Mit tanított az írásról a lassú olvasás?
-
0:01 - 0:04Egyszer nagyon régen élt egy önző óriás,
-
0:04 - 0:09akinek gyönyörű kertje
az egész vidék csodálatát kivívta. -
0:10 - 0:12Egy este az óriás arra ért haza,
-
0:12 - 0:15hogy sok gyerek játszik a kertjében,
-
0:15 - 0:16amire elöntötte a harag.
-
0:17 - 0:20"Az én kertem az enyém!"
-
0:20 - 0:22Ezt mondta.
-
0:22 - 0:25Majd hatalmas falat húzott köré.
-
0:26 - 0:31Az önző óriást Oscar Wilde írta 1888-ban.
-
0:32 - 0:34Majdnem száz év elteltével az óriás
-
0:34 - 0:38végleg gyerekkorom Brooklynjába költözött.
-
0:39 - 0:41Vallásos családban nevelkedtem,
-
0:41 - 0:44a Biblián és a Koránon nőttem fel.
-
0:45 - 0:48A vallásos és szórakoztató irodalom
olvasásával töltött idő -
0:48 - 0:51jóval túllépte a tévézését.
-
0:51 - 0:53Mára nincs olyan nap,
-
0:53 - 0:57hogy testvéreim vagy én
ne a lakás valamely zugában olvasnánk, -
0:57 - 0:59olykor keservesen,
-
0:59 - 1:03mert nyaranta New Yorkban
a tűzcsap kitört, -
1:03 - 1:05és az irigységtől gyötörve hallhattuk,
-
1:05 - 1:08ahogy barátaink lent pancsolnak.
-
1:08 - 1:11Felhőtlen zsivajuk
meg sem állt nyitott ablakunkig. -
1:12 - 1:15De rájöttem, hogy minél mélyebben
merülök bele a könyvekbe, -
1:15 - 1:17minél tovább rágódom az egyes mondatokon,
-
1:17 - 1:20a külvilág zaja annál
kevésbé ér el hozzám. -
1:20 - 1:23Így hát testvéreimmel ellentétben,
akik a lapokon végigsuhantak, -
1:23 - 1:25én lassan olvastam,
-
1:25 - 1:27nagyon lassan.
-
1:28 - 1:31Olyan gyerek voltam, akinek ujjai
végigsimultak a szavak alatt, -
1:31 - 1:36addig, amíg le nem szoktattak róla:
a nagyok már nem használják ujjaikat. -
1:36 - 1:40Harmadikban kezünket
össze kellett fonni a padon, -
1:40 - 1:44és csak lapozáshoz használhattuk őket.
-
1:45 - 1:48Tanárnőnk nem volt szigorú.
-
1:48 - 1:49Az 1970-es években az volt a célja,
-
1:49 - 1:52hogy olvasási készségünk meghaladja
-
1:52 - 1:54az évfolyam kereteit.
-
1:54 - 1:57A minél gyorsabb olvasást követelték meg.
-
1:58 - 2:01A lakásom csendjében viszont,
messze a tanári pillantástól, -
2:01 - 2:04a szavak alatt végigsimíthattam ujjaimat.
-
2:04 - 2:07Az önző óriás pedig újra elmesélte,
-
2:07 - 2:11miként verték át a kertjébe
beszökő gyerekek, -
2:11 - 2:13miként épített magas falat,
-
2:13 - 2:15amely távol tartotta őket.
-
2:15 - 2:18A szürke tél azonban betoppant kertjébe,
-
2:18 - 2:20és nem moccant el onnan.
-
2:21 - 2:25Minden újraolvasásnál valami
újat tanultam a kemény kövesútról, -
2:25 - 2:27ahol a kertből száműzött gyerekek
-
2:27 - 2:29kényszerültek játszani,
-
2:29 - 2:32az egy napon felbukkanó
vajszívű kisfiúról, -
2:33 - 2:35és magáról az óriásról.
-
2:35 - 2:38Talán szavai nem haraggal voltak telve.
-
2:38 - 2:40Talán együttérzést kívántak volna,
-
2:40 - 2:42megértést.
-
2:42 - 2:46"Az én kertem az enyém."
