Hans Rosling bemutatja a valaha látott legjobb statisztikákat

Soha senki nem látott még adatokat ilyen módon bemutatva. A statisztikák guruja, Hans Rosling, sportriporteri átéléssel és lelkesedéssel dönti le az ún. "fejlődő világot" körbevevő mítoszokat.

Nagyjából 10 éve elvállaltam, hogy globális fejlődést tanítsak

svéd egyetemi hallgatóknak. Mindezt azután, hogy mintegy 20 évet töltöttem

afrikai intézményekkel együtt a kontinenst sújtó éhezés tanulmányozásával,

tehát számítottak rá, hogy tudok egy keveset a világról.

A Karolinska Intézetben - amely a mi orvosi egyetemünk - indítottam tehát

egy Globális Egészség elnevezésű kurzust. Amikor azonban az ember

ilyen lehetőséget kap, némileg ideges lesz. Én azt gondoltam, hogy az ide

jövő diákok a svéd oktatásban elérhető legmagasabb osztályzatokkal rendelkeznek,

így lehet, hogy már tudnak mindent, amit

meg akarok nekik tanítani. Ezért készítettem egy belépő tesztet.

Az egyik kérdés, amelyből sokat tanultam, az alábbi volt:

"Az alábbi országpárok közül melyikben magasabb a gyermekhalandóság?"

Úgy párosítottam az országokat, hogy az egyikben

a gyermekhalandóság a másik kétszerese. Tehát a

különbség jóval nagyobb, mint az adatok esetleges bizonytalansága.

Nem fogom most tesztelni Önöket, de a helyes válaszok Törökország,

ott legfelül, Lengyelország, Oroszország, Pakisztán és Dél-Afrika.

És ezek a svéd diákok eredményei. Úgy csináltam, hogy

megkaptam a konfidencia intervallumot, ami elég keskeny, és persze

örültem: 1,8 helyes válasz született az 5 lehetségesből. Ez azt jelenti, hogy

igenis volt hely egy nemzetközi egészségügyi professzor, illetve

(nevetés) a kurzusom számára.

Azonban egyik este, amikor épp a jelentést állítottam össze,

ráébredtem, hogy mit feldeztem fel valójában. Sikerült megmutatnom, hogy

a svéd éltanulók statisztikailag szignifikánsan kevesebbet tudnak

a világról, mint a csimpánzok.

(nevetés)

Ugyanis a csimpánz az esetek felében helyesen válaszolna, ha adnék neki

két banánt, az egyik Sri Lanka, a másik Törökország. Az esetek felében jó választ adnának.

A diákok azonban nem tartanak még itt. A probléma nem a tudatlanság, hanem

az előítéletek.

Elvégeztem a tanulmányt - nem túl etikus módon - a professzorokkal is a Karolinska Intézetben

(nevetés)

- amely az orvosi Nobel-díj odaítélője -

és ők egy szinten vannak a csimpánzokkal.

(nevetés)

Ezen a ponton jöttem rá, hogy valóban kell erről beszélni,

mert a világ történéseiről szóló adatok

és az országok gyermekegészségügye nagyon is fontos

Készítettünk egy szoftvert, amely mindezt az alábbi módon ábrázolja: minden buborék egy ország.

Ez az ország itt Kína. Ez pedig India.

A buborékok mérete a lakosságot mutatja, erre a tengelyre pedig a termékenységet tettem.

Ugyanis a diákjaim azt mondták amikor

a világra néztek, és én megkérdeztem tőlük, hogy

"Mit gondoltok valójában a világról?"

Először is felfedeztem, hogy a tankönyvük főként a Tintin volt.

(nevetés)

Ők azt válaszolták, hogy "a világ még mindig 'mi' és 'ők'.

Mi vagyunk a nyugati világ, ők pedig a harmadik világ".

"És mit értenek Önök nyugati világ alatt?" - kérdeztem.

"Hosszú élet és kis család, míg a harmadik világ rövid élet és nagy család".

Úgyhogy ezt ábrázoltam itt. Ide tettem a termékenységet, tehát az egy nőre eső gyermekek számát:

egy, kettő, három, négy, egészen nyolc gyermekig.

Nagyon jó adatokkal rendelkezünk 1962 óta - nagyjából 1960 óta - a családok nagyságáról a világ összes országából.

A hibahatár itt szűk. Ide tettem a születéskor várható élettartamot,

az egyes országokban lévő 30 évtől nagyjából 70 évig.

