A koronavírus a jövőnk | Alanna Shaikh | TEDxSMU

Alanna Shaikh globális egészségügyi szakember a 2019-es koronavírus járvány kitörés jelenlegi helyzetéről számol be és arról, mit taníthat ez számunkra az elkövetkező járványok kapcsán. Alanna Shaikh globális egészségügyi tanácsadó és vezető oktató, akinek az egyéni, szervezeti és rendszerszintű ellenállás a szakterülete. Alapszakon diplomázott a Georgetown Egyetemen, mesterszakon pedig közegészségügyből a Boston Egyetemen. Hét országban élt, ő a szerzője a "What’s killing us: A practical guide to understanding our biggest global health problems" című könyvnek. Újabb publikációi között szerepel például a brit Daily Telegraphban lehozott cikke a globális egészségügyi biztonságról, illetve egy tanulmány az Annual Review of Comparative and International Education című kiadványban. Blogot vezet a trenírozásról és a személyes ellenállóképességről itt: www.thisworldneedsbrave.com.

Ez az előadás a TED-konferenciák mintájára, egy TEDx-rendezvényen hangzott el, egy helyi közösség független szervezésében. Több információ itt: https://www.ted.com/tedx

Hadd kezdjem tudományos múltammal,

ami feljogosít, hogy erről a témáról
beszéljek önöknek,

mert őszintén szólva tényleg nem kellene
bármilyen idős emberre hallgatniuk

a COVID-19 kapcsán.

(Nevetés)

A globális egészségügyben dolgozom
nagyjából húsz éve,

szakterületem az egészségügyi rendszerek,

és az, mi történik velük
komoly megrázkódtatás esetén.

Dolgoztam globális
egészségügyi újságíróként is.

Újságoknak és publikus weboldalaknak írtam

globális egészségügyről
és biológiai biztonságról,

és pár évvel ezelőtt
egy könyvem is megjelent

a bolygónkat fenyegető
legnagyobb egészségügyi veszélyekről.

Támogattam és vezettem is
járványügyi tevékenységeket,

kezdve ebolaközpontok kiértékelésével

a TBC egészségügyi létesítményekben
való terjedésének vizsgálatán át

a madárinfluenzára történő felkészülésig.

Nemzetközi Egészségügyből diplomáztam.

Nem vagyok orvos, sem pedig nővér.

Nem értek a gyógykezeléshez
és a betegápoláshoz.

De értek a népesség és az egészségügyi
rendszerek vizsgálatához –

mi történik, ha egy betegség
szélesebb körben kezd terjedni.

Ha 1-től 10-ig terjedő skálán
rangsorolnánk

a globális egészségügyi
szakértelem forrásait –

ahol az 1-es valami random
Facebookos prédikátor,

a 10-es pedig az Egészségügyi
Világszervezet, a WHO –,

akkor azt mondanám,
én 7-es vagy 8-as vagyok.

Kérem, tartsák ezt észben, míg beszélek.

Az alapoktól fogom kezdeni;

szerintem ezt szem elől vesztettük

a COVID-19 körüli médiaőrületben.

Szóval a COVID-19 egy koronavírus,

és a többi koronavírussal együtt
a vírusok speciális csoportját képezi,

és van néhány, vírusok között
igen egyedinek számító tulajdonságuk.

Genetikai örökítőanyagként
RNS-t használnak DNS helyett,

és a vírusok felszínét tüskék borítják,

melyekkel a sejtekbe hatolnak.

E tüskék alkotják a koronavírus koronáját.

A COVID-19 új koronavírus néven ismert,

mivel egészen decemberig
csupán hat koronavírust ismertünk.

A COVID-19 a hetedik.

Új számunkra,

eddig csak nevet kapott,
és ismert a génszekvenciája –

ezért is nevezzük újnak.

Ha emlékeznek még a SARS-ra –
Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma –

vagy a MERS-re – Közel-keleti
Légzőszervi Megbetegedés –,

azok is koronavírusok,

mindkettőt légúti szindrómák kísérik,

mert a koronavírusok ezt teszik.

