Less stuff, more happiness

Hogy mi van a dobozban?

Akármi is, biztosan nagyon fontos,

mert utaztattam és cipeltem magammal

lakásból lakásba és újabb lakásba.

(Nevetés)

(Taps)

Ismerősen hangzik?

Tudtátok, hogy nekünk, amerikaiaknak

kb. háromszor annyi hely áll rendelkezésünkre,

mint ötven évvel ezelőtt?

Háromszor annyi.

Szóval azt gondolnánk, hogy ezzel a sok extra térrel

bőven van hely minden cuccunknak.

Hát nem.

Egy új iparág van fellendülőben, mégpedig

a személyes raktározás

22 milliárd dolláros, 200 millió négyzetméteres iparága.

Szóval háromszor annyi helyünk van,

de annyira belejöttünk a vásárlásba,

hogy még ennél is több kell.

Vajon ez hova vezet?

Rengeteg hitelkártya-adóssághoz,

hatalmas ökológiai lábnyomhoz,

és talán nem véletlenül ahhoz,

hogy ezen ötven év során boldogságunk is elapadt.

Nos, én azért jöttem, hogy elmondjam, van egy jobb megoldás,

mégpedig, hogy a kevesebb talán több.

Fogadok, hogy legtöbbünk valamikor már átélte

a kevesebb holmi örömét:

egyetemen -- a kollégiumban,

utazáskor -- egy hotelszobában,

sátrazáskor -- gyakorlatilag semmivel felszerelkezve,

talán egy hajón.

Akármelyiket is próbáltad ki, lefogadom, hogy többek közt

egy kicsit több szabadságot adott neked,

egy kicsit több időt.

Úgyhogy én azt vetem fel,

hogy a kevesebb holmi és a kevesebb hely

kisebb ökológiai lábnyomot fog eredményezni.

Igazából ez egy nagyszerű módja a spórolásnak.

És egy kicsit több könnyedséget visz az életedbe.

Így elindítottam a Life Edited (Szerkesztett Élet) nevű projektet a lifeedited.org-on,

hogy folytassuk ezt a beszélgetést

és remek megoldásokat találjunk ezen a területen.

Az első dolog: 39 négyzetméteres manhattani lakásom elemzése

a Mutopo és a Jovoto.com segítségével.

Mindent akartam --

otthoni irodát, étkezőt tíz ember számára,

helyet a vendégeknek

és a kite-szörf felszerelésemnek.

Több mint 300 javaslat érkezett a világ minden pontjáról,

és végül kész lett, a saját kis ékszerdobozom.

Azzal, hogy egy 39 négyzetméteres lakást vettem

55 helyett,

egyből megtakarítottam 200 lepedőt.

A kisebb hely kisebb rezsit eredményez --

ezzel még több pénzt spórolok,

de az ökolábnyom is kisebb lesz.

És mivel limitált számú ingóság

számára tervezték -- a kedvenc cuccaimnak --,

és kifejezetten nekem tervezték,

nagyon izgalmas, hogy ott lehetek.

Hogyan élhetünk tehát kicsiben?

Három fő megközelítés létezik.

Először is könyörtelenül kell válogatnunk.

Ki kell tisztítanunk életünk artériáit.

A póló, amit évek óta nem vettem fel?

Itt az ideje, hogy kidobjam.

Meg kell szabadulnunk az oda nem tartozó dolgoktól az életünben,

és meg kell tanulnunk meggátolni a beáramlást.

Vásárlás előtt gondolkodnunk kell.

Kérdezzük meg magunktól,

"Ez tényleg boldogabbá fog tenni? Igazán?"

Mindenesetre

vásárolnunk és birtokolnunk kell remek cuccokat.

De olyan cuccokat kell akarnunk, amiket évekig szeretni fogunk,

nem csak simán cuccokat.

Másodszorra, az új mantránk:

a kicsi szexi.

Hatékony térkihasználást akarunk.

Olyan dolgokat akarunk, amiket arra találtak ki,

amire az idő nagy részében használjuk őket,

nem amire alkalmanként.

Miért kéne hatégős tűzhely,

mikor hármat is alig használsz?

Szóval olyan dolgokat vegyünk, amik egymásba illeszkednek,

vagy épp egymásra, és digitális formát akarunk.

Foghatod a papírmunkát,

könyveket, filmeket,

és eltüntetheted őket -- ez varázslat.

Végül pedig többfunkciós tereket és felszereléseket akarunk --

mosdókagyló vécével kombinálva,

az étkezőasztalból ágy lesz --

ugyanakkora hely,

egy kis szélső asztal

kihúzható tíz ember számára.

A Life Edited nyertes vázlata látható itt, melyben

egy mozgó falat kombinálunk átalakítható bútorokkal,

hogy sokat hozhassunk ki a helyből.

Nézzük a dohányzóasztalt --

szélesebbé és magasabbá válik,

így tízen ülhetnek köré.

Az irodám kihajtható,

könnyen elrejthető.

Az ágyamat két ujjal le tudom húzni a falból.

Vendégek? Toljuk el el a mozgatható falat,

ahol lehajtható vendégágyak vannak.

És természetesen saját mozim is van.

Nem azt mondom, hogy mindannyiunknak

39 négyzetméteren kéne élnie.

De fontoljuk meg egy szerkesztett élet előnyeit.

Menjünk háromszázról kétszázra,

vagy százötvenről százra.

Legtöbbünk, vagy talán mindnyájunk

boldogan van itt erre a pár napra

néhány táskával

egy kis helyen, egy hotelszobában.

Így amikor hazamész és belépsz a bejárati ajtón,

állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól,

"Rámférne-e egy kis életszerkesztés?

Adhatna-e nekem egy kicsit több szabadságot?

Talán egy kicsit több időt?"

Hogy mi van a dobozban?

Igazából nem számít.

Tudom, hogy nincs szükségem rá.

Mi van a tiédben?

Talán, de csak talán,

a kevesebb lehet több.

Úgyhogy csináljunk több helyet

a jó dolgoknak.

Köszönöm.

(Taps)