1962-ben valóban volt egy országcsoport itt, amelyek

iparosodottak voltak és valóban kis családok és hosszú élet jellemezte őket.

Ezek pedig a fejlődő országok voltak:

népes családokban éltek és viszonylag rövid életűek voltak.

Mi is történt tehát 1962 óta? Szeretnénk látni a változást.

Igaza van a diákoknak? Még mindig két típusba sorolhatjuk az országokat?

Vagy ezen fejlődő országokban már kisebb családok vannak és eddig élnek?

Vagy hosszabb életűek és ott vannak fent?

Lássuk. Itt megállítottuk a világot. Ezek mind ENSZ statisztikák,

amelyek hozzáférhetőek. Indulhatunk. Látják ott?

Ott van Kína, elindul a jobb egészség felé, fejlődik.

Az összes zöld latin-amerikai ország a kisebb családok felé mozdul.

A sárga buborékok itt az arab országok és

nekik nő a családjuk ... akarom mondani hosszabb életűek, de nem nagyobbak a családok.

Az afrikaiak a zöld buborékok itt lent. Még mindig itt vannak.

Itt van India. Indonézia is elég gyorsan mozog.

(nevetés)

És itt a nyolcvanas években Banglades még mindig az afrikai országok között van.

Most azonban Bangladesben csoda történik a nyolcvanas években:

az imámok elkezdik a családtervezést hirdetni.

És felkúsznak abba a sarokba. A kilencvenes években jön a borzalmas AIDS járvány

ami lehúzza az afrikai országok várható élettartamát

az összes többi pedig felkúszik abba a sarokba.

ahol hosszú életünk van és kis családunk, és teljesen új világ alakul ki.

(taps)

Engedjék meg, hogy közvetlenül is összehasonlítsam az Egyesült Államokat és Vietnamot.

1964-ben Amerikát kis családok és hosszú élet jellemezte, míg

Vietnamban népes családok voltak és rövid élet. Íme, ami történt:

a háború idejében az adatok azt mutatják, hogy a rengeteg halál ellenére

emelkedett a várható élettartam. Az év végére

elindult a családtervezés Vietnamban és szűkebb családokra törekedtek.

Az Egyesült Államok ott fent rámegy a hosszabb életre,

és tartja a családok méretét. Aztán a nyolcvanas években

Vietnam felhagy a kommunista tervezéssel és áttér a piacgazdaságra

és a társadalmi életben még gyorsabban változik. Ma pedig

Vietnamban ugyanaz a várható élettartam és ugyanakkora a családok mérete,

2003-ban, mint az Egyesült Államokban volt 1974-ben, a háború végén.

Azt gondolom, hogy ha nem figyeljük meg az adatokat, akkor

hajlamosak vagyunk alulbecsülni a hatalmas változást Ázsiában, amely

a társadalomban végbement még a gazdasági változást megelőzően.

Nézzünk egy másik módot, amelynek révén meg tudjuk jeleníteni

a jövedelem eloszlását a világban. Ez a világ jövedelem-eloszlása.

Napi 1, 10 vagy 100 dollár.

Nincs többé szakadék a szegények és a gazdagok között. Ez egy mítosz.

Egy kis púp van itt. Azonban végig vannak emberek.

Ha megnézzük hol ér véget a bevétel --- a bevétel --

Ez a világ éves jövedelmének 100 százaléka. A leggazdagabb 20%

ebből 74 százalékot birtokol. A legszegényebb 20 százalék pedig

nagyjából 2 százalékot. Mindez azt mutatja, hogy a

fejlődő országok fogalma igencsak kétséges. Mi úgy gondolunk a segélyre, hogy

ezek az emberek itt segélyt nyújtanak ezeknek az embereknek itt. Azonban középen

helyezkedik el a világ lakosságának túlnyomó része, és ők ma már 24 százalékban részesülnek a jövedelmekből.

Hallottuk ezt már más formákban. Kik tehát ők?

Hol vannak a különböző országok? Meg tudom mutatni Afrikát.

Íme Afrika. A világ lakosságának 10 százaléka, legtöbbjük szegénységben él.

Ez az OECD. A gazdag vidék. Az ENSZ golfklubja.

Ők pedig itt vannak ezen az oldalon. Egész komoly átfedés van Afrika és az OECD között.

