Valójában mit mond a Korán a muszlim nők hidzsábjáról? | Samina Ali | TEDxUniversityofNevada

Manapság a hidzsáb megjelenése, valamint egyes országokban a kötelezővé tétele sokakban azt a feltételezést hívta életre, hogy a muszlim nőket a hitük kötelezi a hidzsáb viselésére. E tanulságos előadásban Samina Ali író időutazásra hív minket, Mohamed próféta korába, hogy felfedje, mit jelent valójában a hidzsáb – és ez nem a muszlim nők fátyla! Mit jelent a hidzsáb szó valójában, ha nem fátylat, és hogyan használják a fundamentalisták, hogy megtagadják a nőktől a jogaikat? Ez a meglepő és példátlan előadás nemcsak a feltételezéseinket ingatja meg a hidzsábról, de megváltoztatja, ahogyan a muszlim nőkről gondolkozunk.

Samina Ali díjnyertes író, aktivista és kulturális kommentátor. Első regénye, a Madrász esős napokon elnyerte a külföldi első egényekért járó rangos francia díjat, és döntős volt a PEN/Hemingway díjért folyó versenyen. Munkáját azon hite motiválja, hogy a személyes történeteknek nagy szerepük van a nők személyes és politikai szabadságának elérésében, valamint az, hogyan használhatjuk ki a média erejét a társadalmi átalakuláshoz. Ő a kritikusok is által elismert, egyedülálló virtuális kiállítás, a Muslima: Muszlim Nők Művészete és Hangja kurátora.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Utazzunk vissza az időben 1400 évet,

Medina városába, Szaúd-Arábiába.

Abba az időbe, mikor Mohamed próféta
azt a feladatot kapta,

hogy megoldja a nők megtámadásának
és zaklatásának problémáját.

A helyzet a következő volt.

A Kr. u. 600-as években

sehol nem volt még meg

a modern csatornázás kényelme.

Ha egy nő az éjszaka közepén felébredt,

és könnyíteni akart magán,

egyedül kellett kimennie

a városon kívüli vadonba,

hogy dolgát végezhesse.

Nem meglepő,

egy csapatnyi férfi lehetőséget látott

ezekben az éjszakai utakban,

és város peremén kezdtek időzni,

leselkedve, arcukat elrejtve a sötétben.

Ha nő ment arra,

aki dzsilbabot,

kabátszerű ruhát viselt,

tudták, hogy békén kell hagyniuk.

Századokkal ezelőtt a dzsilbab
státuszszimbólum volt,

mint ma a Burberry trencskó
vagy Chanel kosztümkabát.

Azt jelezte, hogy a nő szabad,

és a szabad nőt megvédte a családja.

Szabadon felemelhette volna a szavát,

és azonosíthatta volna a támadóját.

De ha az éjszakában sétáló nő
nem viselt dzsilbabot,

ha kicsit szabadabban öltözött,

arról a férfiak tudták, hogy rabszolga,

és megtámadták.

A közösség érdekelt tagjai
a Prófétához fordultak megoldásért,

aki, mint sok más társadalmi,
politikai vagy családi kérdést,

mellyel a prófétasága alatt szembesült,

ezt is Isten elé tárta.

Így került be a vers a Koránba,

a muszlim szent könyvbe:

„Próféta! – hangzik –.

Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak
és a hívők feleségeinek,

hogy borítsák az [orcájukra]
köntösük egy részét!

Így érhető el leginkább az, hogy
elismertessenek, és ne zaklattassanak.”

E vers gyakorlatilag azt tanácsolja,
hogy minden nő hasonlóan öltözzön,

hogy ne lehessen megkülönböztetni

és megtámadni őket.

A felszínen ez

talán egyszerű megoldásnak tűnhet,

de valójában nem volt az.

A korai muszlim közösség törzsi jellegű,
társadalmi státusz által kijelölt volt;

és hogy rabszolgák úgy öltözködjenek,
mint a szabad nők,

már-már sértőnek számított.

Aztán ott volt a dolgok
gyakorlati oldala is.

Hogyan végezné a rabszolga a feladatát?

Hogyan tevékenykedne,
ha a testét lepel borítaná?

