-
- Hát itt vagy, te gyáva.
-
Már vártam ezt a pillanatot,
-
A tökéletes időt a támadásra.
-
Mikor olyan közel vagy célodhoz,
-
Akkor futunk össze ismét.
-
Övez engem egy tisztelet,
-
Egy név, amit fenn kell, hogy tartsak.
-
Szóval nem hagyhatom annyiban,
-
Különben elfelejtik, milyen rideg vagyok.
-
Most pedig ugorj a vízbe.
-
Ugorj a vízbe!
-
Különben akkora hullámot emelek,
-
Mely elsodorja egész Ithakát.
-
Ugorj a vízbe!
-
- Várj!
-
- Ugorj a vízbe!
-
- Hagyd abba, kérlek!
-
- Akkora szökőárat emelek,
-
Hogy a feleséged és a fiad is belefullad.
-
- Ne!
-
- Ugorj a vízbe!
-
Ugorj a vízbe!
-
Ne hidd, hogy csak blöffölök.
-
Már többet éltél, mint szabadott volna.
-
Ugorj a vízbe!
-
Ugorj a vízbe!
-
Megfogom a fiadat, és kinyomom a szemét!
-
Hacsak nem döntesz úgy, hogy inkább meghalsz.
-
Ugorj a vízbe.
-
- Nem fáradtál még bele, Poszeidón?
-
Már tíz éve tart, meddig húzzuk még ezt?
-
Mindketten veszteségtől szenvedünk,
-
Hát miért ne engednénk ezt el, és térnénk haza?
-
- Nem tehetem...
-
- Talán megtanulhatnál megbocsátani!
-
- Nem.
-
A kegyetlenség...
-
...könyörület...
-
...önmagunkon!
-
Meghalsz!
-
- Megnyugodhatsz, barátom.
-
Látom, hogy ideges vagy.
-
- Oly sokat veszítettünk és tanultunk!
-
- Ott maradok a szívedben...
-
(Ó, Odüsszeusz,)
-
(Várunk, várunk, várunk.)
