Swami Dayananda Saraswati: Utazás az együttérzés mélységeibe

Swami Dayananda Saraswati feltárja előttünk az egyéni fejlődés ösvénye és az őszinte együttérzés megvalósítása közti párhuzamot. Végigvezet bennünket az önmegvalósítás lépésein, a gyermeki tehetetlenségtől a másokkal való törődés félelem nélküli felvállalásáig.

Megszületik az embergyerek

és meglehetősen hosszú időn át

csak fogyasztó.

Nem képes tudatos közreműködésre.

Gyámoltalan.

Azt sem tudja, hogyan kell életben maradni,

bár rendelkezik a túlélés ösztönének adományával.

Szüksége van édesanyja, vagy egy nevelőanya segítségére a túléléshez.

Nem engedheti meg magának, hogy kételkedjen abban, aki gondozza.

Teljesen át kell, hogy adja magát.

Épp úgy, ahogy az ember kiszolgáltatja magát egy altatóorvosnak.

Teljesen át kell adnia önmagát.

Ez rengeteg bizalmat feltételez.

Feltételezi, hogy a személy, akiben megbízik

nem fog visszaélni a bizalmával.

Ahogy a gyermek növekszik,

elkezdi felfedezni,

hogy akiben bízott, bizony megsérti a bizalmát.

Még ha nincs is fogalma, mit jelent a szó "megsértés".

Így aztán magát kell hibáztassa.

Szótlan szemrehányás ez,

amit a legnehezebb teljesen feloldani,

a néma önvád.

Amint a gyermek lassan felnőtté lesz,

eddig csak fogyasztó volt,

azonban az emberi lény felnőtté válása

a hozzájárulási képességében rejlik,

hogy közreműködővé válik.

Az ember csak akkor tud közreműködni, ha biztonságban érzi magát,

ha nagynak érzi magát,

és azt érzi: nekem van elég.

Együttérzőnek lenni nem vicc.

Nem is olyan egyszerű.

Először magunkban kell rátalálnunk egy bizonyos nagyságra.

A nagyság központja önmaga kell legyen,

nem az anyagiak terén,

nem azon hatalom terén, amit gyakorol,

nem a társadalomban elfoglalt státusz terén,

hanem önmagára összpontosítva.

Az Önvaló, önmagad tudatában vagy.

Erre az önvalóra kell, hogy legyen összpontosulva, egy nagyság, egy teljesség,

különben az együttérzés csak egy szó és egy álom.

Lehetsz együttérző időlegesen,

vagy inkább empatikus,

mint együttérző.

Istennek hála, hogy empatikusak vagyunk.

Amikor valakinek fáj valami, mi is átvesszük a fájdalmát.

Egy wimbledoni meccsen, egy döntőn,

az a két fickó végigküzdi magát.

Mindkettőnek van két játszmája.

Ami bárkié lehet.

Ami miatt annyit izzadtak, annak nincs is értelme.

Csak az egyikük nyer!

A tennisz etikett szerint azonban mindkét játékosnak a hálóhoz kell mennie

és kezet ráznia.

A győztes a levegőbe boxol

és megcsókolja a földet,

eldobja a pólóját, mintha valaki csak arra várna.

(nevetés)

És ennek a fickónak is a hálóhoz kell jönnie.

Amikor odaér,

látod, hogy az arckifejezése megváltozik.

Mintha azt kívánná, bárcsak ne nyert volna!

Miért? Empátia.

Ilyen az emberi szív.

Nincs az az emberi szív, ami ellenállna ennek az empátiának.

Nincs az a vallás, ami lerombolhatná ezt akármilyen tanítással.

Semmilyen kultúra, nemzet és nacionalizmus,

nem érintheti ezt,

mert ez az empátia.

És ez az empatikus képesség az,

amin keresztül ki tudunk nyúlni az emberek felé,

amin keresztül valami olyat tehetünk, amitől megváltozik a másik élete.

Akár szavakról van szó, akár csak az időről.

Az együttérzés nem csak egyféle formában jelenhet meg.

Nem létezik indiai együttérzés.

Nincs amerikai együttérzés.

Túllép nemzeten, nemen, korosztályon.

Miért? Mert ott van mindenkiben.

Néha érzékeljük a megjelenését.

Akkor ez az alkalmi együttérzés

nem az, amiről itt beszélek.

Soha nem marad alkalmi.

Felszólítással nem tehetsz senkit együttérzővé.

Nem mondhatod azt, "Kérlek szeress!"

A szeretetet csak megtapasztalni lehet.

Az nem egy tett,

bár az angol nyelvben cselekedetet is jelöl.

Ide majd visszatérek még.

Tehát az embernek fel kell fedeznie egyfajta teljességet.

Hivatkozni fogok arra a lehetőségre, hogy teljességet élhetünk meg,

amelyet magunk megtapasztalhatunk, mindenki megtapasztalhat.

Még egy oly tragikus élet során is

lehet az ember pillanatokra boldog, ami igen ritkán adatik meg.

És az az ember, aki boldog tud lenni

akár egyetlen helyzetkomikum esetén is,

elfogadja magát, és a dolgok menetét, amiben találja magát.