Hogyan főzne, takarítana, hozna vizet?

Végül a korai muszlim hittudósok
úgy határoztak,

hogy egy nő öltözködését két
dolognak kell meghatároznia:

a nő társadalomban betöltött szerepének,

feladatának, más szóval a munkájának,

és társadalom sajátos szokásainak.

Más szavakkal: "Rómában
tégy úgy, mint a rómaiak".

A muszlimok szeretik korábbi
döntéseiket a mai korra alkalmazni.

Tegyük most mi is ezt!

A nő öltözködését a társadalmi szerepe
és a szokások határozzák meg.

Akkor ma mit jelent ez
az Amerikában élő muszlim nők számára,

mint amilyen én vagyok?

Először is, hogy szerepem van
a társadalomban, van valami,

amivel én is hozzá tudok járulni.

Másodsorban,

ha a társadalomban, ahol élek

miközben hozzájárulok a működéséhez,
a fátyol nem megszokott,

és ahol a fátyol talán
önmagában vezetne zaklatáshoz,

az ott szokásos dolgokat viseljük,

pl. szoknyát, farmert
vagy akár jóganadrágot.

Ez nemcsak elfogadott,

de javasolt is.

De várjunk, igaz lehet ez?

Hiszen nem hisszük azt mindannyian,

hogy muszlim nőnek
fátyolt muszáj viselnie,

mert a hite azt követeli tőle?

Van is egy arab kifejezés,

amelyet a muszlim nők fátylára használunk.

E kifejezést már mindannyian hallottuk,

akár tudatában voltunk, akár nem:

hidzsáb.

Talán nekem kerülte el a figyelmem.

Talán a fátyolra vonatkozó előírás
a Korán másik részében található.

Akik nem tudják,
a Korán 114 fejezetből áll,

és minden fejezetet versekben írtak,
akár a költészetben.

A Koránban több mint 6 000 vers található.

Ebből a több mint 6 000 versből

mindössze három említi meg,
hogyan kell egy nőnek öltöznie.

Az elsőt már korábban említettem.

A második kimondottan
a Próféta feleségeihez szól,

kérve őket, hogy kissé
visszafogottabban öltözködjenek,

éppen a Próféta feleségeiként
viselt társadalmi szerepük miatt.

A harmadik pedig az elsőhöz hasonló,

mely szintén konkrét történelmi
helyzetre adott válaszként jött létre.

Korai források azt mutatják,

hogy az iszlám előtti idők divatjában

a nők himár nevezetű
sálat hordtak a fejükön.

A fülük mögé tűrve hordták, és hagyták
a végeit maguk mögött lebegni.

Elöl fűzőféle szűk mellényt viseltek,

melyet elöl nyitva hordtak,
szabadon hagyva a melleket,

kicsit mint manapság látni
a Trónok harcában.

(Nevetés)

Mikor az iszlám elterjedt
az Arab-félszigeten,

akkor keletkezett a vers, amely azt kérte,
hogy a nők használják ezt a sálat,

vagy bármi mást,

hogy eltakarják a mellüket.

És ennyi.

Ennyi van a Koránban a nők öltözékéről.

Úgy tűnik, Isten nem adott
pontokba szedett listát,

mely női testrészeket
kell elrejteni szem elől.

Vitatni lehet, és vitatják is.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni,
hogy sok muszlim hittudós állítja,

hogy a versek szándékosan
fogalmaznak olyan homályosan,

hogy a nők maguk dönthessenek
az öltözködésük felől,

figyelembe véve a társadalmi szokásokat

és az idő múlását.

A hidzsáb kifejezés…

Hihetetlenül hangzik:

ez a szó nincs benne
a három vers egyikében sem.

Sehol nem használják úgy a Koránban,
hogy a nők fátylát jelentené.

Nem azt mondom, hogy nincs is benne,

mert a szó szerepel a Koránban.

De amikor használják,
akkor helyesen teszik,

és akadályt vagy szakadékot jelent.

Mint akadály vagy elválasztó,
mely emberek és az isteni között,

hívők és nem hívők között húzódik.

