Anupam Mishra: Őseink leleményessége az esővízgyűjtésben

Anupam Mishra a józan ész és bölcsesség szavaival tárja elénk azokat az évszázados, elképesztő műtárgyakat, amiket az indiai Arany-sivatag lakói építettek az esővíz begyűjtésére. Ezeket az építményeket még a mai napig is használják - gyakran még a modern, vízi mega-projekteket is megszégyenítő eredménnyel.

A sivatagnak nem szabad meggondolatlanul nekirontani.

Így hát hadd kezdjem egy szerény bejelentéssel:

Kérem, kapcsolják ki

az angol nyelvi ellenőrző programot

a fejükben.

(Taps)

Tehát köszöntöm Önöket az indiai Arany-sivatagban.

Az országban itt van a legkevesebb csapadék,

a legalacsonyabb csapadékmennyiség.

Ha boldogulnak a hüvelykkel, akkor kilenc hüvelyknyi,

azaz kb. 16 centiméternyi csapadék esik.

A talajvíz 300 láb, azaz 100 méter mélyen van.

És a legtöbb helyen sós, nem iható.

Hiába telepítünk kézipumpákat, vagy ásunk kutakat,

a legtöbb faluban áram sincs.

De tegyük fel, hogy zöld technológiát használunk, napelemes szivattyút --

ezen a területen használhatatlanok lennének.

Isten hozta Önöket az Arany-sivatagban.

A felhő ritka vendég errefelé.

Viszont az itteni nyelvjárásban 40 nevük van rá.

Sokféleképpen lehet a vizet begyűjteni.

Ez egy új munka, egy új program,

de a sivatagi emberek számára

ez nem program, hanem az életük.

És sokféleképpen gyűjtik az esővizet.

Ez az első eszköz, amit

esővízgyűjtésre használnak.

Kundnak hívják, valahol meg tankának.

Megfigyelhetik, hogy egyfajta

mesterséges vízgyűjtőt készítettek.

Ott a sivatag, homokdűnék, kisebb terület,

ez pedig egy nagy emelvény.

Megfigyelhetik a kis lyukakat,

a víz ráesik erre az emelvényre,

és van egy lejtő.

Mérnökeink és építészeink néha

nem törődnek a fürdőszoba lejtésével,

de itt jól odafigyelnek rá.

És a víz oda folyik, ahová neki folynia kell.

12 méter mély.

Tökéletes a vízzárása,

jobb, mint amit a városi kivitelezők csinálnak,

mivel itt egyetlen csepp sem mehet kárba.

Egy évszakban 100 ezer litert gyűjtenek össze.

És ez színtiszta ivóvíz.

A felszín alatt kemény, sós víz van.

Így azonban egész évre van víz.

Ez itt két ház.

Gyakran használjuk a rendelet kifejezést,

mert megszoktuk, hogy leírjuk a dolgokat.

De itt nem a törvény írja ezt elő.

Az emberek felépítik házaikat,

és a víztározóikat.

Ezek olyan emelvények, mint ez a színpad,

csak azok 4,5 méter mélyek,

a tetőről gyűjtik az esővizet,

és van egy kisebb vezeték, így az udvarról is.

Egy jó monszunidőszak alatt ez is be tud gyűjteni mintegy 25 ezer litert.

Ez is egy nagyobb fajta,

ez természetesen nem a sivatag közepén van.

Jaipur közelében. A neve Jaigarh Fort.

Több, mint 23 ezer köbméter esővizet gyűjt össze egy évszakban.

400 éves.

Tehát 400 év alatt eddig évszakonként

közel 23 ezer köbméter vizet adott nekünk.

Számolják ki annak a víznek az árát.

15 kilométeres csatornahálózatból gyűjti a vizet.

Megnézhetünk egy modern utat, ami alig 50 éves.

Néha tönkremegy.

De ezt a 400 éves vízgyűjtő csatornahálózatot

generációkon keresztül gondozták.

Nyilván, ha be akarnánk menni, a két ajtó zárva lesz,

de a TED tagoknak kinyitják.

(Nevetés)

És mi megkérjük őket.

Láthatjuk, ahogy ez az ember jön felfelé

két kanna vízzel.

A vízszint -- a kannák nem üresek --

a vízszint pedig épp eddig ér.

Bármely város megirigyelheti

ennek a víznek a színét, ízét és tisztaságát.

Ezt nevezik Zero B típusú víznek,

mert a felhőkből származik,

és színtiszta desztillált víz.

Most rövid reklám erejéig megállunk,

a hagyományos rendszerekhez majd visszatérünk.

A kormány úgy gondolta, hogy ez itt

egy nagyon elmaradott terület, és hogy

egy többmilliárdos projektbe kell belekezdeni,

hogy a Himalájából hozzák ide a vizet.

Erre mondtam én, hogy reklám.

(Nevetés)

De most térjünk vissza megint

a hagyományos dologhoz.

