A fizetetlen munka, amit a GDP-ből kihagynak, és amiért fontos

Ha szokott mosni, ha volt már terhes, vagy az jelenleg, ha szokott rendet rakni, ha rendszeresen bevásárol, vagy hasonló háztartási munkát végez, akkor a GDP szempontjából ön nem csinál semmit. Ebben a haladó gondolkodású előadásban Marilyn Waring közgazdász e szűk látókörű rendszer hibáinak javítási lehetőségeit kutatja, és részletezi, miért érdemelnénk jobb módját a növekedés mérésének, ami nem csak a mi megélhetésünket, de a bolygónkét is szem előtt tartja.

(Maori nyelven: Az én hegyem Taupiri.)

(Waikato a folyóm.)

(A nevem Marylin.)

(Helló.)

Amikor még nagyon fiatal voltam,

az új-zélandi parlament
tagjává választottak.

Olyan fiatalon az ember
többnyire mások történeteiből tanul.

Emlékszem egy nőre,
aki megsérült egy farmbalesetben,

amikor a birkanyírás időszaka közeledett

a farmukon.

Hogy helyettesíteni tudják,
szükség volt egy pásztorra,

egy birkanyíró munkásra,

és persze valakire,
aki közben vezeti a háztartást,

és főz a birkanyíró csapatra.

A nő édesanyja segített az utóbbiban.

De a család nem kapott
kártérítést az édesanya miatt,

mert rendszerint az anyák és a családtagok
látják el ezeket a feladatokat.

Valamelyik évben egy új-zélandi
aranybányász cég pályázatot adott be,

hogy a mi gyönyörű
Pirongia hegyünkön bányászhasson.

Ez a hegy

telis-tele van rendkívüli
ökoszisztémákkal,

és érintetlen, őshonos zöldellő erdőkkel.

Ez a terület oxigént termelt,
szén-dioxidot nyelt el,

veszélyeztetett és beporzást végző
fajoknak adott otthont

a mezőgazdasági terület környékén.

A bányászcég terjedelmes
gazdasági tervezetet készített,

ami azt elemezte, mennyi
pénzbeli értéket hozna létre

a hegyünkön végzett
bányászati tevékenységekkel,

mindarról a növekedésről és fejlődésről,

ami megmutatkozna Új-Zéland
költségvetési előrejelzéseiben,

mi pedig csak arra gondoltunk,

hogy számunkra milyen
értéket jelent a hegy.

Szerencsére a pályázatot elutasították.

Azután eszembe jutott egy nő,

akinek három öt év alatti gyereke volt,

és az idős szüleit is gondozta,

de senki nem gondolt arra, hogy idővel

segítségre lesz szüksége
a gyereknevelésben,

mert ő nem volt fizetett munkaerő.

Egy ismétlődő minta kezdett kirajzolódni
ezekben a történetekben.

Én pedig elkezdtem mélyebbre ásni,

hogy megtaláljam a gyökerét
az értékeknek és a mintáknak,

amelyek ezekben
a történetekben megjelentek.

Meg is találtam egy gazdasági képletben,

amit „bruttó hazai terméknek”

vagy GDP-nek neveznek.

Biztosan hallottak már róla.

De valószínűleg sokan nem tudják,
mit is jelent igazából.

A mérés alapszabályait nyugati
szakemberek vázolták fel 1953-ban.

Létrehoztak egy termelési határvonalat

e szabályok megteremtésével.

Azt számították bele a mérésbe,

ami piaci tranzakcióhoz köthető volt.

Tehát a határvonal egyik felén

minden számított,
ami piaci tranzakciót foglalt magában.

Mindegy, hogy a tranzakció
legális, vagy nem.

Az illegális kereskedelem
fegyverekkel, lőszerekkel,

drogokkal, veszélyeztetett fajokkal;

az embercsempészet,

mind segíti a gazdasági növekedést,

és beleszámít a mérésbe.

A termelési határvonal másik oldalán

egy különös fogalom jelent meg
a mérési szabályok között,

miszerint az úgynevezett
„másodlagos termelők” által végzett munka

semennyi, vagy csekély értékkel bír.

Tehát akkor lássuk, hogy ebben a teremben
hány másodlagos termelő jelent meg ma.

Az elmúlt hét során

kik szállították családtagjaikat,
vagy az ő holmijaikat

bármilyen fizetség nélkül?

Hányan takarítottak, porszívóztak,
söprögettek egy kicsit,

vagy tették rendbe a konyhát?

Ugye?

Na és mi van a nagy családi bevásárlással?

És a főzéssel?
Az utána következő mosogatással?

A mosással? A vasalással?

(Nevetés)

A közgazdaságtan szempontjából

ezek szabadidős tevékenységek.

(Nevetés)

(Taps) (Éljenzés)

És mi van azokkal a nőkkel,

akik várandósak voltak
és gyereket szültek?

