A vonzerő három elfeledett összetevője | Békési Brigitta | TEDxGyőr

Mindenki azt hiszi, hogy vonzónak születni kell, pedig a vonzerő nem veleszületett adottság, hanem bárki számára elsajátítható képesség. Békési Brigitta munkássága során rájött arra, hogy habár az emberek nagyon sok mindent elkövetnek azért, hogy kívül-belül tökéletesítsék magukat, de sokan még sincsenek tisztában egyáltalán azzal, hogy pontosan mi is kell ahhoz, hogy a másikat valóban az ujjuk köré csavarják. Előadásában megosztja azt a három dolgot, amit az emberek folyton elfelejtenek, pedig ha alkalmaznák, azonnal éreznék a hatását, és nemcsak a párkapcsolatukban, de az életük egyéb területein is.

Békési Brigitta alkotta meg a Beautyrobic edzésmódszert, ami mára már nemzetközi franchise üzletté nőtte ki magát. Megnyerte a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének "Jövő reménysége" díját, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 13. kerületi "Az év fiatal vállalkozója" díját, emellett több egyetemen és konferencián volt már felkért előadó. Az ENSZ ifjúsági küldöttségében ő képviselhette Magyarországon a fiatal vállalkozókat, és szinte nincs olyan nagyobb hazai médium, amelyben ne szerepelt volna.
Felkérték a FIVOSZ Sport- és Életmód Bizottságának elnöki posztjára, valamint a New York-i Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara budapesti vezetőjének is. Jelölték a Central European Startup Award-ra és a "The Most Influental Woman" díjra. A BOSS Connect mentor programban felkért mentorként segíti a fiatal vállalkozókat.
A Beautyrobic órákon azt tanítja a nőknek, hogyan lehetnek igazán vonzóak. Könyvet írt a témában, ami bestseller lett, és kilenc hónap alatt már a 3. kiadást érte meg. Most készül az amerikai kiadásra. A könyvhöz olyan emberek írtak ajánlást, mint például Brian Tracy, Wolf Gábor vagy Szily Nóra.

Ezt az előadást egy TEDx-rendezvényen rögzítették, amelyet a TED-konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

1944-ben kísérletet végeztek
újszülött csecsemőkön.

Tökéletesen ellátták őket,
etették, itatták, tisztába rakták,

csak éppen semmilyen
szeretetet nem kaptak.

Sem egy érintést, sem egy ölelést,
de még egy mosolyt sem.

Négy hónap után kellett
leállítani a kísérletet,

mert a csecsemők fele meghalt,

noha semmilyen egészségügyi
okuk nem volt rá.

Csak éppen szeretetet nem kaptak,
és ebbe szó szerint belehaltak.

Minden ember vágyik a szeretetre,
a különleges bánásmódra.

Pont ezért minden ember
szeretne vonzó lenni.

Csak éppen a legtöbb embernek
fogalma sincs arról,

hogyan is érhetné ezt el.

Az iskolában sem tanítják, pedig a vonzerő
nemcsak a párkapcsolatunkra hat,

hanem szó szerint az egész életünkre:

legyen szó a karrierünkről,

legyen szó a szociális életünkről,
a magánéletünkről,

sőt, akár az önmagunkkal
való viszonyunkról is.

Az emberek rengeteg pénzt
elköltenek a külsejükre.

Csak a divatvilág bevétele
több mint 3000 milliárd dollár,

ami a világ GDP-jének 2%-a.

Szerencsére azért sokan akadnak,
akik rájöttek arra,

hogy nem elég csak a külsővel foglalkozni,

és ők megkezdték a belső munkát.

Tanulnak, fejlesztik magukat.

Coach-hoz, pszichológushoz járnak,

önfejlesztő könyveket olvasnak,

és mindent elkövetnek azért,

hogy egyre inkább harmóniába
kerüljenek kívül-belül egyaránt.

Csak éppen egyetlenegy dologról
felejtkeznek el:

a vonzerő nem csak rólunk szól.

Van egy barátnőm; több diplomája van,

több nyelven beszél,

rendkívül sikeres a munkájában.

