",

három nyelven írták: "Csendet kérünk!",

de a nő nem törődött vele,
annyira boldog volt és csak kiáltozott.

Ez az ember pedig csak azt mondogatta:
"Csend legyen! Csend legyen!"

És hirtelen a csoport
többi tagja is odajött

és valaki, mivel Brazíliából volt,

tudta tolmácsolni, amit mondott,
és azt mondta, azt kiáltozta:

"Nincs többé fájdalom!

Nincs többé fájdalom!
Tudok járni! Tudok járni!"

Aztán még valaki jött:
"Imádkoznál értem?"

És imádkoztam érte és meggyógyult.

És másvalaki jött a csoportból
járóbottal:

"Imádkoznál értem?

Imádkoztam érte és meggyógyult.

Másvalaki jött és mondta: "Én vagyok
a pásztor, meghívlak Brazíliába!

Még valaki jött és így szólt:
Imádkoznál értem?

Én is akarom azt, amid van!

És nem hiszek ilyen adásban.

Hiszek az emberekért való imádságban,
hogy vegyék a Szent Szellemet,

de nem a kenetet,

mint ahogy ma az egyházban csináljuk,
ezt később elmagyarázom.

Egyszerűen rátettem kezeimet és
nem tudom, mi történt,

de Isten leszállt rá és megszabadította,

a földre, a kövekre esett,

és a kövön hevert
a katolikus templom előtt.

Oly lenyűgöző volt ott lenni,
és hirtelen mindenki engem nézett,

és valaki fényképezgetett.

És hirtelen: Ó, mennem kell már!

Mert túl sok figyelmet kaptam,
tehát távoztam.

És annyira megdöbbentett,

és megvan ez videón.

Van egy videó az Utolsó
Reformáció c. weboldalamon.

A videó címe: Csodák Izraelben,

ott megnézheted, amiről beszélek.

És annyira megdöbbentett,
ami történt.

Olyan erőteljes volt átélni azt a helyzetet!

Ugyanott, ahol Jézus járt.

A csodák.

Ugyanazon a helyen.

És most, Jézusnak gondjai akadtak
a farizeusokkal, és most

itt van egy nagy katolikus templom,

ahonnan kijött a pap:
Ssss! Ssss! Csend legyen!

Sokkal inkább az érdekelte,
hogy hangoskodunk,

semhogy ez a nő találkozott Istennel,
és meggyógyult.

Egy igazán erős átélés volt számomra.

Később elmentem arra a helyre, ahol Jézus élt.

És ezt mondom a videón:
"Nézzétek!

Ez a lakóvárosa, itt élt Jézus.

Most már nem jár itt a földön," és
hirtelen: "de, de, persze, elnézést!

Jézus IGENIS itt jár a földön.

Én vagyok a teste, te vagy a teste.

Így Jézus még mindig gyógyít embereket ma
Izraelben.

Most az egész világon gyógyít embereket!

Miért? Mert nem változott meg.

Mi vagyunk az Ő teste.

Ez a normális keresztyén élet!

És később, az utolsó napon,
amikor ott voltam,

sok mindent láttunk történni,
más dolgok is történtek.

És az utolsó nap a hegyen voltam,
a Templom hegyen,

ahol valaha a templom állt.

Persze, Izráelt, Jeruzsálemet
sokszor lerombolták,

tehát ezek a kövek nem pont azok voltak,

de az a hely volt,
ahol valaha a templom állt.

És ott álltam, a Templom hegyen,

ahol most két különböző mecset van,

és ott álltam, nézelődtem és gondolkodtam:

Éppen itt,

éppen itt,

éppen itt

volt a Szentek Szentje!

Itt volt a Templom.

Aztán felerősödött bennem
egy gondolat hirtelen, mert

a templom most nincs ott...,

de mégis, mert én itt állok.

És mivel én itt állok, a templom itt van,

mert én vagyok a templom.

A Szent Szellem itt van,
mert a Szent Szellem bennem van.

És efféle dolgokat szeretnék
most megosztani veled.

Annak a kijelentése,
hogy mi vagyunk a Templom,

annak a kijelentése,
hogy mi vagyunk a Test.

Annak a kijelentése,
hogy a Szent Szellem bennünk van.

Mi vagyunk Krisztus teste!

és ez a gondolkodásmód,

és ennek a megértése

oly sok embert fel fog szabadítani,

amikor először megértik ezt!

Valahogy azonban

a vallásos szemüvegünkön át

ahogy a vallási összejöveteleinket
tartjuk,

Sokan hallották: a templom nem olyan
valami, ahova járunk.

Te vagy a Test.

Mégsem értik és mégsem látják.

Nem látják.

Szóval szeretném megmutatni,
mivel jött Jézus,

és szeretnélek provokálni,
ahogy a múltkor is tettem.

Remélem készen állsz erre!

Először meg akarom mutatni neked,

mi a szokásos értelmezése a különböző
szavaknak, mint templom, és más dolgok.

Természetesen mindig vannak emberek, akik
másképp értenek és gondolkodnak,

de ez a szokásos értelmezés.

Ha azt mondom: templom...

Hadd mondjam, hogy ez a videó és egyéb
videók is, amiket a sorozathoz készítettem,

HD minőségűek.

Tehát átválthatsz HD minőségre,

és így láthatod a papírra
írt szövegeimet.

Csakhogy tudd.

Templom: mi a templom?

Sok ember számára a templom, Isten háza,
egy hely, ahol vallásos tevékenységeket,

istentiszteletet, stb. folytatunk.

És ez a szokványos gondolkodásmód!

Ha azt mondod az embereknek: templom,

az első dolog,
ami az embereknek eszébe jut,

valami épület, ahova bemegyünk, hogy
vallásos tevékenységeket végezzünk.

Ez azonban oly messze esik az első
tanítványok gondolkodásától.

A templomnak semmi köze egy szenthelyhez.

Jézus jött, hogy lerombolja
ezt a beállítottságot!

Jött, hogy lerombolja ezt,
mert egy testet akart építeni.

Testet akar építeni!

A templom nincs most ott,
mert a templom itt van.

