Ross Lovegrove megosztja az organikus designról vallott nézeteit.

Designer Ross Lovegrove expounds his philosophy of “fat-free” design and offers insight into several of his extraordinary products, including the Ty Nant water bottle and the Go chair.

A nevem Lovegrove. Csak kilenc Lovegrove-ot ismerek

ezek közül ketten a szüleim.

Egyenesági unokatestvérek, s tudják mi történik, ha...tudják..

tehát van egy nagyon fura része az életemnek,

amivel állandóan küzdök magamban. Tehát hogy sikeresen átküzdhessem magam a mai napon,

leszűkítettem magam egy 18 perces beszédre.

Vártam arra, hogy pisilhessek.

Gondoltam eleget vártam már ahhoz,

hogy pont kitartsak 18 percig.

(nevetés)

Oké.Engem Organikus Kapitányként emlegetnek

s ez a cím nemcsak külsődleges meghatározást takar, hanem filozófiait is.

Amiről ma szeretnék beszélni önöknek, az a forma szeretete

s hogy a forma hogyan tudja megérinteni az emberek lelkét s érzelmeit.

Nem is olyan régen, néhány ezer éve,

barlangokban éltünk,

s nem hiszem, hogy elvesztettük ezt a belénk kódolt rendszert.

Nagyon jól viszonyulunk a formákhoz,

de ami engem érdekel, az az intelligens forma létrehozása.

Engem nem érdekel semmiféle "blobism" (blob-építészet)

s semmi olyan mesterséges szemét sem, ami design-ként emlegetve jelenik meg.

Ezek-- csak mesterségesen kreált fogyasztói magatartás-- pocsékok.

Az én világom olyan emberek világa, mint

Amory Lovins, Janine Benyus, James Watson-é.

Ebben a világban létezem, de én teljesen ösztönösen dolgozom.

Nem vagyok tudós. Lehettem volna, talán,

de én abban a világban élek, ahol a megérzéseimben bízok.

Én tehát egy 21-dik századi tolmácsa vagyok a technológiának, azt

formázom mindennap használatos termékekké s természetesen szerethető tárgyakká.

Fejlesztenünk kellene dolgokat --

formába kellene öntenünk azon ötleteknek, melyek megfelelnek az ember elvárásainak

s meg kellene becsülnünk azon dolgokat, amiket a földből ásunk elő

majd azokat formálni olyan tárgyakká amit naponta használunk.

Tehát, a vízes palack.

Kezdeném azzal a koncepcióval, amit DNA-nek nevezek.

DNA- Design , természet, művészet. Ez az a három dolog, ami alakítja a világomat.

Itt van egy rajz Leonardo da Vinci-től.

500 évvel ezelőttről, még a fotográfia létezése előttről.

Azt mutatja be, hogyan tud megfigyelés, kíváncsiság, s ösztön lenyűgöző művészetet alkotni.

Az ipari formatervezés a 21-dik század művészeti formája.

Olyan emberek, mint Leonardo -- nem voltak eddig sokan--

ösztönös kíváncsisággal rendelkeztek.

Én hasonlóan állok a munkához.

Nem akarok ezzel nagyképűnek hangzani,

de ezt a rajzot én csináltam két évvel ezelőtt egy digitális rajztáblán --

a 21-dik században, 500évvel később.

Ez az én benyomásom a vízről.

A benyomás, behatás a legértékesebb formája a művészetnek.

100 millió dollár egy Monet-ért; könnyedén.

Mostmár egy teljesen új metódust alkalmazok.

Néhány éve újragondoltam a munkafolyamatomat, hogy fel tudjak zárkózni olyan emberekhez, mint

Greg Lynn, Tom Main, Zaha Hadid, Rem Koolhaas-

ezekhez az emberekhez, aki úgy gondolom, hogy kitartóan s mesterfokon új ötletekkel állnak elő arra, hogy

hogyan lehet formát létrehozni.

Ez mind digitálisan készült.

Itt láthatnak egy kimart akril tömböt.

Ez az amit megmutatok a megbízónak, s azt mondom "Ez az amit meg szeretnék csinálni."

Ennél a pontnál még nem is tudom, hogy ez egyáltalán lehetséges-e.