A tüdőt támadják.

Nem fognak hányni,

nem fog vérezni a szemük,

nem lesz belső vérzésük,
a tüdejükre megy rá.

Ebben a COVID-19 sem különbözik.

Egy sor légúti tünettel jár együtt,

kezdve olyasmikkel,
mint a száraz köhögés és a láz,

egészen a végzetes
vírusos tüdőgyulladásig.

E sor tünet az egyik oka annak,

hogy miért is olyan nehéz
nyomon követni a járvány kitörését.

Rengetegen kapják el
a COVID-19 koronavírust,

ám a tüneteik olyan enyhék,

hogy még az orvost sem kell felkeresniük.

Nem kerülnek nyilvántartásba.

A gyerekek különösen könnyen
vészelik át a COVID-19-et,

amiért hálásnak kellene lennünk.

A koronavírusok zoonótikusak,

ami azt jelenti, hogy képesek
állatról emberre terjedni.

Néhány koronavírus, mint a COVID-19 is,
képes emberről emberre is terjedni.

A vírus emberről emberre terjedve
sokkal gyorsabb, és messzebbre jut el,

ahogy a COVID-19 is.

A zoonótikus betegségektől
nehéz megszabadulni,

mert állati eredetű hátvédekkel bírnak.

Az egyik példa a madárinfluenza,

ahol ugyan kiirthatjuk a haszonállatokból,

pulykákból, kacsákból,

ám minden évben visszatér,
mivel a vadmadarak tovább terjesztik.

Nem túl gyakran hallani róla,

mert a madárinfluenza
nem terjed emberről emberre,

ám a világon mindenütt évente fordulnak
elő kitörések a baromfiüzemekben.

A COVID-19 valószínűleg
állatról terjedt emberre,

mégpedig egy wuhani
vadállatpiacon, Kínában.

Az alapozás után jöjjön az emelt szint.

Nem ez az utolsó járvány, amit látunk.

Lesznek még kitörések,
lesznek még járványok.

Nem esetleg, biztosan.

Ez annak a következménye,

ahogy mi, emberek, a bolygónkkal bánunk.

Emberi döntések juttatnak
minket abba a helyzetbe,

ahol egyre több kitöréssel
kell majd szembenéznünk.

Egy része összeköthető
a klímaváltozással és felmelegedéssel,

amely a Földet kedvezőbb élőhellyé teszi
a baktériumok és vírusok számára.

Összefügg azzal is, hogy bolygónk
utolsó vadonjaiba is behatolunk.

Ha felégetjük az amazonasi esőerdőket,
és felszántjuk a helyüket,

hogy olcsó legelőkhöz jussunk,

ha az utolsó afrikai bozótost is
művelt területté alakítjuk,

ha kihalásig vadásszuk
a vadállatokat Kínában,

az emberek úgy kerülnek
kapcsolatba a vadállománnyal,

ahogy azelőtt sosem,

és e vadállomány
újfajta fertőzéseket hordoz:

baktériumokat, vírusokat –
olyasmiket, amikre nem állunk készen.

Különösen a denevérek hajlamosak

emberekre is veszélyes
betegségeket hordozni.

Ám nem egyedül teszik ezt.

Mindaddig, amíg a távoli területeket
kizsákmányolás révén közelebb hozzuk,

újra és újra lesznek kitörések.

Karanténnal, az utazások korlátozásával
nem állíthatjuk meg a kitöréseket.

Mindenkinek ez az első ötlete:

korlátozzuk az emberek mozgását,
korlátozzuk a kitörés lehetőségét.

A helyzet azonban az, hogy igazán jó
karantént nagyon nehéz felállítani.

Igazán nehéz korlátozni az utazásokat.

Még a közegészségügyre sokat fordító
országok – mint az Egyesült Államok

vagy Dél-Korea –

sem képesek elég gyorsan és hatékonyan
bevezetni effajta korlátozásokat,

amely valóban azonnal
megállítana egy kitörést.