Mi vagyunk Isten temploma.

De, és ezt tudjuk a mi
gondolkodásmódunkban,

de a vallásos tevékenységeink során,

ahogy az egyházat "csináljuk" ma,

egy másfajta gondolkodásmódot teremtünk,

mert nemcsak azáltal
tanulunk, amit hallunk,

azáltal is tanulunk, amit látunk.

Tehát járhatunk gyülekezetbe évekig,

és hallhatunk egyszer arról, aztán újra és újra és újra,

hogy a templom nem egy hely,
hanem mi vagyunk a templom,

de az életünkkel azt mutatjuk, hogy
ezt nem értettük meg.

Például sok embert ismerek,
akik együtt voltak barátokkal

ültek otthon, beszéltek Jézusról,
bizonyságokat osztottak meg,

és sok jót merítettek belőle,

de nem állítanák, hogy amit csináltak,
az gyülekezet.

Nem. Azt mondanák:
Nem, csak együtt voltunk,

közösségben voltunk,
de nem vagyunk gyülekezet.

De nagyon is gyülekezet volt!

Éppen annyira gyülekezet volt,
mint a többi,

Mivel a gyülekezet nem egy hely,
ahova elmegyünk,

hanem ami mi vagyunk.

És ha azt mondom: pap,

ha azt mondanám valakinek: pap,

akkor a legtöbben olyasvalakire gondolnak,
aki képzést kapott,

és egy különleges elhívása van,

És azok a papok,

akik bemeríthetnek,
úrvacsorát oszthatnak,

és valahogy közöttünk

és Isten között állnak.

Ez a gondolkodásmód pedig
annyira ellenkezik azzal,

amivel Jézus jött.

Ma olyan alapra építettünk,
ami annyira ellenkezik Jézus szavaival.

Ha belenézünk a Bibliába,

akkor láthatjuk, hogy volt egy főpap,
és ez Jézus Krisztus volt.

Ha pedig a pap szót használjuk,

az, az, az

Krisztus testével kapcsolatos,

Krisztus papsága

Mi mindnyájan papok vagyunk!

A Katolikus Egyház ideje alatt azonban

valahogy közbeékelődött valaki
Isten és az emberek közé.

Tehát valahogy csak néhány kiválasztott
ember volt, akik papok voltak,

és különleges felkenetéssel bírtak,

de csak ők keresztelhettek,

ők oszthattak úrvacsorát,

és valahogy Isten
és az emberek közé álltak.

A Reformáció során

Luther valamiképp elhozta
minden hívő papságát.

Ez azt jelenti, hogy nincs szükségünk
papra köztünk és Isten között,

van Jézus Krisztusunk.

Tehát Ő megváltoztatta ezt,

így nincs szükségünk papra

köztünk és Isten között.

Viszont Luther nem változtatta meg,
hogy nem kell pap így,

Tehát nem kell pap közénk és Isten közé,
lehet most már közösségünk Istennel.

De nem változtatta meg arra,
hogy mindnyájan papok vagyunk,

és hogy mindnyájan bemeríthetünk.

És ez a gondolkodásmód még mindig
sok emberben ott van.

Emlékszem, hogy nemrég
egy nő felhívott és azt mondta:

"Van egy fiam, aki"

és nagyon jól ismerem a fiát,
aki találkozott Istennel

bizonyos alkalmaink során.

"A fiam 19 éves, és tűzben ég most.

Szeretne bemerítkezni.
Bemeríthetem?"

Azt mondtam: "Igen, megteheted!"

"Igen, tudom, de Tom,
bemeríthetem?"

Erre én: "Igen, be.

Jézus parancsolta, hogy menjünk, és
tegyünk tanítvánnyá, és merítsünk be.

Ő parancsolta neked!"

"Igen, de Tom, tudod, hogy nem vagyok pap."

"De nem, mi mindnyájan papok vagyunk,
megteheted."

"Igen, de"

Azt mondtam: "Megteheted!"

De nem tette meg.

Miért? A szemüvege

miatt.

Mert amikor megtért
valahogy kialakult benne

egy gondolkodásmód

hogy vannak emberek,
akik különlegesen felkentek,

különlegesen elhívottak,
akik megtehetik.

Mi laikusok pedig nem tehetjük meg.

Jézus utálja ezt a tanítást.

Hiszem, hogy ellene ment.
Megmosta a tanítványok lábát.

Meg akarta mutatni,
hogy mindnyájan testvérek vagyunk,

mindnyájan papok vagyunk Jézus
Krisztussal, az egyetlen Főpappal.

És mindenki bemeríthet,

mindenki teheti, szolgálhat.

Semmi nem szól Isten királyságában

szolgálatra különlegesen elhívott
emberekről, és egyéb emberekről.

Ez a gondolkodásmód valahogy
korlátozza a növekedést.

Így ma a növekedés

a gyülekezetre,

az összejövetelre,

a papra korlátozódik.

Így ma ha az emberek el akarják
fogadni Jézust,

mivel nem képezünk tanítványokat,

úgy gondoljuk, OK, elviszünk azokhoz,
akik értenek hozzá.

Nekem is ilyen volt a gondolkozásom.

Emlékszem az első alkalomra,
amikor démont űztem ki.

Megértettük, hogy Jézus
a mindennapjaink része akar lenni,

és összejövetelt tartottunk a házunkban.

Hirtelen egy nő ott a földre esett
és á...á,

rázkódott és kiabált valamit angolul

erős férfi hangon!

És mivel soha előtte nem próbáltam:

"Hú, egy démon, egy démon!"

Kiabált, mégpedig a következőt:

"MENJ A POKOLBA!"

Amikor ezt kiabálta, az első gondolatom ez
volt: "Szükségem van egy papra."

Miért gondoltam ezt?

Bennem volt a Szent Szellem,

pap voltam.

Nem volt képzettségem,

de Isten elhívott papnak.

Ki lettem rendelve.

Nem egy rendszer rendelt ki, hanem Isten.

Ugyanis amikor megtértem,

elhívást kaptam,

ki lettem rendelve,

pappá lettem,

és vettem a Szent Szellemet.

