Hogyan segíthetünk a fiataloknak a jobb jövő építésében?

A fiatalok hatalmas generációja örökölni fogja a világot, és mindenkinek kötelessége, hogy megfelelő esélyt biztosítson számukra jövőjükhöz - mondta az UNICEF ügyvezető igazgatója, Henrietta Fore. Ebben az előretekintő beszélgetésben feltárja a előttük álló kríziseket, és egy ambiciózus, új globális kezdeményezést ismertet, a Generation Unlimited-t, amelynek célja annak biztosítása, hogy minden fiatal 2030-ig iskolába járjon, képzésben részesüljön vagy foglalkoztatott legyen.

Manapság, a világon, 1,8 milliárd

10 és 24 év közötti fiatal van.

A legnagyobb sereg
az emberiség történelmében.

Nagy kihívás lesz
kielégíteni a szükségleteiket

De ugyanakkor, egy nagy lehetőség is lesz.

A közös jövőnk a kezükben van.

Naponta olvasunk fiatalokról,
akik ötleteiket, szenvedélyeiket nyújtják,

hogy harcoljanak a változásokért:

társadalmi, politikai változásért,
a közösségeikben való változásért.

Képzeljék el, miket fognak létrehozni:
áttöréseket, találmányokat.

Lehet, hogy új gyógyszereket,
új szállítási módokat,

új kommunikációs módokat,

fenntartható gazdaságot
és talán, egy békésebb világot.

De ez a lehetőség,
ez az ifjúsági osztalék,

nem adott.

1,8 milliárd fiatal, nő és férfi,

a felnőttkor küszöbén áll.

Vajon készen állnak?

Jelenleg, túl kevesen közülük.

Az UNICEF-nél való munkámban
a kedvenc részem

az esély a fiatalokkal való beszélgetésre,
találkozásra és a fiatalok meghallgatására,

szerte a világon.

Mesélnek nekem a vágyaikról, az álmaikról.

És csodálatos vágyaik és álmaik vannak

az életükben megvalósítandó dolgokról.

De azt is elmondják,
hogy félelmeik is vannak.

Úgy érzik, hogy egy sor súlyos
válság előtt állnak.

Demográfiai válság,

oktatási válság,

foglalkoztatási válság,

erőszakon alapuló válság,

és a lányokat fenyegető válság.

Ha ezeket a válságokat nézzük,
rájövünk, hogy sürgősen

foglalkozni kell velük.

Mert elmondják, hogy aggódnak.

Attól tartanak, hogy esetleg
nem kapják meg a szükséges oktatást.

És tudod mit?

Igazuk van.

Világszerte,
200 millió serdülő nem jár iskolába,

körülbelül annyi, mint Brazília népessége.

És azok, akik iskolába járnak,

úgy érzik, hogy nem kapják meg
a megfelelő képességeket.

Globális szinten, 10 gyerekből 6

nem teljesíti a minimális jártassági
szintet az olvasás és matematika terén.

Egyik ország sem lehet sikeres,

ha a fiatal lakosság csaknem fele

nem képes olvasni vagy írni.

És mi a helyzet azzal a pár szerencséssel,
akik középiskolába járnak?

Közülük sokan kimaradnak,
mert attól tartanak,

hogy nem kapnak olyan készségeket,
amelyek megélhetésükhöz használhatók.

És, néha, a szüleik már nem
engedhetik meg maguknak a költségeket.

Ez egy tragédia.

A fiatalok azt is elmondják,
hogy aggódnak a foglalkoztatás miatt,

hogy nem fognak munkát találni.

És ismét igazuk van.

Havonta 10 millió fiatal
eléri a munkaképes kort.

Megdöbbentő szám.

Néhányan tovább folytatják tanulmányaikat,
de sokan belépnek a munkaerő állományba.

És a világunk nem teremt havonta
10 millió új munkahelyet.

Heves a verseny
a rendelkezésre álló állásokért.

Tehát képzeljék el, hogy milyen
manapság fiatalnak lenni:

szükség van munkára, megélhetésre,

kész a jövő építésére,

de a lehetőségeket nehéz megtalálni.

Ugyanakkor, a fiatalok elmondják,

hogy attól tartanak, hogy nem
kapják meg a szükséges készségeket.

És ismét igazuk van.

Olyan korban élünk,

amikor a világ gyorsan változik
a munkáért.

A negyedik ipari forradalomban vagyunk.

A fiatalok nem akarnak a gazdaságokban
és vidéki közösségekben lenni.

A városokba akarnak menni.

Meg akarják tanulni a jövőbeli készségeket
a jövőbeli munkához.

Meg akarják tanulni a digitális
technológiát és a zöld technológiát

Szeretnének esélyt kapni
a modern mezőgazdaság megismerésére.

Üzletet és vállalkozói szellemet
akarnak tanulni,

hogy saját vállalkozást hozzanak létre.

