Mit tehet az átlagpolgár az internet feletti hatalomért?

Fadi Chedadé műszaki tervező közreműködött az internet működését biztosító infrastruktúra felállításában – alapvető dolgokról van szó, mint a domainnév-rendszer vagy az IP-cím-szabványok. Ma azt kutatja, hogyan profitálhatna a társadalom az információs technológiából. A TED Institute kurátorával, Brynn Freedmannel folytatott interjúban Chedadé beszél a Nyugat és Kína között a mesterséges intelligencia terén folyó háborúról, arról, hogyan sáfárkodhatnak jól az IT-cégek az emberéleteket és gazdaságokat alakító hatalmukkal, és mit tehetnek az átlagpolgárok, hogy hatalmat szerezzenek az internet felett.

Bryn Freedman: Tehát azt állítja,

hogy a huszadik században a teljes
hatalom a kormányok kezében volt.

A jelenlegi digitális évszázad elején

ez átkerült a vállalatok kezébe,

a jövőben pedig majd
az egyénekhez vándorol tovább.

Sokakat meginterjúvoltam,

akik azt állítják, ön téved:

ez a hatalom a vállalatok kezében marad.

Miért gondolja, hogy önnek van igaza,

és végül az egyének győznek?

Fadi Chedadé: Mert a vállalatok
egyéneket szolgálnak ki,

és nekünk, állampolgároknak,

ideje megértenünk,

milyen nagy szerepünk van a világ
irányításának és haladásának alakításában.

Valóban, a kötélhúzás jelenleg
a kormányok között zajlik,

amelyek elvesztették hatalmuk zömét
a vállalatok javára,

mert az internet nem a nemzetállami
rendszer mentén épül fel,

ahol a kormányoké a hatalom.

Az internet transznacionális.

Nem nemzetközi és nem nemzeti,

ezért a vállalatok nagyon megerősödtek.

Alakítják a gazdaságunkat.

Alakítják a társadalmunkat.

A kormányok tanácstalanok.

Csak kullognak az események után.

Attól félek, ha mi, állampolgárok,

lévén szerintem ennek az építménynek
a legfontosabb pillére,

nem vállalunk ebben szerepet,

akkor önnek lesz igaza.

A minket leszólóknak és akik azt mondják,
a cégek maradnak uralmon, lesz igazuk.

Akkor így lesz.

BF: Tehát azt mondja, az egyének
ki fogják kényszeríteni a vállalatoktól,

az üzleti világtól,
hogy érzékenyebben reagáljon,

vagy jogos a félelem, hogy mégsem?

FC: Szerintem így lesz.

Gondoljunk csak vissza, két héttel ezelőtt

egy Skip nevű kis cég maga mögé utasította
az Ubert, a Lyftet és mindenkit,

és megszerezte az engedélyt a San
Franciscó-i motorosroller-bizniszre.

Talán olvasták, miért a Skip nyert,

mert a Skip figyelembe vette
a San Franciscó-iak véleményét,

akiknek már elegük volt a mindenütt
ott lévő rollerekből.

Elment az önkormányzathoz, és azt mondta:

"Felfejlesztjük a szolgáltatást,

de eleget teszünk a lakosság
elvárásainak,

és betartunk bizonyos szabályokat.

Szabályozták a maguk piaci viselkedését,
és megnyerték a megbízást

néhány igen komoly vállalkozást megelőzve.

BF: Ha már az irányelveknél és
az önszabályozásnál tartunk,

ön egy egész életet töltött iránymutatások
és szabályok megalkotásával

az internet számára.

Ezeknek az időknek már vége?

Ki ad majd iránymutatást,
kinél lesz az ellenőrzés,

és ki hozza majd ezeket a szabályokat?

FC: Az internet különböző informatikai
szintjeire vonatkozó szabályok

szépen összeálltak mára,

én évekig dolgoztam e szabályrendszer
felállításán az internet azon részeire,

amelyek az egészet
egyetlen hálózattá szervezik.

A domainnév-rendszer, az IP-címek,

ezeknek a szabályozása naprakész.

Ahogy azonban az internet
felsőbb rétegeibe érkezünk,

a mindannyiunkat
nap mint nap érintő témákhoz:

adatvédelem, adatbiztonság stb.,

a rájuk vonatkozó normaalkotás rendszere
még messze nincs a helyzet magaslatán.

Úgyhogy komoly teendőnk van.

Azonnal létre kell hoznunk

egy együttműködési
és irányítási rendszert,

hogy az IT-cégek, a kormányok
és a polgárok megállapodhassanak,

hogyan fejlődjön majd tovább
ez az új digitális világ.

BF: Hogyan lehet erre
ösztönözni az IT-cégeket?

A Facebook ugrik be hirtelen:

azt mondanák, ők már most szívükön viselik
felhasználóik minden érdekét,

de úgy gondolom, ezt sokan cáfolnák.

FC: Nagyon nehéz volt szó nélkül
végigkövetni az IT-cégek reakcióit

a technológiájukkal kapcsolatos
felhasználói aggályokra.

