Tabu mentes előadás a menstruációról

Az már biztos: a menstruáció témája sok embert hoz kényelmetlen helyzetbe. És ennek a tabunak következményei vannak: Indiában minden 10 lányból 3 nincs is tudatában a menstruációjának, amikor először éli át, és az ehhez kapcsolódó szigorítások és korlátozások lelki problémákat okoznak a fiatal lányokban. Maga is ezzel a tabuval nőtt fel, Aditi Gupta tudta, hogy segíteni akar a lányoknak, szülőknek, és tanároknak, hogy erről a témáról kényelmesen beszélhessenek, szégyenérzet nélkül. Most elmondja, hogyan érte ezt el.

Havi vérzés.

Vér.

Menstruáció.

Undorító.

Titok.

Rejtett.

Miért?

Egy természetes biológiai folyamat,

melyen minden lány és nő
minden hónapban átesik,

nagyjából életének felében.

Egy jelenség, ami oly jelentős,

hogy a fajunk túlélése és gyarapodása
múlik rajta.

Mégis tabuként kezeljük.

Kényelmetlenül és szégyenlősnek
érezzük, ha beszélünk róla.

Amikor megvolt az első vérzésem,

azt mondták, hogy tartsam titokban,

még az apám és a fiútestvérem előtt is.

Később, amikor ehhez a fejezethez
értünk a tankönyvünkben,

a biológiatanárunk átugrotta a témát.

(Nevetés)

Tudják, mit tanultam én ebből?

Azt, hogy ez egy igen szégyenteljes téma.

Megtanultam szégyellni a testemet.

Megtanultam nem tudomást venni
a vérzésekről azért,

hogy illedelmes maradhassak.

Egy Indiára kiterjedő kutatás szerint

minden 10 lányból 3 nem veszi észre
a menstruációját,

amikor az először megtörténik.

Rajasthan némely részén

10 lányból 9 nincs tudatában a vérzésének.

Meglepődnének, ha tudnák,

hogy a legtöbb lány, akivel beszéltem,

aki nem tudta, hogy épp menstruált,

azt hitte, hogy vérrákja van,

és hogy hamarosan meghal.

A menstruációs higiénia
egy nagyon fontos rizikófaktor

a szaporítószervek környékét
érintő fertőzéseknél.

De Indiában a lányok és nők
csak 12%-ának van

hozzáférése a higiénikus menstruációt
segítő lehetőségekhez.

Ha utánaszámolunk,

a lányok és nők 88%-a nem higiénikus
módszerekkel kénytelen menstruálni.

Én is egyikük voltam.

Egy Garhwa nevű kisvároskában
nőttem fel, Jharkhand-ban,

ahol még egy egészségügyi betét vásárlása
is szégyenteljesnek minősül.

Így amikor rendszeressé vált a vérzésem,

rongyokat kezdtem használni.

Minden használat után kimostam
és újrahasználtam.

De hogy tároljam,

el kellett, hogy rejtsem
egy sötét, nyirkos helyen,

hogy senki se tudja meg, hogy menstruálok.

A folyamatos mosás miatt
durvává váltak a rongyok,

és gyakran kiütéses lettem,
és fertőzéseket szedtem össze tőlük.

5 évig használtam ezeket, amíg
el nem költöztem abból a városból.

Egy másik dolog, ami emiatt
megváltozott az életemben,

azok a társadalmi korlátozások,

amik elnyomják a lányokat és a nőket,
amikor épp menstruálnak.

Azt hiszem, mindannyian ismerik ezeket,

de azért felsorolom őket,
hátha néhányan nem tudják.

Nem érinthettem vagy ehettem savanyúságot.

Nem ülhettem a kanapéra,
vagy valamelyik családtagom ágyára.

Ki kellett mosnom az ágyneműmet
minden havi vérzés után,

akkor is, ha nem is piszkolódott be.

Tisztátalannak számítottam,

és tilos volt minden vallásilag fontos
tárgy érintése vagy dicsőítése.

A templomok külső falán ma is
kiírások láthatók,

megtiltva a belépést menstruáló
lányoknak és nőknek.

Ironikus módon

legtöbbször az idősebb nők

ragaszkodnak a szigorításokhoz a fiatalabb
lányokkal szemben a családon belül.

Végül úgy nőnek fel, hogy normálisnak
fogadják el ezeket a szigorításokat.

És mivel semmi sem változik,

ezért a mítoszok és a félreértések

terjednek tovább generációról generációra.

Az ezen a területen eltöltött éveim alatt

olyan esettel is találkoztam,

ahol a lányoknak külön kellett enniük,
és külön elmosni az edényeiket.

Nem fürödhettek a menstruáció alatt,

és néhány háztartásban elkülönítették őket
a többi családtagtól.

Nagyjából India lányainak és nőinek 85%-a

tart be egy vagy több tiltást a
menstruációja alatt minden hónapban.

El tudják képzelni, hogy milyen

hatással van ez egy fiatal lány
önbizalmára és önbecsülésére?

A lelki trauma, amit ez okoz,

hatással van a személyiségére,

az iskolai tanulmányaira,

és a felnőtté válás minden egyes lépésére
életük ilyen korai szakaszában?

Én vallásosan követtem ezeket a
szigorításokat 13 éven át,

amíg egy, a partneremmel,
Tuhinnal történt beszélgetés

örökre megváltoztatta a rálátásomat a
menstruációra.

2009-ben Tuhin és én végzősök voltunk
az egyetemen design szakosként.

Szerelmesek lettünk,

és arra vágytam, hogy a menstruációról
beszélhessek vele.

Tuhin csak keveset tudott róla.

(Nevetés)

Meglepődve hallgatta, hogy a lányoknak
fájdalmas görcsöt kell elviselni,

és hogy minden hónapban vérzünk.