Igen.

Hát, sajnálom, hogy ezt kell mondanom,

mert meglehet, hogy nehéz volt,

de abban az időszakban önök nem termeltek.

(Nevetés)

Néhányan lehet,
hogy szoptatták is a gyermeküket.

Az új-zélandi nemzeti számlák alapján –

így nevezik a számadatokat,
melyek alapján a GDP-t kiszámolják –

az új-zélandi nemzeti könyvelés alapján

a bivaly-, kecske-, bárány- és tehéntej

érték,

de az emberi anyatej nem.

(Nevetés)

Pedig a legjobb táplálék a Földön.

A legnagyobb befektetés,
amit egy gyermek jövőbeni egészsége

és oktatása érdekében tehetünk.

De nem így tartják számon.

Az összes ilyen tevékenység
a termelési határ kedvezőtlen oldalán áll.

És amit nagyon fontos tudni

erről a könyvelési keretrendszerről,

hogy „könyvelésnek” nevezik,

de nincs tartozásoldala.

Csak folytatódik a piaci csere,

és ez mind segíti a fejlődést.

Christchurch-ben vagyunk,

ahol az emberek megéltek
egy pusztító természeti katasztrófát,

és talpra álltak.

Egészen azóta

Új-zélandról azt állítják,

hogy a növekedési mutatóink kiválóak,
mert újraépítjük Christchurch-öt.

De veszteségekről szó sincs

a nemzeti könyvelési rendszerben,

mint például elvesztett életekről,

földterületekről,

épületekről,

és különleges természeti helyekről.

Na most, valószínűleg kezd
önöknek is egyértelművé válni,

hogy ez a termelési határvonal
a környezetünkkel összefüggésben áll.

Amikor bányászunk,

erdőket irtunk ki,

amikor megsemmisítjük a környezetünket,

amikor túlhalásszuk
tengeri erőforrásainkat –

legálisan vagy nem –

amíg piaci csere történik,
mindez a növekedést segíti.

A természetes környezetünk békén hagyása,

fenntartása, védelme

szemmel láthatóan nem ér semmit.

Tehát hogyan és mit tehetünk ez ellen?

Nos, 30 éve írtam először erről.

Ezután 2008-ban,
a pénzügyi világválság kezdetén,

Sárközy, a francia elnök
megkért három férfit,

akik közgazdasági Nobel-díjat nyertek –

Sen, Fitoussi és Stiglitz –

hogy felfedezzék,

amiről én már 30 évvel azelőtt írtam.

(Nevetés)

(Taps)

„Az egy főre eső GDP és a jelenlegi
növekedési mutatók – mondták –

úgy látszik, nem a legjobb módja

a közrend alakításának.”

És én teljesen egyetértek velük!

(Nevetés)

Az egyik dolog, amit észrevesz
az ember ezekről a szabályokról,

hogy felülvizsgálták őket
1968-ban,1993-ban és 2008-ban is,

és a felülvizsgálatokat
többnyire statisztikusok végzik.

A statisztikusok tudják,
hogy mi a gond az adatokkal,

de a közgazdászok szinte soha
nem teszik fel maguknak ezt a kérdést.

Ezért 2019-ben

a GDP még rosszabb állapotban van.

Ugyebár, a GDP méréséhez szükséges,

hogy valamilyen termelés,

szolgálatnyújtás vagy fogyasztás

történjen a nemzetállamban,

és hogy tudjuk, hol történik.

De dollárbilliók keringnek a világon,

nagyrészt a Google,
Facebook, Twitter közreműködésével,

számos adóparadicsomon átszivárogtatva,

hogy amikor a számítógépünkre

letöltünk egy szoftvert,

ne tudjuk, hol hozták azt létre,

és őszintén, azt sem tudja senki,
hogy mi hol használjuk azt.

Ezek az adóparadicsomok

annyira eltorzítják a GDP-t,

hogy körülbelül három éve

Európa gyanakodva tekintett Írországra,

és azt mondta:
„Szerintünk helytelenül számoltok be.”

A következő évben
a GDP-jük 35%-kal emelkedett.

Az összes szabadidős tevékenységet,

amit pihenésképp, nem termelve végeztek,

mérni lehet.

Meg lehet mérni
időhasználati felmérésekkel.

És ha megnézzük,
hogy mennyi időt dolgoznak

a fizetetlen szektorban,

szinte minden általam eddig látott
ország statisztikája szerint

egyértelműen ez a szektor a legnagyobb
az adott ország gazdaságában.

Az elmúlt három évben például

a Brit statisztikus megállapította,

hogy az összes fizetetlen munka
egyenértékű az összes gyártással

és kiskereskedelemmel Nagy-Britanniában.