Ez csak egy sugallat, de én érzem belül, hogy kivitelezhető.

Tehát elkezdjük. Megnézzük az eszközöket. Megnézzük azok hogyan készülnek.

Ezek azok a háttérben levő dolgok, amiket az életben sosem látnak.

Ez a háttere az ipari termelésnek.

Ez olyan mint egy Anish Kapoor és Richard Serra keresztezése.

Az én szememben ez sokkal értékesebb, mint maga a termék. Nekem még nincsen sajátom.

Amikor lesz majd egy kis pénzem, lesz majd egy saját eszközöm.

Ez a végső termék. Mikor megkaptam, azt hittem kudarcot vallottam.

Olyan volt, mintha semmi sem lenne. Úgy kell hatnia, mintha semmi nem lenne.

Csak amikor megtöltöttem vízzel, éreztem, hogy tulajdonképpen egy bőrt húztam a vízre.

Ez maga a víz ikonikus ábrája,

ez az emberek elképzelése a kortárs formatervezésről.

Mindegyik palack különböző, vagyis a víz szintje az, ami különböző formákat ad.

Ez a tömeges egyedisége egy terméknek. Beleillik a kézbe.

Beleillik ízületes kezekbe. Beleillik a gyerekek kezébe.

Ez az ami a terméket olyan jellegzetessé teszi, a mozaikkosság.

Ez az ötletek egy keveréke.

A jövőben így fognak kinézni, mert el kell mozdulnunk

a polymerektől, s azokat orvosi eszközökhez használni,

s talán még fontosabb dolgokhoz.

Biopolymerek, ezek az egészen új anyagfajták

hamarosan teret fognak hódítani, úgy egy évtized múlva.

Ez nem néz ki annyira jól, ugye?

De engem ez nem zavar. Tudok ezzel élni.

Én ezekre tervezek, a biopolymerekre. Ez a jövő.

Ezt a videót tavaly készítettem Cape Town-ban.

Most jön elő a furcsa énem.

Van egy különös vonzódásom olyan dolgokhoz, mint ez is, dolgokhoz, amik lenyűgöznek.

Nem tudom, hogy vajon roggyak-e le a térdeimre, s sírjak.

Nem tudom, hogy mit gondoljak, csak azt tudom, hogy a természet

jószándékkal s nagy célokkal továbbfejleszti azt ami valaha létezett

s a furcsaság innovációs gondolkodás végeredménye.

Mikor ezeket a dolgokat nézem, nekem teljesen normálisnak tűnnek.

De ezek a dolgok évezredek alatt fejlődtek ki, s manapság amit mi próbálunk csinálni--

Három hetem van, hogy tervezzek egy telefont.

Hogy a fenébe csináljak egy telefont 3 hét alatt,

amikor ezeknek a dolgoknak százmillió évekre van szükségük ahhoz, hogy kifeljődjenek?

Hogyan sűríted így össze?

Itt köszön vissza az ösztön.

Most nem arról beszélek, hogy tervezni egy telefont ami így néz ki,

vagy épületeket tervezni ami úgy néz ki.

Csak érdekelnek a természetes módon született mintázatok,

s a gyönyörű formák amiket csak a természet tud megalkotni.

Hogy ez hogyan hat rám s mi jön ki ebből

az, amit próbálok megérteni.

Ez egy alkar vizsgálati képe. Ez fel lett nagyítva

rapid prototyping eljárással hogy feltárhassunk a sejtek szerkezetét. Ez az irodámban van.

Az irodám a Természettudományi Múzeum s a NASA űrkutató laborjának a keveréke.

Ez egy elég érdekes, kicsit furcsa hely.

Ez az egyik példányom.

Ez egy megcsinált darab -- a csont szervetlen anyagok s polymerek egyvelege.

4 évig tanultam főzést az iskolában,

alapvető tudományágnak hívták; ez egyfajta könnyű útja volt annak, hogy

kaphassak egy tudósi bizonyítványt.

(nevetés)

Valójában mindenbe marihuanát tettem -- (nevetés)

--s a legjobb lányokhoz kerülhettem egészen közel. Nagyszerű volt.

