Salman Khan: Let's use video to reinvent education

http://www.ted.com Salman Khan talks about how and why he created the remarkable Khan Academy, a carefully structured series of educational videos offering complete curricula in math and, now, other subjects. He shows the power of interactive exercises, and calls for teachers to consider flipping the traditional classroom script -- give students video lectures to watch at home, and do "homework" in the classroom with the teacher available to help.

A Khan Akadémiát leginkább

a videó előadásokról ismerik,

ezért mielőtt továbbmegyek,

hadd mutassak egy kis montázst.

(Videó) Salman Khan: Tehát az átfogó 5 lesz.

Ennek az állatnak a maradványai csak Dél-Amerika bizonyos részein találhatók --

egy jól kirajzolt terület itt --

és Afrika ezen részén.

Integrálhatjuk a felület mentén,

és a jele általában a nagy szigma.

Nemzetgyűlés: Ők hozzák létre a Bizottságot a Közbiztonságért,

ami nagyon jó bizottságnak hangzik.

Vegyük észre, hogy ez egy aldehid,

és egy alkohol is.

Ellenanyagtermelő plazmasejtekké és memóriasejtekké differenciálódnak.

Egy galaxis. Hé. még egy galaxis.

Nézd, még egy galaxis.

És ami a dollárt illeti, az ő 30 milliójuk,

plusz a 20 millió dollár az amerikai gyártótól.

Ha ettől nem dobod el az agyad,

nincsenek érzéseid.

(Nevetés)

(Taps)

SK: Most már körülbelül

2.200 videónk van mindenről,

az alapvető számtantól

egészen a vektor kalkulusig,

és néhány dolog, amit itt láttak.

Havonta egymillió diák használja az oldalt,

100-200.000 filmet néznek meg naponta.

De arról fogunk beszélni, hogy

hogy tudjuk ezt továbbvinni a következő szintre.

De először szeretnék

egy kicsit beszélni arról, hogy ez hogy kezdődött el.

Talán vannak itt akik tudják,

kb. 5 évvel ezelőtt elemző voltam egy hedge fundnál.

Bostonban éltem,

és táv-korrepetáltam az unokaöccseimet New Orleansban.

És az első Youtube videókat csak úgy töltöttem fel,

mint egy jó-ha-van

kiegészítőt az unokaöccseimnek --

ami talán emlékeztetőül szolgál vagy valami hasonló.

És ahogy feltöltöttem az első Youtube videókat,

valami érdekes történt --

igazából egy csomó érdekes dolog történt.

Az első a visszajelzés volt az unokaöccseimtől.

Azt mondták nekem,

hogy jobban tetszem nekik a Youtubon, mint személyesen.

(Nevetés)

És ahogy túlteszed magad ezen a kétélű bókon,

volt ebben valami mély meglátás.

Azt mondták,

hogy jobban szeretik az unokatestvérük automata verzióját,

mint az unokatestvérüket.

Először nagyon természetellenesnek tűnik,

de ha az ő szemszögükből gondolod át, teljesen magától értetődő.

Ebben az esetben

meg tudják állítani és visszatekerni az unokatestvérüket,

anélkül, hogy úgy éreznék, az én időmet vesztegetik.

Ha át kell ismételniük valamit,

amit néhány héttel ezelőtt meg kellett volna tanulniuk,

vagy néhány évvel ezelőtt,

nem kell szégyellniük magukat, és megkérdezni az unokatestvérüket.

Csak megnézik azokat a videókat. Ha untatja őket, előre mehetnek.

A saját idejükben, a saját tempójukban tudják megnézni.

És amit talán a legkevésbé szoktunk figyelembe venni,

az a gondolat, hogy amikor először,

legelőször

próbálsz megérteni egy új dolgot,

amire a legkevésbé van szükséged,

az, hogy valaki megkérdezze: "Felfogtad?"

És ilyen volt a kapcsolatunk az unokaöcséimmel korábban.

És most már csinálhatják

a saját szobájuk kényelmében.