Emellett külsőleg is jól néz ki;
rendszeresen eljár edzeni,

mellette odafigyel arra, hogy mit eszik.

és rengeteg pénzt elkölt különböző
szépségipari szolgáltatóknál.

36 éves és nyolc éve él egyedül.

Mikor megkérdeztem tőle,
hogy szerinte mi lehet ennek az oka,

teljes komolysággal azt felelte,

hogy szerinte ez azért van,
mert van rajta még öt kiló felesleg,

és hogyha ezt sikerül letornáznia,
akkor már minden rendben lesz az életével.

Van egy másik ismerősöm,

nála hasonló a helyzet,
csak a magyarázat más.

Ő azt mondja, hogy azért van egyedül
még mindig, merthogy túl okos.

És a férfiak hülyék,

mert a férfiak nem szeretik
a túl okos nőket, mert megijednek tőlük.

Ez a két eset egyáltalán nem egyedi.

Rengeteg ember van,
aki állandóan mindent megtesz azért,

hogy kívül-belül egyaránt
tökéletes legyen.

Csak egy dologról felejtkezik el:

a vonzerő az nem egyszemélyes játék.

A vonzerő nem arról szól,
hogy mi milyenek vagyunk.

A vonzerő arról szól, hogy a másik
emberből mi mit váltunk ki.

Azaz a másik emberről szól.

Arról, hogy ő mit gondol rólunk.

Amikor kutattam a vonzerő témáját,
rájöttem, hogy van három olyan dolog,

ami nagyban befolyásolja a vonzerőnket,

és az emberek mégis
mindig elfelejtkeznek róla.

Most ezt a három dolgot
szeretném veletek megosztani.

Az első ilyen dolog a figyelem.

Ha megtanulsz teljes figyelemmel
figyelni a másik emberre,

akkor azt fogja érezni a másik ember,
hogy ő számít, ő fontos számodra.

És az emberek azzal szeretnek lenni,
akinél ezt érzik: fontos vagyok.

Voltál valaha már olyan társaságban,

ahol a másik ember egyfolytában
csak saját magával volt elfoglalva?

Egyáltalán nem figyelt rád,

nem figyelt semmire,
csak saját magával törődött.

Milyen volt?

Ez a probléma,
hogy az emberek elfelejtik azt,

hogy teljes figyelemmel
a másik emberre kell figyelni.

Van egy történetem ezzel kapcsolatosan.

Egy konferencián voltam,

ahol a konferencia kezdete előtt
beszélgettünk, ismerkedtünk.

Egy társasággal beszélgettem,
és odajött egy férfi,

és nem törődött azzal, hogy az emberek
itt már egymással beszélgettek,

belevágott mindenki szavába,
és elkezdett beszélni.

És csak beszélt, beszélt, beszélt.

Aztán szerencsére ennek
az "érdekes párbeszédnek"

a konferencia kezdete vetett véget.

De a következő szünetben pont
megint ehhez a társasághoz keveredtem,

és éppen arról beszélgettek, hogy mennyire
unszimpatikus volt ez az ember,

mert nem figyelt senkire,

csak és kizárólagosan
saját magával volt elfoglalva.

Van egy barátnőm,
ő pont ennek az ellentéte.

Igazából bármikor annyira
szívesen találkozom vele.

Elgondolkoztam azon,
vajon mi a titka, hogyan csinálja,

hogy nemcsak én, de tudom,
hogy az összes többi ismerősünk

szívesen találkozik vele mindig.

Rájöttem, hogy semmi mást nem csinál,

csak megtanult tökéletesen
figyelni az emberre.

Amikor beszélek hozzá, akkor figyel rám.

A szemembe néz, és egy-egy nyitott
kérdéssel tudtomra adja,

hogy érti, amit mondok, és követi.

Szóval hogyha szeretnél pozitív hatást
kiváltani a többi emberben,

akkor tanulj meg teljes
figyelemmel figyelni rá.

Igen ám, de teljes figyelemmel
figyelni a többi emberre

nem olyan egyszerű.

