Hogyan teszik a játékok okosabbá a gyerekeket

Lehetünk eredményesebbek, ha videojátékozunk? Gabe Zichermann bemutatja, hogy lesznek a gyerekek a játékok által jobb problémamegoldók és hogyan lehetünk jobbak mindenben a vezetéstől kezdve az egyszerre több feladatra való koncentrálásig.

36 éves vagyok.

Az első videojáték-élményem

a tehetősebb szomszéd volt,

aki az Atari 2600-on játszott.

Elég meghatározó pillanat volt.

Emlékszem, iskolába menet
Apple II-n játszottam

a „Hol van Carmen Sandiego
a Világban?” című játékot,

remek játék,

ez volt az első,
amit iskolai keretek közt játszottam.

Mikor azt kérdezed, mi a legmeghatározóbb
a videojáték-üzletben,

az emberek többsége
az Atari 2600-at gondolja

a videojáték-ipar katalizátorának.

De szerintem a „Hol van
Carmen Sandiego a Világban?”

valószínűleg a legfontosabb
valaha készített játék,

főleg mivel ez volt
az első és utolsó alkalom,

amikor szülők, tanárok és gyerekek
egyetértettek, hogy egy játék remek.

(Nevetés)

Ez elég régen volt.

Ami azt illeti, 1987-ben.

Meglepően hangzik,

de továbbra is a „Hol van
Carmen Sandiego a Világban?”

az utolsó igazi bombasiker
a szórakoztató iparban,

annak ellenére, hogy 1987-ben készült,
ami hihetetlen régen volt,

és én csak 36 vagyok, kiszámolhatják.

A dolgok teljesen mások ma, mint korábban.

Egy egyszerű példa:

1987-ben azt hittük, ez a srác őrült.

Aztán jött ez a fickó,

aki teljesen átértékelte a látásmódunkat.

(Nevetés)

A dolgok megváltoztak.

(Nevetés)

Az Bush-ellenes politikai humor
Nyugat-Európáig elér.

(Nevetés)

1987-től a mai napig sokat játszom

a „Civilizáció” nevű játékkal,

amit egy Sid Meier nevű srác tervezett.

Kb. 8-10 000 órát játszottam el
az életemből a „Civilizáció”-val,

ami hosszú idő, lehet,
jobb lett volna tanulásra szánni.

Mindazonáltal sikerült ezt
a szenvedélyt munkává alakítanom.

Kezdetben a Videojáték-fejlesztő
Konferencián

segítettem az első sikeres
digitális játékforgalmazó cégnek,

a Trymediának,

most pedig a Gamification blogot írom.

A játékosítás témában
két könyv szerzője vagyok,

az egyik az O'Reilly által nemrég kiadott
„Tervezett játékosítás”.

Elnöklöm a Játékosítás csúcstalálkozón,

ami egy mindezeket összefogó esemény.

Sok tekintetben a szülők álma vagyok,

mert sikerült a videojátékok
előtt ülő életmódot

valódi, fizetős állássá alakítanom.

Ezért mikor meghívnak
egy eseményre, mint ez,

biztosan mindenki azt várja,
hogy felállok és ezt mondom:

„A játékok szuperek a gyerekeiknek”.

Ugye? Mert videojátékosként
én is ebből ebből élek.

(Taps)

A játékok segítik a gyerekeket.

De ehelyett egy másik kérdésem van:

Kinek kell, hogy segítsenek a játékok?

Egy nemrég a New York Timesban
olvasott cikk után

kezdtem el a folyamatot.

A cikkben egy neurológus foglalkozott

a figyelemzavaros gyerekek megjelenésével.

A szülők azt mondják:

„Az én gyerekem nem lehet figyelemzavaros,

a videojátékokra remekül tud koncentrálni,

de mikor iskolába megy,
rosszul viselkedik.”

A neurológus a cikkben
elveti ezt az ötletet.

Olyan kutatókat hozott fel,
mint Dr. Christopher Lucas az NYU-ról,

aki szerint a játékok
nem a helyes figyelmi készséget tanítják,

ahol a gyereknek tartósan kell figyelni

és ahol nem kapnak rendszeres jutalmat.

Olyan szakértőkre is utal,

mint Dr. Dimitri Christakis
a Washingtoni Egyetemről,

aki szerint azon gyerekek,
akik sokat játszanak,

a valós világot élvezhetetlennek
és unalmasnak találják

a játékbeli érzékelés eredményeképp.

Csak ültem ott és gondolkoztam,
a fejemet vakartam,

a gyerekeinknek van figyelemzavara

vagy csak a világunk túl lassú,
hogy értékelni tudják?

(Taps)

Komolyan, vegyük csak a képet,
amit most láttok,

az én vagy akár a nagyapám korszakára,

amikor vasárnap délután
egy csésze teával leültünk olvasni –

azt kell mondanom,

a mai gyerekek szerintem
sose fognak így tenni.