Tehát a 3-400 km-ről érkező vízből

hamarosan ez lett.

Sok helyen a vízijácint úgy

betakarta ezeket a nagy csatornákat, mint bármi mást.

Persze vannak helyek, ahová elér a víz,

nem állítom, hogy egyáltalán nem jut el.

De a legvégén, a Jaisalmer régióban

ilyenekre bukkanhatunk Bikanerben:

ahol a vízijácint nem termett meg,

homok borítja a csatornát.

A jó oldala, hogy van körülötte élet.

(Nevetés)

Egészoldalas hirdetéseink voltak róla,

mikor 25-30 éve ez a csatorna idekerült.

Azt mondták, kidobhatjuk a régi rendszert,

ezekből az új betonmedencékből majd lesz vezetékes vizünk.

Mint egy álom. Az is maradt.

Mivel a víz egy idő után már nem tudott idáig eljönni.

Így az emberek elkezdték felújítani a saját építményeiket.

Ezek mind hagyományos vízi építmények,

ilyen rövid idő alatt nem lehet őket teljesen bemutatni.

De láthatják, hogy azokon ott [távoli, új építésűek] nincsenek asszonyok.

(Nevetés)

És hajat fonnak.

(Taps)

Jaisalmer. A sivatag szíve.

A várost 800 éve alapították.

Nem hiszem, hogy akkor akár

Bombay vagy Delhi meglett volna,

vagy Chennai, Bangalore már állt volna.

Ezért ez volt a Selyemút végállomása.

800 évvel ezelőtt, kiváló csatlakozással Európához.

Egyikünk sem tudott Európába eljutni,

de Jaisalmer jól össze volt kötve vele.

És ez a 16 centiméteres terület.

Ilyen kevés csapadék mellett

milyen színes élet bontakozott ki errefelé.

Ezen a képen nem látunk vizet.

Láthatatlan.

Egy ér vagy egy patak fut át

valahol errefelé.

Vagy ha kékkel jelölnénk, ahol víz van, az egészet

befesthetnénk, mert a képen látható minden tető

gyűjti az esőcseppeket,

majd a szobákba szállítja azokat.

Ezen a rendszeren kívül

52 gyönyörű víztározót terveztek a városban.

Az úgynevezett köz- és magánegyüttműködés esetében

ehhez földbirtokot is hozzá lehet tenni.

Így hát a földbirtok, a nyilvános és magánvállalkozások

együttműködnek a gyönyörű víztározók építésénél.

Ez a vízgyűjtő egész évben dolgozik.

Csodálni fogják. Nézzék meg, milyen szép egész évben.

Akár csökken a vízszint, akár nő,

végig látható a szépsége.

Ez egy másik vízgyűjtő, nyilván kiszáradt

a nyári időszakban,

de megfigyelhetjük, hogy a régi társadalom

szívvel-lélekkel egyesítette a tudományt és a szépséget.

Ezek a gyönyörű szobrok

mutatják meg nekünk a vízszintet.

Amikor esik az eső, és a víz elkezdi feltölteni a tározót,

ezeket a gyönyörű szobrokat ellepi a víz,

és ezt ma angolul "tömegtájékoztatásnak" hívjuk.

Ez volt a tömegtájékoztatás.

A városban mindenki tudta, ha ez azt elefánt vízbe fulladt,

akkor lesz vizük hét vagy kilenc hónapig,

vagy egy évig.

Utána jöttek, és hódoltak ennek a tónak,

lerótták tiszteletüket és hálájukat.

Ez egy másik kis vízgyűjtő, [hindu név]

nehéz angolra fordítani a nevét,

különösen az én angolságommal.

De a "dicsőség" szó közel lenne, tiszteletből.

Tisztelik ezt a kis sivatagi vízgyűjtőt,

mert soha nem szárad ki.

Ezt a vízgyűjtőt még

súlyos aszály idején sem látta

senki kiszáradni.

Talán még a jövőt is előre látták.

Kb.150 éve építették,

de talán tudták, hogy 2009. november hatodikán

lesz egy zöld és kék TED ülésszak,

ezért festették ilyenre.

(Nevetés)

(Taps)

Száraz vízgyűjtő. Az eszköz működését,

amin a gyerekek állnak, nehéz megmagyarázni.

Kund a neve. Angolul felszíni és talajvíz van.

De ez nem talajvíz.

Talajvizet bármelyik kútból húzhatunk.

Ez viszont nem szokványos kút.

Ez kisajtolja azt a nedvességet,

ami a homokban rejtőzik.

Ez a víz egy harmadik fajta, amit [hindu név]-nek hívnak.

Alatta egy gipsz-ér (mész-szulfát) húzódik,

ezt az anyatermészet rakta le, körülbelül

hárommillió évvel ezelőtt.

Ahol ez a gipsz-ér megy,

ott lehet vizet gyűjteni.