Így mindenem megvolt.

De a gondolkodásmódom miatt,

amikor ez történt, azt gondoltam,
hogy pap kell.

Nem, nem kell pap, csak tanulnom kell
azáltal, hogy csinálom.

Tehát hozzámentem így.

Mivel nem volt pap,
és ezért ma hálásak lehetünk,

Rajtam kívül nem volt más,

így valahogy belekényszerültem.

Tehát azon gondolkodtam, hol a pap?
"Ó, csak én vagyok. OK.

Ki vagy?" Így válaszolt:
"MENJ A POKOLBA!" Erre én:

"Ki vagy?" "MENJ A POKOLBA!"

Erre olyan mérges lettem, hogy azt mondtam:
"Nem, TE MENJ A POKOLBA!"

És uuuee!

És akkor szabad lett Jézus nevében.

Igen!

Láttam, hogy hú, ez működik!

Hú, már megkaptam!

És valahogy ez van a gyülekezetekben.

Sok mai gyülekezetben ki kell,
hogy rendeljenek a szolgálatra.

Az ApCsel-ben azonban nem volt kirendelés.

Volt elhívás... Igen, hiszek az elhívásban,

de nem egy olyan elhívásban,
amit néhány kiválasztott ember kap.

Vagy szervezet számára való elhívásban.
Nem!

Istentől van elhívásunk.

Mindnyájunknak.

Mindnyájunkat elhívott a szolgálatra.

Valahogy azonban

sok ember úgy hiszi ma:
"Ha szolgálnom kell,

fel kell hozzá valahogy épülnöm,
meg kell kapnom a megfelelő képzést."

Aztán végeznek, megkapják a szemüveget,

és aztán: "Valahogy a skatulyán belül kell
szolgálatot végeznem!"

De Jézus nem skatulyával jött.

Része akar lenni a mindennapi életünknek.

Része akar lenni a mindennapi életünknek!

A következő, amiről szólni akarok:
az ISTENTISZTELET.

Ez amikor az istentiszteletről beszélünk,

ha a gondolkodásmódunkban ez valami,
ami vasárnap van, egy különleges helyen,

különleges időben, ahol kiválasztottak
különleges dolgokat csinálnak,

amit mások nem tehetnek.

Tehát azt gondoljuk, az istentisztelet
különleges idő, különleges hely,

ahol különleges emberek
különleges dolgokat tesznek,

amit te meg én, mások nem tehetnek meg.

És ez annyira belénk ivódott,

hogy elmegyünk az összejövetelre,
istentiszteletet tartunk,

és valahogy várjuk,
hogy Isten ott cselekedjen, és ez jó!

De mi van hétfőn?

Mi van kedden? Mi van szerdán?

Mi van a Jézussal megélt
mindennapi életünkkel?

Erre nem gondolunk.

Amikor összejövünk,
erre nem gondolunk.

Tegnap elmentem, hogy küldjek egy könyvet.

Küldtem néhány könyvet,

és előttem, a postán állt egy fiú.

Hé, ismerem őt! Mert vagy két hónapja

kivittem magammal az utcára,
és vele voltam néhány napig,

képeztem őt, és velem volt,
emberek merítkeztek be és tértek meg,

és ő látta,

és ő egy keresztyén, aki egy másik
városban tért meg és ideköltözött,

és egy másik gyülekezetbe jár.

Tegnap azonban találkoztam vele,
és azt mondtam:

"Hé, igyunk egy kávét!"

Így beültünk egy kávéra,

és mit csináltunk ott?
Összejövetelt tartottunk!

Beszélgettünk Jézusról,

tanítványoztam őt,

bizonyságot hallgattunk,

valamennyit visszaadott nekem.

A fellegekben jártam,
miután egy órát beszélgettem vele.

És és és láthattam, hogy az élete
teljesen megváltozott az elmúlt hónapban

azáltal, hogy találkozott velem,
és amit tettünk.

Annyira hálás volt és elmondta,
hogy ez mindent megváltoztatott.

"Köszönöm, mert tanítványokat akarsz képezni.

Köszönöm azt, amit adtál nekem!"

Ami viszont engem illet,

sok évig

nem tanítványoztam a mindennapi életben,

mert a gondolkodásmódomban
a tanítványozás olyasmi volt,

amire ki kell, hogy rendeljenek valahogy,

papnak kell lenni hozzá,

vasárnapnak kell lennie,

és összejövetelen kell történnie.

És valahogy Istent annyira korlátozzuk
ezzel a gondolkodásmóddal.

És most megértettem,
hogy a tanítványozás az élet része.

Mindig ha emberekkel vagy, beszélj
Jézusról, tanítványozz és képezd őket!

És ez a fiú nem az én gyülekezetembe jár,

egy másik közösségbe jár.

De ami vele történt,

most hatást kezdett gyakorolni arra az
egész közösségre, ahova jár.

Tehát arra hívattunk el,
hogy tanítványozzunk.

A figyelmünk azonban

annyira a gyülekezeten volt,

ahelyett, hogy egyszerűen
tanítványozzunk.

És ez a mindennapi élet.

A történelem során azonban

az egyház

azzá vált, ami nem volt,

és az istentisztelet az lett,
ami nem volt.

És a Szent Szellem is,

most már ezt is feltehetem,

a Szent Szellem, mikor a Szent
Szellemről beszélek,

a kenet.

Sok ember azt hiszi, hogy ez
csak néhány kiválasztott emberé

különleges időkben.

És van időszak az Ószövetségben.

Van a templom, a pap bejött

és a próféta az Ószövetségben,

Isten kente fel őket,
próféta kente fel őket.

Ma néhány felekezetben

sok felkenetési összejövetel van,

ahova az emberek felkenetésért jönnek.

Ez volt az én gyülekezeti hátterem.

Miután megtértem,
alkalomról alkalomra jártam,

egyik konferenciáról a másikra.

Miért? Mert szerettem volna,
hogy Isten embere rám tegye a kezét

és megkaphassam a kenetet.

Látom, hogy ez a gondolkodásmód
tönkretette azt a gyülekezetet,

és azt a felekezetet valahogy.

