Miért nem tud néhány madár repülni? – Gillian Gibb

Nézd meg a teljes előadást: https://ed.ted.com/lessons/why-can-t-some-birds-fly-gillian-gibb

Noha a mai madarak közös őse tudott repülni, sok más madárfaj egymástól függetlenül elvesztette röpképességét. A repülés hihetetlen előnyökkel járhat, különösen ha ragadozók ellen kell menekülni, zsákmányszerzéskor és hosszú távú utazásokkor. De a hátrányai is megvannak: hatalmas mennyiségű energiát igényel, a test méretét és súlyát is korlátozza. Gillian Gibb feltárja, hogy mi készteti a madarakat arra, hogy feladják röpképességüket.

Gillian Gibb előadása, Anton Bogaty rendezésében

Ausztrália buja esőerdeiben a madarak

a fák alsó ágain pihennek,
és az erdei aljnövényzetben mászkálnak,

miközben élvezik az árnyékot
és a trópusi gyümölcsöket.

De nem csak az övék a dzsungel.

Egy dingó lopakodik az árnyékban,

és nem gyümölcsökre éhezik.

A madarak biztonságos helyre menekülnek,

kivéve a kazuárt,

aki vézna szárnyai miatt
nem tud elrepülni.

Ehelyett a dingóra támad,
aki rögtön fedezékbe rohan

a kazuár borotvaéles karmainak
egyetlen ütésétől.

Jelenleg kb. 60 röpképtelen madár él,

melyek egyike a kazuár.

Ezek a földhözragadt madarak
a világ minden részén élnek,

az ausztrál vadontól kezdve

az afrikai szavannákon keresztül
egészen az Antarktisz partjáig.

Ide tartozik a kacsák közül néhány faj,

az összes pingvinfaj,
titokzatos mocsári fajok,

a gyors struccok,
az óriási emuk és az apró kivik.

Noha a mai madarak
közös őse tudott repülni,

több madárfaj elvesztette röpképességét.

A röpképességnek
hihetetlen előnyei vannak,

főképp a ragadozók elől való menekülés,

zsákmányszerzés

és hosszú távok megtétele esetében.

Viszont a hátrányai is megvannak:

rengeteg energiát fogyaszt,

és a testméretet,
testtömeget is korlátozza.

Egy madár, mely nem repül,
energiát takarít meg,

így lehet képes túlélni egy szűkösebb,

vagy kevésbé tápanyaggazdag táplálékon,
míg a repülő madarak nem.

Például a takahe, ami Új-Zélandon él,

szinte kizárólag
alpesi füvekkel táplálkozik.

A földön fészkelő illetve táplálkozó
madarak számára

a röpképtelenségre való hajlam

sokkal erősebb lehet.

Mikor egy madárfaj nincs különösebben

rákényszerítve, hogy repüljön,

néhány generáción belül
teljesen el is hagyhatja a repülést.

Majd évezredek vagy évmilliók során

a madár teste az új viselkedésmódhoz
alkalmazkodik.

Csontjaik, melyek egykor üregesek voltak

a testsúlyuk minimalizálása végett,

tömör csontokká módosulnak.

Erős tollazatuk pihés lesz.

Szárnyaik elcsökevényesednek,

és néhány esetben teljesen el is tűnnek.

A mellcsontjukon található
gerincszerű kiemelkedés,

ahova a repülőizmok tapadnak,
elcsökevényesedik vagy eltűnik.

Kivéve a pingvinek esetében,
ugyanis repülőizmaik és csonttaréjuk

az úszáshoz alkalmazkodott.

Leggyakrabban akkor alakul ki
röpképtelenség,

miután a madár egy olyan szigetre repül,

ahol nincsenek ragadozók.

Amíg nincsenek ragadozók a közelben,

a madarak gyarapodnak, de védtelenek

a környezetükben bekövetkezett
változásokkal szemben.

Például a telepesek kutyákat, macskákat

vagy potyautas rágcsálókat
hoznak magukkal a szigetre.

Ezek az állatok gyakran
röpképtelen madarakra vadásznak,

és a kipusztulás szélére sodorják őket.

Új-Zélandon az európai telepesek által
behozott hermelinek

számos őshonos, röpképtelen
madarat veszélyeztettek.

Néhányuk kihalt, míg mások
veszélyeztetettek.

Tehát a röpképtelenség
energiatakarékos előnyei ellenére

számos röpképtelen madárfajnak

csak rövid idő kell,
mielőtt a dodó sorsára jut.

De néhány röpképtelen madár
túlélt a szárazföldeken

a ragadozók nagy száma ellenére.

A legtöbb apró,
röpképtelen madártól eltérően,

melyek csak gyorsan jönnek-mennek,
az óriási termetűek

már több tíz millió éve röpképtelenek.

Az őseik körülbelül akkor jelentek meg,

mikor az első apró emlősök, és valószínű,

hogy azért voltak képesek túlélni,

mert egyszerre fejlődtek és növekedtek

az emlős ragadozókkal.

Ezeknek a madaraknak a többsége,
mint az emuk vagy a struccok,

megnövekedtek, és súlyuk több
mint a 100 kilogrammot is elérte.

Ezt a szárnyak már nem tudják felemelni.

A lábszáruk megvastagodott,
lábfejük megerősödött,

és az újonnan kialakult combizmaik

félelmetes futókká tették őket.

Noha szárnyaikat nem használják
többé repülésre,

számos madár szárnya alkalmassá vált

más egyéb dolgokra.

Látni lehet, hogy fejüket szárnyuk alá
dugják egy kis melegért,

vagy lehetséges párjuknak mutogatják őket,

tojásaikat védik velük,

vagy kormányoznak velük,
miközben átrohannak a síkságon.

Lehet, hogy röpképtelenek,
de még mindig van hasznuk.