< Return to Video

Szólaljunk fel az egészséges munkahelyi légkör érdekében!

  • 0:01 - 0:02
    Dr. Julia Shaw vagyok,
  • 0:02 - 0:05
    a University College London
    tudományos munkatársa
  • 0:05 - 0:06
    és a Spot társalapítója.
  • 0:06 - 0:09
    A Spot olyan eszköz,
    amely szervezeteknek ad segítséget
  • 0:09 - 0:11
    a zaklatások és a
    diszkrimináció kezelésében,
  • 0:12 - 0:14
    jobb bejelentési lehetőséget
    és képzést kínálva.
  • 0:14 - 0:16
    2019-ben
  • 0:16 - 0:19
    minden idők legkiterjedtebb
    vizsgálatát folytattuk le
  • 0:19 - 0:23
    a munkahelyi zaklatások
    és diszkrimináció tanúival kapcsolatban
  • 0:23 - 0:26
    dr. Camilla Elpickkel,
    dr. Rashid Minhasszal
  • 0:26 - 0:29
    és számos nemzetközi civil-
    és jótékonysági szervezettel közösen.
  • 0:30 - 0:32
    Miért a tanúk érdekeltek minket?
  • 0:32 - 0:34
    Még egyetemre jártam,
  • 0:34 - 0:38
    amikor először voltam
    célpontja és elszenvedője
  • 0:38 - 0:40
    az elfogadhatatlan
    munkahelyi viselkedésnek.
  • 0:40 - 0:43
    Pár diák, akik jócskán
    idősebbek voltak nálam,
  • 0:43 - 0:46
    visszatérően és könyörtelenül
    kipécéztek maguknak.
  • 0:46 - 0:48
    Valahányszor, amikor valami történt,
  • 0:48 - 0:50
    szerettem volna, ha valaki mellém áll.
  • 0:50 - 0:53
    Mondhatta volna, hogy nem reagálom túl,
  • 0:53 - 0:54
    hogy normális vagyok,
  • 0:54 - 0:56
    hogy tehetnénk valamit ellene.
  • 0:56 - 0:57
    De ehelyett azt találtam,
  • 0:57 - 1:00
    hogy mindenki csak dermedten sunyít.
  • 1:01 - 1:02
    Nem álltam ki magamért,
  • 1:02 - 1:04
    és többnyire mások sem.
  • 1:05 - 1:07
    Hogy miért nem tettem szóvá?
  • 1:07 - 1:09
    Féltem, hogy következményei
    lesznek a pályámra nézve,
  • 1:10 - 1:12
    mert szerettem a munkám.
  • 1:12 - 1:15
    Attól is féltem, hogy válaszfal
    lenne köztem és a többiek közt,
  • 1:15 - 1:18
    pl. hogy nem hisznek nekem,
    vagy nem vesznek komolyan,
  • 1:18 - 1:20
    és hogy semmi sem változik a helyzetemen.
  • 1:21 - 1:23
    Szerencsére az utóbbi pár évben láttuk,
  • 1:23 - 1:27
    hogy ez a bénultság
    kevésbé jellemző már az emberekre,
  • 1:27 - 1:30
    és olyanok is ki merik nyitni a szájukat,
  • 1:30 - 1:32
    akik korábban hallgattak.
  • 1:32 - 1:34
    Amikor elindítottuk a Spotot,
  • 1:34 - 1:36
    a talktospot.com címre
  • 1:36 - 1:38
    saját tapasztalatokat
    vártunk az emberektől
  • 1:38 - 1:40
    a megélt zaklatásokról,
    diszkriminációról.
  • 1:40 - 1:42
    Kutatói szemmel olvastuk a történeteket,
  • 1:42 - 1:45
    és megdöbbenve tapasztaltuk,
  • 1:45 - 1:51
    hogy az áldozatok által leírt esetek
    93%-ának legalább egy tanúja volt.
  • 1:51 - 1:54
    Ezek az események
    nem négyszemközt zajlanak.
  • 1:55 - 1:57
    Azóta más kutatások is megerősítették,
  • 1:57 - 1:58
    amire mi jutottunk:
  • 1:58 - 2:02
    a legtöbb zaklatás,
    diszkrimináció tanúk előtt történik.
  • 2:02 - 2:05
    Hogyan mozgósíthatnánk a tanúkat?
  • 2:06 - 2:09
    Beszéljünk előbb
    a "tanúnak lenni" pszichológiájáról!