Mivel most sok ember van,
aki konferenciáról konferenciára,

összejövetelről összejövetelre jár,

hogy kapjon valamit, amit már megkapott.

Ha megtértek, megtértél, betöltekeztél,
bemerítkeztél a Szent Szellembe,

akkor keneted van.

Mert az újtestamentumban,
amikor a kenetről van szó,

az a Szent Szellemre utal.

Amikor veszed a Szent Szellemet,

ugyanazt az erőt kapod,
ami feltámasztotta Jézust a halálból.

Így nincs szükséged egy új kenetre,
mivel nincs új kenet.

Tehát minden alkalommal, amikor
az ApCsel-ben vagy a Levelekben olvassuk,

hogy szó van a kézrátételről.

Hiszek a kézrátételben,

és hogy imádkozzunk az emberekért,
hogy vegyenek Szent Szellemet.

Ez azonban olyan, amit egyszer megteszünk,
és onnantól megvan.

A Szent Szellemmel betöltekezés
nem kívülről jön,

a legbensőnkben történik, és kiárad.

Mikor? Amikor adunk.

Amikor adjuk, amink már van, akkor kapunk.

"Adjatok és nektek is adnak."

Nem pénzről van szó, az életről!

Látod?

Tehát valahogy egy olyan
gondolkodásmódunk van ma,

amiben az emberek a templom
alatt épületet értenek,

a papok különleges, kiválasztott emberek,

az istentiszteletnek vasárnap kell
történnie egy összejövetelen

egy különleges rend szerint,

a Szent Szellem pedig néhány választotté,
de sohasem én vagyok az.

Tehát az emberek valahogy folytatják
a vallásos tevékenységeiket.

Templomba mennek

vallásos tevékenységeket
folytatni vasárnapi összejöveteleken,

ott ülnek, hogy hallgassák a papot,

aki maga végez mindent,

és a Szent Szellem?

Igen, járunk az összejövetelekre
vasárnapról vasárnapra,

fogunk valakit, hogy imádkozzon értünk,
mert egy szép napon reméljük,

hogy kapunk valamit,

hogy kimehessünk és szolgálhassuk Istent.

Sok gyümölcsét látom annak,
amit teszünk az emberek képzésével,

és sok bizonyságunk van emberektől,
akikkel együtt dolgozunk,

amikor is emberek térnek meg,
gyógyulnak és szabadulnak démonoktól,

mint a mindennapi élet.

Sohasem beszélünk itt a kenetről.

Sohasem használjuk ezt a szót.

Sohasem beszélünk ajándékról.

Nem!

Egyszerűen csak tesszük.

Egyszerűen csak megéljük.

Mivel minden ajándékunk megvan
Jézus Krisztus által.

Mindened megvan, az ajándékok ott vannak.

O.K.

Valaki azt mondja, igen, de nem
mindenkinek van meg a gyógyítás ajándéka.

Nem, de nem kell a betegek gyógyításához
a gyógyítás ajándéka.

Hogy?

Nem kell hozzá az ajándék.

Hadd magyarázzam el!

Mindenki evangélista? Nem.

De mindenki evangelizálhat? Igen!

Mindenki próféta? Nem!

Mindenki prófétálhat? Igen!

Mindenkinek van gyógyításra ajándéka? Nem.

De mindenki gyógyíthat
betegeket? Igen!

Hogy működik?

Ha elolvassuk az Efézus 4,11-et,

Isten beszél ajándékokról,
amiket elhelyezett az Egyházban.

Ajándékokat a szentek tökéletesítésére
a szolgálat végzéséhez.

Tehát nincs szükség a gyógyítás ajándékára
a betegek gyógyításához.

Ezek a jelek a hívőket követik.

Újjászülettél? Hiszel?
Akkor menj és cselekedd az Isten Igéjét!

Ha sokat csinálod ezt,

és elkezdesz valahogy
felkészíteni rá másokat is,

akkor ajándékká válik.

Akkor ajándék.

Tehát nem úgy van, hogy ha beteget
gyógyítunk, akkor ajándékunk van rá.

Nem. Mindenki megteheti.

Tehát használom valahogy az ajándékot,
amit Isten adott nekem.

Miáltal?

Azáltal, hogy felkészítek másokat,
hogy ők is tegyék.

Ez az, amit teszek a szavaimmal.

Nem a cselekedeteimmel,
mint: Gyere és kövess,

és megmutatom embereknek,
hogyan kell, és egyszerűen folytatják.

Nem arról van szó, hogy rájuk teszem
a kezem, és kapnak valamit, amim van.

Emberek felkeresnek:
"Tom, szeretném megkapni, amid van!"

és

veheted a Szent Szellemet,

imádkozhatok érted,
és megszabadulhatsz démonoktól.

Imádkozhatok érted, és meggyógyulhatsz.

Imádkozhatok érted,

de, de ha már benned van a
Szent Szellem, annál nincs több,

csak meg kell élned.

Mert van ez az ellentétes gondolkodásmód,

mint Don barátom a
The Last Reformation USA-tól.

Kapcsolatba lépett velem,
látta a videómat és meghívott oda,

és ő ... emlékszem, hogy az elején, amikor
kapcsolatba lépett velem, azt mondta:

"Tom, gyere el, szükségem van
egy kezdő lökésre!

Szükségem van rád, hogy felkészíts,

vigyél ki az utcára!"

Azt mondtam, rendben, de meg tudod tenni.
Aztán később írta: "Tom, várni akarok,

mert szeretnék videót készíteni,
amin csinálod és képzel engem,

ezért várok rád."

Néhány nap múlva azonban azt írta:
"Ó Tom, nem tudtam tovább várni,

ezért tegnap kimentem,

és az emberek meggyógyultak,

és vittem magammal valaki mást,

és képeztem őt, és most ő
is ugyanazt csinálja."

Nem tudott várni tovább,

nem is kellett várnia,

mert amikor odamentem,

nem azért mentem, hogy rátegyem a kezemet,

és adjak egy új kenetet. Nem.