A másik dolog ami történt --

Csak azért tettem őket a Youtubera --

nem láttam okát, hogy privát legyen,

ezért mások is megnézhették.

És az emberek kezdtek rábukkanni.

Kezdtem megjegyzéseket és leveleket kapni,

és mindenféle visszajelzést,

emberektől a világ minden részéről.

Ez csak néhány.

Ez az eredeti kalkulus videóra érkezett.

És valaki azt írta a Youtubon --

egy Youtube hozzászólás volt:

"Először mosolyogtam deriválás közben."

(Nevetés)

És álljunk meg itt egy pillanatra.

Ez a személy derivált,

és elmosolyodott.

És aztán válaszul erre a hozzászólásra --

Ezeket a hozzászólásokat meg lehet nézni a Youtubon --

valaki azt írta: "Én is.

Egészen feldobott és jókedvem volt egész nap.

Mert úgy emlékeztem,

hogy a mátrix kódot láttam az órán,

itt meg olyan, hogy "Tudok kung-fuzni!"

(Nevetés)

És sok hasonló visszajelzést kapunk.

Ez egyértelműen segített az embereknek.

De ahogy a nézőszám egyre nőtt,

kezdtem leveleket kapni,

és kezdett világossá válni,

hogy ez több volt, mint egy jó-hogy-van segédeszköz.

Ez csak egy részlet

az egyik levélből.

"A 12 éves fiam autista,

és komoly problémái voltak a matekkal.

Mindent megpróbáltunk,

mindent megnéztünk, mindent megvettünk.

Rábukkantunk a videóra a tizedesekről, és megértette.

Továbbléptünk a félelmetes törtekre. Megintcsak megértette.

Nem tudtuk elhinni.

Olyan izgatott."

El tudják képzelni,

elemző voltam egy hedge fundnál.

Furcsa volt számomra valami társadalmilag hasznosat csinálni.

(Nevetés)

(Taps)

De izgatott voltam, úgyhogy folytattam.

És kezdtem rájönni néhány dologra.

Hogy ez nem csak az unokaöccseimnek segít most,

vagy ezeknek a levélíróknak,

de hogy ez a tartalom soha nem fog elavulni,

hogy segíthet a gyerekeiknek

vagy az unokáiknak is.

Ha Isaac Newton

Youtube videókat készített volna a kalkulusról,

nekem most nem kéne.

(Nevetés)

Feltéve, hogy jó volt benne. Nem tudhatjuk.

(Nevetés)

A másik dolog, ami történt --

és ekkor még azt mondtam: "Rendben, jó kiegészítő eszköz.

Jó a lelkes diákoknak.

Jó az otthon tanuló gyerekeknek."

De nem gondoltam, hogy olyasmi lesz,

ami behatol az osztálytermekbe.

De aztán kezdtem leveleket kapni tanároktól.

És a tanárok azt írták,

"Arra használjuk a videóit, hogy megfordítsuk az órát.

Már megtartotta az előadást, így nekünk nem kell..."

és ez megtörténhet bármelyik amerikai iskolában, akár holnap,

"...feladom az előadást házifeladatnak.

És ami korábban házifeladat volt,

azt a diákok most az órán csinálják."

És itt meg akarok állni --

(Nevetés)

Meg akarok állni egy pillanatra,

mert van itt néhány érdekes dolog.

Az egyik, amikor a tanárok ezt csinálják,

van egy nyilvánvaló előnye --

az előnye, hogy a diákjaik

is úgy élvezhetik a videókat, mint az unokaöcséim.

Leállíthatják, megismételhetik a saját tempójukban,

a saját idejükben.

De ami izgalmasabb --

és ellentmond a megérzéseinknek, amikor a technológiáról beszélünk az osztályteremben --

azzal, hogy eltávolítottuk az egy méretre szabott előadást az osztályteremből,

és hagytuk, hogy a diákok a saját tempójukban hallgassák meg otthon,

és amikor az iskolába mennek, hagyjuk őket dolgozni,

a tanár körbe tud járni,

az osztálytársak együtt tudnak dolgozni egymással,

a tanárok arra használták a technológiát,

hogy emberibbé tegyék az osztálytermet.