Egyik fiú semi értette meg ezt a focicsapatból, de mindegy--

ez egy habcsók. Ez egy másik példám.

Egy habcsók az én elképzeléseim szerint ugyanúgy készül, mint egy csont.

Fehérjéből s polyszachaidokból készült.

Hogyha leöntöd vízzel, akkor folyóssá válik.

Gyárthatnánk dolgokat ételekből a jövőben?

Nem is rossz ötlet. Nem tudom. Beszélnem kell erről Janine-nel

s még néhány emberrel, de azt súgja valami,

hogy az a habcsók akár egy kocsivá is alakulhatna-- nem tudom.

Egy másik dolog ami érdekel, az a folytatólagos minták;

az a fajta féktelen mód, ahogy a természet különböző dolgokat hoz létre, s nincsen behatárolva formák által.

Ezek a kölcsönösen egymásra ható formák, ezek valóban inspirálóan hatnak mindenre amit csinálok,

aztán lehet, hogy mégis valami nagyon egyszerű lesz a végeredmény.

Ez egy részlete annak a széknek amit magnéziumból terveztem meg.

Mutat egyfajta párbeszédet az alkotórészek között,s a gyönyörűségét az egyfajta mérnöki megoldásoknak

s a biológia gondolkodás, mintha egy csontszerkezet lenne.

Ezek közül az alkotórészek közül bármelyiket egy művészeti alkotásként kiaggathatnák akár a falra.

Ez a világ első magnéziumból készült széke.

1.7 millió dollárba kerül a fejlesztése.Go-nak van elnevezve, a Bernhardt (USA)cég által.

2001-ben benne volt a Time magazinban

úgy említve mint a 21-dik század új nyelve.

Valakinek aki Wales-ben nő fel egy kis faluban, ez elég is.

Azt bizonyítja, hogyan tudsz egy nagy formát készíteni, mint az autógyártásban,

aztán feltördeled ott ahol szükséges.

Ez egy csodálatos módja a munkának.

Isteni módja a munkának.

Ez-- szerves és elengedhetetlen.

Ez egy teljesen "felesleg-mentes" design, s mikor nézed,

akkor embereket látsz benne. Egészségedre.

Amikor ez a polymereknél történik, megváltoztathatod a rugalmasságot, a formák esését.

Ez egy ötlet egy gáz-befecskendezéssel készült, egy darabból álló polymer székre.

Amit a természet csinál az, hogy lyukakat fúr különböző dolgokba. Felszabadítja a formákat.

Mindent ami felesleg azt elvesz. Ez az amit én is csinálok.

Olyan organikus dolgokat hozok létre, amik nélkülözhetetlenek.

Én nem -- s ezek jól is néznek ki -- de

de én nem arra vagyok berendezkedve, hogy jól kinéző dolgokat csináljak, szerintem ez szentségtelenség.

Én arra vagyok berendezkedve, hogy természetes formákat tanulmányozzak.

Hogyha a fraktál technológia elvét veszed, s továbbfejleszted- mondjuk vegyünk egy hártyát,

folyamatosan zsugorítsuk le, ahogy azt a természet is teszi,

s így akár abból lehetne egy szék ülése,

vagy egy talp egy sportcipőre,

vagy akár egy autó ami összefolyik az ülésekkel.

Wow. Gyerünk, csináljuk! Ez az a fajta dolog.

Ez az amit a természet csinál. A megfigyelés mostmár lehetővé teszi, hogy

ezeket a természetben végbemenő folyamatokat belevigyük a a mindennapi tervezési folyamatba. Ez az amit én csinálok.

Ez egy mostani kiállítás Tokióban.

"Superliquidity" (Szuperfolyékonyság) címmel. Ez az én szobrászati kutatásom.

Olyan mint egy 21-dik századi Henry Moore. Mikor látsz egy Henry Moore alkotást,

,még mindig borsózik a hátad. Van valami fantasztikus spirituális kapcsolat.

Hogyha ő egy autótervező lenne, hű, mi mind az ő kocsiját vezetnénk.

Az ő idejében ő volt a legnagyobb adófizető Nagy-Britanniában.

Ez az organikus design ereje.