(Nevetés)

Igen.

Teljesen lesokkolódott attól,

hogy a menstruáló nők milyen
korlátozásokat kénytelenek elviselni

saját családjukban és társadalmukban.

Azért, hogy segítsen a görcseimen

rákeresett az interneten,
hogy többet tudjon meg a menstruációról.

Amikor megosztotta velem, amit talált,

rájöttem, hogy én magam is
milyen keveset tudok róla.

Hogy sok mindent igaznak véltem,
amiről kiderült, hogy csak mítosz.

Ekkor elgondolkodtunk:

ha nekünk, magasan képzetteknek,

ennyi téves infónk volt a menstruációról,

akkor hány millió nő lehet,
akik szintén tévedésben vannak.

Hogy tanulmányozzam,

hogy jobban megértsem a problémát,

egy egész éves kutatást végeztem
a menstruáció-tudatosság hiányáról,

és probléma gyökeréről.

Amíg általános hiedelem,

hogy a tájékozatlanság és tévedés
jellemzően vidéki jelenség,

addig a kutatásom alatt

azt találtam, hogy ugyanolyan
jellemző városi környezetben is.

És jelen van az iskolázott
társadalmi osztályokban is.

Számtalan szülővel és tanárral beszéltem,

és kiderült, hogy sokan közülük
szándékoztak volna beszélni a menzeszről

még a periódusok megkezdése előtt.

És --

de nem volt elég tudásuk hozzá.

És mivel ez egy tabu,

gátlásosak voltak, és szégyelltek
volna beszélni róla.

A lányok manapság 6. és 7. osztályos
korukban kezdenek menstruálni,

de a nemzeti tantervünk szerint

ezt csak a 8. és 9. osztályban tanítják.

És mivel ez egy tabu,

a tanárok végül úgyis átugorják a témát.

Az iskolában nem tanulnak róla,

a szülők nem beszélnek róla.

Hová fordulnak a lányok?

Két évtizeddel ezelőtt, és jelenleg...

semmi sem változott.

Megosztottam a tapasztalataimat Tuhinnal,
és gondolkodtunk:

Mi lenne, ha készítenénk valamit,

ami segítene a lányoknak megérteni
a menstruációjukat,

valamit, ami segít
a szülőknek és tanároknak

kényelmesen beszélni a témáról?

A kutatásom alatt

számtalan történetet gyűjtöttem.

Lányok tapasztalatait a menzeszükről.

Ezek a történetek kíváncsivá
és érdeklődővé tették őket,

hogy beszélhettek róla a zárt körükben.

És mi ezt akartuk elérni.

Akartunk valamit, ami kíváncsivá
teszi a lányokat,

és a tanulás felé hajtja őket.

Ezeket a történeteket akartuk
felhasználni a tanításra.

Eldöntöttük, hogy egy
képregényt készítünk,

ahol a szereplők elmesélik ezeket
a történeteket,

és szórakoztatóan és lebilincselően
okítják a lányokat a menstruációról.

Hogy a pubertás különböző szintjén
is képviseljék a lányokat,

ezért három karaktert készítettünk.

Pinki, akinek még nem jött meg,

Jiya, akinek a történet
ideje alatt jön meg,

és Mira, akinek már korábban megjött.

Van egy negyedik szereplő, Priya Didi.

Rajta keresztül ismerik meg a lányok
a felnőtté válás különböző aspektusait,

és a menstruációs higiéné részleteit.

A könyv készítése közben nagyon ügyeltünk,

hogy egyik kép se legyen elutasító,

vagy kulturálisan érzékeny.

A tesztolvasásoknál kiderült,
hogy a lányok imádják a könyvet.

Lelkesen olvasták,

többet és többet megtudva
a havi vérzésükről.

A szülők és tanárok nyugodtan beszéltek
a témáról a lányoknak

a könyv segítségével,

és néha még a fiúk is
érdeklődéssel olvasták.

(Nevetés)

(Taps)

A képregény segített egy olyan
környezetet teremteni,

ahol a menstruáció nem volt többé tabu.

Sok önkéntes vitte magával ezt a könyvet,
hogy oktasson,

és tudatossági workshopokat tartsanak
India öt különböző államában.

Az egyik önkéntes fiatal szerzetesek
oktatásához vitte el,

a Ladakh-beli kolostorba.

Elkészítettük a könyv végső verzióját,
"Mestrupédia Képregény" címmel,

és tavaly szeptemberben adtuk ki.

És eddig

több, mint 4000 lányt oktattak a könyv
segítségével Indiában és...

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

És tíz különböző országban.

Folyamatosan fordítjuk
különböző nyelvekre,

és helyi szervezetekkel működünk együtt,

hogy más országokban is elérhető legyen.

India különböző részein 15 iskolában

a tanterv részévé tették a könyvet,

hogy ebből taníthassák a lányokat.

(Taps)

Lenyűgöz, hogy látom, ahogy önkéntesek,

egyének, szülők, tanárok, iskolaigazgatók

fognak össze,

hogy a közösségükben
terjesszék a tudatosságot,

biztosítsák, hogy a lányok a
megfelelő korban tanulhassanak róla,

és segítenek megtörni ezt a tabut.

Olyan jövőről álmodom, ahol a menstruáció
nem egy átok,

nem egy betegség,

hanem egy üdvözlő változás
egy lány életében.

És szeretném...

(Taps)

És szeretném

egy apró kéréssel zárni az
itt lévő szülők felé.

Kedves szülők,

ha önök netán szégyenkeznek
a menstruáció miatt,

akkor a lányuk is szégyenkezni fog.

Így, kérem, legyenek vérzés-pozitívak.

(Nevetés)

Köszönöm.

(Taps)