Elterjedhet-e az emberi civilizáció az egész galaxisban? - Roey Tzezana

Teljes lecke: http://ed.ted.com/lessons/could-human-civilization-spread-across-the-whole-galaxy-roey-tzezana

Elterjedhet-e valamikor is az emberi civilizáció az egész Tejútrendszerben?
Túlléphetünk-e kicsiny kék bolygónkon, hogy kolóniákat létesítsünk a csillagrendszerek sokaságában? Eléggé felkavaró kérdések ezek, de a (teoretikus) válasz már évtizedekkel ezelőtt megszületett. Roey Tzezana bemutatja a Neumann-szonda koncepcióját.

Lecke: Roey Tzezana, animáció: Eoin Duffy.

Elterjedhet-e valamikor is az emberi
civilizáció az egész Tejútrendszerben?

Túlléphetünk-e kicsiny, kék bolygónkon,

hogy kolóniákat létesítsünk
a csillagrendszerek sokaságában?

Eléggé felkavaró ez a kérdés.

Nagyjából 300 milliárd csillag
található galaxisunkban,

amelynek átmérője 160 ezer fényév.

Ez idáig egyetlen űreszközt küldtünk
a Naprendszeren túlra.

A fénysebesség hatezred
százalékával cammog,

és ezzel a sebességgel
több mint 2,5 milliárd év alatt

jutna el a galaxis
egyik végéből a másikba.

Aztán ott van még
az emberi túlélés kérdése.

A csillagközi űr egyszerűen túl nagy.

A legtöbb bolygón nem tudnák
fenntartható módon létezni.

Életben maradásunkhoz
sok forrásra van szükségünk.

És mégis, a tudósok évtizedekkel
ezelőtt megállapították,

hogy elméletben nemcsak hogy lehetséges
civilizációnk elterjedése a galaxisban,

hanem elég gyorsan végbe is mehet,

bármely ismert fizikai törvény
megsértése nélkül.

Elgondolásuk Neumann János
matematikus munkáján alapul,

aki olyan gépeket tervezett,
amelyek elméletben képesek másolatokat

és további új generációkat
készíteni magukról.

Ezek később Neumann-szondák
néven váltak ismertté.

A világűr felfedezésére használható
Neumann-szondákat

a Földön építenék meg,

majd elküldenék őket a világűrbe.

Ott az önellátó gépek
távoli bolygókon landolnának.

Felkutatnák az elérhető forrásokat,
begyűjtenék az energiát,

másolatokat építenének magukról,

azokat elküldenék
a legközelebbi bolygókra,

majd megismételnék az eljárást.

Az eredmény: több millió szonda
terjed szét a világegyetemben,

ahogyan egy tintacsepp a vízben.

A tudósok számszerűsítették,
és megállapították,

hogy egyetlen Neumann-szonda
a fénysebesség 5%-val haladva

mintegy 4 millió év alatt galaxisunk
minden részébe eljuttathatná másolatait.

Hosszú időnek tűnik,

de ha azt nézzük,
hogy az univerzum 14 milliárd éves,

kozmikus mércével hihetetlenül gyors –

olyan, mint két és fél óra
egy évhez képest.

A Neumann-szondák megalkotása
olyan technológiákat is igényel,

amelyekkel még nem rendelkezünk:

fejlett mesterséges intelligencia,

miniatürizáció

és jobb meghajtórendszerek.

Ha arra akarjuk használni őket,
hogy embereket juttassanak a galaxisba,

újabb technológiai áttörésre van szükség:

biológiai organizmusok és testek
mesterséges előállítására

nyersanyagokból
és genetikai információból.

Amúgy, ha az utóbbi egy milliárd évben

ilyen gépet alkotott volna
egy idegen civilizáció,

és útnak indította volna felénk
szerteágazó pályákon,

akkor galaxisunk mostanra
hemzsegne az efféle eszközöktől.

Hol vannak hát ezek a gépek?

Néhány csillagász, pl. Carl Sagan szerint

értelmes faj egyáltalán nem építene
önreprodukáló gépeket,

mert irányíthatatlanul elszabadulhatnak,

letarolva a célba vett bolygókat
az önreprodukciós küldetés miatt.

Mások szerint a gépek hiánya
azt bizonyítja,

hogy nem léteznek
értelmes idegen civilizációk,

vagy kihalnak, mielőtt képesek
kifejleszteni a szükséges technológiát.

Mindez nem gátolja meg az embereket abban,
hogy elképzeljék, milyen lenne,

ha ott nyüzsögnének odafönt.

David Brin sci-fi szerző

olyan világegyetemről ír,

amelyben sokféle Neumann-szonda
létezik és terjeszkedik egymás mellett.

Néhány arra van programozva,
hogy köszöntse a fiatal civilizációkat,

mások arra, hogy felderítsék
és elpusztítsák őket mint veszélyforrást.

Az író Lungfish című novellájában

jelenleg is Neumann-szondák tartják
szoros megfigyelés alatt a Földet,

és arra várnak, hogy elérjünk
egy technikai fejlettségi szintet,

mielőtt cselekednek.

Egyelőre csak él bennünk a kíváncsiság,
és elméleteink vannak.

De ha legközelebb felnézel
az éjszakai égboltra,

gondolj arra, hogy galaxisunkban

több milliárd önreprodukáló szonda
vándorolhat a csillagok között.

Ha tényleg léteznek, egyikük végül
landolni fog a Földön,

de lehet, akár az is lehet,
hogy már itt vannak.