Peter Diamandis: Jövőnk a bőség

A TED2012 színpadán Peter Diamandis optimistán foglal állást - meg van győződve róla, hogy képesek leszünk a fölénk tornyosuló problémákra megoldásokat találni. "Nem azt állítom, hogy nincsenek meg a magunk gondjai; mert megvannak. De végül mind megoldjuk őket!"

(Taps)

(Videó) Bin Laden halálát követően zavargások törtek ki.

Éhezés Szomáliában. Rendőrségi bors spray.

Ördögi kartellek. Zátonyra futott luxushajó.

Hanyatló társadalom. 65 halott.

Cunami riadó. Cyber-támadások.

Drogháború. Tömegszerencsétlenség. Tornádó.

Válság. Államcsőd. Ítéletnap. Egyiptom. Szíria.

Krízis. Halál. Katasztrófa.

Ó, Istenem!

Peter Diamandis: Ez csak néhány részlet,

amiket az elmúlt hat hónapban gyűjtöttem --

de lehetett volna akár 6 nap is,

vagy 6 év.

A lényeg az, hogy a hírszolgáltatók

előszeretettel adagolják nekünk a negatív híreket,

mivel az agyunk ezekre figyel fel!

Ennek pedig komoly oka van.

A nap minden pillanatában aktív

érzékszerveink jóval több adatot gyűjtenek be,

mint amennyit az agyunk feldolgozni lenne képes.

S mivel az életbenmaradásnál semmi

sem fontosabb számunkra,

ezért ezen adatok először

a homloklebeny ősi egységében,

az amigdalában kötnek ki.

Nos, az amigdala az első riasztónk,

veszélyérzékelőnk.

Atválogatja, átfésüli az összes beérkezõ információt,

és közben keresi, hogy mi lehet környezetünkben, ami árthat nekünk.

Egy tucatnyi hírből is

nagy valószínűséggel

a negatívakra fogunk leginkább felfigyelni.

Vagy ahogy a régi újságírós mondás mondja:

"Ha véres, akkor vezércikk!"

nagyon is igaz.

És mivel az összes digitális készülékünk

ontja ezt a sok negatív hírt,

a hét minden napján, 24 órán át,

egyáltalán nem csoda, hogy pesszimisták vagyunk.

Nem csoda, hogy az emberek úgy gondolják,

hogy a világ egyre rosszabb.

Ám lehet, hogy ez nem is így van!

Lehet, hogy hozzánk egy torzított

mása jut el annak,

ami valójában történik.

Lehet, hogy az a nagymértékű fejlődés,

amit az elmúlt évszázad során elértünk,

nem kevés erőfeszítés árán,

valójában olyannyira felgyorsult,

hogy akár három évtizeden belül sikerülhet

létrehoznunk a bőség és jólét világát.

Nem azt mondom,

hogy ne lenne egy csomó problémánk --

klímaválság, fajok kihalása,

víz- és energiahiány -- mert ezek a problemák nagyon is valósak.

És emberi szemmel, mi már jó elõre meglátjuk

ezeket a problémákat,

ám végül leküzdjük őket.

Nézzük csak meg,

milyen is volt ez az utolsó évszázad,

hogy láthassuk, merre tartunk.

Az elmúlt száz évben

az átlag emberi életkor több mint megkétszereződött,

az inflációhoz igazított egy főre eső kereset

világszerte megháromszorozódott.

A gyermekhalandóság

tizedére csökkent.

Adjuk ehhez hozzá, hogy az élelmiszer, az elektromos áram,

a szállítás, a távközlés ára

tizedére, ezredére csökkent.

Steve Pinker megmutatta nekünk,

hogy valójában a történelem

legbékésebb korszakában élünk.

Charles Kenny pedig azt mutatta meg,

hogy a globális írástudás szintje 25%-ról 80%-ra nőtt

az elmúlt 130 év alatt.

Igazán rendkívüli időkben élünk.

És sokan vannak, akik megfeledkeznek errõl.

Elvárásaink pedig egyre csak nőnek.

Tulajdonképpen, a szegénység manapság teljesen mást jelent, mint korábban.

Gondoljátok csak el, ma Amerikában

a szegénységi küszöb alatt élők többsége

elektromos áramot, vizet, WC-t, hűtőszekrényt,

TV-t, mobil telefont,

légkondit és személygépkocsit használ.

A múlt század legjómódúbb rabló bárói, a bolygónk császárai,

még álmodni sem mertek ilyen luxuscikkekről!

Nagyban hozzájárul mindehhez

a technológia,

ami mostanra,

eszméletlen sebességgel fejlődik.

Jóbarátom Ray Kurzweil

megmutatta, hogy bármely eszköz, ami információs technológiává válik,

felkerül erre a Moore-törvény szerinti görbére,

és átmegy egy ár-feleződésen vagy

teljesitmény-duplázodáson 12-24 havonta.

