What every person can learn from dog training | Noa Szefler | TEDxJaffa

Ma egy forradalomról

fogok önöknek beszélni.

A kommunikáció forradalmáról,

a tudományos megfigyelés forradalmáról.

Ezzel a forradalommal válunk

a kutyák legjobb barátaivá

és kezdünk igazán úgy rájuk nézni,

ahogyan megérdemlik:

mint a legjobb barátainkra.

Látni fogják, a kutyakiképzés hogyan

képes fejleszteni a kapcsolataikat,

és nem csak kutyákkal.

Az eszközeink és a tudásunk már megvannak,

és az egész világon ez történik.

Képzelje el:

Hazamegy egy hosszú,
végigdolgozott nap,

bosszantó főnök,

véget nem érő dugó után,

és ahogy hazaér, a szentélyébe,

kinyitja az ajtót, majd ahelyett,

hogy a béke és csend pillanata fogadná,

a kutyája lerohanja a bejáratnál,

felugrál, ugat, ugrándozik

és halálra szereti –

nem a legörömtelibb üdvözlés, igaz?

Hogyan reagálunk?

Mérgesek leszünk? Kiabálunk?
Felemeljük a térdünket?

Az, hogy így reagálunk,

türelmetlenségből, dühből
vagy félreértésből,

nagyon is érthető.

Félreértésből, mert a világ nagy része

úgy tekint a „nem kívánt viselkedésre”

mint dominancia alapú viselkedésre,

hatalmi harcokra,

ahol a kutya megpróbál legyőzni

és uralni minket.

A kutya viselkedésének ezzel a

félreértelmezésével meggyőztek minket,

kutyabarátokat, hogy a kapcsolatunk

a kutyáinkkal hatalmi harcon alapul,

és a kutyáink érdekében

meg kellene nyernünk a csatát,

határozottan kezelve legjobb barátunkat.

Meg kellett őket büntetnünk,

le kellett igáznunk, kiabálni velük

és akár bántani is őket

a képzés nevében.

Pelle, gyere!

Ül

Fekszik

Ügyes kutya!

Ő itt Pelle. A neve azt jelenti, csoda.

Annak ellenére, hogy ő egy csodakutya,

még Pellének is meg kellett tanulnia,

hogy van jobb mód kimutatni

és megszerezni a figyelmet
attól, hogy felugráljon rám.

Szeretem, hogy izgatott, hogy lát

de nem szeretem, ha lerohannak,

még szeretetből sem.

Így tehát megtanulta, hogy a legjobb mód,

hogy megszerezze a figyelmet, amit akar,

ha jön és leül elém

és vár.

Szintén megtanulta,

hogy a figyelemre megéri várni.

Ügyes vagy, Pelle!

A lényeg, hogy jobban

kéne tudnunk,

amit a tudomány évtizedekkel
ezelőtt bizonyított nekünk:

a kutyák nem dominancia
által vezérelt lények!

Miért tanítjuk akkor úgy őket továbbra is,

mintha azok lennének?

De néhányunk nem értékeli a kutyaszőrt

a kanapén és szeretné, ha a kutya

nem ülne rá.

Meg kell értenünk,

hogy amikor a kutya a kanapéra ül,

nem azért csinálja, mert ez fejezi ki

az irányítást,

ez mutatja, hogy ő uralkodik

a nappalink fölött,

hanem mert ez a leginkább

kényelmes hely a fekvéshez.

Emiatt vette meg a kanapét

elsősorban!

Így ha egyszer megértjük,

hogy a kutya csak egy kellemes, meleg

kényelmes helyet akar,
ahol mellettünk pihenhet.

Pelle, helyedre.

Ügyes kutya!

Akkor képesek vagyunk tanítani

és megerősíteni a kutyát,

jutalmazni azért,

ha azon a kellemes, meleg, puha,

kényelmes helyen pihen mellettünk.

A kutyáknak szabályokra

és határokra van szükségük,

de hogyan csináljuk?

Egy remek példa, amivel

a viselkedéskutató, Kathy Sdao

magyarázza, mi történik általában, ha az

emberek próbának határokat szabni:

Mondjuk el kell jutnia valahová,

szóval leint egy taxit, beszáll,

bezárja az ajtót, becsatolja az övét,

és azt mondja a sofőrnek:

„Ne vigyen Tel-Avivba,

ne vigyen Jeruzsálembe,

és Haifába se”.

Gondolja, a taxisofőrnek

lesz ötlete, hogy

mit akar, hová vigye?

Természetesen a sofőr nyilvánvaló kérdése

az lenne: „Hová akar menni?”

A kutyák pont ilyenek,

azt akarják, hogy elmondjuk nekik,

mit szeretnénk, hogy csináljanak,

valójában kétségbeesetten várnak

az útmutatásunkra.

Olyan egyszerű, mikor
elmondjuk az embereknek,

mit akarunk,

és aztán megkapjuk, amit akarunk.

Az emberek nem különböznek:

Van ez a barátnőm,

nem fogok neveket említeni,

de volt egy barátja,

és vagy egy éve találkozgattak,

a dolgok kezdtek komolyra fordulni,

de a fiúnak volt egy tulajdonsága,

ami őrületbe kergette:

a srác rendelkezett a
hihetetlen képességgel,

hogy teljesen ignorálja,
ha rendetlen a ház.

Úgy értem, szennyes mindenhol,

a mosogatót elárasztják az edények,

dolgok az asztalon – a munkák.

Az őrületbe kergette,

emiatt veszekedtek

állandóan.

Aztán belefáradva a harcba,

a lány úgy döntött, kipróbál
egy más megközelítést.