Ennek logisztikai
és orvosi okai is vannak.

Ha a COVID-19-et vesszük,

épp most úgy tűnik,
lehetnek úgy is fertőzöttek,

hogy nem mutatnak tüneteket

akár 24 napon át sem.

Vagyis fertőzött, ám tünetmentes emberek

mászkálnak mindenfelé.

Nem kerülnek karanténba.

Senki sem tudja,
hogy karanténban lenne a helyük.

A karanténnak és utazási korlátozásnak
van némi valós költségvonzata is.

Az ember társas lény,

és ellenáll, ha mozgásában korlátozzák,

vagy elválasztják a többiektől.

Az ebolajárványnál már láttuk,

hogy amint karantént vezetnek be,

az emberek megpróbálnak kibújni alóla.

Egy beteg, ha tudja, milyen szigorú
karanténprotokoll van érvényben,

esetleg nem fordul orvoshoz,

mert tart az orvosi ellátástól,

vagy nem telik kezelésre,

és nem akarnak családjuktól
és barátaiktól elkülönítve lenni.

Politikusok és kormánytisztviselők,

ha tudják, hogy karanténba fognak kerülni,

ha kitörésekről és esetekről beszélnek,

a karanténprotokolltól való félelmükben

esetleg valós információkat titkolnak el.

És természetesen az effajta kibújók
és félrevezető információk pontosan azok,

amelyek megnehezítik
a kitörés nyomon követését.

javulhatunk a karanténok
és utazási korlátozások terén,

sőt javítanunk is kellene.

Ám léteznek más megoldások is,

sokkal alkalmasabbak,
hogy kezeljük ezeket a helyzeteket.

Az igazi megoldás ahhoz, hogy hosszú távon
a kitörések kevésbé legyenek komolyak,

ha globális egészségügyi
rendszert építünk,

amely a világ minden országában
támogatja az egészségügyi alapellátást,

hogy így minden ország,
még a szegényebbek is,

már felbukkanásukkor gyorsan tudják
azonosítani és kezelni az új fertőzéseket.

Kínát sokan kritizálják amiatt,
ahogy a COVID-19-re reagált.

Ám el kell gondolkodnunk, mi lett volna,
ha a COVID-19 Csádban bukkan fel,

ahol 100 000 emberre 3,5 orvos jut.

Mi van, ha a Kongói Demokratikus
Köztársaságban bukkan fel,

ahol csak nemrég engedték el
gyógyultan a legutolsó ebolás pácienst?

Igazság szerint az ehhez hasonló
országokban nincs erőforrás,

hogy jól reagáljanak
egy fertőző betegségre,

sem a betegek ellátására,

sem arra, hogy gyors tájékoztatással
segítsék a világ többi részét.

Sierra Leonéban ebolaközpontok
kiértékelését vezettem.

A helyzet az,

hogy a Sierra Leone-i helyi orvosok
elég gyorsan felismerték az ebolakrízist.

Először veszélyes,
vérzést okozó vírusfertőzésként,

majd később ebolaként.

Ám hiába azonosították, nem voltak
erőforrásaik a megfelelő reagáláshoz.

Nem voltak orvosaik,
sem elég kórházi ágyuk,

sem elég információjuk arról,
hogyan kezeljék az ebolát,

vagy hogyan ellenőrizzék a fertőzéseket.

Tizenegy orvos halt meg
ebolában Sierra Leonéban.

Csak 120 orvosa volt az országnak
a járvány kitörésekor.

Csak a kontraszt kedvéért:

a Dallas Baylor Medical Center
alkalmazásában ezer orvos áll.

Az effajta egyenlőtlenségek
ölik meg az embereket.

A járvány kitörésekor először
a szegények halnak meg,

majd ahogy a járvány terjed,

a világon mindenütt halnak meg emberek.

Ha tényleg lassítani
szeretnénk e kitöréseket,

illetve minimalizálni hatásukat,

el kell érnünk, hogy a világ
minden országa elég kapacitással bírjon

az új betegségek azonosításához
és kezelésükhöz,

és beszámoljanak róla,
így osztva meg az információkat.