Nagymértékben hozzájárul a létezésünk érzéséhez,

a dolgokkal való kapcsolataink érzéséhez,

érzékiségünkhöz, s tudják, ahhoz a fajta--

akár szocioerotikus oldalhoz, ami nagyon fontos.

Ez az én alkotásom. Ez a munkafolyamatom.

Ezek valójában műalkotásként lettek eladva.

Óriási nyomatok. De ez az, ahogy eljutok egy tárgyhoz.

Érdekes módon, ez a tárgy a Killarney folyamattal készült,

ami egy teljesen új eljárás nekünk a 21dik századra,

s most hallani vélem Greg Lynn-t, amint óriásit nevet ezen.

Erről majd később beszélek.

Amikor ezekre az adatszerű fotókra nézek, teljesen új dolgokat látok.

Én-- ez ön-inspirált. Kétatomos szerkezetek, radiolaria (sugárállatkák),

azok a dolgok amiket nem láthattunk, de mostmár tudunk.

Ezek megint kivésettek. Szó szerint a semmiből készültek.

Ezek kovasavból készültek.

Korál, meg az összes természetes képződmény elvetik azt amire nincs szükségük

s csak a lehető legszebbet mutatják.

Nekünk is ebben kell élnünk. Én ilyen dolgokat akarok létrehozni.

Ez egy új szék, ami Szeptemberben kellene, hogy piacra kerüljön.

Ez egy olasz cégnek, a Moroso-nak készül.

Ez egy gázbefecskendezéssel készült polymer szék.

Azok a lyukak amiket látnak azok nagyon

leegyszerűsített verziói a szélsőséges kétatomú szerkezeteknek.

Jól megy a polymerek lágyságával s láthatják--

ez a fotó mutatja az egészében a széket.

Örvendetes, hogy léteznek Olaszországban olyan égek, akik támogatják az effajta álmodozásokat.

Ha látják az árnyékokat amik keresztül jönnek,

azok valójában talán fontosabbak mint maga a tárgy

de ez a legkevesebb amit csinál.

A háttámla kivájtsága az ami lehetővé teszi a szabad légzést.

Mindent ami szükségtelen azt elhagy

s összgyűjti a hajlításokat is, tehát--

táncolni akartam.

Ez néhány mostani dolog amin dolgozom.

Egyszerű egybenlévő felületeket vizsgálok s nézem hogyan hullámoznak--

hogyan nyúlnak s hullámzanak. Bútor típusokból indul ki,

de ez nem a végső indíttatás. Alumíniumból készült,

s ez növekedett.

Az agyamban növekedett először, aztán kinőtt olyan értelemben is,

ahogy kialakult a folyamat amin keresztül mentem.

Ez két évvel ezelőtt készült Coventryben, a CCP-ben, akik a Bentlyenek is építenek részakat.

Ez most is éppen készül, ahogy itt beszélünk,

s jövőre New Yorkban, a Philips-nél lesz látható.

A Philips Auctioneers-zel lesz egy nagy kiállítás.

Amikor látom ezeket az animációkat, Jézusom, teljesen odavagyok.

Ez történik a stúdiómban minden nap. Sétálgatok-- Utazgatok. Visszajövök.

Néhány srác a számítógéphez ül-- ez ilyen; Istenem!

Tehát megpróbálok feléleszteni egyfajta feltalálói energiát a stúdiómban minden nap.

Azt a fajta pezsgő, felhevített érzést ami ötleteket szül meg.

Egy felületből álló tárgyak. A bútor az egy jó példa.

Hogyan növeszthetsz lábakat egy felületből.

Egy nap megszeretném ezt építeni. S talán úgy építem meg, hogy

lisztből, vagy cukorból, vagy polymerekből, vagy farostokból-

Nem tudom, akár emberi hajból. Nem tudom. Szeretném megpróbálni.

Nem tudom. Ha lesz majd időm.

Itt megint előjön ez a fura énem

amit sok cég nem ért meg.

Három hete a Sonynál voltam Tokióban. Azt mondták "Mondd el az álmodat"

"Mi a mi álmunk? Hogyan teszünk túl az Apple-en? "

Én azt mondtam "Nos, az Apple-t nem másoljátok le, az teljesen biztos."