A bizonyíték a játékokban található.

Vegyük a „World of Warcraft” játékot.

Gyerekkoromban

a maximum,
amit egy videojátéktól reméltem,

a kéz- és szemkoordináció volt,

egy joystick és egy lövés gomb.

A mai gyerekek játékaiban
elvárás a csevegés,

szóban és írásban,

a karakter irányítás,
a rövid- és hosszútávú célok követése,

és elviselni, hogy a szülők
folyton félbeszakítják őket a beszéddel.

(Nevetés)

A gyerekeknek kiemelkedő
multitasking készség kell,

hogy manapság bármit elérjenek.

Nekünk ez sosem kellett.

Kiderül, hogy az ilyen dolgok
tényleg okosabbá tesznek.

Arne May et Al a német Regensburg
egyetemén végzett kutatása szerint,

amikor a résztvevőknek
– egyébként ők felnőttek –

egyszerű feladatot, zsonglőrködést adtak,

már 12 hét alatt
jelentős növekedést mutattak ki

az agyi szürkeállományban azoknál,

akiknek zsonglőrködni kellett tanulni.

Az MRI-n látszik,
hogy az emberek szürkeállománya

12 hét zsonglőrködés után nőtt.

2008-ban újra elvégezték a tanulmányt,

hogy miért nőtt a szürkeállomány.

Kiderült, hogy a tanulás maga

idézte elő az agyi növekedést,

nem a tevékenység teljesítése,

ami egy nagyon érdekes eredmény.

Ez megerősítette az ötletet,
aminek itt is működnie kell,

miszerint a többnyelvű emberek
jobban teljesítenek az egynyelvűeknél,

a szabványteszteken úgy 15%-kal.

Az agyban ettől a tevékenységtől
valami végbe megy.

Andrea Kuszewski
a Harvardon arról beszélt,

hogy öt dolgot tehetünk
az agyunk serkentésére

és hogy megtanuljuk növelni
a folyékony intelligenciánkat.

A „folyékony intelligenciát"
problémamegoldásra használjuk.

Ez eltér a kristályos intelligenciától,

a problémamegoldásban segít.

A kutatásból rájött,

hogy öt dolgot tehetünk:

törekszünk az újdonságra,

keressük a kihívást,

kreatívan gondolkozunk,

a nehéz utat választjuk

és kapcsolatot teremtünk.

Gondoljanak az öt dologra.

Játszik valaki videojátékon?

Nem hasonlít egy kicsit
a videojátékok alapkoncepciójára?

Ez az öt dolog ismétlődik
a legsikeresebb játékokban.

Ez összefügg egy állandó
és exponenciális tanulási növekedéssel.

A játékok alapvetően folyamatos
tanulási folyamatokat prezentálnak.

A játékosok nem csak egy kis ideig
tanulnak, majd megállnak.

Folyamatosan fejlődnek és haladnak előre.

Ez talán végre segít bemutatni
a Flynn-effektust.

A Flynn-effektus,
ha nem ismernék még,

az a minta, miszerint
az emberi intelligencia idővel nő.

Így, ha az IQ történelmét nézzük,
az emberek tényleg okosabbak lesznek.

Jelenleg az USA-ban

az átlag IQ évente 0,36 ponttal nő.

Ami nagyon érdekes, hogy néhány országban

– nem akarok ujjal mutogatni,
Dánia és Norvégia –

néhány országban az átfogó kristályos IQ

megállt, lassult vagy csökkent.

Más országokban pedig,

különösen a folyékony IQ-t
figyelembe véve,

az érték növekszik,

és a folyékony IQ növekedése is gyorsul

az 1990-es évektől kezdve.

Véletlen? Nem hinném.

(Nevetés)

Igazából a játékok egy bizonyos
reakció kiváltására hivatottak.

Tehát az agyi tanulás nő,

a sokfunkciós agy növeli az összeköttetést

az agyunkban pedig van egy
erős dopamin vegyület.

Ahogy a játékban akadály lép fel,

amit nehéz megoldani, de végül sikerül,

az agyban dopamin szabadul fel.

És ez hozza létre a belső megerősítést.

Judy szavaival élve,
ez hozza létre a belső megerősítést,

ami visszavisz minket,

hogy újra és újra
keressük ezt a tevékenységet.

Ez tényleg erős dolog.

Hadd mutassak be egy pedagógust,
aki érti, milyen tekervényes is ez:

Ananth Pai.

Ananth nagyon sikeres üzletember volt,

folyamat-újratervezésen dolgozott.

Mikor a gyerekei a minnesotai
White Bear Lake iskolába mentek,

Minneapolis-Saint Paul külvárosában,

látta a tanítási rendszert

és eldöntötte, hogy valamit tennie kell.