A COVID-19 nagy teher lesz
az egészségügyi rendszerek számára.

Ebben az előadásban nem szólok
halálozási arányokról,

mert őszintén szólva pillanatnyilag
nincs erre vonatkozóan egyetértés.

Ám egy számban egyetértünk:

a COVID-19-cel fertőzött emberek 20 %-ának

kórházi ellátásra lesz szüksége.

Az Egyesült Államok orvosi ellátórendszere
épp csak meg tud ezzel birkózni.

Ám mi történik majd Mexikóban?

A COVID-19 rámutatott a globális
egészségügyi ellátórendszer

ellátási láncának néhány
igazán gyenge pontjára.

A LEAN Just-in-Time módszere
jól működik békeidőkben,

ám krízishelyzetben azt jelenti,
hogy nincsenek tartalékaink.

Ha egy kórház vagy ország
kifogy az arcmaszkokból

vagy az egyéni védőfelszerelésekből,

nincs holmi nagy raktárépület tele
dobozokkal, ahol újabb adagot kaphatnánk.

A beszállítótól kell újabb adagot
rendelni, várni, míg elkészül,

várni, míg kiszállítják,
általában Kínából.

Ez időbeli lemaradást eredményez akkor,
amikor a gyorsaság a legfontosabb.

Ha tökéletesen felkészültek
lettünk volna a COVID-19-re,

Kína hamarabb azonosította
volna a kitörést.

Készen álltak volna
a fertőzöttek kezelésére anélkül,

hogy új épületeket
kellett volna felhúzniuk.

Elkezdték volna a polgárok
valósághű tájékoztatását,

így akadályozva meg a kínai közösségi
portálokon terjedő, őrült pletykákat.

Megosztottak volna információkat
a globális egészségügyi hatóságokkal,

hogy azok informálhassák
a nemzeti egészségügyi rendszereket,

és készen álljanak a vírus terjedésére.

A nemzeti egészségügyi szervezetek

elraktározhatták volna
a szükséges védőfelszereléseket,

kiképezhették volna az egészségügyet
a kezelésre és járványellenőrzésre.

Lehettek volna tudományosan megalapozott
protokolljaink az egyes helyzetekre,

mint például ha egy szállodahajó
utasai megfertőződnek.

És az embereket a valóságnak
megfelelően tájékoztathattuk volna,

így kerülve el az olyan szégyenletes
helyzeteket, mint az idegengyűlölet,

amikor például Philadelphiában
ázsiai kinézetű emberekre támadtak.

Ám még ha mindezt időben bevezetjük,
akkor is lett volna kitörés.

A döntéseink arról,
hogyan élünk e bolygón,

ezt elkerülhetetlenné teszik.

Már amennyire létezik szakértői konszenzus
a COVID-19-cel kapcsolatban,

az az, hogy mind az Államokban,
mind világszerte,

a helyzet romlani fog,
mielőtt javulni kezdene.

Látjuk a vírus emberről emberre terjedését

közösségeken belül,

nem utazást követően.

Találkozunk COVID-19-cel fertőzöttekkel,

akikről fogalmunk sincs,
hol fertőződtek meg.

Ezek súlyosbodó kitörésre utalnak,

nem olyanra, amelyet
ellenőrzésünk alatt tartunk.

Ez ugyan nyomasztó, ám nem meglepő.

Ha globális egészségügyi szakértők elemzik
az új vírusok lehetséges forgatókönyveit,

ez az egyik, amelyet vizsgálnak.

Mind reméltük, hogy könnyen megússzuk.

Ám ha a szakértők a vírusra
való felkészülésről beszélnek,

ez az a fajta szituáció és mód,
ahogy elképzelik a vírus terjedését.

Néhány személyes tanáccsal
zárnám az előadásom.

Mossanak kezet!

Mossanak sokszor kezet!

Tudom, már így is sokszor mosnak kezet,
mivel nem gusztustalanok.