Ez pedig Latin-Amerika. Itt a világon minden megtalálható

a legszegényebbtől a leggazdagabbig, itt Latin-Amerikában.

Erre pedig rátehetjük Kelet-Európát, Kelet-Ázsiát

és Dél-Ázsiát. Hogy néz ki mindez ha visszamegyünk az időben,

nagyjából 1970-be? Akkor nagyobb volt a púp.

Az abszolút szegénységben élők nagy része pedig Ázsiában élt.

A világ problémája az ázsiai szegénység volt. Ha most előreviszem a világot,

látni fogják, hogy mialatt a lakosság növekszik,

több száz millió ázsiai emelkedik ki a szegénységből, míg néhányan mások

pedig belesüllyednek a szegénységbe. Ez pedig a mai kép.

A Világbank legjobb előrejlezése szerint pedig ez fog történni,

és nem lesz megosztott világunk. Az emberek többsége középen lesz.

Persze ez egy logaritmikus skála, de

a gazdaságot a százalékos növekedésként tekintjük. Úgy tekintünk rá,

mint a százalékos növekedés lehetőségére. Ha ezt megváltoztatom, és

a GDP/fő-t nézem a családi bevétel helyett, és ezeket

az egyedi adatokat regionális GDP adatokká változtatom,

és lehozom ide a régiókat, a buborék mérete még mindig a népességet mutatja,

és ott az OECD, amott meg a szubszaharai Afrika

és az arab államokat innen levesszük,

akik részben afrikaiak részben ázsiaiak, és külön vesszük őket,

és kinyújthatjuk ezt a tengelyt, és adhatok neki egy másik dimenziót,

azzal hogy a társadalmi értékeket teszem rá, a gyermekhalandóságot

Most pénz van azon a tengelyen, és a gyermekek lehetősége a túlélésre ezen.

Egyes országokban a gyerekek 99,7%-a megéli az ötéves kort,

másokban csak 70. És itt, úgy tűnik, van egy szakadék

az OECD, Latin-Amerika, Kelet-Európa, Kelet-Ázsia

Arab világ, Dél-Ázsia, szubszaharai Afrika

Az egyenes arányosság nagyon erős a gyermekhalandóság és a pénz között.

De hadd bontsam ketté Afrikát. Ott az egészség, ott fent a jobb egészség.

Itt országaira bonthatom a szubszaharai Afrikát.

és ahogy szétpukkan, az országbuborék mérete a népességet mutatja.

Itt lent Sierra Leone, ott fent Mauritius. Mauritius volt az első ország,

ami lebontotta a kereskedelmi korlátokat, és el tudta adni a cukrát.

A textiljüket ugyanolyan feltételekkel adhatták el, mint Európa vagy Észak-Amerika

Hatalmas különbségek vannak Afrikában. Gána itt van középen

Sierra Leone pedig segélyeken él.

Itt Ugandában fejlesztési segély, emitt eljött az idő befektetni,

oda érdemes nyaralni menni. Hatalmas eltérések vannak

Afrikán belül, amit nagyon ritkán látunk meg - inkább összemossuk.

Szétpukkaszthatom Dél-Ázsiát is. India a középső nagy buborék.

De hatalmas a különbség Afganisztán és Sri Lanka között

Felbonthatom az Arab államokat. Milyenek? Ugyanaz az éghajlat, ugyanaz a kultúra,

ugyanaz a vallás. Hatalmas eltérések, még szomszédok között is.

Jemen, polgárháború. Egyesült Arab Emirátusok, egyenlően és jól felhasznált pénz.

Nem úgy, ahogy gondoljuk. És ez érvényes az ottani vendégmunkások gyerekeire is.

Az adatok gyakran jobbak, mint gondolnánk. sokan mondják, hogy rosszak az adatok.

Van némi bizonytalansági határ, de itt láthatjátok a különbséget:

Kambodzsa, Szingapúr. A küllönbségek sokkal nagyobbak,

mint az adatok gyengesége. Kelet-Európa:

Sokáig szovjet gazdaság, de 10 év elteltével

nagyon máshol tartanak. És itt van Latin-Amerika.

Ma már nem kell Kubába menni, hogy egészséges latin-amerikai országot találjunk.

Chilében néhány év múlva alacsonyabb lesz a gyermekhalandóság, mint Kubában.

És itt vannak az OECD magas jövedelmű országai

És itt van a világ teljes mintázata,

ami többé-kevésbé ilyen. És ha megnézzük,

hogy milyen -- a világ, 1960-ban. És elkezd mozogni. 1960.