Voltatok már valaha úgy, hogy valaki
elkezdett hozzátok beszélni,

és egy kis idő után teljesen
máshol járt a gondolatotok?

Ez elég gyakran előfordul az emberrel,

és az ezzel a probléma,
hogy ez a tekintetünkre is kihat.

Üveges tekintetünk lesz,

és ezt a másik ember rögtön észreveszi.

De van egy jó tippem, egy trükk,
hogyan lehet ezt gyakorolni.

Ugyanis ezt gyakorolni lehet.

Igazság szerint ilyenkor a fókuszunk az,
ami könnyen elbarangol,

és a fókuszálás képességét
lehet gyakorolni.

Annyi lenne az össz dolog,
hogy mindennap, ha eszedbe jut,

hogyha több minden történik veled,

próbálj meg minden mást kikapcsolni,
és csak egyetlenegy dologra fókuszálni,

és próbálj meg arra
fókuszálni minél tovább.

Majd amikor legközelebb
találkozol egy emberrel,

akkor pontosan ugyanezt tedd.

Próbálj meg csak rá koncentrálni,
és mindenki mást kizárni.

Most jöjjön a második titkos tényező,
ami a vonzerőhöz kell.

Igazság szerint ezzel kapcsolatban
tartozom nektek egy vallomással.

Hogyha nem írtam volna
könyvet a vonzerőről,

akkor biztos, hogy soha
nem mondom, hogy ez számít.

De mikor könyvet írtam, akkor
nem akartam csak olyan könyvvel előjönni,

ahol az interneten
bogarászom össze a tudást,

meg lexikonokból, meg tankönyvekből,

ezért nyilván kutatásokat is végeztem.

A kutatás egyik része volt,
hogy férfiakat kérdeztem meg arról,

hogy számukra mitől lesz vonzó egy nő.

De nem egyszerűen
így tettem fel a kérdést,

mitől lesz számukra vonzó egy nő,
hanem szó szerint így szólt a kérdésem:

Hogyha van egy ikerpár,
amelyiknek mindkét tagja egyformán vonzó,

tehát külsőleg kipipáltuk,

akkor mi alapján választaná
az egyiket vagy a másikat?

A férfiaknak több mint
90%-a azt válaszolta,

hogy azt választaná,
amelyik normálisabb és kedvesebb.

Nem azért volt ez meglepő,

mert eddig nem gondoltam azt,
hogy a kedvesség számít.

De azt nem gondoltam volna,
hogy ennyire számít.

Márpedig a belülről jövő
kedvesség az számít.

Nemhiába mondtam azt,
hogy belülről jövő kedvesség,

mert nem szeretném,
ha ezt összetévesztenétek

a művigyorral vagy a mesterkélt mosollyal.

Mert nem erről van szó,
nem erről beszélek.

Ha valaki képes belülről jövő
kedvességet sugározni,

akkor ő az, aki mellett feltöltődsz.

Ő az, akivel ha beszélgetsz,
utána úgy érzed:

"De jó volt a társaságában!"

Ő az, aki úgy megmelengeti a szívedet,
hogy bármire rá tud venni.

Igen ám, de hogyan lehet elérni
ezt a belülről sugárzó kedvességet?

Ugye mondtam, hogy a műmosoly,
meg a mesterkélt vigyor

az nem fogja ezt a hatást elérni?

Az benne a nehézség,
hogy az tudja csak elérni,

aki képes megszeretni saját magát,
képes kedvesnek lenni saját magával,

és kedvesnek lenni a többi emberrel.

Az a probléma, hogy a legtöbb ember
észre sem veszi és egyfolytában kritikus.

Kritikus saját magával,
és kritikus a többi emberrel.

Egyszerűen negatív.

Ezt a magyarokra szokták mondani,
hogy negatívak vagyunk.

De én hiszek abban,
hogy a negativitás és a kritikusság

csak egy felvett rossz szokás,
amin bármikor változtatni lehet.

Pontosan ezért arra szeretnélek kérni,

hogyha legközelebb sétálsz az utcán,
vedd elő a telefonodat,

indítsd el a felvétel gombot,

és hangosan mondd ki minden gondolatodat.