Emiatt van az, hogy a mobil a zsebetekben

szó szerint milliószor olcsóbb és ezerszer gyorsabb,

mint egy 70-es évekbeli szuperszámítógép!

Nézzétek csak ezt a görbét.

Ez itt Moore-törvénye, az elmúlt 100 év során.

Szeretném, ha két dolgot megfigyelnétek ezen a görbén.

Az első, hogy mennyire egyenletes --

mindegy, hogy rossz idők, jó idők, háborúk, békeidők,

recesszió, depresszió, vagy épp fellendülés volt jelen.

Ez annak köszönhető, hogy egyre gyorsabb számítógépek

még annál is gyorsabb számatógépeket készítenek.

Nem lassul egyik előttünk álló nagy kihívás ellenére sem.

És habár logaritmikus skála

jelenik meg a görbe baloldalán,

akkor is felfelé ível.

Az arány, ami a technológia gyorsulását mutatja,

maga is egyre jobban gyorsul.

És ezen a Moore-görbén,

számos hihetetlenül hatékony technológia található,

ami mindannyiunk számára hozzáférhetõ.

A felhő számítástechnika,

amit a barátaim az Autodesk-nél csak végtelen számítástechnikának hívnak;

szenzorok és hálózatok, robotika;

3D-s nyomtatás, amely lehetővé teszi, hogy terjedjen

és vilagszerte elérhetõvé váljon
a személyre szabott gyártás;

szintetikus biológia;

üzemanyagok, oltóanyagok, és élelmiszerek;

digitális orvostudomány; nanoanyagok;
mesterséges intelligencia.

Hányan látták közületek a Jeopardy-nek azt a részét,

amikor az IBM Watson-ja nyert?

Hát, az hatalmas volt.

Annyira nagy hatással volt rám, hogy utána át kellett hogy fürkésszem

a híreket, hogy megtaláljam a legtalálóbb cikkcímet.

És ez nagyon megtetszett: "Watson leigázza emberi ellenfeleit."

A Jeopardy nem egy könnyű játék.

Az emberi nyelv árnyalatain alapszik.

És képzeljetek csak el egy

ilyen mesterséges intelligenciát a felhőn,

ami minden mobiltulajdonos rendelkezésére áll!

4 évvel ezelőtt itt a TED-en

Ray Kurzweil és én létrehoztunk egy egyetemet,

amit Singularity University-nek hivnak.

Hallgatóinknak az összes ilyen technológiáról tanítunk,

és különösképpen azt tanítjuk, hogy hogyan lehet ezeket felhasználni

az emberiség előtt tornyosuló kihívások megoldására.

Minden évben azt kérjük tőlük,

hogy indítsanak be egy olyan céget, terméket, ill. szolgáltatást,

ami pozitívan fogja megváltoztatni egymilliárd ember életét

az elkövetkezendő tíz éven belül.

Gondoljatok csak bele, odaáig jutottunk,
hogy egy csoport hallgató

szó szerint, meg tudja érinteni egymilliárd ember életét.

30 évvel ezelőtt ez nevetségesen hangzott volna!

Ma azonban rámutathatunk vagy egy tucat cégre,

akik ezt megtették!

Amikor elképzelem magam előtt a bőség világát,

nem úgy képzelem el, hogy a világon
mindenki luxusban fog élni;

hanem inkább egy lehetőségekkel teli életet képzelek el.

Ez az egész arról szól, hogy amiből hiányunk volt,

legyen a jövőben bőségesen.

Persze az, hogy mit értünk pontosan hiány alatt az a kontextustól is függhet,

viszont a technológia egy olyan erő, amely felszabadítja az erőforrásokat.

Hadd világítsam meg ezt.

III. Napóleon története következik,

az 1800-as évek közepéről.

Ő a baloldali fickó.

Meghívta vacsorára

a sziámi királyt.

Napóleon egész serege

ezüst evőeszközzel étkezhetett,

Napóleon maga pedig arannyal.

Ám Sziám uralkodója

alumínium evőeszközt kapott!

Hozzá kell tenni, hogy akkoriban az alumínium volt

a bolygó legértékesebb féme,

az aranynál vagy a platinánál is többet ért.

Ez a magyarázata többek között annak, hogy miért van a

Washington-emlékmű csúcsa alumíniumból.

Ha belegondoltok, hiába teszi ki az alumínium

a Föld súlyának a 8,3 %-át,

nem jelenik meg elemi formában a természetben.

Oxidok és szilikátok formájában van jelen.

De aztán jött az elektrolízis technikája,

ami annyira olcsóvá tette az alumíniumot,

hogy ma pazarlóan használjuk.

Vigyük egy kicsit tovább ezt a hasonlatot.