  • 2:09 - 2:12
    2018-ban a Starbucksnál két hölgy látta,
  • 2:12 - 2:15
    ahogy a kiszolgáló megtagadja
    a mosdó használatát
  • 2:15 - 2:17
    két afroamerikai férfitól,
  • 2:17 - 2:20
    de még rendőrt is hív.
  • 2:20 - 2:24
    A két bámészkodó videót készített
    a két megbilincselt férfiról,
  • 2:24 - 2:26
    és feltette az internetre.
  • 2:27 - 2:31
    Tettüknek szinte azonnal
    meglett a pozitív hatása:
  • 2:31 - 2:34
    a Starbucks több üzletét bezárta,
    és előítéletek elleni képzést indított,
  • 2:37 - 2:40
    Legtöbbünk hajlamos azt hinni magáról,
    hogy cselekvő bámészkodó.
  • 2:40 - 2:42
    Mintha mi lennénk azok a "hősök".
  • 2:42 - 2:44
    Sőt, amikor a kérdést vizsgálva
  • 2:44 - 2:47
    a kutatók elképzelt jelenetbe
    helyezik az embereket,
  • 2:47 - 2:49
    és rákérdeznek, beavatkoznának-e,
  • 2:49 - 2:52
    legtöbbünk azt válaszolja:
    "hát persze, persze, hogy kiállnék".
  • 2:53 - 2:55
    De amikor ugyanazok a kutatók
  • 2:55 - 3:00
    közbeavatkozást igénylő
    valós helyzetet idéznek elő,
  • 3:00 - 3:02
    akkor a legtöbben semmit sem tesznek.
  • 3:02 - 3:05
    A legtöbben a jól ismert
    bámészkodó-jelenség áldozatául esnek.
  • 3:06 - 3:07
    Miért?
  • 3:07 - 3:10
    Milyen korlátokba ütköznek az emberek?
  • 3:11 - 3:12
    Kutatásunkban
  • 3:12 - 3:15
    a megkérdezettek háromnegyede –
  • 3:15 - 3:17
    1 000-nél többen voltak,
  • 3:17 - 3:19
    akiket bevontunk kutatásunkba –
  • 3:19 - 3:21
    háromnegyedük azt mondta,
  • 3:21 - 3:23
    hogy sosem jelentettek esetet a HR-nek.
  • 3:23 - 3:25
    sosem jelentettek senki olyannak,
  • 3:25 - 3:27
    aki tudott volna tenni bármit is.
  • 3:27 - 3:29
    És az akadályok, amire hivatkoztak?
  • 3:29 - 3:32
    Az egyes számú akadály pont az volt,
  • 3:32 - 3:34
    amiről az áldozatok számoltak be:
  • 3:34 - 3:38
    félelem a következményektől
    vagy a megtorlástól.
  • 3:38 - 3:41
    Még a tanúk is féltek,
  • 3:41 - 3:43
    hogy mi lesz velük és előmenetelükkel.
  • 3:44 - 3:46
    Másik ok, amit említettek,
  • 3:46 - 3:49
    hogy nem akartak beavatkozni
    vagy spicliskedni,
  • 3:49 - 3:52
    nem tudván, hogy megszólalhatnak,
    vagy hogy mi ennek a módja.
  • 3:53 - 3:55
    Ezeknél a dolgoknál
    lehet a problémát megragadni
  • 3:55 - 3:58
    szemléletformálással,
    jobb munkahelyi rendszerrel.
  • 3:59 - 4:01
    De a tanúk története nem teljes anélkül,
  • 4:01 - 4:03
    hogy ne beszélnénk
  • 4:03 - 4:05
    a tanúkra váró következményekről.
  • 4:06 - 4:07
    Ha azt látnánk,
  • 4:07 - 4:11
    hogy valaki épp szemtanúja volt
    egy utcai bűncselekménynek,
  • 4:11 - 4:12
    szinte biztos, hogy odamennénk hozzá,
  • 4:12 - 4:14
    és megkérdeznénk: "Jól van?"
  • 4:14 - 4:15
    Nincs szüksége támogatásra?"
  • 4:15 - 4:18
    Talán még vigaszt
    vagy terápiát is ajánlanánk
  • 4:18 - 4:20
    a látottak feldolgozására.
  • 4:20 - 4:23
    De a munkahelyi tanúk
    jórészt láthatatlanok,
  • 4:23 - 4:26
    Így persze a támogatásuk is.