Az enyémet.

Elkezdett viselkedéseket rögzíteni,

amiket meg akart tartani,

eleinte apróságokat,

amikor beletette

a zokniját a szennyestartóba,

amikor elmosogatott egy csészét.

Olyasmikkel jutalmazta a viselkedéseket,

amiket a fiú szeretett:

egy ölelés, mozi,

bármivel, ami boldoggá tette.

A ház egyre tisztább lett

és kevésbé rendetlen,

ami csodálatos volt!

De ami igazán meglepte, az

a kapcsolatukra gyakorolt hatása volt.

Elkezdte észrevenni,

amiket a fiú jól csinált,

és azon kapta magát, hogy jobban szereti.

Ma boldog házasok.

És azok, akik itt végeztek

a Marker Training intézetben Izraelben,

Nuvi Carmel vezetésével,

ugyanezt tanúsítják:

ahogy megtanultak kutyákat képezni,

teljesen megváltoztatta a nézőpontjukat,

nem csak a kiképzés világában,

hanem mindenhol: a kapcsolatukban

a társukkal, a szüleikkel,

a szomszédaikkal, a gyerekeikkel.

Abbahagyták, hogy azt figyeljék,

mit csinálnak mások rosszul, és elkezdték

azt látni, amit jól csináltak.

És ez alapvetően a trükk:

arra a viselkedésre figyelni,
amit meg akar tartani

és ösztönözni,

és segíteni a másikat –

legyen akár kutya vagy személy vagy

bármilyen élőlény –, hogy
megtanulja felajánlani.

Ez az, amiről a forradalom szól:

segíteni nekik tanulni.

Egyszerűen hangzik elméletben ugye?

De mi van a szélsőséges esetekkel?

Térjünk vissza a kutyákra.

Van egy jellemző példa,

ami sok házban megtörténik:

Vegyünk egy tíz hónapos

golden retriever keveréket, Keilát.

Keila a jellegzetes házi kutya:

örül a figyelemnek, szereti ha simogatják,

szereti a gyerekeket.

A probléma akkor kezdődik,

amikor étel vagy csont van körülötte.

Bármikor közeledik valaki

hozzá és a csontjához,

a kutya ideges lesz és morog.

Aszerint, amit elhitettek velünk,

ha át akarjuk venni az irányítást
egy morgó kutya fölött

és uralni akarjuk a helyzetet,

meg kell őket büntetnünk

minden alkalommal, ha
hasonló módon viselkednek.

Fel kell emelnünk a hangunkat,

azt kell kiabálnunk: „Fejezd be Keila,
rossz kutya vagy!”

De valóban rossz kutya Keila?

Az igazság az, hogy csak ijedt kutya,

aki megrettent a lehetőségtől,

hogy valaki elveszi az ételét

vagy a csontját.

Régebben

büntettük volna a morgást,

valójában a tünetet,

de a Marker Trainingben

a probléma okát akarjuk kezelni,

az érzelmet, ami a viselkedés mögött van.

Ha Keila beszélné a nyelvünket,

könnyű lenne –

„Hé Keila, ne aggódj,

nem vesszük el a cuccod,

minden rendben!”

De nem beszéli.

Tehát kommunikáljunk vele

azon a módon, ahogy megérti.

Tanítsuk meg neki,
hogy nincs mitől félnie.

Klasszikus kondicionálást fogunk
alkalmazni Keila tanítására:

minden esetben, mikor közel vagyunk hozzá

és a csontjához,

adunk neki valami jó dolgot.

Jó dolgok történnek,

és nem veszünk el semmit.

Aztán nemsokára Keila várni kezdi,

hogy közeledjünk hozzá,

és a morgás megszűnik.

De ami a legfontosabb: a félelem is.

Milyen könnyű ez, ha jól csináljuk.

Annyira egyszerű erőszak nélkül.

Csak józan ész kell hozzá,
annyira egyértelmű.

Akkor hogyhogy még mindig
alkalmazzák az erőszakot

mint kiképzési módszert?

Igazság szerint az ismeretek hiánya miatt.

És azzal kapcsolatos tévhitek miatt,

mi motiválja valójában a kutyát.

És ez az, amin itt mind
változtatni akarunk.

Az a lényeg a kutyákkal,

hogy folyamatosan tanulnak,

tanulnak tőlünk, rólunk.

És ha ilyen csodálatos módon

képesek tanulni, nem tartozunk-e nekik

azzal, hogy felelősséget vállalunk

és megfelelő módon tanítjuk őket?

A forradalom folyamatban van.

Kutyabarátok világszerte

jobb módot találtak arra, hogy

konstruktív kommunikációt hozzunk létre

tanulónkkal,

hogy olvassuk a testbeszédét,

kutatásokra támaszkodva, melyek segítenek,

hogy jobban megértsük a kutyákat,

így tudunk segíteni nekik, hogy

jobban megértsenek minket.

És azoknak, akik rátaláltak erre az útra,

csodálatosak az eredményeik!

Az álom, hogy egy kutyával éjünk együtt,

nem rémálom többé – nem kell többé

folyamatosan éber „falkavezérnek” lennünk,

aki örökké harcol az irányításért.

A módszer visszahozza a békét és szeretet

az otthonainkba,

ahogy arra csak a kutyák képesek.

A forradalom zajlik, miközben beszélünk.

Megvannak az eszközeink és a tudásunk.

Elkezdheti egyedül is.

A házastársával, kutyájával, gyerekével,

kicsiben kezdje és meglátja,

hatalmas változások jönnek.

A kutyáink megérdemlik. Ahogy mi is.

Köszönöm.