Ausztráliában

a legnagyobb gazdasági szektor
a fizetetlen gyermekgondozás,

és a második legnagyobb
az összes többi fizetetlen munka,

megelőzve a banki, biztosítási
és pénzközvetítői szolgáltatásokat,

melyek a piaci ágazat
legnagyobb részét képezik.

A múlt évben az ausztráliai Viktória
állam miniszterelnöke bejelentette,

hogy az állam GDP-jének fele

egyenlő volt a fizetetlen munka értékével.

Politikai döntéshozóként

nem lehet jó döntéseket hozni,

ha a nemzeti gazdaság
legjelentősebb szektora

láthatatlan.

Így nem feltételezhető,
hogy tudjuk, mik a szükségletek.

Nem tudjuk megállapítani,
hol van időhiány.

Nem tudjuk orvosolni
a legkritikusabb problémákat.

De akkor mi helyettesíthetné a GDP-t?

Hát, a GDP-vel sok más
szempontból is baj van.

A magatartásunk
nincs összhangban a GDP-vel.

Nagyon sok ember a világ minden pontján
használ háztartási eszközöket –

az autójukat, az otthonukat, önmagukat –

az Uberen és az Airbnb-n.

És nem, nem kellene
a fizetetlen szektor eszközeivel

pénzt keresni a piaci szektorban.

Ez olyan zavaró!

(Nevetés)

És nagyon nehezen mérhető.

Szóval a közgazdászok nem akarják tudni,

mi a baj a drága GDP-jükkel,

és szerintem annyi gondjuk van,
hogy elvonulhatnak egy csendes sarokba,

és továbbra is közölhetik ugyanazt,

és tartsák magukat távol tőlünk

a dumájukkal a tőkéről,

természeti kincsekről

és más dolgokról, melyekkel
életünk többi részére hatnak.

Úgy gondolom, az időhasználat
a legfontosabb jelzője a haladásnak.

Mindegyikünknek pontosan
ugyanannyi van belőle.

Ha kritikus problémákba
ütközünk a jövőben,

egy szilárd adatbázisra van szükségünk,

mert bármit is változtatunk a GDP-n,

az rajtunk fog ragadni legalább 50 évig.

Ezért valami olyanra van szükségünk,
ami tartós, állandó,

és amit mindenki megért.

Mert ha időhasználati adatokat
mutatnék önöknek,

akkor mindannyian elkezdenének bólogatni.

Azonnal felismernék, hogy mit jelent.

És őszintén,

ha a GDP-adatokat tenném maguk elé,

sokan valószínűleg inkább
elmennének teázni egyet.

(Nevetés)

A környezetünk minőségére
is oda kell figyelnünk.

Ahogy telnek az évek,

egyre jobban tudjuk mérni a pusztulását,

és hogy mennyire keveset védelmezünk már.

És mégis, a klímaváltozáltozással

nem kell nagy tudomány ahhoz,
hogy lássuk, érezzük, tudjuk,

mi történik gyönyörű bolygónkkal.

Ennek az országnak szüksége van arra,

hogy előtérbe helyezzük a tudást,
amit a „kaitiakitanga”-ból,

a „whanaungatanaga”-ból

és a maori néptől szerezhetünk,
akik évszázadok óta itt vannak.

Parlamenti képviselőként,

ha nem közgazdasági
gondolkodásmóddal rendelkezünk,

különböző adatok alapján
hozunk döntéseket.

Mérlegelnünk kell a kompromisszumokat.

Alaposan átgondolni a következményeket,

amelyek túlmutatnak
a GDP növekedésén vagy csökkenésén.

A közgazdászok mindent
pénzügyi kérdéssé akarnak konvertálni,

még az időhasználati adatokat is,

hogy továbbra is agyalhassanak azon,

hogy a GDP növekedett, vagy csökkent.

Ez nem a legjobb megközelítés.

Mások azt kérdezték tőlem:

„Marilyn, miért nem
dolgozol ki egy rendszert,

ami a fizetetlen munkát,

a terhességet,
a szülést és a szoptatást is

beleszámítja a GDP-be?”

Nagyon fontos morális
és etikai okból a válaszom:

nem akarom, hogy a Föld legértékesebb
dolgai, amelyeket kincsnek tartok,

bekerüljenek egy olyan
könyvelési rendszerbe,

amely szerint a háború segíti a fejlődést.

(Taps) (Éljenzés)

Tehát mostantól,

amikor a híreket hallgatják,

már nem fognak lefagyni,
ha azt hallják, GDP.

Azt gondolják majd:

„Tudom miről beszélnek,
és ez nincs így jól.”

(Nevetés)

Tudom, hogy vannak alternatívák,

és az időmet arra fogom szentelni,
hogy kijavítsam az embereket,

beszéljek velük erről az értékrendszerről,

és a lehetséges alternatívákról is.

Mert az emberiségnek

és a bolygónknak

kell egy alternatíva.

Köszönöm.

(Taps) (Éljenzés)