  • 4:27 - 4:30
    De e láthatatlan dolgok
    mégis hatással lehetnek ránk.
  • 4:30 - 4:33
    Amikor megkérdeztük
    résztvevőinket, hogy szóltak-e,
  • 4:34 - 4:37
    és ha igen, volt-e negatív
    következménye rájuk nézve,
  • 4:37 - 4:40
    azt találtuk, hogy amikor
    egyenesen rákérdeztünk:
  • 4:40 - 4:43
    "Volt-e a tanúskodásnak
    valami negatív utóhatása?"
  • 4:43 - 4:46
    a legtöbben azt válaszolták:
    "Nem, minden rendben".
  • 4:46 - 4:48
    De amikor a szöveges válaszokat néztük,
  • 4:48 - 4:53
    amikor megnéztük, mit is írtak
    az ilyen tapasztalatukról,
  • 4:53 - 4:56
    azt találtuk, hogy e tapasztalatoknak
    alapvetően negatív hatásuk volt.
  • 4:56 - 4:59
    Stresszt, idegességet,
    depressziót okoztak,
  • 4:59 - 5:02
    növelték annak esélyét, hogy ott akarja
    hagyni valaki a munkahelyét,
  • 5:02 - 5:03
    megcsömörlést okoztak.
  • 5:05 - 5:07
    Miért van ez az ellentmondás?
  • 5:07 - 5:10
    Úgy tűnik, relativizáljuk a dolgot:
  • 5:10 - 5:11
    "Összehasonlítva az áldozattal,
  • 5:12 - 5:14
    ami velem történt, semmiség volt."
  • 5:14 - 5:16
    De nem ez volt a kérdés.
  • 5:16 - 5:18
    A támogatásnak sem
    kéne láthatatlannak lennie
  • 5:19 - 5:20
    csak azért, mert kevésbé vagyok érintett.
  • 5:21 - 5:23
    Mert mindannyian érintettek vagyunk,
  • 5:23 - 5:25
    és mind támogatnunk kéne egymást.
  • 5:25 - 5:28
    Az ún. társadalmi fertőzésre
    utaló tényeket is találtunk.
  • 5:29 - 5:32
    Míg a résztvevők 23%-a szólt a HR-nek,
  • 5:33 - 5:37
    46%-nál több szólt a kollégájának,
    többnyire közvetlen munkatársának,
  • 5:37 - 5:41
    és 67%-uk valakinek a munkahelyen kívül.
  • 5:42 - 5:47
    Ez mutatja, hogy a zaklatás
    vagy diszkrimináció negatív hatása
  • 5:48 - 5:49
    nem marad a négy fal között.
  • 5:50 - 5:51
    Az emberek felkapják a történetet,
  • 5:51 - 5:55
    és a felháborodás egyre nő,
    ahogy egyre többekhez jut el,
  • 5:55 - 5:57
    és ennek van igazi hatása,
  • 5:57 - 6:01
    amely szinte biztosan fenyegeti
    a szervezet megtartóképességét,
  • 6:01 - 6:05
    valamint elriasztja
    a különféle remek jelentkezőket.
  • 6:07 - 6:09
    Mit tegyünk, hogy megállítsuk
    a társadalmi fertőzést?
  • 6:09 - 6:11
    Mit tegyünk, hogy lebontsuk a korlátokat,
  • 6:11 - 6:14
    hogyan támogassuk
    a tanúkat és az áldozatokat?
  • 6:15 - 6:17
    Hogyan lehetünk jobb szövetségesek?
  • 6:18 - 6:20
    Egyszerűbben, mint gondolnánk.
  • 6:20 - 6:23
    Kutatásomban öt dolgot vettem végig.
  • 6:23 - 6:26
    amit minden szervezet meg tud tenni,
  • 6:26 - 6:28
    és meg is kéne tennie e kérdés kezelésére,
  • 6:28 - 6:30
    az egészségesebb munkahelyi légkörért.
  • 6:30 - 6:33
    Először is, mutassuk ki
    elkötelezettségünket!
  • 6:34 - 6:38
    Ha a főnökség nem hangoztatja állandóan,
  • 6:38 - 6:40
    hogy fontosnak tartja
    a sokszínűséget, a befogadást,
  • 6:40 - 6:43
    és a példaszerű életet,
  • 6:43 - 6:45
    senki nem fog hinni neki.
  • 6:45 - 6:48
    Egy HR-kampány nem elegendő.