Ez itt Mao Ce Tung, egészséget hozott Kínának. Aztán meghalt.

Majd jött Teng Hsziao Ping, és pénzt hozott Kínának és visszahozta őket a fősodorba.

És láthatjuk, hogy az országok ugyanígy mindenféle irányban mozognak

és hát elég nehéz kiválasztani

egy példaországot, ami mutatná a világra jellemző trendet.

Most visszavinnálek titeket ide 1960-ba.

Össze akarom hasonlítani Dél-Koreát, ezt itt, Brazíliával,

ami pedig ez. Most eltűnt a címkém. És összehasonlítanám Ugandát,

ami ott van. Előre fel tudom gyorsítani, így.

Láthatjátok, hogy Dél-Korea nagyon-nagyon gyorsan fejlődik,

míg Brazília sokkal lassabb.

ha pedig visszamegyünk, így, és nyomokat teszünk rájuk, így,

megint láthatjátok, hogy a fejlődés sebessége

nagyon-nagyon eltérő, és az országok többé-kevésbé ugyanolyan

ütemben mozognak, mint a pénz és az egészség, de úgy tűnik,

gyorsabban mozoghatsz, ha előbb egészséges vagy, mint ha előbb gazdag.

És hogy ezt szemléltessem, megmutathatom az Emirátusokat.

Innen érkeztek, ásványban gazdag ország. Megvolt az olajuk,

meglett a pénzük, de egészséget nem vehetsz a szupermarketben.

Az egészségbe be kell fektetni. A gyerekeket be kell iskolázni.

Egészségügyi dolgozókat kell képezni. A népességet kell oktatni.

És Szajed sejk ezt elég jól csinálta.

És a zuhanó olajárak ellenére felhozta országát egészen ide.

Tehát egy egyre inkább integrálódó világ képét látjuk,

ahol minden ország hajlamos a pénzét jobban

használni, mint régen. De ez, többé-kevésbé akkor igaz,

ha az országok átlagos adatait tekintjük. Akkor ilyenek.

De ez veszélyes dolog, az átlagadatok használata, mert olyan nagyok

a különbségek az országon belül. Ha megyek, és megnézem ezt, láthatjuk,

hogy Uganda ott tart, ahol Dél-Korea tartott 1960-ban. Ha Ugandát megosztom,

elég nagy a különbség Ugandán belül. Ezek Uganda kvintilisei.

Ott van Uganda leggazdagabb 20 százaléka

A legszegényebbek itt lent. Ha kibontom Dél-Afrikát, akkor ilyen lesz.

Ha végül lemegyek, és Nigert nézem, ahol szörnyű éhínség volt,

az ilyen lesz. Niger legszegényebb 20%-a itt kívül,

és Dél-Afrika leggazdagabb 20 százaléka amott

És mégis arról beszélünk, hogy milyen megoldásokra van szükség Afrikában.

Afrikában megtalálni minden végletet. És nem

tervezheted a HIV [gyógyszerhez] való általános hozzáférést a felső kvintilisnek ott

ugyanazzal a stratégiával, mint itt lent. A világ jobbá tétele

csak kontextualizálva lehetséges, és nem helytálló

regionális szinten végezni. Ennél sokkal részletesebbnek kell lennünk.

Azt találtuk, hogy a diákok nagyon izgalmasnak tartják az ezzel való munkát.

És még több politikacsináló és üzletág szeretné látni, hogy

hogyan változik a világ. De miért nem történik ez meg?

Miért nem használjuk a rendelkezésre álló adatokat? Van adat az ENSZ-nél

a nemzeti statisztikai hivataloknál,

az egyetemeken és más nem-kormányzati szervezeteknél.

Azért, mert az adatok az adatbázisok mélyére vannak temetve.

És ott a nyilvánosság, ott az internet, de még mindig nem használjuk hatékonyan.

Mindaz az információ, amiről láttuk, hogy megváltoztatta a világot,

nem tartalmazza a közfinanszírozott statisztikákat. Van néhány ilyen weboldal,

tudjátok, táplálják őket egy kicsit az adatbázisokból,

de aztán árcédulát aggatnak rájuk, buta jelszóvel védik és unalmas statisztikákat csinálnak belőlük.

(nevetés) (taps)

És ez így nem működik. Mire van tehát szükség? Megvannak az adatbázisaink.