Fogtak egy alapvetően embertelen élményt --

30 gyerek néma csöndben,

nem szabad beszélniük egymással.

Akármilyen jó is egy tanár,

ugyanazt az előadást kell megtartania

30 diáknak --

semmitmondó arcok, kicsit ellenségesek --

és most hirtelen egy emberi élmény.

Most beszélnek egymással.

Amikor a Khan Akadémia --

otthagytam az állásomat

és egy igazi szervezetté alakítottuk --

nem profit alapú --

a kérdés az, hogy visszük ezt tovább a következő szintre?

Hogyan visszük azt, amit ezek a tanárok csinálnak

a természetes végkövetkeztetésig?

Amit itt bemutatok,

ezek igazi feladatok,

amiket az unokaöcséimnek kezdtem el írni.

Amikkel kezdtem, sokkal primitívebbek voltak.

Ez már egy fejletteb verzió.

Az a rendszer itt, hogy annyi kérdést generálunk, amennyire szükséged van,

amíg meg nem érted a témát,

amíg nem oldasz meg tízet egymás után.

És a Khan Akdémia videók ott vannak.

Kapsz tippeket, a feladat lépéseit,

ha nem tudod, hogyan csináld.

De a rendszer itt, nagyon egyszerű dolognak tűnik:

10 egymás után és továbbléphetsz.

De ez gyökeresen különbözik attól, ami most az iskolákban történik.

A hagyományos osztályteremben,

van néhány házifeladat,

házifeladat, előadás, házifeladat, előadás,

azután egy felmérő dolgozat.

És a dolgozat, attól függetlenül, hogy 70%-ot, 80%-ot,

90%-ot vagy 95%-ot értél el,

az osztály továbblép a következő témára.

De még a 95%-os diák is,

mi volt az az 5%, amit nem tudtak?

Talán nem tudták mi történik, ha valamit a nulladik hatványra emelünk.

És aztán erre építjük a következő témát.

Ez olyan,

mintha biciklizni tanulnál,

és talán tartok róla egy előadást előtte,

és odaadom a biciklit két hétre.

Aztán visszajövök két hét múlva

és azt mondom: "Lássuk. Nem tudsz balra kanyarodni.

Nem tudsz rendesen megállni.

80%-os biciklista vagy."

Ütök egy nagy hármast a homlokodra,

és azt mondom, "Itt van egy egykerekű bicikli."

És bármilyen nevetségesen is hangzik,

pontosan ez történik

most az iskolákban.

És ha előremegyünk az időben,

a jó tanulók hirtelen kezdenek megbukni algebrából,

hirtelen kezdenek megbukni kalkulusból,

hiába okosak, hiába jók a tanáraik.

És általában azért, mert ezek az emmentáli sajtlyukak

elkezdenek felhalmozódni a tudásuk alapjaiban.

A mi modellünk az,

hogy tanuld a matematikát úgy, mint bármi mást,

mint ahogy a biciklizést.

Maradj a biciklin. Ess le a bicikliről.

Ismételd addig, amíg szükséges, hogy magadévá tedd.

A hagyományos modell

bünteti a kísérletezést és a kudarcot,

de nem kíván teljes megértést.

Mi arra bíztatunk, hogy kísérletezz. Arra bíztatunk, hogy kövess el hibákat.

De elvárjuk, hogy teljesen megérts valamit.

Ez csak az egyike a moduloknak.

Trigonometria.

Függvény eltolás és tükrözés.

És mind illeszkednek egymásba.

Most kb. 90 van.

Meglátogathatják az oldalt most. Teljesen ingyen van. Nem próbálok semmit eladni.

Az elképzelés az, hogy ezek mind beleilleszkednek ebbe a tudás térképbe.

A legfelső csomópont, egyjegyű összeadás.

Mint egy meg egy az kettő.

És ha egymás után tízet jól megválaszolsz,

továbbküld az egyre haladóbb modulokra.