-
2:48 - 2:50Később hallottam John Gardnerről íróról,
-
2:50 - 2:53aki ezt "fiktív álomnak"
-
2:53 - 2:54vagy az "álomfikciónak" hívta.
-
2:54 - 2:58Aztán ráébredtem,
ilyenkor belebújok a könyvbe, -
2:58 - 3:00a szereplőkkel vagyok,
-
3:00 - 3:03a szerző teremtette világba
kaptam meghívást. -
3:03 - 3:06Gyerekként tudtam,
hogy a történetet ízlelgetni kell, -
3:06 - 3:09apránként élvezni darabjait,
-
3:09 - 3:14hogy egyes szerzők hónapok,
talán évek alatt írták meg őket. -
3:14 - 3:15Olvasóként feladatom –
-
3:15 - 3:18különösen annak, aki egy napon
író szeretne lenni – -
3:18 - 3:20e narratíva tisztelete.
-
3:21 - 3:27Jóval a kábeltévé
vagy az internet, telefon előtt -
3:27 - 3:32emberek adták tovább emlékezetük,
tájékozódtak történeteken keresztül. -
3:32 - 3:35Ez az egyik legkorábbi
kapcsolatteremtő technológiánk. -
3:36 - 3:37A történetben volt valami,
-
3:37 - 3:41amely Nílus mentén
megmozgatta az egyiptomiakat, -
3:41 - 3:43a halott-tartósítás
jobb módjának története -
3:43 - 3:46Tutanhamon maradványait
a 21. századba mentette át. -
3:46 - 3:48Több mint kétmillió évvel ezelőtt,
-
3:48 - 3:52amikor az első emberek
kőeszközök készítésébe kezdtek, -
3:52 - 3:54valaki megszólalt: "Mi lenne, ha...?"
-
3:54 - 3:57A másik pedig fejébe véste a történetet.
-
3:57 - 4:01Mindegy, hogy szavakkal,
gesztusokkal, rajzzal fejezték ki, -
4:01 - 4:04az emlékezet továbbvitte:
-
4:04 - 4:07a kalapácsütés történetért kiáltott.
-
4:08 - 4:09A világ zajosabb lett.
-
4:09 - 4:11Hordozható magnótól
-
4:12 - 4:16elértünk walkmanig, CD-lejátszóig,
-
4:16 - 4:17iPodig,
-
4:18 - 4:20bármilyen zenéig, bármikor.
-
4:21 - 4:24Gyerekkorom négy tévécsatornájától
-
4:24 - 4:27elértünk a végtelennek tűnő
kábeltévéig és a streamelésig. -
4:27 - 4:32Ahogy pedig a technológia térben
és időben egyre gyorsabban mozgat, -
4:32 - 4:35a történetet látszólag megszűnik,
-
4:35 - 4:38úgy értem, kiszorul a narratívából.
-
4:39 - 4:42De még ha a történtet iránti
elköteleződésünk változik is, -
4:42 - 4:48a könyv körül lévő felhajtás átterelődik
az Instragramra, a Snapchatre, -
4:48 - 4:50emlékezzünk az ujjaink feletti szavakra.
-
4:50 - 4:53Emlékezzünk a történetre,
formájától függetlenül, -
4:53 - 4:56amely mindig elvisz oda,
ahol álmunkban sem járnánk, -
4:56 - 4:59olyan embereket mutat be,
akikkel álmunkban se találkoznánk, -
4:59 - 5:03és a világ olyan szeletét,
amelyről másképp lemaradnánk. -
5:03 - 5:07Ahogy a technológia rohanásra sarkall,
-
5:07 - 5:09én lassítva jobban érzem magam.
-
5:10 - 5:13A szavak alatt futó ujjaim elvezettek
-
5:13 - 5:16a minden korosztályhoz
szóló írói világhoz. -
5:16 - 5:18A könyveket apránként kell élvezni,
-
5:18 - 5:19ízlelgetni őket.