Csak azért mentem, hogy segítsek,
tanítványozzam, és megmutassam,

amink már van.

Tehát amikor nézed ezt a videót,
és valahogy azt gondolod:

"Ó, egy új kenetre várok,
valami újra várok."

Nem kell ezt tenned.

Nem kell várnod arra, hogy megkapd
a gyógyításról szóló tanítást,

mielőtt csinálnád.

Olvasd el az ApCsel-t,
Olvasd Jézus szavát,

majd menj és tedd meg!

Egyszerű: olvasd és tégy úgy!

Olvasd és tégy úgy!

És amikor megváltoztatjuk
ezt a gondolkodásmódot,

gyakran az egész vallásos
gondolkodásmód megváltozik,

és akkor elkezdjük
a mindennapi életünket élni.

Igen, mehetünk vasárnap gyülekezetbe.

Igen, lehet ott egy pap.

Igen, lehet istentisztelet is.

Igen, csinálhatod ezeket a dolgokat,

DE

ne korlátozódj ezekre!

Ne korlátozódj arra,
hogy csak egy pap van!

Ne korlátozódj arra,
hogy ott kell történnie!

Mert ha olvassuk az ApCsel-t,

mennyi zajlik az ApCsel-ben
istentiszteleten?

Nem, az életet látjuk, a mindennapi életet,

a Jézussal való életet, a mindennapi életet.

Sokan nem tapasztalják meg ezt az életet,
mert a gondolkodásmódjuk szerint

a templom egy hely,

papok csak néhányan vannak,

az istentiszteletnek ott kell zajlania,

és a Szent Szellemből nincs elég.

Ezeket a dolgokat itt vallásnak nevezem.

Ez vallás.

Ez nem az, amivel Jézus jött.

Ez nem képezi a részét Jézus szavainak.

Nem azért jött Jézus, hogy új
vallást hozzon létre.

Azért jött Jézus, hogy királyságot építsen.

Egy királyság nagyon más,

mint az összes vallás.

De ha megnézzük, mit teszünk
Krisztus testében, a gyülekezetekben,

gyakran nincs nagy különbség
egy gyülekezeti összejövetel

és egy mecset között.

Összejönnek, van egy épületük,
és tevékenykednek.

Jézus azonban valami
egészen mással jött.

A Test Feje akar lenni.

Azt akarja, hogy munkában legyen a Test.

Nem csupán tagságról van szó,
ez egy Élő Test,

Ez szeretet volt, egy család volt,
nem csupán tagok.

Tehát mivel jött Jézus, ha templomról beszélünk?

Azért jött, hogy új templomot építsen.

Hadd olvassak néhány helyről a Bibliából!

1Korinthus 3-ban

azt mondja Pál:

"Nem tudjátok, hogy
Isten temploma vagytok,

és a Szent Szellem lakik bennetek?"

Így mondja Pál: "Nem tudjátok?

NEM

TUD-

JÁTOK,

HOGY TI VAGYTOK AZ ISTEN TEMPLOMA

és a Szent Szellem bennetek van?"

Később ugyanebben a levélben,

a 6. részben azt mondja:

Tudjátok meg, hogy testetek a
Szent Szellem temploma!

Tehát ugyanazt mondja újra meg újra.

Nem tudjátok, hogy a
testetek a templom?

Ti vagytok a Szent Szellem temploma.

Én vagyok a templom,

én vagyok Isten temploma,

én vagyok az Egyház.

Ez az, amivel Jézus jött.

Én vagyok a templom,
én vagyok az egyház.

Amikor Jézus papokról szól,

ma nekünk,

ha megkérdezek embereket, OK,

hol olvasunk a Bibliában papokról?

Sokan gondolnak az Efézus 4,11-re.

"Isten adott némelyeket

apostolokul, prófétákul, evangélistákul,
pásztorokul és tanítókul."

A pásztor szó pedig a
gyülekezeti pásztorokat jelenti.

Pásztor,

ma minden gyülekezetnek van pásztora.

Az egyetlen hely a Bibliában,
ahol a pásztor szó megtalálható,

az Efézus 4,11.

Ez az egyetlen hely.

Nem!

3 másik helyen is megtalálható,
de mindegyik helyen Jézusra vonatkozik.

Ő a Pásztor.

Az egyetlen hely,
ahol a pásztor szót találjuk,

és ahol nem Jézusra vonatkozik,
az Efézus 4,11.

és ebből a kicsiny szóból
egy egész egyházat építünk ma.

Ebből az egy szóból.

És a szövegkörnyezetből nem olvassuk ki,

mit...

nem olvassuk ki,

hogy működnek a dolgok?

Ahogy korábban már mondtam,
mint egy evangélista.

Gyakran sok gyülekezetben,

közösségben azok az evangélisták,
akik kimennek evangelizálni.

Nem. Azok, akik evangelizálnak,
a tanítványok.

Egy evangélista,
akiről az Ef 4,11-ben olvasunk,

az, aki felkészíti a szenteket
az evangelizálásra.

A mi gondolkodásmódunkban,
amikor halljuk a szót,

mindjárt a szemüvegünkkel olvassuk,
és azt gondoljuk, hogy a pásztor egy pap,

akinek gyülekezete van,

akit kirendeltek,

akinek végzettsége van,

akinek különleges elhívása van,
aki végzi ezeket a dolgokat.

Nem!

Ha olvassuk a Bibliában,
hogy pásztorok vagyunk,

mindnyájan papok vagyunk.

Vannak vezetők is a Bibliában,

mint a püspök és felvigyázó,
ez ugyanaz a szó,

de ez is nagyon más volt akkor.

És "Az utolsó reformáció" c. könyvemben
részletesebben kifejtem.

Viszont hadd mondjam,

meg kell változtatnunk
a gondolkodásmódunkat,

vissza kell térnünk
a minden hívő papságához.

Mert mindenkinek elhívása
van a szolgálatra,

és ha gyümölcsöket akarunk látni,

és a gyülekezeteket növekedni,

meg kell értenünk,
hogy mindenki pap.

Mindenki végezhet bemerítést,

mindenki oszthat úrvacsorát,

mindenki végezheti ezeket a dolgokat.