  • 6:48 - 6:51
    Egy szervezet hű lenyomata
    vezetői gárdájának,
  • 6:51 - 6:54
    nekik kell megadniuk az alaphangot.
  • 6:54 - 6:56
    Másodszor, képezzük a menedzsereinket!
  • 6:57 - 7:01
    Aki legvalószínűbb, hogy zaklatni fog
    valakit a szervezetben,
  • 7:01 - 7:02
    az a menedzser.
  • 7:03 - 7:04
    De miért?
  • 7:04 - 7:06
    Talán azért, mert a hatalom megront,
  • 7:06 - 7:10
    vagy esetleg, mert olyan személyeket
    helyezünk menedzseri pozícióba,
  • 7:10 - 7:12
    akik kiválóak a maguk területén,
    és feltételezzük róluk,
  • 7:12 - 7:15
    hogy menet közben
    megtanulnak emberekkel bánni,
  • 7:15 - 7:17
    vezetői készséget szereznek.
  • 7:17 - 7:18
    Dehogy szerzik meg!
  • 7:19 - 7:23
    Ez jó táptalaja a zaklatásnak
    és diszkriminációnak:
  • 7:23 - 7:24
    irreális elvárások,
  • 7:24 - 7:26
    rossz időbeosztás,
  • 7:26 - 7:28
    gyenge konfliktuskezelő készség révén.
  • 7:29 - 7:30
    Képezzük a menedzsereinket!
  • 7:31 - 7:33
    Harmadszor,
    az áldozatkutatásokból tudjuk,
  • 7:34 - 7:36
    hogy ha nincs lehetőség
    névtelenül bejelentést tenni,
  • 7:36 - 7:39
    a legtöbben hallgatni fognak az esetekről
  • 7:39 - 7:41
    a következményektől való félelem miatt.
  • 7:41 - 7:44
    Úgy találtuk, igaz ez a tanúkra is.
  • 7:44 - 7:46
    Amikor rákérdeztünk felmérésünkben,
  • 7:46 - 7:48
    hogy tudna-e a munkahelyük tenni valamit,
  • 7:49 - 7:51
    hogy nagyobb eséllyel
    tegyenek bejelentést,
  • 7:51 - 7:53
    első helyen említették,
  • 7:53 - 7:56
    hogy meg kéne teremteni
    az névtelen bejelentés lehetőségét.
  • 7:56 - 8:00
    A másik az volt, hogy meg lehessen
    választani, hogy kinek jelentsünk.
  • 8:00 - 8:01
    Döbbenetes,
  • 8:01 - 8:03
    hogy ugyan a menedzser az,
  • 8:03 - 8:06
    aki legnagyobb eséllyel zaklat
    vagy diszkriminál valakit,
  • 8:06 - 8:07
    mégis sok szervezetben
  • 8:07 - 8:09
    hozzá kéne fordulni első körben,
  • 8:10 - 8:11
    amikor valami gond van.
  • 8:11 - 8:12
    Ez a legkritikusabb pont.
  • 8:12 - 8:15
    Tehát legyen választási lehetőség,
    hogy kihez fordulunk.
  • 8:15 - 8:17
    Harmadszor, bátorítsuk a bejelentéstételt!
  • 8:17 - 8:19
    Visszatérve az alaphanghoz,
  • 8:19 - 8:22
    legyen világos, hogy lehet,
    és kéne is bejelentést tenni,
  • 8:22 - 8:24
    és segíthetünk kiállni egymásért.
  • 8:25 - 8:28
    Negyedszer, még ha
    mindezek teljesülnek is,
  • 8:28 - 8:30
    a legtöbben nem fognak szólni a HR-nek.
  • 8:30 - 8:32
    Ezt tudjuk, mert a Spotnál azt hittük,
  • 8:32 - 8:34
    hogy a névtelenség mindent megold.
  • 8:34 - 8:35
    De nem ez a helyzet.
  • 8:35 - 8:36
    A névtelenség csak az egyik dolog.
  • 8:36 - 8:39
    Felmérést végezni azt jelenti,
    hogy kimegyünk a dolgozóink közé,
  • 8:40 - 8:41
    nem pedig várjuk, hogy ők jöjjenek be.
  • 8:41 - 8:43
    És megkérdezünk mindenkit,
  • 8:43 - 8:47
    hogyan vélekedik a befogadás
    és a sokszínűség kezeléséről
  • 8:47 - 8:48
    a szervezeten belül.
  • 8:48 - 8:50
    Legyünk konkrétak!