Ne szűrd a gondolataidat,
ne gondolkodj rajtuk.

Csak mondjad, mondjad, ami eszedbe jut.

Majd utána, ahogy hazaértél,
vegyél elő egy papírt.

Húzz két oszlopot, és írd fel,

mennyi a pozitív és mennyi
a negatív gondolatod.

Hogyha úgy látod, hogy túl sok
negatív gondolatod van,

akkor kezdj el erre tudatosan figyelni.

Kezdj el figyelni arra,
hogy nem vagy kritikus a többi emberrel,

hanem meglátod bennük a jó dolgot.

Tudom, hogy ez az elején erőltetett lesz.

De bízzatok bennem:
ez pont olyan, mint a nevetés.

Amikor az ember úgy érzi,
hogy semmi nevetnivalója nincsen,

de elkezd erőltetve nevetni, egy idő után
tényleg szakad a nevetéstől.

Itt pontosan ugyanez történik.

Lehet, hogy az elején mesterkélt lesz,

de egy idő után magától fog jönni.

És akkor fog eljönni az a pont,
hogy megváltozik a kisugárzásod,

és egy olyan belülről jövő
kedvesség lesz rajtad úrrá,

aminek a többi ember nem tud ellenállni.

Ez még mindig csak a második tényező.

De van egy harmadik, az igazi aduász.

De mielőtt elmondanám, szeretném,
hogyha megértenétek valamit.

Minden ember a születésétől a haláláig

a legközelebbi kapcsolatban
saját magával van.

Hiszen saját magunkkal
töltjük a legtöbb időt.

Pontosan ezért az,
hogy számára ki a vonzó,

az nem objektív tényezőkön,

hanem az ő szubjektív megítélésén múlik.

Igazából minden az ő
szubjektív megítélésén múlik.

Elmondanék egy példát,
hogy ezt jobban megértsük.

Képzeljétek el, hogyha én
azt mondom nektek,

hogy van egy csoki,
ami a világ legfinomabb csokija.

Bárkinek, akinek eddig adtam,
mindenki imádta,

és azt mondta, hogy ez a legjobb
csoki, amit valaha kóstolt.

Sőt, az összetevői is olyanok,
hogy a legminőségibb, a legjobb csoki.

És én azt mondom neked, hogy van nálam.

Előveszem, letörök egy kockával,
és odaadom neked.

Azt mondom, hogy kóstolj bele.

Te belekóstolsz, és borzalmas.

Borzalmasnak találod.

Akkor számodra ez a csoki jó lesz?

Nem, számodra ez a csoki nem lesz finom.

Teljesen mindegy, hogy az objektív
tényezők alapján finomnak kéne lenni,

neked akkor sem lesz finom,

és pontosan ugyanígy van a vonzerővel.

Hiába valaki objektíve
külsőleg-belsőleg vonzó,

hogyha számodra nem éri el azt a hatást,

akkor számodra az az ember nem lesz vonzó.

Pontosan ezért, hogyha szeretnéd
elérni azt a hatást,

hogy vonzó legyél a többi ember számára,

akkor a legfontosabb dolog,
amit tenned kell:

meg kell tanulnod pozitív benyomást
kelteni a többi emberben.

Pozitív benyomást kelteni
leginkább az inspirálással tudunk.

Az inspirálás definíció szerint érzelmet,
ösztönző hatást kelteni valakiben.

De képzeld csak el, hogyha találkozol
egy olyan emberrel,

akivel úgy érzed, hogy annyit nevetsz,
amennyit még előtte életedben soha.

Fájt a hasad már a nevetéstől.

Nem szeretnéd újra látni?

Vagy képzeld el azt, hogy van valaki,

aki olyan gyönyörűen énekel,
hogy pozitív értelemben libabőrös leszel.

Nem szeretnéd újra hallani?

Vagy képzeld azt, hogy valaki
olyan okos dolgokat tanít neked,

hogy úgy érzed, hogy a vele eltöltött
fél órás beszélgetés alatt

többet tanultál,
mint az iskolaévek alatt összesen.

Nem szeretnéd újra és újra látni?