Ez ugyanaz a száraz vízgyűjtő,

most nem látszanak a kundok,

mert víz borítja őket.

De amikor a vízszint lecsökken, akkor már

egész évben lehet vizet venni ezekből a létesítményekből.

Az idén mindössze hat centiméter víz esett.

Hat centiméternyi eső mellett

bármikor felhívhatják Önöket

hogy ha bármilyen vízzel kapcsolatos gondjuk van a városban,

Delhiben, Bombayban, Bangalore-ban, Mysore-ban,

nyugodtan jöjjenek el a mi hat centiméteres régiónkba, tudunk vizet adni.

(Nevetés)

És a karbantartás?

Három fontos tényező: Elképzelés, tervezés,

a tényleges dolog létrehozása, és karbantartása.

Ez olyan létesítmény, amit

generációk tartanak fenn évszázadokon át, felügyeleti szervek

és finanszírozás nélkül.

A titok a "shata", a magántulajdon

tisztelete, nem a személyes tulajdonunk,

hanem az én tulajdonom, kivétel nélkül.

Ezek a kőoszlopok azok,

amelyek figyelmeztetnek, hogy vízgyűjtő területre értünk.

Nem szabad köpködni, meg semmi rosszat tenni,

hogy tiszta vizet lehessen gyűjteni.

A jobb oldalon egy újabb kőoszlop,

ha ezt a három, hat lépcsőfokot megtesszük,

nagyon szépet láthatunk.

Ezt a XI. században építették.

Kicsit beljebb kell menni.

Azt mondják, egy kép többet ér ezer szónál,

most hát kimondunk ezer szót,

aztán még ezret.

Ha a talajvíz szintje csökken,

újabb lépcsőket látunk.

Ha emelkedik, akkor párat el fog lepni.

Így az év során

ez a csodálatos rendszer élményt nyújt nekünk.

Három oldala van, lépcsőkkel és a negyediken

van egy négyemeletes épület,

ahol bármikor szervezhetnek TED konferenciát.

(Taps)

Kérdezem, ki építette ezeket az épületeket?

Itt vannak Önök előtt.

Legjobb építőmérnökeink, legjobb tervezőink,

és legjobb építészeink.

Elmondhatjuk, hogy nekik köszönheti,

nekik és elődeiknek köszönheti

India, hogy megnyithatta első műszaki főiskoláját

1847-ben.

Akkoriban még nem voltak angol középiskolák,

még hindu iskolák sem.

De ezek az emberek rávették a Kelet-India társaságot,

ami itt űzte üzleteit, piszkos üzelmeit...

(Nevetés)

nem arra, hogy létesítsenek műszaki főiskolát,

hanem miattuk hozták létre az első műszaki főiskolát,

nem a városban, hanem egy kis faluban.

Akkor még azt tanultuk utoljára általános iskolában,

hogy a teve a sivatag hajója.

Ma a dzsipjükből ezt láthatják:

egy teve és egy kocsi.

A kerekek repülő kerekei voltak.

Ez a sivatagi társadalom szépsége,

akik be tudják gyűjteni az esővizet,

és mást is meg tudnak csinálni,

akár egy repülőgép kerekét is

felhasználják egy tevefogathoz.

Az utolsó képen egy tetoválás van,

egy 2000 éves tetoválás.

A testükön hordták az emberek.

Régebben a tetoválás

tiltott dolog volt,

vagy bűn, de most már nem az.

(Nevetés)

(Taps)

Lemásolhatják ezt a tetoválást, vannak róla képeim.

(Nevetés)

Az élet középpontja a víz.

Ezek a szépséges hullámok.

Ezek a gyönyörű lépcsők,

amiket a képeken is láttunk.

Ezek a fák,

és ezek a virágok, amik

illatosítják életünket.

Ez hát a sivatag üzenete.

Köszönöm szépen.

(Taps)

Chris Anderson: Mindenekelőtt, szeretném, ha ilyen ékesszóló lehetnék, tényleg, bármilyen nyelven.

(Taps)

Ezek a műtárgyak és építmények inspirálók.

Gondolja, hogy máshol is fel lehet őket használni,

hogy a világ tanulhat ebből?

Vagy csak itt működhetnek?

Anupam Mishra: Nem, az alapgondolat az,

hogy a területre hullott csapadékot hasznosítsuk.

Így tavak, azaz felszíni vizek vannak mindenütt,

Srí Lankától Kasmírig mindenütt.

És a tankák, amiben a vizet tárolják,

kétféle van belőlük.

Az egyik töltődik, a másik tárolja a vizet.

Ezért a területtől függ.

Vannak még kundok is, a gipsz-eret használják ki,

és ezekhez a naptárban

hárommillió évet kell visszaugrani.

Ha ez megvan, meg lehet csinálni, akár most is.

Egyébként nem működik.

(Nevetés)

(Taps)

C.A.: Köszönöm szépen.

(Taps)