Miért szabotáljuk el a szerelmet? | Raquel Peel | TEDxJCUCairns

Sokan kudarcot vallunk a szerelemben, mivel sokan beleesünk az önszabotázs csapdájába. Raquel Peel a romantikus kapcsolatokat kutatja. Megrendítő, mély és éleslátó előadásában megosztja velünk kutatásai eredményét, és mesél saját önszabotáló kálváriájáról. Ez az előadás önt is arra biztatja, hogy nézzen magába, és vegye alaposan szemügyre kapcsolati viselkedését.

Raquel Peel jelenleg a PhD-jén dolgozik, és előadó a James Cook Egyetemen. Kitüntetéssel végezte el a pszichológia alapszakot és a művészet alapszakot Művészet- és Zenetörténet kettős szakon. Kutatást folytatott az öngyilkosságról, zaklatásról, megbélyegzésről, vallásosságról, vidékfejlesztésről és a romantikus kapcsolatokról.

Ez az előadás TEDx-rendezvényen hangzott el, TED-konferencia formátumban, de helyi közösség független szervezésében. További tudnivalók:
https://www.ted.com/tedx

Miért szabotáljuk el a szerelmet?

A mondás szerint: "A szerelem csodás",

szóval furcsa, hogy sokan
mégis elszabotáljuk.

Jelenleg egyértelműen kevés a tudásunk
ahhoz, hogy megmagyarázzuk:

mi az oka, hogy egyesek, miután sikeresen
kezdeményeznek kapcsolatot,

úgy folytatják, hogy az
összeomláshoz vezet.

Találkoznak a nagy Ővel,

aztán hibákat találnak,
bizalmatlanná válnak,

és minden ok nélkül azt feltételezik,
hogy a kapcsolatnak vége.

Úgy tűnik, az emberek túl hamar
kirántják a kapcsolat dugóját,

amint komolyra vált,
vagy nehézségek adódnak,

legyen bármilyen tökéletes
a lehetséges partner.

Magukra ismernek?

Vagy ismernek ilyet?

Talán épp aki most önök mellett ül.

Nos, gyanítom, sokan vannak itt is,

akik voltak már romantikus önszabotőrök,
vagy épp most is azok.

Ezért döntöttem úgy, hogy doktorit írok
az egész témáról.

Igaz, ez egy kis utazás is.

Ahhoz, hogy megértsem az önszabotázst
a szerelmi kapcsolatokban,

két kutatást végeztem.

Egyrészt olyan ausztrál pszichológusokkal
készítettem interjúkat,

akik szerelmi kapcsolatokra szakosodtak.

Tényleg meg akartam érteni,
hogyan fest a gyakorlatban az önszabotázs.

Több hónapnyi interjúzás után
az alábbi következtetést vontam le:

az emberek általában
ugyanazokat a mintákat követik,

amikor újabb kapcsolatba lépnek.

A második kutatásban

arra voltam kíváncsi, hogyan viselkedünk
egy kapcsolatban, és miért úgy.

A kutatás végére

600 résztvevő töltötte ki kérdőívünket,
a világ minden tájáról.

Különböző életkorúak voltak,
eltérő kulturális háttérrel,

más-más szexuális irányultsággal,

mégis nagyon hasonló válaszokat adtak.

Az interjúkból és kérdőívekből
összeállítottam egy listát arról,

hogy mik a legkárosabb
viselkedési minták egy kapcsolatban.

Ezek közül négy kitűnik,

mert John Gottmann, a híres
pszichológus és kutató

korábban már meghatározta.

Ez a négy: a kritizálás, mártírkodás,
lekicsinylés és elszigetelődés.

Ő úgy hívja ezeket:
Az apokalipszis négy lovasa.

Milyen találó.

Ezek talán rávilágítanak,
hogyan szabotálható el egy kapcsolat.

Úgy tűnik, a kapcsolatok
elszabotálásának legfőbb oka:

az önvédelem.

Ez érthető, van létjogosultsága.

Most már önök is tudják, hogyan
jelenik meg a szabotázs a kapcsolatokban,

hogyan mehet végbe, és miért.

De folytassuk, mert a dolgok
soha nem ennyire egyszerűek.

Gyanítom, sokkal több rejlik
a szabotázsok mélyén.

Szeretném, ha ma itt önökkel

körüljárnánk

a kutatásban részt vevők
válaszai közül néhányat.