Azt mondtam, "Biopolymerekkel kezdtek dolgozni." Teljesen átnéztek rajtam.

Micsoda pocsékolás. Mindegy. (nevetés)

Nem, ez tényleg igaz. Basszák meg. Basszák meg. Értik mire gondolok.

(Nevetés)

Én szolgáltatok, de nekik nem kell. Ez a kép már húsz éve megvan.

Ez a kép egy vízcseppről már húsz éve megvan.

Az én szememben ez egy autó.

Ez a jövő autója. Egy vízcsepp.

Úgy hajtogatom ezt, hogy el sem tudják képzelni.

Az autók mind rosszak.

Mutatok valami furcsát.

Mindenhol ahol a világban ezt megmutattam nevettek.

Az egyedüli hely ahol nem nevettek az Moszkvában volt.

30000 alkatrészből állnak az autóik.

Ez nem nevettséges? 300-ból nem lehetne megoldani?

Van egy vákumformázott carbon-nylon része. Minden teljeskörűen bele van építve.

Úgy nyílik és záródik mint egy kenyértatró.

Nincsen motor. Van egy szolárpanel hátul,

s akkumulátorok a kerekeken.

Úgy vannak beépítve mint egy Forma-1-es autó. Leszeded őket a falról.

Bedugod őket. Mehetsz is.

Egy háromkerekű autó: lassú, nőies, áttetsző,

tehát láthatod benne az embereket. Máshogy vezetsz.

(nevetés)

Látod ezt a dolgot. Tényleg.

Nem érzésteleníted el, vagy választod el az élettől.

Van egy lyuk az elején, ennek oka van.

Ez egy városi autó. Elvetsz a célig. Kiszállsz.

Odahajtasz egy megállóhelyhez. Kiszállsz. Felemel.

A szolár panel a Nap felé néz,

s éjjelente utcai lámpaként üzemel.

(taps)

Ez történik ha először az utcai lámpa ihlet meg,

s csak másodsorban az autó. Ezek a buborékok--

elképzelem ezeket a buborékokat hidrogénnal megtöltve amint

szálldosnak a földön,

Amikor ezt megmutattam Dél-Afrikában,

mindenki azt mondta, "Igen, héj, egy kocsi egy boton. Ez tetszik."

El tudják képzelni? Egy kocsi egy boton.

Hogyha ezt kortárs építészeti mellé teszed,

akkor az nekem teljesen természetesnek hat.

S ez az amit a bútorokkal is csinálok.

Nem teszek Charles Eames bútort egy épületbe többé.

Felejtsük el. Tovább kell lépnünk.

Olyan bútort próbálok építeni ami beleillik az építészetbe.

Közlekedési rendszereket próbálok építeni.

Dolgozok egy repülőn az Airbusnak, az egészen--

Mindenféle dolgot csinálok, megpróbálom kicsit beleerőltetni ezeket a

természet ihlette álmokat az otthonokba. Két dologgal fejezném be.

Ez egy lépcső sztereolitográfia modellje.

Ezt Jamesnak, James Watsonnak ajánlom.

A stúdiómba építtettem ezt.

250000 dollárba került a megépítése.

A legtöbb ember elmegy s vásárol egy Aston Martint. Én ezt építem.

Ez az adat ami hozzá jön. Rendkívül bonyolult.

Körülbelül két évig tartott, mert én felesleg-mentes design-t akartam elérni.

Száraz, hatékony dolgok. Egészséges termékek.

Kompozitokból készült. Ez egy elem

ami körbefut s létrehoz egy teljes elemet,

s ez egy karbonszálas korlát

ami csak két helyen van megerősítve.

Új anyagok lehetővé teszik, hogy új dolgokat hozzunk létre.

Ez egy felvétel a stúdióból.

Körülbelül így néz ki mindennap.

Nem szeretnéd érezni a félelmet a magasságtól amikor jössz lefelé.

Gyakorlatilag nincsen korlát. Semmilyen szabványnak nem felel meg.

(nevetés)

Kit érdekel?

(nevetés)

S van egy belső korlát is ami megerősítést ad neki. Ez egy teljeskörű beépülés.

Ez a stúdióm. Földalatti.