Nincs semmi olyasmi az Egyházban,
mint laikusok és szolgálók.

Természetesen vannak vezetők,
akiket tisztelnünk kell.

A vezetők azonban nem állnak fölöttünk,

és a vezetőknek nincs nagyobb
tekintélyük a Királyságban, mint nekünk.

Nem. Ők velünk együtt állnak,
hogy segítsenek nekünk és utat mutassanak.

Tehát Jézus ezzel jött:

PAP

VA-

GYOK.

Elhívásom van,

végezhetek bemerítést és
csinálhatok mindent, amit a Biblia mond.

Ezzel jött Jézus.

Mi van a Szent Szellemmel?

Amivel Jézus jött, hogy a Szent Szellem
ugyanazzal az erővel,

amivel Jézust feltámasztotta a halálból,

él bennem.

Mindnyájunkban ugyanaz a Szent Szellem,
ugyanaz a kenet van.

Emlékszem, egy alkalmat
tartottam Lengyelországban,

és nagyon igyekeztem végigmenni
ezen Lengyelországban. Sokat próbáltam

de ez annyira a gondolkodásmódjukban van,
hogy megöli az egyházat,

és ezt teszi mindenfelé.

Tartottam azonban egy
alkalmat Lengyelországban,

és volt ott egy fiatal lány, aki megtért,

vette a Szent Szellemet.

Aztán volt ott egy ember,
akiért imádkoztam,

aki elesett, és egy démon
nyilvánult meg.

És úton volt a szabadulása a démontól,

ezért fogtam a lányt, aki éppen megtért,
és hívtam: "Gyere velem!

Ez egy démon. Benned van a
Szent Szellem. Most ülj oda,

és szólj hozzá és parancsolj, hogy távozzon!

Meg tudod tenni?" És ezt tettem.

És azután folytattam az imádkozást
az emberekért,

és láttam az egyik gyülekezeti vezetőt:

odament hozzá, mondott neki valamit,

így ő felállt és újra visszaült.

És nagyon mérges lettem, amikor
láttam ezt, és újra odamentem:

"Hé, velem vagy, ez az én összejövetelem,
menj és tedd meg!"

És újra odaült és még egyszer
jött ez az ember, mondott valamit,

ő pedig visszaült.

Ezért odamentem az emberhez,
és megkérdeztem: "Mi van?"

Ő ezt mondta: "Igen, de ez egy démon.

Erre azt mondtam: "Igen."

"De ő még új!"

Én pedig: "Igen."

"Még soha nem próbált ilyet."

Erre én ezt mondtam: "Igen,

de ugyanaz a Szent Szellem van benne,
mint benned és bennem,

és soha nem fogja megpróbálni,
ha nem hagyjuk, hogy elkezdje:

és itt van erre az alkalom,
és ez az én összejövetelem!"

És olyan mérges lettem,

mert valahogy hátráltatta őt

a tanulásban, a növekedésben

a tradicionális felfogása miatt.

Úgyhogy azt mondtam:

"Ez az én összejövetelem és beszélni
fogok utána a pásztorral."

Így fogtam őt újra:

"Most imádkozz és parancsolj a démonnak,
hogy menjen ki!"

A következő, akiért imádkoztam,
egy nő volt, aki jött és így szólt:

"Ó!

Imádkoznál értem? Sok éve, 20 éve

elvesztettem valamit.

Amikor megtértem, tüzes voltam,
beszéltem Istenről, imádkoztam emberekért,

aztán egy gyülekezeti vezető

odajött, és azt mondta:

"Nem teheted ezt, mert nő vagy!"

A szavai pedig valahogy megöltek."

És azóta odalett a tűz.

Én pedig...

És újra és újra és újra
találkoztam ezzel.

Némely vezetőt talapzatra állítottunk,

olyan helyre, ahol nem kéne lenniük,

és valahogy néhány szó
meg tudja ölni a tüzet.

Nem szabadna ilyet tennünk!

Tisztelnünk kell az embereket,

de mi mindnyájan szolgálók vagyunk,
mindnyájan papok.

Imádkoztam érte és megszabadult,
és a tűz kezdett visszatérni.

Találkoztam ezzel újra és újra.

Később együtt voltam
a gyülekezet pásztorával

és együtt voltam a lengyelországi pünkösdi
mozgalom egyik nagy vezetőjével,

és egy kávéházban ücsörögtünk,

és rájuk néztem és ezt mondtam:
"Van itt egy problémánk.

Tudjátok, nem tanítványoztok.

Miért nem engeditek például,
hogy bárki bemerítést végezzen?

Miért nem engeditek, hogy az
újak bemerítsenek?"

És a pap, egy jó barátom,
akit magát barátként tisztelek,

a látásmódját azonban nem,
ezt mondta nekem:

"Igen, Torben,

DE

ők még soha előtte nem tettek ilyet."

Ezt mondtam: "Nem.

És soha nem is fogják,
ha nem engeded meg nekik."

"Igen, de nincsenek erős embereink,

sok emberünk van, akik sokat hibáznak,
és nem készek rá."

Én pedig: "Soha nem lesznek készen,
ha nem képzed őket,

ha nem készíted fel őket!

Hadd tanuljanak azáltal, hogy csinálják,
és hadd növekedjenek azáltal!"

Aztán mondott valami olyan megdöbbentőt,

és ez jól mutatja, mennyire képesek
vagyunk szemüveget hordani.

Mert ezt mondta nekem:

"Torben!

Ki merítette be Jézust?

Nem egy nő, sem senki más.

Keresztelő János volt, ő próféta volt.

És Jézus 30 évet várt a bemerítésre.

Tehát nem meríthetünk
be embereket azonnal."

Ezt mondta!

Én pedig...

Megdöbbentem.

Hogy lehet, hogy egy ember,
akinek nagy gyülekezete van,

aki sok tekintetben nagyon okos,

aki sok éve olvassa a Bibliát,
ilyesmit mondjon?!

Nem alkalmazhatjuk Jézus példáját,
hogy 30 évet várt a bemerítésére,

a jelenkorra,

és azt mondani, hogy nem meríthetünk
be embereket azonnal.