Nem új adatokra van szükségünk. Csodálatos design-eszközeink vannak,

és egyre többet teszünk hozzá. Úgyhogy elindítottunk egy

nonprofit vállalkozást, amit elneveztünk -- az adatot a design-hoz kötve --

elneveztük Gapminder-nek, a londoni metró alapján, ahol figyelmeztetnek,

hogy "figyelj a résre". Azt gondoltuk, a Gapminder illő név lesz.

És elkezdtünk szoftvert írni, ami ilyenformán összeköti az adatokat.

És nem volt nehéz. Beletelt néhány munkaévbe, és csináltunk animációkat.

Vehetsz egy adatkészletet, és ide rakhatod.

ENSZ adatokat szabadítunk fel, pár ENSZ szervezetét.

Néhány ország elfogadja, hogy az adatbázisai kikerülhetnek a világba,

de amire igazán szükségük lenne, persze, egy kereső funkció.

Egy kereső funkció, amivel az adatokat kereshető formában másolhatjuk fel,

és a világ rendelkezésére bocsáthatjuk. És mit hallunk, ha körbekérdezünk?

Felkutattam a fő statisztikai szervezeteket. Mindenki azt mondja:

"Lehetetlen. Ezt nem lehet megcsinálni. Az információnk annyira

részletekbe menő, hogy nem lehet úgy keresni, ahogy más dolgokat.

Nem adhatjuk oda az adatokat ingyen a diákoknak, a világ vállalkozóinak."

Dehát ez az, amit látni szeretnénk, nem igaz?

A közfinanszírozott adatok itt vannak lent.

És szeretnénk, ha virágok nőnének belőlük a neten.

És az egyik legfontosabb dolog, hogy kereshetővé tegyük őket, hogy az emberek

különböző design eszközökkel animálhassák ott őket.

És elég jó híreim vannak számotokra. Az a jó hír, hogy az ENSZ Statisztikai

részlegének jelenlegi, új vezetője nem tartja mindezt lehetetlennek.

Csak azt mondja: "Mi nem tudjuk megcsinálni"

(nevetés)

És ő elég okos fickó, nem igaz?

(nevetés)

Szóval elég sok minden fog történni adatügyben a következő években.

A jövedelemeloszlásokat teljesen új módokon fogjuk tudni megnézni.

Ez Kína jövedelem-eloszlása 1970-ben.

Ez pedig az Egyesült Államok jövedelem-eloszlása, szintén 1970-ben.

Szinte nincs átfedés. Szinte nincs átfedés. És mi történt azóta?

Az alábbi történt: Kína mövekszik, már nem olyan egyenlő és

megjelenik itt, az Egyesült Államok árnyékában,

majdnem olyan, mint egy kisértet, ugye?

(nevetés)

Elég ijesztő. Én azonban azt gondolom, hogy nagyon fontos ezen információk birtokában lenni.

Ezt tényleg látnunk kell. És ahelyett, hogy ezt néznénk

azzal fejezném be, hogy megmutatom az internethasználók számát 1000 emberre vetítve.

Ebben a programban minden ország kb. 500 változóját érhetjük el egyszerűen.

Kis időbe telik, hogy átváltsak erre,

de a tengelyeken nagyon könnyen bármilyen kívánt változót beállíthatunk.

És a cél az, hogy az adatbázisokat ingyen felraknánk

és kereshetővé tennénk, és egy második kattintásra

grafikus formába öntenénk, hogy azonnal megérthetővé váljanak.

Hát, a statisztikusok nem szeretik, mert szerintük ez

nem a valóságot mutatja; statisztikai, analitikai módszerekkel kell dolgoznunk.

Ez azonban csupán elmélet gyártás.

Most akkor a világgal fejezném be. Ott jön az internet.

Az internet-használók száma így emelkedik. Itt van az egy főre jutó GDP.

Ez pedig egy újonnan bejövő technológia, de lenyűgöző módon igen

jól passzol az országok gazdaságához. Ezért is lesz majd a

100 dolláros számítógép olyan fontos. Ez azonban egy kellemes tendencia.

Olyan, mintha a világ kiegyenlítődne, ugye? Ezek az országok

jobban emelkednek, mint a gazdaság és érdekes lesz ezt

követni az évek során, ahogyan reményeim szerint Önök is tehetik majd

az összes közfinanszírozott adattal. Nagyon köszönöm.

(taps)