Na, ez az inspirálás ereje.

Van egy jó hírem.

Az inspirálás a vonzerőnkre
nemcsak akkor hat,

hogyha mi inspirálunk mást,

de akkor is, ha a másik ember
inspirál minket.

Végeztek egy erre vonatkozó
kutatást diákokkal.

Arról szólt, hogy három csoportra
osztották őket, és randizniuk kellett.

Az első csoportnak az volt a feladata,

hogy az első randin
mindig ellenkezzen a randipartnerével.

Tehát hogyha azt mondta a randipartnere:
"Imádom a pizzát!",

akkor ő azt mondta: "Fúj, én
nagyon nem bírom a pizzát! Utálom."

Ha azt mondta: "Budapest
a leggyönyörűbb város a világon!"

Akkor azt mondta: "Nekem nem,
egyáltalán nem szeretem Budapestet."

A második csoportnak az volt a feladata,
hogy mindenben egyet kellett értenie.

Tehát hogyha azt mondta
a randipartner: "Imádom a pizzát!",

akkor azt mondta: "Tényleg?
Ne viccelj már, én is!"

Ha azt mondta: "Budapest szerintem
a világ leggyönyörűbb városa!",

akkor azt mondta: "Komolyan?
Neked is az a kedvenced? Nekem is!"

Volt a harmadik csoport,
akinek az volt a feladata,

hogy először ellenkezzen,
és utána pedig egyetértsen.

Nem meglepő módon

a legkevésbé szimpatikus az volt,
aki mindenben ellenkezett.

Azonban nem az volt a legszimpatikusabb,
aki mindig egyetértett a randipartnerrel,

hanem az, aki először ellenkezett,
és azután egyetértett.

Pontosan azért, mert úgy
érezte a randipartner,

hogy ő volt rá hatással, és őmiatta
változtatta meg a véleményét.

Elkezdte vonzónak látni.

Szóval az inspirálás – akár adok,
akár kapok – hat a vonzerőre.

Igen ám, de hogyan lehet inspirálni?

Nos, egyszerűnek hangzik,
de mégsem olyan egyszerű.

Merd önmagadat adni!

Ne félj megmutatni azt, aki vagy!

Ne félj szenvedélyes lenni!

Ne félj kimutatni, aki te igazán vagy!

Régóta bizonyított tény,

hogy az emberek a döntéseiket
soha nem racionálisan,

hanem mindig érzelmi alapon hozzák.

És nem azt nézzük, hogy a másik
mit mond verbálisan,

hanem a nonverbális jelet.

Pontosan ezért, ha te szívből
saját magadat adod,

akkor fogod inspirálni a többi embert.

Biztosan hallottatok már Casanováról.

De mi volt a titka?

Casanova nem volt sem jóképű,
sem különösebben okos.

Mégis bárkit, akit kinézett,
mindenkit meg tudott kapni.

Tudjátok, mi volt?

Ha valakit kiszemelt magának,
teljesen, 100%-ig ráhangolódott.

Senki más nem létezett számára.

Figyelt rá, kedves volt vele,

inspirálta, hagyta, hogy inspirálja,

pozitív benyomást keltett benne.

Csak és kizárólagosan ő létezett számára.

Ez volt az, ami miatt senki
nem tudott neki ellenállni.

Emlékeztek a barátnőmre, akiről meséltem?

Nem az a probléma vele,
hogy öt kiló felesleg van rajta.

Semmi gond nincs vele,
se külsőleg, se belsőleg.

Csak annyira leköti a karrierje,

saját maga állandó
fejlesztése kívül-belül,

hogy megfeledkezik a többi emberről.

Ezért hogyha te szeretnél vonzerőt
kiváltani a többi emberben,

akkor legyél kedves,
figyelj a többi emberre,

inspiráld és hagyd, hogy inspiráljanak.

Nem fogja tudni megmagyarázni
a másik ember, hogy miért,

csak azt fogja érezni,
hogy te valahogy más vagy.

Te különleges vagy,
más, mint a többi ember.

És akarni fogja a társaságod –

újra, meg újra, meg újra.

Köszönöm.

(Taps)