Felnőttként visszament
és oktatásból mesterdiplomát szerzett,

majd átvett egy osztályt
a White Bear Lake Általános Iskolában.

Ananth Pai kicserélte az alaptantervet

a saját maga tervezte videojáték-alapúra,

tanulási stílusokba osztva a gyerekeket,

Nindento DS-t és számítógépes
játékokat adott nekik –

minden már létező,
semmi személyre szabott –

szóval Nintendót
és számítógépes játékokat adott,

amikkel egyedül és közösen is játszottak,

illetve, amik matekot
és nyelvet tanítottak.

Hadd mondjam el, mi történt.

18 hét leforgása alatt

Mr. Pai osztálya a harmadikos
osztály alatti szintről

olvasásból és matekból

negyedikes középszintre lépett.

18 hét játék alapú tantervben.

Ami még fontosabb,
mikor a gyerekeket kérdeztük,

még akkor is, amikor Mr. Pai nélkül
készítettek tv-interjút,

két dolgot mondtak újra és újra,

ami segített a tanulásban:

a tanulás szórakoztató,

és több játékost igényel.

Még ha más szavakkal is,

de azt mondták, a tanulás
szórakoztató és többjátékos.

Ez a kulcs az élmény valóban
sikeressé tételéhez náluk.

Habár az is igaz, hogy beszelnünk kell

a gyerekek játékbeli erőszakhoz
való viszonyulásáról.

Rengeteg kutatás egyértelműen kimutatja,

hogy az erőszakos játékoktól
nem lesznek erőszakosak.

Azt azért el kell ismerni,

hogy egy erőszakra hajlamos gyereket

a játék még erőszakosabbá tehet.

Ha más dolgokra tanítják a gyerekeket,
erre is tanítani fogják,

és ezt el kell fogadni,

és el kell kezdeni megérteni a kapcsolatot

a játék mint képzési eszköz között.

Nem mondhatjuk ki,
hogy nincs hatása a gyerekekre.

Mert ez nem igaz.

Szeretem az e trendet előrevivő embereket

„G generációnak” hívni.

126 millió Y-generációs
van az USA-ban és az EU-ban,

és a fiatalabbak,
akiket még nem számolunk,

ők a G Generáció.

És amiben a G generáció eltér az X, Y-tól,

és minden egyébtől, amibe tartozhatunk,

hogy a G generáció
elsődleges szórakozási formája

a videojáték.

Ez az elsődleges szórakozási forma.

Ennek már jelentős hatása kezd
lenni a társadalmunkra.

A G Generáció mindenhol megjelenő vágya
a játékszerű élményre

átformálja az ipart,

a Foursquare-től kezdve,
ami beindította a mobil közösségi hálót,

olyan cégekig, mint a Nike, a Coke,
a Chase vagy a Kozinga,

aminek sikerei többsége a játékokból ered.

Az ezt alátámasztó trendet
„játékosításnak” hívjuk.

Biztos vagyok benne,
hogy sokan hallották már.

Az egyszerű definíció szerint
az a folyamat, ami játékgondolkodás

és játékmechanizmus által

veszi rá a közönséget
a problémamegoldásra.

Részben azért lett a játékosítás
jelenleg ilyen kiemelt téma,

mert a G Generáció már most hatással van
a kultúrára és a társadalomra.

Az ő elvárásaik mások.

Az egyik példája ennek,
amit már lehet láttak,

és ami szerintem lenyűgöző,

az autóba épített játékok megjelenése.

Ma, ha elektromos
vagy hibrid autót veszünk,

majdnem biztosan benne lesz a termék,

ami százmillió dolláros kutatás-fejlesztés

és gyártási folyamat eredménye,

Tamagotchi stílusú játék formában,

a műszerfalon a környezettudatosabb
vezetési módért.

A legtöbb játékmechanizmus pofonegyszerű:

ha tudatosan vezetünk a virág nő,

ha nem, akkor hervad,

mint a virtuális Tamagotchi állatok.

Ez egy példa arról,
hogyan működik játékosítás.

Másik érdekes példa
az úgynevezett „traffipax lottó”,

amit a San Fransiscó-i Kevin Richardson
tervezett, aki az MTV-nek dolgozik.

Remek pasas.

Ez a traffipax kamera alapelképzelése:

ismerik a traffipaxokat,
amelyek mellett, ha elhaladunk

lefotóznak és küldik a büntetést?

Sok skandináv országban

a büntetés nemcsak a gyorshajtáson múlik,

hanem a kereseten is:
minél magasabb, annál több a büntetés.

Kevin áttervezett egy svéd traffipaxot,

ami ahelyett, hogy csak bünteti azokat,

akik túllépik a sebességhatárt,

bárkit, aki a határ alatt vezet
benevez egy lottóra,

ahol a gyorshajtók bírságát nyerheti el.