2-3 éve néhányuk gyakorlatilag
minden felvetést visszautasított.

Tanácstermekben gyakran hallottam:
"Mi csak egy IT-felület vagyunk.

Nem tehetek róla,
ha felületünk használata miatt

pakisztáni családok megölik a lányaikat.

Semmi közöm hozzá; ők tehetnek róla.

Én csak egy IT-felületet üzemeltetek."

Szerintem ma már abba a fázisba lépünk,

ahol az IT-cégek is kezdik belátni.
hogy ez az álláspont tarthatatlan,

és érzékelik az ez irányú nyomást

a felhasználók, állampolgárok részéről,

de még a kormányok is
kezdenek hangot adni annak,

hogy ez elfogadhatatlan.

Szóval, úgy gondolom,
érési folyamat indult be,

különösen a Szilícium-völgy környékén,

ahol már mondogatják:
"Ez a mi felelősségünk is."

Az érintett vállalatvezetőknek
azt szoktam mondani:

"Nézd, lehetnél simán csak a céged
egyébként nagyon sikeres vezérigazgatója,

de lehetnél gondos sáfár is."

És ez itt a kulcsszó.

"Sáfárkodhatnál jól a hatalmaddal,

mellyel embermilliárdok életét
és gazdaságát tudod alakítani.

Melyik akarsz lenni?"

A helyes válasz pedig nem az,
hogy egyik vagy a másik.

Ez hiányzik most nekünk.

Amikor az éretten gondolkodó Brad Smith,
a Microsoft elnöke,

néhány hónapja azt mondta:

"Új Genfi egyezményrendszer kellene,

hogy gondoskodjunk
a digitális tér biztonságáról,"

a Szilícium-völgy
felső vezetőinek nagy része

kifejezetten ellenezte ezt a gondolatot.

"Hogy érted, hogy Genfi egyezmény?

Nem kell nekünk Genfi egyezmény.
Mi magunkat szabályozzuk."

Ez a közhangulat változóban van,

és egyre több cégvezető kér fel:

"Segíts nekünk."

De itt a nagy feladvány.

Ki fog ezeknek a cégvezetőknek segíteni,
hogy helyesen cselekedjenek?

BF: Nos, ki fog nekik segíteni?

Szívesen beszélgetnék önnel
akár egy órán át is,

de árulja el, mi lehet ön szerint

a helyzet legrosszabb
és legjobb kimenetele?

FC: A legnagyobb reményem,
hogy mindannyian jó sáfárai leszünk

ennek az új, digitális világnak.

Ez a legszebb reményem,

mert szerintem gyakran
másokat hibáztatunk.

"Ó, azok a cégvezetők.
Ők csinálják az egészet."

"A kormányok nem tesznek eleget."

De mi van velünk?

Hogyan vállaljuk mi annak a felelősségét,

hogy gazdái legyünk
a minket körülvevő digitális térnek?

Folyamatosan hangsúlyozom
az egyetemi vezetőknek, mennyire fontos,

hogy minden mérnök-, természettudós-
és számítástechnika-hallgatóban,

aki a következő kódsor leírására,

vagy a következő IT-eszköz
megtervezésére készül,

meglegyen a felelősségérzet
és a tudatosság

arra vonatkozóan, amit létrehoz.

A hippokratészihez hasonló

új eskü kidolgozását javasoltam,

hogy a mérnöki tanulmányait
elkezdő minden diák

tegyen technokrata vagy morális esküt,

vagy valami más vállalást
nekünk, a többieknek.

Ez a legszebb reményem,
hogy mind felemelkedünk.

Mert a kormányok és a cégek keményen
harcolni fognak e hatalomért,

de hol vagyunk mi?

És ha nem szállunk be a játékba,

csúnyán végezzük.

A legnagyobb félelmem?

Nos, hogy diplomatikusan fogalmazzak,

álmatlan éjszakáim oka manapság

a feszülő háború a Nyugat, a szabad világ

és Kína között

a mesterséges intelligencia területén.

Valódi háború folyik,

és azoknak, akik átéltük
az Atomsorompó szerződés korát,

s látták, hogy az államok
hogyan értettek egyet

pár igen veszélyes fegyver kiiktatásában,

a Carnegie Alapítvány
épp elkészült egy tanulmánnyal.

Minden nukleáris fegyvergyártó
országot meginterjúvoltak,

és megkérdezték tőlük:

"Mely digitális fegyverüket
hajlandók feláldozni

valaki más iskoláiért
vagy kórházaiért?"

A válasz pedig

minden atomhatalomtól
ugyanaz volt:

egyiket sem.

Ez az, ami aggaszt...

A digitális térben zajló fegyverkezés

és a bekerülésért folyó hajsza.

BF: Úgy tűnik, bőven lesz teendője,

akárcsak nekünk.

Fadi, nagyon köszönöm az interjüt.

FC: Én is köszönöm.

(Taps)