Ugyanúgy nem használhatjuk
János példáját sem.

Ő különleges volt.

Másrészt a Biblia azt mondja:

"A legkisebb a Királyságban
nagyobb, mint János."

De itt éppen láthatjuk,

hogy valahogy ez a gondolkodásmód

belopódzkodott a gyülekezetbe.

És ez az ember ugyanakkor
egy kiégett ember.

Olyan frusztrált.

És ő valahogy:

"Miért nem növekednek az emberek, miért
nem történik semmi a gyülekezetben?

Miért, hogy kiégtem?

Miért olyan nehéz pásztornak lenni?

És ha megkérdezünk
embereket a gyülekezetből:

"Vállalnátok azt, amit ő?"

"Nem, nem. Nem akarok
gyülekezetet indítani,

mert az túl nehéz nekem."

Nehéz, mert rossz alapra építünk.

Nehéz, mert rossz a hangsúly.

Igen, vannak vezetők a gyülekezetben.

És igen, vannak ú.n. pásztorok.

Ez azonban funkció, nem pozíció.

A pásztor egy funkció, nem pozíció.

Az evangélista nem egy pozíció.

A próféta nem egy pozíció, hanem funkció.

Funkciók a gyülekezetben.

Nem az emberek fölött,
hanem az emberek mellett,

hogy szolgáljanak az embereknek.

Mindenki szolgálhat.

Tehát Jézus a legtöbb ilyennek ellene ment.

Amikor megtértünk,
vettük a Szent Szellemet.

Nem kell összejövetelről
összejövetelre szaladgálnunk,

ha növekedni akarunk és betöltekezni.

A Biblia azt mondja az Efézus 5-ben,
hogy teljesedjünk be Szent Szellemmel.

Nem teljesedünk be azonban Szent
Szellemmel azáltal,

hogy összejövetelekre
járunk kézrátételekért,

adás által teljesedünk be:

"Adjatok és adatik nektek.
Ingyen vettétek, ingyen adjátok!"

Amikor imádkozni kezdünk,
amikor adni kezdjük a Szent Szellemet,

akkor jönni kezd az élet.

IGEN!

Akkor jövünk izgalomba!

Például itt Dániában
vannak Biblia táborok,

és minden nagy gyülekezetbelinek
saját Biblia tábora van,

ahova eljönnek az emberek, hallgatják
az összejöveteleket egy egész héten át

konferencia, összejövetel, összejövetel...

Persze sok jó dolog történik, és
láttam embereket, akik elmennek oda,

majd azt írják a FB-on utána:

"Ó, milyen csodás hét volt,
olyan fantasztikus."

Nekünk is megvan a magunk konferenciája.

Elmegyünk egy világi zenetáborba,

ahol 10.000 olyan fiatal van,
akik nem ismerik Jézust,

akik italoznak, káromkodnak,

és nem tudnak Istenről semmit.

Odamegyünk új emberekkel, régi emberekkel,

emberekkel, akik szeretik Jézust,

és beszélünk nekik Jézusról.

És mindenki, aki velünk volt,

hazamegy: "Ez olyan fantasztikus volt!"

Azt írják a FB-on:

"Ez volt életem legjobb hete,
megváltoztam, betöltekeztem, hú!"

És látjuk az izgatott embereket,
és az izgatottság mindig ott van.

Őszintén, nem láttam sok embert,
akik szokásos összejövetelről

ugyanilyen izgatottan jöttek volna el.

De láttam embereket mindig,
hogy amikor adunk,

amikor szolgálunk, izgatottak leszünk.

És erre hívattunk el.

És amikor megváltoztatjuk
a gondolkodásmódunkat,

ezt fogjuk megtapasztalni.

Az utolsó dolog az ISTENTISZTELET.

Az istentisztelet az, amikor magunkat
visszük Isten elé élő áldozatul,

és Jézus kezeivé és lábaivá válunk.

Ez érvényes hétfőre, keddre, szerdára,
csütörtökre és péntekre.

Tehát az istentisztelet valami olyasmi,
amit tehetünk ott is, igen,

de az istentisztelet nem csak ennyi.

A tisztelet, Istennek szolgálni az,
amikor magunkat hozzuk.

Ha kimegyünk,

ugyanaz a gyülekezet vagyunk,
amikor emberekkel vagyunk együtt,

ücsörögve és beszélgetve emberekről
egy asztalnál egy kávé mellett,

Gyülekezet vagyunk, amikor az utcán
megyünk, evangelizálunk,

és beszélgetünk emberekkel Istenről.

Ez valahogy istentisztelet.

Ez Isten felé való szolgálatunk.

Érted?

Ezzel szeretném befejezni.

A vallás,

a rendszerünk, azt mondja,

hogy a templom egy különleges hely,

ahol különleges dolgokat teszünk.

A papok

megint csak különleges emberek,
akik különleges dolgokat tesznek ott,

akik képzettek rá, akiket kirendeltek,

és valahogy bemerítést végezhetnek,
valahogy úrvacsorát oszthatnak,

köztünk és Isten között állnak.

És az istentiszteletnek vasárnap kell
lennie egy különleges helyen,

ahol különleges dolgokat kell tennünk.

Mert ha nem tesszük azokat a dolgokat,
akkor nem is hívhatjuk istentiszteletnek.

És a Szent Szellem, a kenet
csak néhány kiválasztotté.

Nekem is ilyen gondolkodásom volt évekig.

És emiatt a gondolkodásmódom miatt

az életem teljesen más volt,
mint amit az ApCsel-ben olvasok,

és amilyen most.

Most azonban,

mivel megértettem,

hogy én vagyok a gyülekezet,

megértettem, hogy én vagyok a templom,

a Szent Szellem bennem van,
ugyanaz a kenet,

ugyanaz az erő, ami feltámasztotta
Jézust a halálból, bennem él.

Nem kell arra koncentrálnom,
hogy sok ajándékot kapjak,

Jézusban már az enyémek.

Én vagyok a pap, elhívásom van.

Bemerítést végezhetek.