Ez akkor az egész Univerzumra vonatkozik,

minden ismert és ismeretlen dologra.

Az egészet teljességében elfogadod,

mert felfedezed a saját teljességedet, belül önmagadban.

Az alany, én,

és a tárgy, a dolgok menete

egybeolvadnak,

ami egy olyan tapasztalat, amire senki sem mondhatja, "Meg vagyok tagadva",

ezt a tapasztalatot mindannyian ismerjük különféle formákban.

Ez a tapasztalás bizonyítja azt, hogy minden korlát ellenére,

minden beteljesült és be nem teljesült vágyunk ellenére és akármilyen hitelkártyával

és elbocsátás esetén,

és legvégül még kopaszságunk ellenére is,

boldogok lehetünk.

Ám a logika kiterjesztése szerint

nem kell a vágyaidat beteljesítened ahhoz, hogy boldog lehess.

Magad vagy a boldogság, a teljesség, ami lenni akarsz.

Ez nem választás kérdése.

Mindössze a valóság azon szegletére utal,

hogy a teljesség nem lehet tőled különálló valami,

nem létezik nélküled.

Csak benned létezhet.

Nem lehetsz pusztán egy része a teljességnek,

s ugyanakkor maga a teljesség is.

A boldogságod pillanata felfedi ezt a valóságot,

ezt a ráeszmélést, ezt a felismerést.

Lehet, hogy magam vagyok a teljesség.

Lehet, hogy a swaminak igaza van.

Lehet, hogy a swaminak igaza van. Új életet kezdesz.

És akkor minden jelentéssel telik meg.

Nem lesz többé okom önmagamat hibáztatni.

Ha az embernek önmagát kell hibáztatnia, akkor arra ezer és egy okot talál,

ám ha azt mondom, hogy annak ellenére, hogy a testem korlátozott,

mert ha fekete, akkor nem fehér, ha fehér, akkor nem fekete,

a test korlátozott, akárhonnan nézed is. Korlátozott.

A tudásod is korlátozott, az egészséged is az,

és ennek megfelelően a hatalmad is korlátozott,

valamint a jókedved is korlátozott lesz.

Az együttérzés is korlátozott lesz.

Minden határtalanná válik.

Az együttérzésnek nem lehet parancsolni,

hacsak nem válsz határtalanná, márpedig senki sem képes határtalanná válni,

vagy az vagy, vagy nem. Pont.

És az sem igaz, hogy ne lennél határtalan!

A saját tapasztalatod fedi fel, minden korlátozottságod ellenére, hogy magad vagy a teljesség.

És a teljesség azon megnyilvánulásod,

ahogyan a világhoz viszonyulsz.

Ez először szeretet formájában jelentkezik.

Amikor a világgal kapcsolatba lépsz,

a teljesség dinamikus megnyilvánulása az,

amire azt mondjuk, szeretet.

És együttérzéssé válik akkor,

ha a tárgy, amihez kapcsolódsz ezt az érzelmet kelti benned.

Azután ez továbbalakul, adássá, megosztássá.

Azért nyilvánulsz meg, mert együttérző vagy.

Ahhoz, hogy felfedezd magadban az együttérzést, együttérzőnek kell lenned.

Ahhoz, hogy felfedezd magadban az adás és osztozás képességét,

előbb adnod és osztoznod kell.

Ehhez nincs rövidebb út. Mint ahogy úszni is csak úszás által tanulhatunk meg.

Az úszást úszás által tanuljuk meg.

Nem lehet úszni tanulni először matracon és csak aztán vízbe menni.

(nevetés)

Az úszást úszás által tanuljuk meg. A biciklizést meg biciklizés által.

A főzést meg főzés által,

amennyiben találsz néhány kedves embert magad körül,

aki megeszi, amit főzöl.

(nevetés)

És ezért amit mondok,

azt először tettetned kell, és aztán tudod majd művelni.

(nevetés)

Muszáj.

Elődeim is így értették.

Tettetned kell először.

Először együttérzően kell cselekedned.

Nem létezik erre ige,

csak határozószó van az együttérzéshez.

Ez szerintem nagyon érdekes.

Együttérzően cselekszel.

Ám hogyan cselekedjünk együttérzően, ha nincs bennünk együttérzés?

Na ez az a pont, ahol tettetsz.

Tetteted és megteszed. Ez az USA mantrája.

(nevetés)

Tetteted és megteszed.

Együttérzéssel cselekszel, mintha lenne benned együttérzés,

ha fogcsikorgatva is,

de minden lehetséges támogatást vegyél igénybe,

ha tudod, hogy kell imádkozni, akkor imádkozz!

Kérj együttérzést!

Hadd cselekedjek együttérzéssel!

És tedd meg!

Fel fogod fedezni az együttérzést,

és lassan még a viszonylagos együttérzést is,

és lassan, ha a megfelelő oktatásban van részed,

azt is felfedezed, hogy az együttérzés dinamikus megnyilvánulása

önnön magad valóságának, ami az egység, a teljesség,

merthogy ez vagy! Megéri!

Ezekkel a szavakkal köszönöm meg.

(taps)