Elmondom, miket válaszoltak

arra a kérdésre, hogy miért képtelenek

sikeres, tartós kapcsolatok fenntartására.

Nézzük az elsőt, 25 éves nő:

"Mindig féltem, hogy nem fog működni,

vagy hogy fájdalmat okoznak nekem."

Egy másik példa, 41 éves férfi:

"Mindig félek a fájdalomtól,
hogy én leszek az, akivel szakítanak."

Tudjuk, hogy azoknak, akikben
erős az önvédő mechanizmus,

általában önbecsülési gondjaik vannak.

Az önbecsülés lényege, hogy hogyan
látjuk és értékeljük magunkat,

de nagymértékben befolyásolják
a társas kapcsolatok is.

Hadd mutassam be egy másik példán.

Résztvevőnk egy 34 éves nő:

"Kerülöm azokat, akiknek tetszem.

Szerintem valami nincs rendben velük."

(Nevetés)

Akik önértékelési gondokkal küzdenek,

azok azért szabotálják saját magukat,
mert félnek.

Mint mondtam, azért teszik,
hogy megóvják magukat.

Összefoglalva,

az önszabotőrök
bizonytalannak érzik magukat,

a többieket és a kapcsolatokat.

Általában problémás kapcsolataik
voltak korábban,

mondjuk, otthon, a szüleikkel,
társaikkal vagy szerelmükkel.

Ebből a helyzetből tényleg
nehéz kikeveredni,

önszabotőröknek pedig különösen nehéz.

Mondok egy másik példát, 35 éves férfi:

"Túl nagyok az elvárásaim
másokkal szemben,

emiatt nem tudok sikeres
kapcsolatokat fenntartani."

Elmondanám, hogy a múltban
átélt tapasztalatok

egyedi önszabotáló módszereket
alakítanak ki,

de egyediségüktől függetlenül

a sors különös játéka
gyakran megjelenik bennük.

Akik rendszeresen
szabotálják saját magukat,

végül önbeteljesítő jóslat
áldozatai lesznek.

Olyankor azt mondják:
nem képesek megbirkózni a feladattal.

Kijelentéseiket valóra is váltják.

Olyan, mintha kristálygömbbe néznének,
pontosan tudva, mi fog történni.

További példákat is sorolhatok:

25 éves női résztvevő:

"Már eleve bukásra ítélt
kapcsolatokba keveredek,

mivel rettegek attól, hogy elhagynak."

Aztán egy másik 25 éves nő:

"Tudom, hogy kapcsolataim állandó
kudarcának egyik oka,

hogy igyekszem távolságot tartani."

Sorolhatnám a példákat vég nélkül,

de egyikük közvetlenül itt áll önök előtt.

– Üdv, Raquel vagyok.

Gyógyulófélben lévő romantikus
önszabotőr vagyok.

Ez itt én vagyok a szülővárosomban,
Rio de Janeiróban.

Mielőtt a férjemmel megismerkedtem,

rájöttem, hogy önszabotáló mintát követek.

Miután évekig foglalkoztam
pszichológiával és kutatásokkal,

ma már tudom: az lehet az oka,
hogy születésemkor elhagytak,

és közkórházban felejtettek meghalni.

Hónapokat töltöttem ott,

mert koraszülött voltam,
és nagyon-nagyon beteg.

Később azonban örökbe fogadott
az engem gondozó nővér

és a férje, egy sebész a Légierőnél.

Én tehát igazán szerencsés vagyok,
és csodálatosak a szüleim.

Ez a korai élmény azonban
jelentős hatással volt rám.

Úgy értelmezem, hogy bárki bármikor
elhagyhat, akivel kapcsolatba kerülök.

Azt is feltételezem, hogy a kapcsolataim
úgyis elbuknak, minden ok nélkül.

Emiatt gyakran gondolom úgy,
hogy nagyon kell magamra vigyázni,

és számítok az Apokalipszis lovasainak
együttműködésére,

a kritizálás, mártírkodás, lekicsinylés
és elszigetelődés munkáira.

Kérdezzék csak meg a férjemet.

(Nevetés)

De elárulhatom: nem működik.

Ha esetleg még nem sikerült meggyőzni
önöket az önszabotázs iróniájáról,

hadd próbáljam meg újra.

Önvédelemből megteszünk mindent,
amit tudunk, de mindenképp sérülünk.