Ha továbbmegyünk lefelé a tudás térképen,

a haladóbb számtanhoz érünk.

Tovább lefelé, kezdünk a pre-algebrához és korai algebrához érni.

Tovább lefelé, algebra egy, algebra kettő,

egy kis pre-kalkulus.

És az az elképzelés, hogy ebből mindent tudunk tanítani --

nos, mindent, amit ilyenfajta

formában tanítani lehet.

Szóval el tudják képzelni -- és ezen dolgozunk --

hogy ebből a tudás térképből

kaphatunk logikát, számítógép programozást,

nyelvtant, genetikát,

mindegyik azon alapszik,

hogyha tudod ezt és ezt,

akkor kész vagy a következő lépésre.

Ez jól működhet egy önálló tanulónak,

és arra bíztatok mindenkit, hogy egy, csinálják a gyerekeikkel,

de arra is, hogy csinálják saját maguk.

Meg fogja változtatni, hogy mi történik vacsoránál.

De amit el akarunk érni,

hogy használjuk az iskola megfordítását,

amiről az első tanárok emailjei szóltak.

Amit itt bemutatok, azok valódi adatok

egy kísérletből egy Los Altosi iskolakörzetből

ahol fogtak két ötödikes és két hetedikes osztályt,

és teljesen kibelezték a régi matek tantervet.

Ezek a gyerekek nem használnak tankönyveket,

nem kapnak egy méretre szabott előadásokat.

A Khan Akadémiát követik, azt a szoftvert,

az óráik nagyjából felében.

És hadd szögezzem le, nem tekintjük ezt teljes értékű matematika oktatásnak.

Amit csinál -- és ez történik Los Altosban --

az az, hogy ídőt szabadít fel.

Ez a vér és verejték,

hogy biztosan tudj mozogni egy egyenlet rendszerben,

és időt szabadít fel a szimulációkra, a játékokra,

a mechanikára, a robot építésre,

arra, hogy saccoljuk meg milyen magas a hegy az árnyéka alapján.

A rendszer az, hogy a tanár besétál minden nap,

minden gyerek a saját tempójában dolgozik --

és ez egy élő táblázat a Los Altos iskolakörzetből --

és ránéznek erre a táblázatra.

Minden sor egy diák.

Minden oszlop egy téma.

A zöld azt jelenti, hogy a diák már gyakorlott.

A kék azt, hogy dolgozik rajta -- nem kell aggódni.

A piros azt, hogy megakadt.

És a tanár csak azt mondja:

"Hadd avatkozzak közbe a piros gyerekeknél."

Vagy ami még jobb: "Hadd fogjak egy zöld gyereket,

aki már gyakorlott ebben a témában,

hogy vezesse a támadást,

és korrepetálja a társát."

(Taps)

Nos, én egy nagyon adat-centrikus háttérből jövök,

szóval nem akarjuk, hogy a tanárnak kelljen beavatkoznia

és kellemetlen kérdéseket kérdeznie a gyerektől:

"Ó, mit nem értesz?" vagy "Mit értesz?"

és a többi.

Szóval a rendszerünk célja, hogy minél több adatuk legyen a tanároknak --

valójában adatok, amik bármilyen más területen elvártak,

ha a pénzügyben, marketingben vagy gyártásban dolgozol.

Tehát a tanárok megállapíthatják mi a baj a diákokkal,

hogy olyan hatékony legyen az együttműködésük, amennyire lehet.

A tanárok most pontosan tudják, hogy mit csinálnak a diákok,

mennyi időt töltöttek ezzel naponta, milyen videókat néztek meg,

mikor állították meg a videót, mit nem néztek végig.

milyen faladatokat használnak,

mire koncentráltak a leginkább?

A külső kör azt mutatja, milyen feladatokra koncentráltak.

A belső kör azt mutatja, milyen videókra koncentráltak.

És az adatok nagyon részletesek,

tehát meg lehet nézni a konkrét feladatokat, amiket a diákok elrontottak.

A piros rossz, a kék jó.

A bal szélén van az első kérdés, amit a diák megpróbált.