  • 8:50 - 8:54
    Kérdezzünk rá konkrét esetekre,
    konkrét dolgokra, tapasztalatokra!
  • 8:54 - 8:56
    Mert ahogyan a mi felmérésünkben is,
  • 8:56 - 8:57
    ha azt kérdeztük,
  • 8:57 - 9:00
    hogy tapasztaltak-e zaklatást
    vagy diszkriminációt,
  • 9:00 - 9:02
    alapból az a válasz, hogy nem.
  • 9:02 - 9:05
    De ha konkrét tapasztalatokról,
    viselkedésről kérdeztük őket,
  • 9:05 - 9:09
    a legtöbben azt mondták:
    "Igen, láttam ilyet mostanában".
  • 9:09 - 9:12
    Fontos, hogy a jó kérdéseket tegyük fel.
  • 9:12 - 9:14
    Végül, a kutatások szerint leglényegesebb,
  • 9:14 - 9:18
    a tétlenbámészkodó-hatás
    csökkentésének legjobb módja
  • 9:18 - 9:20
    felépíteni a közösségi identitást.
  • 9:21 - 9:23
    Ennek lényege nem egymás figyelése,
  • 9:24 - 9:25
    nem az, hogy rászóljunk egymásra,
  • 9:25 - 9:28
    hanem hogy egységes egészként működjünk.
  • 9:28 - 9:30
    Együtt számítunk egésznek.
  • 9:30 - 9:31
    Ha valakit megtámadnak közülünk.
  • 9:31 - 9:33
    a támadás mindannyiunknak szól.
  • 9:33 - 9:35
    Hát nem ezt szeretnénk?
  • 9:35 - 9:39
    Nem azt, hogy álljon ki valaki mellettünk,
    ha valami rossz történik velünk?
  • 9:39 - 9:42
    Remélhetőleg közösen
    olyan szervezetet építünk fel,
  • 9:42 - 9:46
    amely erősebb és egészségesebb,
    színesebb és befogadóbb.
  • 9:50 - 9:52
    Szövetségeseim nélkül nem lennék most itt.
  • 9:53 - 9:57
    Amikor először pécéztek ki
    a munkahelyemen,
  • 9:57 - 9:58
    depresszióba estem,
  • 9:58 - 10:01
    kis híján otthagytam
    az egész tudományos életet.
  • 10:01 - 10:03
    A pár ember nélkül, aki mellém állt,
  • 10:03 - 10:05
    nem lennék most ezen a színpadon.
  • 10:06 - 10:09
    Bárcsak valami jó befejezéssel
    búcsúzhatnék önöktől!
  • 10:09 - 10:11
    De sajnos, ilyen egyének most is vannak.
  • 10:12 - 10:16
    Az olyan munkahelyen,
    ahol nem közösségben dolgoznak,
  • 10:16 - 10:19
    ahol azt se igazán tudni,
    kinek kell szólni,
  • 10:19 - 10:22
    bármi is lenne a következménye,
  • 10:23 - 10:25
    az ilyen viselkedés
    nagyobb eséllyel marad fenn.
  • 10:26 - 10:28
    De ez nem tart vissza attól,
    hogy próbáljak neki gátat vetni.
  • 10:29 - 10:31
    Ha mondhatok még valamit –
  • 10:31 - 10:33
    úgy találom, hogy kutatásom
    elmúlt pár évében
  • 10:33 - 10:36
    oly sok pozitív változás történt.
  • 10:36 - 10:37
    Változás a törvényhozásban,
  • 10:37 - 10:39
    változás a szemléletben,
  • 10:39 - 10:43
    és végre a szervezetek
    komolyan veszik ezeket a dolgokat.
  • 10:43 - 10:48
    Esküszöm, a zaklatás,
    a megfélemlítés és a diszkrimináció
  • 10:48 - 10:49
    a végét járja.
  • 10:50 - 10:51
    Köszönöm.
  • 10:51 - 10:52
    (Taps)
Title:
Szólaljunk fel az egészséges munkahelyi légkör érdekében!
Speaker:
Julia Shaw
Description:

Mitől függ, hogy megszólal-e valaki, ha valami igazságtalanságot tapasztal? Julia Show memóriakutató elmondja, mi magyarázza a munkahelyi zaklatás és diszkrimináció szemtanúinak viselkedését, és hogy mit kéne tenniük a cégeknek azért, hogy az áldozatok és a tanúk bátrabban hallassák hangjukat.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
11:06

Hungarian subtitles

Revisions