-
5:20 - 5:23A világ mélyreható
vizsgálatának szeretete, -
5:23 - 5:26és annak, ahogyan teljes
lényem elmerül benne, -
5:26 - 5:30hogy ezáltal láthatom
narratívák sokrétűségét, -
5:30 - 5:32ajándéknak bizonyult számomra,
-
5:32 - 5:34hiszen a feláldozott drága idő
-
5:34 - 5:37megtanított mindenre,
amit tudnom kellett az írásról. -
5:37 - 5:41Az írás pedig mindarra, amit tudnom
kellett világok teremtéséről, -
5:41 - 5:44ahol láttathatjuk és hallathatjuk magunk,
-
5:44 - 5:48ahol az élmények megerősítésre lelnek,
-
5:48 - 5:51és történetemet mások is
olvashatják és hallhatják, -
5:51 - 5:54szikrát gyújtva bennük,
ami köteléket teremt köztünk, -
5:54 - 5:56párbeszédet.
-
5:56 - 5:59Végül pedig nem ennyi az egész –
-
5:59 - 6:04kiutat találni a világ
keltette magányosságból, -
6:04 - 6:08hogy azt távozásunk előtt
ne hagyjuk érintetlenül? -
6:08 - 6:11Kőből kalapács, emberből múmia,
-
6:11 - 6:15gondolatból történet, –
és mindebből emlék. -
6:17 - 6:20Néha azért olvasunk,
hogy megértsük a jövőt. -
6:20 - 6:23Máskor pedig, hogy megértsük a múltat.
-
6:23 - 6:27Olvasunk, hogy elvesszünk,
felejtsük jelenünk nehéz terhét, -
6:27 - 6:30és hogy emlékezzünk az előttünk élőkre,
-
6:30 - 6:32akiknek még terhesebb jelenük volt.
-
6:33 - 6:35Ugyanezért írok én is.
-
6:36 - 6:40Mielőtt Brooklynba jöttünk, családom
a dél-karolinai Greenville-ben élt, -
6:40 - 6:43a Nicholtownnak nevezett
szegregált lakóközösségben. -
6:44 - 6:46Mindannyian azok leszármazottjai vagyunk,
-
6:46 - 6:49akiknek tilos volt
az írni-olvasni tanulás. -
6:50 - 6:51Gondoljanak bele:
-
6:51 - 6:54a betűkből alkotott szavak
megértésének veszélye, -
6:55 - 6:58maguknak a szavaknak a veszélye,
-
6:58 - 7:02az írni-olvasni tudók
és történeteik veszélye. -
7:04 - 7:07Annak ellenére viszont,
hogy halállal fenyegettek, -
7:07 - 7:09mert ragaszkodtunk narratívánkhoz,
-
7:09 - 7:11történetünk túlélt,
-
7:11 - 7:15hiszen alatta még másik történet is van.
-
7:15 - 7:17Ez pedig mindig is így volt.
-
7:17 - 7:19Amióta kommunikálunk,
-
7:19 - 7:21a narratíva rétegekre épül,
-
7:21 - 7:25történet alatt történet,
alatta egy másik és így tovább. -
7:25 - 7:29Így marad továbbra is életben a történet.
-
7:29 - 7:33Amint rájöttem, hogy miként függ össze
és kapcsolódik egymáshoz az, -
7:33 - 7:35ahogyan megtanultam írni-olvasni
-
7:35 - 7:38egy majdnem némaságra ítélt nép között,
-
7:38 - 7:43történetem nagyobbnak,
ősibbnek, mélyebbnek láttam, -
7:43 - 7:45mint amekkora én magam lehetek.
-
7:45 - 7:48Emiatt pedig folytatódni fog.
-
7:49 - 7:51A majdnem néma nép között voltak,
-
7:51 - 7:54akik sohasem tanultak meg olvasni.
-
7:55 - 7:59Leszármazottjaik, nemzedékek
a rabszolgaság után, -
8:00 - 8:01ha elég jómódúak,
-
8:01 - 8:04főiskolára, egyetemre mennek.
-
8:05 - 8:08Páran, mint nagyanyám és testvéreim,
már beleszületnek az olvasásba, -
8:08 - 8:11hiszen a történelem súlyát nem cipelik.
-
8:12 - 8:15Páran, mint anyám is,
-
8:15 - 8:18felkérezkedtek Fortuna szekerére,
-
8:18 - 8:20és búcsút intettek a Délnek.