Itt megnézte a videót.

És látszik, hogy végül sikerült egymás után tíz jó választ adnia.

Mintha látszana, ahogy tanul ezen az utolsó tíz példán keresztül.

Gyorsabb is lett.

A magasság azt jelenti, milyen sokáig tartott.

Tehát amikor saját tempójú tanulásról beszélünk,

mindenkinek egyértelmű -- differenciált tanulás, oktatási nyelven --

de mégis elképesztő, amikor az osztályteremben látjuk.

Mert minden egyes alkalommal,

minden osztályteremben, ahol kipróbáltuk,

újra és újra, öt nap elteltével

egy csapat gyerek előrerohan,

és egy csapat gyerek egy kicsit lemarad.

És a hagyományos modell szerint, ha dolgozatot íratnánk,

azt mondanánk: "Ezek a tehetséges gyerekek, ezek a lassú gyerekek.

Talán máshogy kéne tanítanunk őket.

Talán másik osztályba kéne tenni őket."

De ha hagyjuk, hogy minden diák a saját tempójában dolgozzon --

és újra és újra ezt látjuk --

látjuk, hogy a diákok, akik egy kicsit elidőztek

egyik vagy másik témán,

amikor megértették azt,

hirtelen belendülnek.

Ugyanazok a gyerekek, akikről azt hitted, lassúak, hat héttel korábban,

most azt gondolnád, hogy tehetségesek.

És újra és újra és újra ezt látjuk.

És elgondolkodtató,

hogy azok a címkék, amikből itt sokan hasznot húztunk,

talán csak a véletlen időzítésnek köszönhetőek.

Nos, ez bármilyen hasznos

egy olyan körzetben, mint Los Altos,

a célunk az, hogy arra használjuk a technológiát,

hogy emberibbé tegyük ami az oktatásban történik

nem csak Los Altosban, hanem globálisan.

És itt egy érdekes ponthoz érkeztünk.

Sok erőfeszítés arra, hogy a emberibbé tegyük az iskolát,

a tanár-diák arányokra koncentrál.

Számunkra a mérvadó mértékegység

a diák per étékes idő a tanárral

arány.

A hagyományos modellben a tanárok legtöbb ideje

előadásokra, osztályzásra és hasonlókra megy el.

Talán az idejük 5%-ában ülnek le egy diák mellé

és dolgoznak velük együtt.

Most az idejük 100%-ában.

A technológiát nem csak arra használjuk, hogy megfordítsuk az iskolát,

hanem azt mondanám, ötször vagy tízszer

emberibbé tesszük az osztálytermet.

És ez bármennyire is hasznos Los Altosban,

képzeljük el, mit jelent ez egy felnőtt tanulónak,

aki szégyelli, hogy visszamenjen megtanulni dolgokat,

amit már korábban kellett volna, mielőtt visszamegy egyetemre.

Képzeljük el, mit jelent

egy utcagyereknek Kalkuttában,

akinek segítenie kell a családját nap közben,

és ezért nem jár iskolába.

Most naponta két óra alatt orvosolhatják ezt,

vagy felzárkózhatnak, és nem kell szégyenkeznük,

hogy mit tudnak és mit nem.

Most képzeljük el, mi történik ahol --

beszéltünk arról, hogy osztálytársak

tanítják egymást az iskolában.

De ez mind egy rendszer.

Nincs oka, hogy miért ne mehetne

ez a társak közötti korrepetálás

túl az osztálytermen.

Képzeld el, hogy ez a kalkuttai diák

hirtelen korrepetálni tudja a fiad,

vagy a fiad tudja korrepetálni a kalkuttai gyereket?

És ebből azt hiszem látszik kirajzolódni

a globális osztályterem képe.

És ezt próbáljuk felépíteni.

Köszönöm.

(Taps)

Bill Gates: Láttam néhány dolgot a rendszerben,

amik a motivációról és visszajelzésről szólnak --

energia pontok, érmek.

Mi az elgondolás emögött?

SK: Ja igen. Egy elképesztően jó csapat dolgozik ezen.