Lehet, hogy kevésbé nyilvánvaló módon,
de mindenképp sérülünk.

Az egésznek olyan a dinamikája,
mintha egy Sam Smith-dalban élnénk:

"Túl jó vagyok szakításban."

"Soha nem hagyom, hogy közel kerülj,
Habár te vagy a mindenem,

Mert ha megnyílok, az mindig fáj."

Ismerősen cseng?

Ó, de még mennyire.

Épp ilyen voltam a kapcsolataimban.

Ebből csak az jelent kiutat,
ha biztonságra találunk

abban az emberben, akit szeretünk.

Kell egy biztos kikötő,
ahol nem kell magunkat óvnunk.

Az én kikötőm a férjem lett.

Hadd mutassak néhány fotót,
annyira szeretném.

Hát nem elbűvölő?

De bizony az.

Sokan felkeresnek, és megkérdezik:

"Mitől változtál meg? Mi történt?"

Kutatásokat folytattam arról,

mitől működnek a tartós kapcsolatok.

Az eredményeket három tippben
foglaltam össze önöknek.

De mielőtt belevágnék,
még azt hadd mondjam el:

nem kell minden kapcsolatba kapaszkodnunk,
ami csak az utunkba akad.

Csak olyan kapcsolatokról beszélnék,

melyek megérik a fáradságot,

melyek jók.

És csak az önszabotáló hajlam
áll az útjukba.

Első tippem tehát:

a belátás.

Elemezzék magukat és viselkedésüket
a kapcsolataikban.

Tegyék fel a kérdést maguknak:

"Sok megnyugtatást igénylek a társamtól?"

"Ideges leszek, ha túl közel
kerülünk egymáshoz?"

"Számítok az Apokalipszis

négy lovasának védelmére?

Aki igennel felel ezekre,
az romantikus önszabotőr.

De kérem, ne lőjék le a hírnököt!

Tudom, ezek igen kínos kérdések.

Csak át kellett gondolnom őket.

Elmondtam önöknek, hogy miért
akartam megóvni magam.

Önöknél milyen okok játszanak közre?

Második tippem: elvárás.

Gondolják át, mit várnak el párjuktól.

Azt várják, hogy mindig találják ki
az önök gondolatait

vagy szándékait?

Csalódást okoz önöknek,

ha nem felelnek meg elvárásaiknak
vagy szabályaiknak?

Egyáltalán, reális elvárások ezek?

Harmadik tippem: együttműködés.

Meg kell találnunk az együttműködés
módját a párunkkal,

még azt is: hogyan legyünk
együtt sebezhetők.

Egy csapatban játszanak mindketten?

Elmondja társának, milyen célokat
lát a kapcsolatban?

Mindketten hosszú távban gondolkodnak?

A fenti tippek nem oldhatók meg
egyetlen éjszaka alatt,

és nincs mindenre ráhúzható megoldás.

Higgyék el, sokat kell dolgozni rajta,
és sok türelem kell hozzá.

És valószínűleg sokkal több
fáradságos munkát igényel,

mint három tippecske megvalósítása.

De kezdetnek megteszi, ugye?

Összességében ugyanis szinte
mindaz, amiről ma itt szó esett,

egyáltalán nem újdonság.

Csak vizsgáljuk meg magunkat alaposabban,

és próbáljunk rájönni,

mit tehetünk a tartós és egészséges
kapcsolatok fenntartásáért.

Tényleg nehéz a változás,
ám nem lehetetlen.

Nyolc éve, nyolc hónapja,

két hete és három napja járom ezt az utat.

Ha tehát önnek is fontos megszakítani
az önszabotázs mintázatát,

kérem, legyen kedves önmagához.

Természetes, hogy igyekszünk
óvni magunkat,

de ebből úgy tudunk kikeveredni,
ha belátjuk, kik vagyunk a kapcsolatban,

felismerjük, mit várunk el
a szerelmünktől,

és tudjuk, hogyan működhetünk együtt vele.

Ha ugyanis tudjuk, kik vagyunk
a kapcsolatban,

társunk is esélyt kap arra,
hogy megismerhessen minket,

és együtt képesek leszünk
megszakítani a szabotázs mintázatát.

Végül hadd mondjam el:

a szerelem sosem könnyű,

de önszabotázs nélkül
sokkal elérhetőbb, higgyék el nekem.

Köszönöm.

(Taps)