Notting Hill-en van, közel minden ronda dologhoz--

prostituáltakhoz, meg ilyesmikhez.

Közel van David Hockney eredeti műterméhez.

Olyan világítási rendszer működik benne, ami napközben változik.

A srácok kimennek ebédelni. Az ajtó nyitva. Visszajönnek,

mert általában kint esik, s jobban szeretnek bent maradni.

Ez is a stúdióm. Ez egy elefánt koponyája az Oxford Egyetemről,1988-ból.

Tavaly vettem. Nagyon nehéz ilyenre szert tenni.

Szeretnék-- hogyha bárkinek van egy bálna csontváza amit eladna nekem,

akkor beraknám a stúdiómba.

Tehát most közbe fogok avatkozni -- közbevágok

néhány dologgal amit a videón látnak.

Ez egy sajátkezűleg készített videófilm, reggel 3kor

csak hogy megmutassam milyen is valójában ez. Ilyet soha nem láthatnak.

Más építészt vagy tervezőt sohasem látnak mutogatni a valódi világukat.

Ezt Plasnet-nek hvják. Ez egy polycarbon--

egy bio-polycarbon szék amit Olaszországban csinálok.

A világ első bambuszból készült biciklije hajlítható fogókkal.

Manapság mindenki kellene, hogy használjon egyet.

Minthogy Kína megveszi ezt az összes szennyes autót,

nekünk ilyen bicikliket kellene használnunk. Egyensúly.

Ahogy már említettem, olyan mintha a Természettudományi Múzeum s

a NASA laboratóriuma keresztezve lenne. Tele van különböző prototípusokkal s tárgyakkal.

Ez megint egy önálló indíttatású dolog. Úgy értem, a ritka alkalmakkor amikor ott vagyok

azt nagyon élvezem, s rengeteg gyerek jön-

nagyon nagyon sok gyerek.

Én egy megfertőzője vagyok annak a sok bfektetési bankárnak a gyerekének-- sunyik.

Ez- elnézést- (nevetés)

Ez egy koncepció egy újfajta építészetre.

Az ott felül a világ első szolárpanellel működő kerti lámpája-

-az első ami elkészült. Giles Revell kellene, hogy itt beszéljen ma--

fantasztikus fotók amiket láthatnak.

Ez első szobrászati modellje annak a dolognak amit Tokióban csinálunk.

Rengeteg minden. Ott van egy kis levélszerű szék- az az aranyszínű dolog ott, a neve "Leaf" (Levél)

Kevlárból készült.

A falon a könyvem aminek a címe "Supernatural" (szupertermészetes)

ami emlékeztet arra, hogy miket is csináltam, mert különben elfelejtem.

Ez egy "levegő tégla" amit tavaly csináltam Limoges-ban,

a "Koncepciók ÚJ Kerámiákra az Építészetben".

ott egy srác dolgozik reggel 3 órakor-

én nem fizetek a túlóráért.

A túlóra a design iránti rajongás, tehát vagy csatlakozik valaki, vagy nem.

Ez valóban igaz. Így van. Olyan emberek mint Tom vagy Greg--

utazunk, mint ahogy más nem tudna-mindent besűrítünk. Nem is tudom hogyan csináljuk.

Jövő héten Svédországba megyek az Electrolux-hoz,

aztán pénteken Pekingben vagyok.

S ahogy látom Ed-nek ezeket a képeit, azt gondolom, hogy

mi a fenének megyek én Kínába? Ez így igaz.

Ez igaz. Mert ennek az egésznek lelke van.

Kell, hogy egy új érzésünk, elképzelésünk legyen a 21dik századra.

Ezt mind vegyítenünk kell.

Ha mindazok akikről ma említést tettünk

együtt dolgoznának egy autón, az fantasztikus lenne.

Tehát itt ez egy új X-fény rendszer amin Japánban dolgozok.

Ez egy Tuareg cipő Észak-Amerikából. Ez egy Kifwebe álarc.

Ezek a szobraim.

Ez egy réz zseléforma.

Ez úgy hangzik, mint valami vetélkedő, nem?

Nos,a végéhez is értünk.

Köszöm James,

Nagyon köszönöm.

(Taps)