És hangsúlyoznom kell, hogy már nem egyedül csinálom.

Még mindig én csinálom a videókat,

de egy szuper csapat dolgozik a szoftveren.

Igen, beépítettünk egy csomó játék mechanizmust,

ami alapján érmeket kapsz,

lesznek eredményjelző táblák területek szerint, és pontokat kapsz.

Igazából nagyon érdekes.

Csak a szöveg az érmen vagy hogy hány pontot kapsz egy feladatért,

látjuk az egész rendszerben,

hogy több tízezer ötödikes és hatodikos

egy vagy másik irányba megy

az alapján, hogy milyen érmet kapnak.

(Nevetés)

BG: És ez az együttműködés Los Altossal,

ez hogy történt?

SK: Los Altos, egészen őrült történet.

Nem számítottam rá, hogy iskolákban fogják használni.

Valaki megkeresett a testületből és azt mondta:

"Mit csinálna, ha szabad kezet kapna az osztályteremben?"

Azt mondtam: "Csak hagynék minden diákot a saját tempójában dolgozni

vagy valami ilyesmi, és lenne egy táblázat."

És azt mondták: "Ó, ez elég radikális. Át kell gondolnunk."

És én és a csapat azt mondtuk:

"Soha nem fognak belemenni."

De szó szerint másnap azt mondták: "Tudna kezdeni két héten belül?"

(Nevetés)

BG: Szóval ez most ötödik osztályos matek?

SK: Két ötödikes és két hetedikes osztály.

És az egész körzetben csinálják.

Azt hiszem az izgatja őket a legjobban, hogy követni tudják a gyerekeket.

Nem csak az iskolában.

Azt láttuk, hogy még karácsonykor is voltak gyerekek, akik ezt csinálták.

És követhetünk mindent.

Követni tudják őket ahogy végigmennek az egész iskolakörzeten.

A nyáron keresztül, ahogy egyik tanártól a másikhoz kerülnek,

folyamatos adataik vannak,

amit körzeti szinten is látni tudnak.

BG: Szóval néhány nézet, amit láttunk,

a tanároknak szólt,

hogy kövessék mi történik ezekkel a gyerekekkel.

Jönnek visszajelzések a tanároktól,

hogy mit gondolnak, mit jelentenek?

SK: Igen. A legtöbb visszajelzés a tanároktól jött.

Némelyiket a diákoknak csináltuk, hogy lássák az adataikat,

de nagyon szoros design kapcsolatban vagyunk magukkal a tanárokkal.

És ők azt mondják: "Ez jó, de..."

Mint a koncentrációs grafikon, sok tanár azt mondta,

"Úgy érzem, hogy sok gyerek össze-vissza ugrál,

és nem egy témára koncentrál."

Ezért készítettük a koncentrációs grafikont.

Szóval a tanárok vezették.

Őrületes.

BG: Készen van arra, hogy élesben menjen?

Sok osztálynak kéne kipróbálnia a következő tanévben?

SK: Igen, készen van.

Már egymillióan használják az oldalt,

elbírunk még néhánnyal.

(Nevetés)

Nem, nincs ok arra, hogy ne történhessen meg

minden amerikai osztályteremben akár holnap.

BG: És az elképzelés a korrepetálásról.

Az elképzelés, ha nem értek egy témát,

valahol a felhasználói felületen

találnék embereket, akik jelentkeznek,

talán látnék véleményeket róluk,

és egyeztethetek és kapcsolatba léphetek velük?

SK: Teljesen. És ezt ajánlom mindenkinek

itt a közönség soraiban.

A tanárok táblázatai, be tudsz rá jelentkezni most rögtön,

és a gyerekeid, unokaöcséid, unokahúgaid

edzője lehetsz, vagy egy gyereké

a Boys and Girls Clubból.

És igen, mentor vagy tanár lehetsz,

szinte azonnal.

De igen, minden ott van.

BG: Nos, csodálatos.

Azt hiszem, megpillantottuk az oktatás jövőjét.

Köszönöm. SK: Köszönöm.

(Taps)