Az energiára úgy gondolunk, hogy abból hiány van.

Hölgyeim és uraim,

olyan bolygón élünk,

ami 5000-szer annyi energiában fürdik,

mint amennyit mi egy év alatt használunk el!

88 percenként 16 terrawatt energia éri

a Föld felszínét.

Nem hiányról van szó,

hanem hozzáférhetőségről!

És ebben a témában jó hírrel szolgálhatok.

Az idén, a világon először, Indiában,

a napkollektorok által generált áram költsége

a gázolajjal készített áram felébe kerül --

8,8 rúpiába a 17 rúpiával szemben.

A napenergia előállítása 50 százalékkal kerül
kevesebbe a múlt évhez képest.

A múlt hónapban, az MIT közzé tett egy tanulmányt

ami azt mutatja, hogy az évtized végére,

az Egyesült Államok naposabb részein,

a napenergia által előállított áram kilowattórája

csak 6 centbe fog kerülni a mostani 15 centhez képest,

ami az országos átlag.

És ha bőségesen van energiánk,

akkor bőségesen lesz vizünk is.

Manapság vízért folytatott háborúkat sem tartunk elképzelhetetlennek.

Emlékeztek, amikor Carl Sagan

a Föld felé fordította

a Voyager űrszondát 1990-ben,

közvetlenül azután, hogy a Szaturnuszt elhagyta?

Ekkor készítette híres fotóját. Mi is volt a neve?

"Halványkék pötty."

Mert mi egy vízi bolygón élünk.

Egy olyan bolygón, amit 70%-ban víz borít.

Tudom, ennek a 97,5%-a sós víz,

2%-ka pedig jég,

mi pedig azért a fél százalék vízért küzdünk,

de ezzel kapcsolatban is van ok a reményre.

Egy új technológia kerül bemutatásra,

nem 10-20 év múlva, hanem most,

ebben a pillanatban.

Új nanotechnológia kerül majd bevezetésre,
új nanoanyagok.

Szeretném megosztani veletek a Dean Kamennel

ma reggel folytatott beszélgetésemet --

persze az ő előzetes engedélyével --

az ő technologiáját úgy hivják, hogy Slingshot,

lehet hogy van közöttetek aki már hallott róla,

ez kb. akkora, mint egy kisméretű, koleszos hűtõ.

Ennek segitségével napi 1000 liter

tiszta vizet lehet készíteni

bármilyen forrásból -- sósvíz, szennyezett víz, szennyvíz --

két cent per liter alatti áron.

A Coca-Cola elnöke nemrég egyezett bele,

hogy egy nagyszabású próba keretében,

több száz egységet próbáljanak ki fejlődő országokban.

És ha minden összejön,

ami felől semmi kételyem nincsen,

a Coca-Cola globálisan fogja használni ezt

206 országban

az egész bolygón.

Ilyen fajta innovációk mennek végbe ma,

új technológiák segitségével.

Ezt láttuk a mobiltelefonok esetében is.

Szent ég, 2013 végére

a fejlődő világ 70%-nak

lesz mobilja.

Gondoljatok bele,

hogy Kenya közepén, egy mobillal rendelkező Masai harcos

jobban tud a világgal kommunikálni,

mint Reagan elnök 25 évvel ezelőtt.

És ha még a Google-t is tudják használni egy okostelefonon,

több ismerethez és információhoz férnek hozzá,

mint Clinton elnök 15 éve.

Egy olyan információban és kommunikációban gazdag világban élünk,

amit soha senki nem jósolt volna meg korábban.

Ami még ennél is jobb,

az a sok dolog, amire te meg én

több tízezer dollárt költöttünk még akkoriban --

a GPS, HD minőségű videók és képek,

könyvek és zenék tárai,

orvosi diagnosztikai technológia --

ezek szó szerint töredékükre csökkentek, árban és
méretben is,

olyannyira, hogy manapság a mobilotokban is elférnek.

Talán a legjobb az egészben az,

ami az egészségügy terén vár ránk.

Az elmúlt hónapban, abban a megtiszteltetésben volt részem, a Qualcomm Alapítvánnyal együttműködve,

hogy én jelenthettem be a 10 millió dolláros Qualcomm Tricorder X Prize-t.

Azt tűztük ki feladatnak a világ minden részéről érkező csapatoknak,

hogy ötvözzék ezeket a technológiákat,

és sűrítsék bele egy mobiltelefonba,

amihez beszélni is lehet, hiszen mesterséges intelligenciával rendelkezik,

bele lehet köhögni, ujjból tud vérmintát venni.

És ahhoz, hogy nyerjen, egy csapat hivatásos orvosnál

jobban kell tudnia diagnosztizálni a találmánynak.

