Larry Smith: Miért nem lesz nagyszerű karriered?

Ebben a vicces és őszinte előadásban Larry Smith kímélet nélkül rávilágít az abszurd kifogásokra, amiket az ember kitalál, amikor nem sikerül megtalálni és követni a szenvedélyét. (A TEDxUW felvétele.)

Megvitatom veletek ma délután

miért nem lesz nagyszerű karrieretek.

Közgazdász vagyok. Szoktam lehangolni embereket.

A nap végén, a lehangoló megjegyzések készen állnak.

Csak azokhoz szeretnék beszélni,
akik nagyszerű karriert akarnak.

Tudom, néhányan közületek már eldöntötték,

hogy jó karriert akarnak.

Ti is meg fogtok bukni, —(Nevetés)—

mert — Te jó ég, milyen kedélyesek vagytok a kudarctól. (Nevetés)

Kanadai közönség, kétségtelenül. (Nevetés)

Azok, akik próbálnak jó karriert szerezni meg fognak bukni,

mert igazából a jó munkák már fogyóban vannak.

Vannak nagyszerű munkák és nagyszerű karrierek,

és vannak a nagy munkateherrel, sok stresszel járó,

vérszívó, lélekölőféle munkák,

és tulajdonképpen semmi a kettő között.

Tehát az emberek, akik jó munkát keresnek meg fognak bukni.

Beszélni fogok azokról,
akik nagyszerű munkát keresnek,

nagyszerű karriert, és hogy miért,
hogy miért fognak kudarcot vallani.

Az első ok az az,
hogy nem számít hányszor mondják neked,

„Ha nagyszerű karriert akarsz,
a szenvedélyed nyomában kell járni,

követni kell az álmaid, követni kell,

ami a legnagyobb elragadtatással tölt el az életben."

Újból és újból hallod, és végül eldöntöd,

hogy nem teszed meg. Nem számít hányszor töltöd le

Steven J. stanfordi évnyitó beszédét,

megnézed és mégis eldöntöd, hogy nem teszed meg.

Nem tudom pontosan, miért döntesz így.

Túl lusta vagy hozzá. Túl nehéz.

Félsz, hogy ha keresed a szenvedélyed,
és nem fogod megtalálni,

hülyének fogod érezni magad, és akkor kifogásokat keresel,

hogy miért nem fogod kikutatni a szenvedélyed.

És vannak kifogások, hölgyeim és uraim.

Végigmegyünk egy egész hosszú listán, a kreativitásod

és gondolkodásod szüleményei, hogy miért nem csinálod,

amit igazán kellene, ha nagyszerű karriert akarsz.

Tehát, például, az egyik kifogásod,

„Nos, a nagyszerű karrierek igazából a többségnek

csak szerencse kérdése, tehát én itt várni fogok,

megpróbálok szerencsés lenni, és ha az leszek,

lesz egy nagyszerű karrierem.
Ha nem, akkor lesz egy jó karrierem."

De a jó karrier lehetetlenség, tehát ez nem fog működni.

Aztán, a másik kifogásod: „Igen, vannak különleges emberek,

akik követik a szenvedélyüket, de ők zsenik.

Ők Steven J. Én nem vagyok zseni.

Amikor ötéves voltam, azt gondoltam, hogy zseni vagyok,

de a tanáraim kiverték belőlem ezt az ötletet

már régóta. (Nevetés) Hm?

„És most tudom, hogy teljesen rátermett vagyok."

Na most, tudod, ha 1950 lenne,

teljesen alkalmasnak lenni,

adott volna egy nagyszerű karriert.

De tudod mit! Ez már majdnem 2012,

és azzal előállni a világnak, hogy
„én teljesen alkalmas vagyok",

ez csak önáltatás.

És akkor, persze, egy másik kifogás:

„Nos, megtenném ezt, megtenném ezt, de, de,

hát, elvégre, én nem vagyok furcsa.

Mindenki tudja, hogyha valaki követi a szenvedélyeit,

az valamennyire megszállott. Kicsit furcsa? Hm? Hm?

Tudod, halvány különbség van az őrült és a zseni között.

Én nem vagyok furcsa. Olvastam Steven J. életrajzát.

Ó, te jó ég. Én nem vagyok olyan. Én rendes vagyok.

Én normális vagyok.
Én egy rendes, normális ember vagyok,

és rendes, normális embereknek

nincsen szenvedélyük.

Ah. De én mégis akarok egy nagyszerű karriert.

Nem állok készen rá, hogy kövessem a szenvedélyemet,

de tudom mit fogok tenni, mert van rá megoldásom,

van egy tervem.

Az a bizonyos, amelyikről anyu meg apu mesélt.

Anyu meg apu azt mondta, hogyha keményen dolgozom,

jó karrierem lesz. Szóval, ha keményen dolgozol,

lesz egy jó karriered, és ha nagyon-nagyon keményen dolgozol,

nagyszerű karriered lesz.

Ez nem értelmes így, matematikailag?

Hmmm. Nem. (Nevetés)

De sikerült rábeszélned magad.