De ennél is többször mossanak kezet.

Állítsanak fel a kézmosásra vonatkozó
figyelmeztetéseket és rutinokat.

Mossanak kezet, ha megérkeznek,
vagy eljönnek valahonnét.

Mossanak kezet megbeszélés előtt és után.

Legyenek kézmosásra épülő szertartásaik.

Fertőtlenítsék a telefonjukat.

Folyton a koszos, mosdatlan
kezükkel tapogatják a mobiljukat.

Tudom, magukkal viszik a fürdőbe is.

(Nevetés)

Szóval fertőtlenítsék a mobiljukat,

és próbálják kevesebbszer
használni nyilvános helyeken.

Lehetne, hogy csak otthon használják
a TikTokot vagy az Instagramot?

Ne nyúljanak az arcukhoz.

Ne dörgöljék a szemüket.

Ne rágják a körmüket.

Ne töröljék az orrukat a kézfejükbe.

Ezt amúgy se csinálják, mert undorító.

(Nevetés)

Ne hordjanak arcmaszkot.

Az arcmaszk betegeknek
és egészségügyi dolgozóknak való.

Ha betegek, az arcmaszk blokkolja
minden köhögésük és tüsszögésük,

és védi meg a környezetüket.

Ha egészségügyi dolgozók,

az arcmaszk az eszközük,

része az egyéni védőfelszerelésnek,
melynek használatáról kiképzést kaptak,

így betegeket gondozhatnak anélkül,

hogy közben megbetegednének.

Ha önök átlagos, egészséges
emberként maszkot hordanak,

csak az arcuk fog beizzadni.

(Nevetés)

Hagyják a boltban az arcmaszkot,

hogy jusson az orvosoknak,
nővéreknek és betegeknek.

Ha úgy gondolják, hogy COVID-19
tüneteket produkálnak,

maradjanak otthon,
kérjék ki orvos tanácsát.

Ha megállapítják önöknél a COVID-19-et,

jusson eszükbe: általában
igen enyhe lefolyású.

Ha pedig dohányoznak,

itt egy jó lehetőség,
hogy leszokjanak a cigiről.

Úgy értem, ha cigiznek,

bármikor jó az alkalom arra,
hogy abbahagyják.

Ám ha dohányoznak,
és aggódnak a COVID-19 miatt,

garantálhatom, hogy a legjobb,
amit tehetnek, hogy leszoknak,

így védve magukat a COVID-19
legrosszabb következményeitől.

A COVID-19 ijesztő akkor,

amikor a legtöbb híradás ijesztőnek tűnik.

Van sok rossz, de kísértést jelentő mód,
ahogy reagálhatunk erre a helyzetre:

pánikkal, idegengyűlölettel,
tériszonnyal, tekintélyelvűséggel,

túlzottan leegyszerűsített hazugságokkal,

amelyek elhitetik, hogy a gyűlölet, düh
és magány a legjobb reakciók a kitörésre.

Ám nem azok, csupán sokkal
felkészületlenebbek leszünk miattuk.

Van egy sor sokkal unalmasabb,
ám valóban hasznos lehetőség is,

amellyel reagálhatunk a kitörésekre,

olyan dolgok, mint az egészségügyi
ellátás világszintű fejlesztése,

az egészségügyi infrastruktúra
és betegségmegfigyelés fejlesztése,

hogy tudjuk, mikor jön az új járvány;

egészségügyi rendszerek
építése világszerte;

ellátási rendszereink megerősítése,

hogy készen álljanak vészhelyzetekre;

és jobb oktatás, hogy képesek legyünk
elvakult pánikolás nélkül beszélgetni

a járványok kitöréséről

és kockázat matematikájáról.

A méltányosság kell vezéreljen bennünket,

mert ebben, mint sok más helyzetben is,

a méltányosság valójában önös érdekünk is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak ma,

és hadd kérjem meg önöket elsőként:

mossanak kezet,
amikor távoznak a színházból.

(Taps)