Vagy akadályt jelent, fizikai válaszfalat,

amely mögé Mohamed idejében
a férfiaknak kellett állniuk,

ha a feleségeivel akartak beszélni.

Vagy jelent elvonulást is, magányt,
melyet Mária keresett,

mikor életet adott Jézusnak.

Ezt az elvonulást,

ezt jelenti a hidzsáb,

a fizikai válaszfalat,

ezt jelenti a hidzsáb,

az akadályt, a szakadékot,

ezt jelenti a hidzsáb.

A hidzsáb nem a nők fátylát jelenti.

Mégis, nem furcsa,
hogy amit a szó ténylegesen jelent:

elválasztás, elzárás,
megosztottság, eltiltás,

épp e fogalmak jutnak eszünkbe,

mikor a muszlim nőkre gondolunk?

Miért is ne tennénk?

Mindannyian láttuk, hogyan kezelnek
egyes muszlim nőket a világban:

ha megpróbál iskolába járni,

fejbe lövik;

ha megpróbál autót vezetni,

börtönbe zárják;

ha megpróbál részt venni

országa politikai felkelésében,

hogy hallassa a hangját, hogy számítson,

nyilvánosan bántalmazzák.

Felejtsük el a város szélén
a sötétben ólálkodókat!

Néhány férfi elég magabiztos ahhoz,
hogy a világ szeme láttára,

járdán támadjon rá nőkre.

Nem azzal törődnek,
hogy elrejtsék az arcukat,

azzal inkább, hogy nemzetközi
címlapokra kerüljenek.

Túlontúl lefoglalja őket,
hogy tetteikkel dicsekedve

a YouTube-ra töltsék fel a videókat.

Miért nem törődnek azzal,
hogy elrejtsék a bűneiket?

Nem érzik azt, hogy bármilyen
bűnt követtek volna el.

A nők követtek el bűnöket.

A nőknek jutottak ilyen
nevetséges ötletek az eszükbe,

hogy elhagyják a házat,

közösségbe menjenek,

hogy azt higgyék,
részt vehetnek a közös ügyekben.

Hiszen mi tudjuk,

hogy a tiszteletreméltó nők
otthon maradnak,

a tiszteletreméltó nők láthatatlanok.

Éppen úgy, ahogy a tiszteletreméltó nők

így tettek a Próféta idejében.

Igaz ez?

1400 évvel ezelőtt, az jóval
a feminizmus előtt volt.

Valóban elzárva éltek a nők,
fátyollal takarva az arcukat?

Az az igazság,
hogy a Próféta első felesége,

ma úgy mondanánk,

vezérigazgató volt.

Sikeres kereskedő volt,

akinek karavánja akkora volt, mint a többi
kereskedő összes karavánja együttvéve.

Sikeres export-import céget vezetett.

Mikor felvette Mohamedet,
hogy neki dolgozzon,

annyira megnyerte az őszintesége,

hogy megkérte Mohamed kezét!

(Nevetés)

Nem tudom, ma hány nő
elég magabiztos ahhoz,

hogy megkérje egy férfi kezét.

És Mohamed második felesége?

Ő sem volt naplopó.

Teve hátán vágtatott a csatába,

ami olyan, mint mikor egy nő ma

Humvee-val vagy tankkal megy csatába.

És mi a helyzet más nőkkel?

Korai írások azt mutatják,
hogy részvételt követeltek a nők

a Próféta körüli iszlám forradalomban.

Egy nő tábornokként lett híres,

mikor egy csapat férfit
csatába vezetve felkelést vert le.

Férfiak és nők megajándékozták egymást,
szabadon építettek kapcsolatokat.

Szokás volt, hogy a nő maga válasszon
férjet, és tegyen házassági ajánlatot.

Mikor a dolgok nem jól alakultak,

válást kezdeményeztek.

A nők hangosan vitáztak
magával a Prófétával is.

Számomra úgy tűnik, ha vissza
akarnak térni a fundamentalisták

a Kr. u. 680-as muszlim társadalomhoz,

az elég nagy előrelépés lenne.

(Nevetés)

Haladás.

(Taps)

De van még egy fontos kérdés,
amelyet meg kell válaszolnunk.