Tudod mit? Elmondok egy titkot.

Dolgozni akarsz? Dolgozni akarsz nagyon-nagyon keményen?

Tudod mit? Sikered lesz. A világ meg fogja adni

a lehetőséget, hogy nagyon-nagyon keményen dolgozz,

de biztos vagy benne, hogy egy nagyszerű karriert

fog adni, amikor minden bizonyíték ellene mutat?

Tehát feltételezzük, foglalkozzunk azokkal közületek,

akik próbálják megtalálni a szenvedélyüket.

Valóban megérted, hogy tényleg jobb, ha megteszed,

a kifogások ellenére. Próbálod megtalálni a szenvedélyed,

és olyan boldog vagy.

Találtál valamit, ami érdekel.

Van egy érdeklődésem! Van egy érdeklődésem! Mondod nekem.

Mondod, „Van egy érdeklődésem!" Én pedig, „Az fantasztikus!"

És mit próbálsz mondani ezzel? Hogy —

„Hát, van egy érdeklődésem!"

Én mondom, „Van szenvedélyed?"

„Van egy érdeklődésem," mondod.

Az érdeklődésed mihez képest?

„Hát, ez érdekel."

És mi van az emberiség többi tevékenységével?

„Azok nem érdekelnek."

Megvizsgáltad mindet, ugye?

„Nem. Nem éppen."

A szenvedély a legnagyobb szerelmed.

Szenvedély az, ami segít előhozni

a legmagasabb fokú kifejezését a tehetségednek.

Szenvedély, érdeklődés -- nem ugyanaz.

Mondanád a kedvesednek, hogy

„Jöjj hozzám feleségül! Érdekes vagy." (Nevetés)

Nem fog megtörténni. Nem fog megtörténni,
és egyedül fogsz meghalni. (Nevetés)

Amit akarsz, amit akarsz, amit akarsz,

az a szenvedély. Az érdeklődést felülmúlja.

Legyen 20 érdeklődésed, és aztán egy közülük,

egy megragad, egy talán leköt,

jobban mint bármelyik másik, és talán akkor megtaláltad

a legnagyobb szerelmed a többihez képest,

ami érdekel, és ez a szenvedély.

Van egy barátom, aki megkérte a kedvese kezét.

Egy gazdaságilag ésszerű ember volt.

Azt mondta a kedvesének: „Házasodjunk össze.

Egyesítsük érdekeinket."

(Nevetés)

Bizony.

„Igazán és mélyen szeretlek" - mondta. „Jobban szeretlek,

mint bármelyik nőt, amelyikkel valaha találkoztam.

Jobban szeretlek mint Mary-t, Jane-t, Susie-t, Penelopét,

Ingridet, Gertrudot, Gretelt --

Egy német cserediák-programon voltam akkor. (Nevetés)

„Jobban szeretlek, mint — "

Rendben! Kiment a szobából a felsorolás felénél,

hogy mennyire is szereti ezt a nőt.

Miután túltette magát rajta, hogy, tudod,

elutasították, kikövetkeztette, hogy épphogy megmenekült attól,

hogy egy irracionális nőt vett volna feleségül,

ámde mégiscsak megjegyezte magának, hogy következő alkalommal,

ha megkéri valaki kezét, talán nem szükséges felsorolni

minden nőt, aki jelentkezett a szerepre. (Nevetés)

Az érv akkor is igaz. Muszáj alternatívákat keresni,

hogy megtalálhasd a rendeltetésed,

vagy félsz ettől a szótól, hogy „rendeltetés"?

Ez a szó, hogy „rendeltetés" megijeszt?

Erről beszélünk, és ha nem találod meg

a legmagasabb fokú kifejezését a tehetségednek, ha beletörődsz abba,

hogy „érdekes", bármit is akarjon az jelenteni,

tudod mi fog történni a hosszú életed végén?

A barátaid és a családod összegyűlik a temetőben,

és ott, a sírod felett lesz a sírkő,

amibe az lesz vésve, hogy

"Itt nyugszik a kiváló mérnök, aki feltalálta tépőzárat."

De amit a sírkőnek mondani kellett volna,

egy alternatív életben,

amit mondania kellene, ha a tehetséged

legmagasabb fokú kifejezése lett volna: „Itt nyugszik az utolsó Nobel díjas fizikus,

aki megfogalmazta az egyesített térelméletet

és bebizonyította a térhajtómű gyakorlatiasságát."

(Nevetés)

Tépőzár, bizony. (Nevetés)

Egy nagyszerű karrier volt.

Egy elbaltázott lehetőség volt.

De aztán van olyan közületek,

aki a kifogások ellenére megtalálja,

megtalálja a szenvedélyét,

és még így is belebukik.

Elbaltázod majd, mert,

mert nem fogsz vele foglalkozni,

mert kitaláltál egy új kifogást,

bármilyen kifogást, hogy ne cselekedj, és ezt a kifogást

olyan sokszor hallottam.

„Igen, egy nagyszerű karrierem lehetne, de többre becsülöm

az emberi kapcsolatokat a teljesítménynél.

