-
Emlékszem, hogy amikor iskolás voltam,
-
megtanultam az 1, 2, 3 stb. számokat,
-
de aztán megláttam,
hogy az osztályterem ajtajára
-
rá van írva, hogy I/b.
-
A másik első osztály ajtajára pedig az,
hogy I/a.
-
A második osztályt sem úgy írták, hogy 2.,
-
hanem úgy, hogy II.
-
A harmadikat pedig így: III.,
-
a negyediket meg így: IV.,
egy I és egy V.
-
Nem értettem, hogy mi ez az egész,
-
ezért megkérdeztem a tanító nénit,
-
hogy mik ezek.
-
Miért ez van ideírva,
-
miért nem így írják a második osztályt?
-
Azt mondta, hogy azok a számok,
amiket ismerek,
-
azok az arab számok,
-
általában azokat használjuk,
-
de vannak másfajta számok is,
-
ezeket római számoknak nevezzük.
-
Ekkor kíváncsi lettem,
-
és egy kicsit össze is zavarodtam.
-
Azt kérdeztem, hogy miért lehet a számokat
többféleképpen írni,
-
és ha ezek római számok,
-
miért nem használjuk már ezeket?
-
És egyáltalán mik ezek,
-
és miért kellene megtanulni őket?
-
Ez volt a legfőbb kérdés:
-
miért kellene ismernem
a számok írásának még egy módját,
-
ha már van egy, amit ismerek?
-
Aztán ahogy egyre többet
tanultam róluk, rájöttem,
-
hogy a római számok tanulása olyan,
-
mintha egy matematikai múzeumban járnék.
-
Ha jártál már egy szokványos múzeumban,
-
lehet, hogy láttál dinoszauruszokat,
vagyis azok csontvázait.
-
Én kövületeket is láttam.
-
Ez azt mutatja,
hogy a világ napjainkban
-
nem olyan, mint régen.
-
Voltak dolgok, amiket másképp csináltunk,
-
amiket ma már nem csinálunk.
-
Rájöttem, hogy a római számok,
-
vagyis a római számok tanulása is ilyen.
-
Visszamehetünk az időben,
és láthatjuk, hogyan számoltak,
-
és még azon is elgondolkodhatunk,
-
hogy miért nem számolunk már így,
-
és ahogy most számolunk, az jobb-e,
és ha igen, miért.
-
Tehát megismertem a római számokat.
-
Vannak ezek a betűk,
amik számokat jelölnek.
-
A szokásos számjegyek
-
az 1, 2, 3, 4
-
– szokásos alatt az arab számokat értem –,
-
5, 6, 7, 8, 9.
-
Ezek a számjegyeink,
-
és ezekkel minden lehetséges számot
fel tudunk írni.
-
Tehát ezek az arab számjegyek,
-
természetesen hozzáteszem még
-
a 0-t, ami nagyon fontos.
-
Tehát 0-tól 9-ig,
ezek az arab számjegyek.
-
Hasonlóképpen, a római számírás
-
számjegyei az I, V, X, L ,C, D és M.
-
Ilyesmi jeleket használtak,
-
egy függőleges pálcikát, ez jelölte az 1-est.
-
A V volt az 5, az X a 10,
-
az L az 50, a C a 100.
-
Talán elég, ha ezeket tudod,
-
de ha érdekel,
-
a D az 500 és az M az 1000.
-
Azt talán már észrevetted, hogy eezzel
még nem tudjuk
-
a római számokat írni és olvasni.
-
Egyelőre csak azt tudjuk, hogy ezeket
a számjegyeket használták.
-
Szóval arab számokkal
-
– fel is írom ide, hogy arab számok,
-
bár pontosabban ezek hindu-arab számok
-
mivel valójában Indiában alakultak ki –
-
szóval hogy írjuk le ezekkel a számokat?
-
Ha le akarom írni a százhúszat,
-
akkor az 1 százas, 2 tízes és 0 egyes.
-
Ezt úgy mondjuk, hogy százhúsz.
-
Tehát a helyi értékes
számírást használjuk,
-
amit biztosan ismersz már.
-
A római számírás nem helyi értékes,
-
és nem volt külön jelölésük a 0-ra.
-
Látod, nincs a betűk közt olyan,
amelyik 0-t ér.
-
Tehát ez eléggé különbözik
-
az arab rendszertől.
-
De érdekes dolog megtanulni,
-
hogy írjuk le és hogy olvassuk ki
a római számokat.
-
Nem muszáj ezeket megjegyezned,
de érdemes,
-
mert például régi épületekbe gyakran
római számmal vésték be,
-
hogy mikor épült.