Képzeljétek el ezt a műszert, a fejlődő világ közepén,

ott, ahol nincsenek orvosok,

viszont a világ betegség terhének 25%-a,

és a világ egészségügyi szakembereinek csak 1,3%-a.

Amikor ez a műszer egy RNS vagy DNS vírust szekvenál

és nem ismeri fel,

azonnal hívja a CDC-t és meggátolja,

hogy egy népjárvány egyáltalán megjelenjen.

De íme, itt van a legnagyobb erõ

ami bőséget fog hozni a világunkba:

én csak a "felfelé törtetõ milliárdnak" hívom.

Tehát a fehér oszlopok itt a lakosságot jelölik.

Most, nem régen haladtuk meg a hétmilliárdot.

És mellesleg,

a legjobb ellenszer a népesség elszaporodása ellen

az, ha a világot tanultabbá

és egészségesebbé tesszük.

2010-ben,

szűk kétmilliárd ember élt a Földön,

akit az internet összekapcsolt.

2020-ra

ez a szám kétmilliárdról ötmilliárd

internet felhasználóra fog nőni.

Hárommilliárd új elme,

akiket eddig senki nem hallgatott meg,

fog kapcsolódni a globális párbeszédhez.

Mit fognak majd ezek az emberek akarni?

Mit fognak fogyasztani? Mit fognak kívánni?

Egy gazdasági leállás helyett

minden idők legnagyobb gazdasági
lökését fogjuk megélni.

Ezek az emberek több

tízbillió dollárt képviselnek,

ami be lesz pumpálva a világgazdaságba.

Ezek az emberek egészségesebbek lesznek

a Tricoder segítségével,

és műveltebbek lesznek a Khan Akadémia segítségével,

és a 3D-s nyomtatás

és a felhő számítástechnika segítségével

produktívabbak lesznek, mint valaha.

És mi mindennel tud előrukkolni majd hárommilliárd

felemelkedőfélben lévő, egészséges, művelt,

produktív tagja az emberiségnek?

Olyan álláspontokkal fogunk megismerkedni,
amikkel még ezelőtt soha.

Mi lenne, ha az elnyomottaknak,

bárhol is legyenek,

lehetőségük nyílna arra, hogy valaki meghallgassa őket,

és lehetőségük lenne arra, hogy cselekedjenek, most először?

Mit fog ez a hárommilliárd ember hozni magával?

És mi van azokkal a hozzájárulásokkal, amiket még elképzelni sem tudunk?

A dolog, amit az X Prize keretében megfigyeltem,

hogy kis csapatok,

akiket a szenvedélyük és eltökéltségük hajt,

fantasztikus dolgokra képesek,

dolgokra, amikre ezelőtt csak nagy vállalatok és

a kormányok voltak képesek.

Hadd meséljek el zárásul egy történetet,

ami nagyon izgatottá tett.

Van egy program, amiről néhányatok már talán hallott.

Ez egy játék, amit Foldit-nak hívnak. [Hajtogasd]

A seattle-i University of Washingtonból származik.

Nos, ez a játék arról szól,

hogy a résztvevõk fognak egy aminosav szekvenciát

és megfejtik, hogy a fehérje hogyan fog elhajlani.

És a hajtása határozza meg a szerkezetét és a feladatát.

Ez nagyon fontos része sok orvosi kutatómunkának.

És mostanáig csak szupeszámítógépek tudták
ezt a feladatot megoldani.

Ezt a játekot egyetemi professzoroktól

kezdve mindenki játszhatta.

Túlzás nélkül, több százezer ember

játszott vele online.

És tanúbizonyságot adtak arról, hogy valójában ma,

az emberek mintafelismerõ képessége

jobb a fehérje hajtogatásban, mint a legjobb számítógépek.

És amikor megnézték, ki a világ legjobb

fehérje hajtogatója,

nem egy MIT-s professzor volt az,

de nem is egy CalTech-es hallgató,

hanem egy hölgy az angliai Manchesterből,

aki napközben titkárnő

egy rehabilitációs klinikán,

este pedig a világ legjobb fehérje hajtogatója.

Hölgyeim és uraim,

ami hihetetlenul nagy bizakodással tölt el

a jövőt illetően,

az az, hogy sokkal nagyobb eséllyel és felkészültséggel

szállhatunk szembe azokkal a nagy kihívásokkal,
amikkel a bolygónk szembenéz.

A rohamosan fejlődő technika révén új eszközök
állnak rendelkezésünkre.

Megvan bennünk egy ezermester újító szenvedélye.

Rendelkezésünkre áll a techno-filantrópusok tőkéje.

És van hárommilliárd új elme,

ami az internet segítségével együtt fog tudni

működni velünk, hogy megoldjuk ezeket a nagy kihívásokat,

amiket muszáj megoldanunk.

Fantasztikus évtizedeknek nézünk elébe!

Köszönöm.

(Taps)