-
8:20 - 8:23Ezen belül viszont másik történet is van:
-
8:23 - 8:26azoké, akik elmentek és akik maradtak,
-
8:26 - 8:28magukkal cipelve a narratíva történelmét,
-
8:28 - 8:33tudva, hogy az íráson kívül másképp
is ragaszkodhatnak hozzá, -
8:33 - 8:37hogy egy hosszú nap után
tornácukon vagy verandájukon ülve -
8:37 - 8:40lassú mesélésbe foghatnak gyerekeiknek.
-
8:40 - 8:45Tudták, hogy elénekelhetik
a gyapotszedés rekkenő hőségében -
8:45 - 8:46vagy dohánybetakarításkor,
-
8:46 - 8:50hogy igeként hirdethetik,
és paplanjukba varrhatják a meséket, -
8:50 - 8:54a fájdalmas történeteket
vidámmá alakítják, -
8:54 - 8:57és a nevetés száműzi belőlük
az ország történelmét, -
8:57 - 8:59amely újra és újra megpróbálta
-
9:00 - 9:01kisajátítani testüket,
-
9:01 - 9:03lelküket
-
9:03 - 9:04és történetüket.
-
9:06 - 9:10Gyerekként megtanultam elképzelni,
-
9:10 - 9:13hogy egy láthatatlan ujj
miként terel egyik szóról a másikra, -
9:13 - 9:15egyik mondatról a másikra,
-
9:15 - 9:18a tudatlanságtól a megértésig.
-
9:19 - 9:22Noha a technológia előre iramlik,
-
9:22 - 9:24én továbbra is lassan olvasok,
-
9:26 - 9:30tudva, hogy a szerző munkáját
és a történet ki nem csorbuló erejét -
9:30 - 9:32tiszteletben tartom.
-
9:32 - 9:36Az olvasásom lassúsága kiszűri a zajt,
-
9:36 - 9:39és emlékeztet azokra, akik előttem éltek,
-
9:39 - 9:46akik először tanulták meg,
hogyan tartsák kordában a tüzet, -
9:46 - 9:48és körbeállták lángját,
-
9:49 - 9:53fényét és hőjét az új erőnek.
-
9:54 - 9:58Lassan olvasok, hogy emlékezzek
az önző óriásra, -
9:58 - 10:00ahogyan végül lebontotta a falat,
-
10:00 - 10:02és hagyta kertjében
szabadon futkározni a gyerekeket. -
10:03 - 10:07Lassan olvasok, hogy tisztelettel
adózzak őseimnek, -
10:07 - 10:10akik egyáltalán nem olvashattak.
-
10:10 - 10:13Nekik is körbe kellett állniuk a tüzet,
-
10:13 - 10:16az álmaikról, reményeikről, jövőjükről
-
10:16 - 10:19óvatosan beszélni.
-
10:20 - 10:25Amikor olvasunk, írunk vagy mesélünk,
-
10:25 - 10:27beállunk abba a körbe,
-
10:28 - 10:31amely soha többé nem szakad meg.
-
10:32 - 10:35A történet ereje tovább él.
-
10:36 - 10:37Köszönöm.
-
10:37 - 10:38(Taps)
- Title:
- Mit tanított az írásról a lassú olvasás?
- Speaker:
- jacqueline Woodson
- Description:
-
Lassan olvasni – ujjai végigsimultak a szavak alatt, akkor is ha nem erre tanították. Ez vezette el Jaqueline Woodsont az ízlelgetve élvezni való könyvek írásának világába. Költői előadásában lassú olvasásra kér minket, és hogy értékeljük a történeteket, amelyek olyan helyekre visznek el, ahol álmunkba se járnánk, és olyan embereket mutat be, akikkel álmunkba se találkoznánk. "Végül pedig nem ennyi az egész – kiutat találni a világ keltette magányosságból, hogy azt távozásunk előtt ne hagyjuk érintetlenül?" – teszi fel a kérdést Jacqueline.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 10:54
Csaba Lóki edited Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Péter Pallós accepted Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Péter Pallós edited Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing | ||
Ádám Kósa edited Hungarian subtitles for What reading slowly taught me about writing |