Nemrég volt, hogy Németországban voltam,
és sokan tértek meg és merítkeztek be,

Nem sok napja egy németországi pap
írt nekem egy levelet:

"Torben, ki adta neked

a felhatalmazást arra,

hogy bemerítsd azokat az embereket?"

És ellenem volt, mert nem
egy templomban történt,

és nem váltak ott a gyülekezet tagjaivá.

Nem!

A Krisztus Testének lettek a tagjai.

És ki adott nekem felhatalmazást?

Jézus.

Ő adott nekem felhatalmazást,
mert Jézus hívott el engem

csakúgy, ahogy téged elhívott.

Én vagyok a pap,
én vagyok a templom,

a Szent Szellem,
Ő bennem van.

Az istentisztelet az élet része.

olyasmi, amit teszünk
a mindennapi életünkben.

Amit szeretnék, hogy tennél a jövő héten,
mielőtt folytatnánk,

a következő tanítás előtt,

hogy amikor olvasod az ApCsel-t,
próbáld venni ezeket az igazságokat,

és próbáld mondogatni

Próbáld átmosni az elmédet!

Mondd:

ÉN

VAGYOK

ISTEN

TEMPLOMA.

Én vagyok a

GYÜLEKEZET.

Mondd magadnak!

Mondogasd magadnak, amikor vásárolsz,
amikor egy üzletközpontban állsz,

sorban állsz.

ÉN

VAGYOK

A GYÜLEKEZET.

Én vagyok a pap!

Pap vagyok.

Azok az emberek itt,

én vagyok a pap, én vagyok a gyülekezet,

ez emberek felé van elhívásom.

És imádni, istentiszteletet tartani
valami módon

nem más, mint magamat vinni
élő áldozatul

Istennek

szentelve.

Tehát amikor Jézus kezeivé,
lábaivá válunk,

akkor imádjuk Őt és
tiszteljük Őt valami módon.

Mondjad

és értsd meg,

hogy ugyanaz a Szellem van bennünk, mint
aki feltámasztotta Jézust a halálból.

Ezt akartam most megosztani.

Ha fogod ezeket az egyszerű igazságokat:

Én vagyok a gyülekezet.

Én vagyok a templom.

A Szent Szellem bennem van.

Pap vagyok:

Isten kirendelt engem.

Isten elhívott engem.

Nem kell várnom.

Bennem is ott van a Szent Szellem.

A Kenet.

Nem kell összejövetelről összejövetelre
járnom, hogy valami újat kapjak.

Már megvan nekem.

És Jézus már megparancsolta,

és megmondta nekem, mit tegyek.

Tehát azt olvasom, hogy menj,
imádkozz a betegekért,

tedd a kezedet a betegekre,
és meggyógyulnak.

Mert én vagyok a pap.

Mert én vagyok a gyülekezet.

Mert Istent imádom azzal,
hogy a testemet adom Neki.

Én megteszem.

És akkor látni fogsz

lenyűgöző dolgokat.

O.K.

Remélem, megértetted ezt,

és várom a legközelebbi folytatást,
amikor más dolgokat fogok megosztani.

Nem tudom, meglátom,
milyen úton fog vezetni Isten.

Egyszerre csak egy leckét veszünk,

és hiszem, hogy ez valami

újnak lesz a kezdete.

És ismét, ahogy a múltkor mondtam,
ha van kérdésed,

és mélyebbre akarsz ásni,

itt "Az utolsó reformáció"
című könyvem.

És amit láttam, hogy sokan rendelnek a
könyvemből, majd továbbadják sokaknak.

Volt éppen valaki Hollandiában,
aki öt könyvet rendelt,

majd további ötöt rendelt, mert azt akarta,
hogy mások is olvassák el,

Mert valamit elvégez az emberekben.

Mert vágyják, hogy szabadok legyenek,

vágyják megtapasztalni újra a tüzet,

vágyják, hogy Isten használja őket.

És ti,

akik papok vagytok

az egyházban,

és valamiképpen féltek
egy kicsit szerintem:

"Hé, engem kirendeltek, én pap vagyok,
mi történik itt?"

Csak annyit akarok mondani:
"Ez szabadság, nyugi!"

Papként dolgoztam.

Pap voltam hagyományos értelemben

és, és nem voltam boldog,

mert az emberek nem növekedtek.

És küzdöttem és igyekeztem,
próbáltam megtenni mindent,

de megláttam, hogy ez a gondolkodásmód,
ha ezt megváltoztatom...

Annyival gyümölcsözőbb
lettem, mint valaha,

és nem veszítettem el embereket.

nem is birtokolok embereket,
ezért nem is veszíthetem el őket.

De nem veszítettem el embereket,

mert amikor látták, hogy szabaddá akarom
tenni őket és felkészíteni,

valamiképpen tiszteltek.

Nem azért, mert tagok, nem azért,
mert birtokolom őket,

hanem a szeretet miatt, a tisztelet miatt.

Tehát hadd mondjam el nektek,
akik papok vagytok,

akik vezetők vagytok a gyülekezetben,

ez szabaddá tesz titeket,

ez szabaddá teszi a gyülekezetedet,

ez a tanítás.

Tehát még egyszer: nem vagyok az egyház
ellen, ez nem a gyülekezet ellen van.

Ez szabadság.

És tudom, hogy sok pásztor,

- hallottam némi statisztikáról -

mintegy 80%-uk

küzd

küzd

küzd

stresszel ma a gyülekezetekben.

Oly sokan kilépnek idő előtt
pásztorok, vezetők

a stressz miatt.

Elhat a családokra,

és megtámadja a családokat
és a gyerekeket,

mert a pásztorok állandóan csak
dolgoznak és ők csinálnak mindent.

Valahogy hálátlan feladat a hagyományos
módon papnak lenni.

Jézus azonban nem egy hálátlan feladatot hozott.

Elhívott vezetőket, de a megfelelő
módon kell ezt végeznünk,

hogy gyümölcsöket teremjünk,

és hogy magunk szabadságot éljünk meg.

De hogy a jövő héten folytassuk,

Isten áldjon! Viszlát!