-
Hát itt vagy, te gyáva.
-
Vártam már ezt a pillanatot,
-
A tökéletes időt, hogy lesújtsak.
-
Mikor az otthonod már oly közel,
-
te pedig elérted a partod,
-
Akkor futunk össze ismét.
-
Van egy hírnevem,
-
Egy név, amit fenn kell, hogy tartsak.
-
Szóval nem hagyhatom, hogy elsétálj,
-
Különben elfelejti a világ, milyen rideg vagyok.
-
Most pedig ugorj a vízbe.
-
Ugorj a vízbe!
-
Különben akkora dagályt emelek,
-
Hogy egész Ithaka belehal.
-
Ugorj a vízbe!
-
- Várj!
-
- Ugorj a vízbe!
-
- Hagyd abba, kérlek!
-
- Akkora szökőárat emelek,
-
Hogy a nejed és a fiad is belefullad.
-
- NE!
-
- UGORJ A VÍZBE!
-
Ugorj a vízbe!
-
Ne keverd a fenyegetésemet blöffel,
-
Már így is többet éltél, mint kellett volna.
-
Ugorj a vízbe!
-
Ugorj a vízbe!
-
Megfogom a fiadat, és kivájom a szemeit!
-
Hacsak nem döntesz úgy, hogy meghalsz te.
-
Ugorj a vízbe.
-
- Nem fáradtál még bele, Poszeidón?
-
Tíz év telt el, meddig megy még ez?
-
Mindkettőnket gyötör a veszteség,
-
Hát miért nem hagyjuk ezt itt, és csak megyünk haza?
-
- Nem tehetem...
-
- Talán megtanulhatnál megbocsátani!
-
- Nem.
-
A KEGYETLENSÉG...
-
...KÖNYÖRÜLET...
-
...ÖNMAGUNKON!
-
MEGHALSZ!
-
- Megnyugodhatsz, barátom.
-
Látom, hogy ideges vagy.
-
- Oly sokat veszítettünk és tanultunk!
-
- Ott maradok a szívedben...
-
(Ó, Odüsszeusz)
-
(Várunk, várunk, várunk...)