Ápolók, radiológusok, gyógyszerészek
és orvosok akarnak lenni.

És azt akarják, hogy rendelkezzenek minden
olyan készséggel, amelyre a jövőben szükségük lesz.

Szakmákat akarnak tanulni, mint például
építőipari munkás vagy villanyszerelő.

Ezek mind olyan szakmák,
melyekre az országnak szüksége van,

valamint, az olyan szakmák,
melyeket még nem találtak fel

A fiatalok azt is mondják,
hogy aggódnak az erőszak miatt.

Otthon, online,
az iskolában, a közösségükben.

És ismét igazuk van.

Egy fiatalnak több száz barátja lehet
a közösségi médiában,

de amikor barátságos arcot kell találniuk

valakit, aki barátként lehet ott,
hogy beszélgessen,

egyet sem találnak.

Erőszakkal, zaklatással, és
egyébbel találkoznak.

És százmilliók
vannak kitéve kihasználásnak,

visszaélésnek és erőszaknak.

Hét percenként
egy serdülő fiút vagy lányt,

valahol a világon, erőszakos
cselekményekkel ölnek meg.

És a lányok elmondják nekem,

hogy különösen aggódnak a jövőjük miatt.

És sajnos nekik is igazuk is van.

A lányok előítélettel és
diszkriminációval szembesülnek.

Gyermekkorban kötött
házasságokkal szembesülnek,

és életveszélyes korai
várandóssággal szembesülnek.

Képzeljék el
az Egyesült Államok lakosságát.

Most duplázzák meg.

Ez az a nők száma, akik a
18-adik születésnapjuk előtt házasodtak.

Hatszázötvenmillió.

És sokan anyák voltak,
miközben még maguk is gyerekek voltak.

Három nő közül egy, élete során, fizikai

vagy szexuális zaklatással néz szembe.

Tehát nem csoda, hogy
a lányok aggódnak a jövőjük miatt.

Lehet, hogy ezen válságok nincsenek jelen
az életükben vagy a szomszédságukban.

És talán lehetősége van jó képzésre,

piacképes készségekre, munkalehetőségre.

És talán soha nem szembesült erőszakkal,
előítéletekkel vagy diszkriminációval

De több tízmillió fiatal
nem ilyen szerencsés.

És hallják a riasztást a
jövőjükkel kapcsolatban.

Ezért indít el az UNICEF,
valamint számos köz- és magánpartnerünk

egy új globális kezdeményezést.

Maguk a fiatalok nevezték el.

És Korlátlan Generációnak
(Generation Unlimited)

vagy Gen-U-nak vagy Gen you-nak hívják.

Szóval azt mondják,
hogy a mi időnk, a mi körünk,

a mi jövőnk.

Célunk nagyon egyértelmű.

Azt akarjuk, hogy minden fiatal
járjon iskolába, tanuljon, képezze magát.

2030-ra életkornak
megfelelő foglalkoztatást akarunk.

Ez a cél sürgős, szükséges, törekvő.

De úgy gondoljuk, hogy el is érhető.

Tehát legkorszerűbb
megoldásokat kínálunk fel

és új ötleteket.

Ötletek, amelyek esélyt adnak
harcolni a fiataloknak jövőjükért.

Nem tudjuk az összes választ,

ezért kérjük a vállalkozások
és a kormányok, a nonprofit szervezetek,

tudományos körök, közösségek
és innovátorok segítségét.

A Gen-U egy nyitott
platformnak kell lennie,

ahol az emberek eljöhetnek és
megoszthatják ötleteiket és megoldásaikat

arról, hogy mi működik, mi nem működik,

és ami még fontos, ami működhet.

Tehát, ha megkapjuk ezeket az ötleteket,
hozzáadhatunk egy kis kezdő tőkét,

hozzáadhatunk néhány jó partnert,

és hozzáadhatunk jó politikai akaratot,

úgy gondoljuk, hogy ez növelhető,
és több ezer emberhez elérhet

szerte a világon.

És ezzel a projekttel
valami újat fogunk csinálni.

A fiatalokkal együtt
tervezünk és valósítunk.

Tehát a Gen-U-val a vezetőülésben lesznek,

és végigvezetnek minket az úton.

Argentínában van egy olyan program,
amellyel egyetemistákat kapcsolunk össze

a vidéki, távoli, nehezen elérhető
hegyvidéki közösségekben lévőket

valaki olyannal, akit ritkán láttak:

középiskolai tanárral.

Tehát ezek a diákok egy osztályterembe jönnek,
a közösségi tanár csatlakozik hozzájuk,

és online kapcsolódnak
a városi iskolákhoz.

És ott van egy középiskolai tanár,

aki a digitális technológiáról és

a jó középiskolai oktatásról tanítja őket,

anélkül, hogy
el kellene hagyniuk a saját közösségüket.