Ha nem az iszlám történelemből
és nem a Koránból ered,

miként lehet, hogy mi
a modern társadalomban,

a hidzsábbal hozzuk
kapcsolatba a muszlim nőket?

A társadalomtól való elzárással,

elszigetelődéssel és elzárással,

megfosztva alapvető emberi jogoktól?

Remélem, senkinek sem meglepetés,
hogy ez nem véletlen.

Az utóbbi évtizedekben éppen azok,

akiknek fontos feladatuk
a Korán olvasása és értelmezése,

ezen egyházi személyek közül néhány

sajátságos értelmezést adott

a nőkre vonatkozó három versnek.

Itt van mindjárt a korábban említett vers:

„Próféta! Mondd a feleségeidnek,
a leányaidnak és a hívők feleségeinek,

hogy borítsák az [orcájukra]
köntösük egy részét!

Így érhető el leginkább az, hogy
elismertessenek, és ne zaklattassanak.”

Néhány egyházi személy,
nem mind, csupán néhány,

hozzátett néhány szót ehhez a vershez,

így a Korán néhány fordításában

a vers így hangzik:

„Próféta! Mondd a feleségeidnek,
a lányaidnak

és a hívők feleségeinek,
hogy vonják magukra lepleiket! –

Zárójelben: a lepel fátyol,

mely eltakarja az egész fejet és arcot,

a nyakat és a mellet, egészen le a bokáig,

és egészen csuklóig.

A nő testén mindent el kell takarni
egy szemet kivéve,

hisz látnia kell, merre halad,

a kezeket pedig kesztyűnek kell fednie.

Mert bizonyára

mindig sok kesztyű akadt
a szaúd-arábiai sivatagban.

(Nevetés)

És így tovább, és így tovább,

majd zárójel bezárva –,

hogy ne ismertessenek fel, s
ne legyenek zaklatva.”

Az ún. egyházi személyek

ezen hozzátoldások alapján
azt a következtetést vonták le,

hogy nőnek csak egy szerepe lehet.

Hogy megértsük, mi ez a szerep,

elég csak elolvasnunk néhány
vallásjogi döntést és kinyilatkoztatást,

amelyet az ún. egyházi személyek tettek.

Csak ízelítőül pár dolog.

Nőnek csak általános
iskolát kell végeznie,

mielőtt férjhez megy.

Ekkor mennyi is?
Eléri a rendkívül érett 11-12 éves kort.

A nő nem teljesítheti az Isten
iránti szellemi kötelességét,

amíg nem teljesíti a férje
iránti fizikai kötelességét.

Ha a férje akkor kívánja meg,
amikor teveháton ül,

neki akkor is engedelmeskednie kell.

Az iszlám tiltja a melltartóviselést,

mert az megemeli a mellet,
és fiatalabbnak mutatja a nőt,

az pedig szándékos megtévesztés.

Személyes kedvencem:

ha a férfinak gennyedző fekélye van

feje tetejétől a talpáig,

és a nő ezt végignyalta neki,

még akkor sem teljesítette
az iránta való kötelességet.

Ezekből és más, nőket érintő irányelvekből

az alábbiakra következtethetünk:

A legjobb nők, a legtiszteletreméltóbbak

iskolázatlanok,

és így erőtlenek,

nem sokban különböznek a rabszolgától.

Így otthon maradnak,
panaszkodás és melltartó nélkül.

(Nevetés)

Mindig rendelkezésre állnak, hogy férjük
minden szeszélyét kielégítsék,

még ha ez egész teste végignyalása is.

Hogy kielégítsék őket, mikor csak akarják,

akár az ágyban, akár teveháton.

Isten akaratának hangzik ez?

Szentírásnak hangzik?

Vagy inkább furcsán,
kellemetlenül erotikusnak,

mint a legrosszabb nőgyűlölő fantázia?

Ezek az ún. egyházi személyek,

és az őket támogató
fundamentalisták és szélsőségesek

valóban belülről tisztítják
meg az iszlámot,

és alakítják a tökéletes formájára?

Vagy e férfiak nem különböznek azoktól,

akik a város szélén sötétben bujkálva,

mohón igyekeznek nőkre vadászni?

Köszönöm.

(Taps)