Nagyszerű barát akarok lenni. Nagyszerű házastárs akarok lenni.

Nagyszerű szülő akarok lenni, és nem vagyok hajladnó feláldozni ezeket

a nagyszerű teljesítmény oltárán."

(Nevetés)

Mit szeretnél, most mit mondjak?

Tényleg azt akarod, hogy kijelentsem

„Komolyan, esküszöm nem rugdosok gyerekeket." (Nevetés)

Hmm? Nézd már a világképet, amit magad elé állítottál.

Hős vagy, bármi is legyen, és én, azt sugallván,

még oly tapintatosan, hogy lehet, hogy egy nagyszerű karriert akarsz,

biztos utálom a gyerekeket. Nem utálom a gyerekeket. Nem is rugdosom őket.

Igen, volt egy kisgyerek, aki az épületbe tévedt,

amikor ide jöttem, és nem, nem rugdostam meg. (Nevetés)

Persze, meg kellett mondanom, hogy az épület csak felnőtteknek van,

és hogy menjen ki.

Motyogott valamit az anyjáról,

és mondtam, hogy valószínű, hogy amúgy is kint előbb találja meg.

Legutóbb, mikor láttam, a lépcsőn sírt. (Nevetés)

Milyen kis nyafogós. (Nevetés)

De hogy gondoltad? Ezt várod, hogy ezt mondjam.

Komolyan úgy gondolod, hogy helyénvaló,

hogy a gyerekeket használd

kifogásként?

Tudod mi fog történni veled egy nap,

te, te, ideális szülő, te?

A gyereked egy nap odajön hozzád, és azt mondja:

„Tudom mi akarok lenni.

Tudom, mit fogok kezdeni az életemmel."

Olyan boldog vagy. Ez az a beszélgetés,

amit minden szülő vár, hiszen a gyerek jó matekban,

és tudod, hogy tetszeni fog, ami most jön.

És mondja a gyerek: „Eldöntöttem,

hogy bűvész leszek.

Szeretnék trükköket előadni a színpadon."

(Nevetés)

És te mit mondasz?

Azt mondod, azt mondod:

„Ööö... ez kockázatos, fiam.

Lehet, hogy nem fog sikerülni, fiam. Nem sok pénzt hoz az, fiam.

Tudod, nem vagyok benne biztos, fiam,

gondold át, fiam,

olyan jó vagy matekban, miért nem — "

És a gyerek félbeszakít, és azt mondja,

„De ez az álmom. Az álmom, hogy bűvész legyek."

És te mit fogsz mondani?

Tudod mit fogsz mondani?

„Figyelj, fiam. Nekem is volt egy álmom valamikor, de -- de."

És hogy fogod befejezni a mondatod, ezzel a „de"-vel a végén?

„...De. Nekem is volt egy álmom valamikor, fiam, de túl gyáva voltam, hogy tegyek érte."

Vagy, ezt fogod inkább mondani?

„Nekem is volt egy álmom egyszer, fiam.

És aztán te megszülettél." (Nevetés)

(Nevetés) (Taps)

Tényleg, tényleg a családodat akarod használni kifogásként,

tényleg szeretnél a hitvesedre és a fiadra úgy nézni,

mint a börtönőreidre?

Volt valami, amit mondhattál volna a gyerekednek,

amikor azt mondta: „Van egy álmom."

Mondhattad volna, a szemébe nézve mondhattad volna,

„Küzdj érte, fiam,

ahogy én is tettem."

De nem bírod majd ezt mondani,

mert nem úgy történt. Tehát nem bírod. (Nevetés)

És így a szülők bűnei

viszontlátják a szegény gyerekeket.

Miért fogsz menedéket keresni az emberi kapcsolatokban

kifogásként, hogy ne kelljen megtalálnod és követned a szenvedélyedet?

Tudod miért.

Legbelül tudod miért,

és most halálosan komolyan mondom.

Tudod miért kényelmesednél el a vigasztaló

emberi kapcsolatokban.

Azért mert —

Tudod mi vagy.

Félsz követni a szenvedélyedet.

Félsz, hogy nevetséges leszel.

Félsz megpróbálni. Félsz, hogy lehet nem sikerül.

Nagyszerű barát, nagyszerű házastárs, nagyszerű szülő, nagyszerű karrier.

Ez nem egy csomag? Ez nem valaki, aki te vagy?

Hogy lehetsz az egyik a másik nélkül?

De te félsz.

És ezért nem lesz nagyszerű karriered, hacsak nem --

hacsak, az egyik legszentimentálisabb szó --

hacsak.

De ez a hacsak hozzátartozik

egy másik rémisztő szókapcsolathoz,

„Bárcsak megtettem volna ..."

„Bárcsak megtettem volna ..."

Ha valaha is találkozol ezzel a gondolattal, amint visszhangzik az elmédben,

igazán fájni fog.

Tehát, ezek voltak az okok,

ami miatt elhibázod,

és nem lesz nagyszerű karriered,

hacsak ...

Hacsak.

Köszönöm. (Taps)