(Nevetés)

(Taps)

Ez a játékgondolkodás —
a kifejezés, amit már használtam,

a játékosítás alapelve —

a legtisztább és legszebb formájában:

vegyünk egy negatív erősítő intézkedést,

és alakítsunk kicsi,
pozitív járulékos intézkedéssé.

Ettől a közbelépéstől
a gyorshajtás 20%-kal csökkent.

A vállalatok is észrevették
a játékosítási trendet

és a játékok G Generációra
gyakorolt hatását.

A Gartner Group szerint 2015-re

a Global 2000, vagyis
a világ legnagyobb vállalatainak 70%-a

aktívan használja majd a játékosítást,

és az innovációs folyamataik fele

játékosítva lesz,

ami eléggé bámulatos.

Ez hatalmas változás.

Ezek mind egy olyan jövőt vetítenek előre,
ami elég máshogy fest,

mint a mai világunk.

A G Generáció és azok,
akik a játékosítást előreviszik

egy más világot támogatnak.

Ez egy olyan világ,
amelyben a dolgok gyorsabban mozognak,

mint nálam vagy nálad.

Ebben a világban mindenhol jutalmak vannak

az emberek tetteiért.

A jutalom nem mindig pénzbeli.

Lehet jelentős státusz jutalom,

jelentős hozzáférés

vagy jelentős hatalmi jutalom.

Egy világ, amelyben kiterjedt
a közösségi játék.

Ez az egyik dolog,
amit a G Generáció másképp csinál,

mint akár az enyém.

Emlékszem, az iskolában a tanárok
nehezen találtak feladatokat,

amikhez csoport kellett

és amit csoportként osztályoznának.

Végül e csoportfeladatokat
mindig egyéni értékelésre váltották,

amik ferdítették az emberek viselkedését.

De a G Generáció sok olyan

közösségi játékot játszik,
ahol a csoport érték.

Ez kiszámíthatatlan hatással
lesz a világunkra.

A G Generáció, a menő jövő,
egy sokkal globálisabb világ.

Úgy néz ki, hogy máris
le vagyunk maradva.

Mi vagyunk a leglemaradottabb
generáció a saját jövőnktől

vagy a mai fiataloktól.

Szeretjük azt hinni, hogy
"baby boom" szülők a világon

a leglemaradottabbak.

Ők azok, akiknek a szerelem nyarát,

a szexet, a drogokat,
meg hasonlókat kellett kezelni.

Mi még mindig telefonálunk.

(Nevetés)

Nekünk van ez a problémánk

és mi leszünk a történelem
leglemaradottabb generációja.

Persze, az is igaz
és azért vagyok itt, hogy elmondjam:

a gyerekek rendben vannak.

Velük minden rendben lesz.

Szigorúan véve nem kell aggódnunk

a gyerekekért és a játékokért,
illetve azok globális hatásáért.

A gyerekek nemcsak,
hogy rendben lesznek;

őszintén, nagyon klasszak lesznek.

De ehhez a ti
segítségetekre is szükség van.

Van egy receptem nektek.

A legjobb, amit bárki is
valaha adhat nektek az életben.

Most rögtön felírom,

az agyatokba, nincs nálam papír.

Tisztázzuk jogilag: nem vagyok orvos.

(Nevetés)

De mégis mindannyiunknak
felírok egy receptet.

Ami a következő:

ha van gyereked, vagy velük dolgozol,

vagy szeretnél velük dolgozni,
vagy meg akarod változtatni a világot,

ez az abszolút legjobb dolog,
amit az időddel tehetsz,

mostantól kezdve míg a spanyol tengerparti
idősek otthonában nem találkozunk,

vagy virtuálisan,

attól függően, hogy mész nyugdíjba,

azt ajánlom, hogy szállj be
a játékba a gyerekeddel.

Ne harcolj a játék trenddel,
ha éppen benne vagy.

Ne harcolj ellene. Válj eggyé a játékkal.

Lépj be a játéka. Értsd meg.

Értsd meg a dinamikát,

ahogy a gyerekeid a játékokon játszanak.

A játék kontextusából kifelé indulva
értsd meg a gondolkodásuk ahelyett,

hogy a külső világból próbálnád befelé.

A világnak, amiben most élünk,

és ami a vasárnap délutánoké,
gyógyteát iszogatva,

régi könyveket olvasgatva,
az ablak mellett pihenve,

vége van.

(Nevetés)

És ez rendben van.

Sokkal több vicces
és érdekes dolgot tehetünk.

Ha egy dolgot viszel magaddal
a mai előadásból,

remélem az lesz, hogy kerítesz alkalmat
a gyerekeiddel játszani.

Köszönöm.

(Taps)