És Dél-Afrikában van egy
Techno Girls nevű program.

És ezek a hátrányos helyzetű
környékekből származó lányok,

akik a STEM
programterületét tanulmányozzák:

tudomány, technológia, mérnöki munka
és matematika.

És esélyük van hospitálásra is,

így olyan munkákban
láthatják magukat,

mint például a műszaki tudomány,

vagy, esetleg, az űrprogramokban
végzett munka.

Bangladesben

olyan partnereink vannak,
akik több tízezer fiatalt képeznek

a szakmákban,

hogy azok motorkerékpár-javító vagy

mobiltelefon szolgáltatói
dolgozókká váljanak.

De ezek egy esélyt jelentenek
a saját megélhetésükre.

És talán még saját vállalkozásukra is.

És Vietnámban,

van egy olyan program, ahol
összekapcsoljuk a fiatal vállalkozókat

a saját helyi közösségük igényeivel.

Tehát ezzel a programmal
egy csoport gyűlt össze,

és úgy döntöttek, hogy
megoldják a fogyatékossággal

élő személyek szállításának
problémáját a helyi közösségükben.

Tehát egy mentorral és
egy kis alapfinanszírozással

új alkalmazást fejlesztettek ki
az egész közösség számára.

És láttam, hogy ezek a programok
hogyan hoznak változásokat.

Amikor Libanonban voltam,
meglátogattam a Girls Got IT

vagy a Girls Got It nevű programot.

És ebben a programban a lányok

akik számítógépes ismereteket,
STEM programokat tanulmányozták,

esélyt kaphatnak arra, hogy együtt
dolgozzanak a fiatal szakemberekkel,

hogy első kézből tanulják meg azt,

milyen építésznek, tervezőnek
vagy tudósnak lenni.

És amikor látod ezeket a lányokat,
mosollyal az arcukon

forró fénnyel a szemeikben,

nagyon izgatottak, reménykednek a jövőben.

Meg akarják változtatni a világot.

És most, ezzel a programmal
és ezekkel a mentorokkal,

képesek lesznek rá.

De ezek az ötletek és programok
csak a kezdet.

Csak azoknak a fiataloknak a töredékét
fogják elérni, amelyeket el kell érniük.

Szeretnénk átvenni ezeket az ötleteket
és megtalálni a módot a kibővítésre.

Hogy több fiatalhoz,
több közösséghez érjen el,

a világ több pontján.

Nagyot akarunk álmodni.

Lehetséges-e minden iskolát,
csatlakoztatni az internethez?

Függetlenül attól, hogy
mennyire távoli

vagy hegyekkel teli vidék,

vagy akár egy menekülttábor.

Rendelkezhetünk-e azonnali fordítással
a fiatalok számára,

hogy a világ bármely pontjáról

lelő tanulást kaphassanak a
saját nyelvükön?

És lehetséges-e,

hogy összekapcsoljuk az iskolai oktatást

olyan készségekkel, amelyekre szükség lehet,
hogy munkát szerezzenek a saját közösségeikben?

Annak érdekében, hogy valóban
az iskolából a munkába lépjen át.

És így tovább.

Mindegyikünk segíthet?

A mindennapjainkban és a munkahelyünkön

vannak-e módok a fiatalok támogatására?

A fiatalok tanulószerződéses
gyakorlati képzést,

hospitálást, szakmai gyakorlatot
kérnek tőlünk.

Meg tudjuk ezt tenni?

A fiatalok munka-tanulmányi
programokat is kérnek tőlünk

olyan helyeken, ahol
tanulhatnak és kereshetnek.

Meg tudjuk csinálni ezt,
és tudunk-e egy közeli közösséget,

amely kevésbé hátrányos helyzetű,
és segíthet nekik?

A fiatalok azt is mondják, hogy
segíteni akarnak más fiatalokon.

Több helyet és több hangot akarnak,

hogy összegyűljenek,
hogy segítsenek egymásnak

A HIV központokban, menekülttáborokban,

valamint az online zaklatás és a
korai gyermekházasság megállításához.

Ötletekre van szükségünk,
nagy és kicsi ötletekre,

helyi és globális ötletekre.

Végül is, ez a mi felelősségünk.

A fiatalok hatalmas generációja
örökölni fogja világunkat.

Kötelességünk, hogya remény és a
lehetőségek örökségét hagyjuk

értük de ugyanakkor velük.

A fiatalok a népességünk 25%-át teszik ki.

De ők a jövőnk 100 százaléka.

És harcolnak az esélyért,

hogy egy jobb világot építsenek.

Tehát az ők kihívásuk
a mi kihívásunk is.

Korunk kihívása.

Most van az idő, sürgős szükség van rá.

És 1,8 milliárd fiatal várakozik

Köszönöm.

(Taps)