A profitszemléletű bűnüldözés igazságtalansága és felszámolásának módja

Sok országban érvényben van az az évszázados törvény, amely lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy elvegyék az emberek vagyontárgyait – házat, autót, céget – anélkül, hogy valamilyen bűncselekményért ítélnék el az állampolgárokat. Dick M. Carpenter II jogkutató elmagyarázza, milyen veszélyt jelent jogainkra a polgári jogi vagyonelkobzás gyakorlata, és bemutatja, hogyan, milyen úton lehet véget vetni a profitszemléletű bűnüldözésnek egyszer s mindenkorra.

Képzeljék el, hogy holnap
elindulnak autóval,

hogy megvegyenek egy terméket,
amit kinéztek a Craigslist hirdetőoldalán.

Talán egy hegyikerékpárt 3000 dollárért.

Ennyi pénzért valószínűleg

apró villanymotor van rajta,

(Nevetés)

és streamer a kormányon.

(Nevetés)

Az eladó csak készpénzt fogad el,

tehát autójuk kesztyűtartójában
3000 dollár lapul.

Egyszer csak félreállítják önöket.

Az ellenőrzés során a rendőr megkérdezi:

"Van az autójában kábítószer, fegyver
vagy nagy mennyiségű pénz?"

Az őszinte válaszuk: "Igen".

De nem fegyver vagy kábítószer,

hanem pénz.

Azon nyomban felszólítják önöket,
hogy szálljanak ki az autóból.

A rendőr átkutatja az autót,
megtalálja a pénzt.

Ott a helyszínen lefoglalja.

Azt gyanítja, hogy a pénz
kábítószer-bűncselekményből származik.

Néhány nappal később

a kerületi ügyészség engedélyezésével
a hatóság a pénzt megtarthatja –

véglegesen.

Mindez úgy történik,

hogy önöket nem vádolták meg,
és nem ítélték el.

Azt mondhatják:

"Ó, az Egyesült Államokban
ez nem történhet meg."

(Nevetés)

Az ilyen esetek előfordulása
hazánkban mindennapos.

Az egyik legnagyobb fenyegetést
jelenti a tulajdonjogra,

miközben a legtöbben
nem is hallottak róla.

A neve: "polgári jogi vagyonelkobzás".

A büntetőjogi vagyonelkobzás
többnyire ismert,

bár maga a fogalom kissé idegennek tűnik,

tehát kezdjük a vagyonelkobzással.

Ha valamit elkoboznak tőlünk,

megválunk vagy meg kell válnunk tőle.

Büntetőjogi elkobzás esetén

az illetőt bűncselekménnyel
vádolják meg, majd elítélik,

és a bűncselekményhez használt
vagyontárgyától megfosztják.

Tegyük fel, hogy kábítószer szállítására
és forgalmazására használja az autóját.

Elkapják, elítélik,

és az ítélet részeként

megfosztják az autójától,
azaz meg kell válnia tőle.

Ez a büntetőjogi elkobzás.

Polgári jogi vagyonelkobzás
esetén azonban nem a személyt,

hanem a vagyontárgyat
vádolják meg, és ítélik el.

(Nevetés)

Jól hallották:

a kormányzat egy élettelen tárgyat ítél el
bűncselekmény elkövetéséért.

Mintha az adott tárgy
követte volna el a bűncselekményt.

Ezért van a polgári jogi elkobzás ügyeinek
ilyen különleges elnevezése:

"Az Egyesült Államok kontra
egy 1990-es Ford Thunderbird."

(Nevetés)

Vagy: "Oklahoma állam kontra
53 234 dollár készpénz".

(Nevetés)

Vagy a kedvencem:

"Az Egyesült Államok kontra

egy kakas formájú tömör aranytárgy."

(Nevetés)

Bizonyára csodálkoznak:

Hogyan történhet meg ilyesmi?

Én is ezt kérdeztem, amikor először
hallottam a polgári jogi elkobzásról.

Éppen a feleségemmel utaztam.

Nem, nem állítottak félre minket.

(Nevetés)

A polgári jogi elkobzás
történetét tanulmányoztam

egy jogi tanácsadó cég
kutatási igazgatójaként,

és rábukkantam az említett ügyre,

"Az Egyesült Államok kontra
egy 1990-es Ford Thunderbird" esetre.

Ebben az ügyben Carol Thomas
kölcsönadta az autóját fiának,

aki az autó használata során
egy kisebb drogvétséget követett el.

Carol nem követett el
semmilyen bűncselekményt.

A nyomozó hatóság nem ítélhette el őt,
és nem foglalhatta le az autóját,

de alkalmazhattak, és alkalmaztak is

polgári jogi vagyonelkobzást:
elítélték az autót, és lefoglalták.

Carol teljesen ártatlan volt,
mégis elvesztette az autóját.

Vagyis

megbüntették egy bűncselekményért,
amelyet el sem követett.

Megdöbbentett az eset.

Hogyan történhetett meg?

Hogyan lehet ez jogszerű?

Az elkobzás hazánkban először
a tengerjogban jelent meg.

A köztársaság korai időszakában
a kormány fellépett a kalózkodás ellen –

ténylegesen a kalózok ellen.

Gyakran nem sikerült elfogni a kalózokat,

ezért polgári jogi elkobzást alkalmazva
a kalózok tulajdonát ítélték el,

és foglalták le.

Így akadályozták meg
a kalózok illegális profitszerzését.

A kormányzat lefoglalhatta
és megtarthatta volna a zsákmányt

polgári jogi vagyonelkobzás
kezdeményezése nélkül,

de ez sértette volna

a megfelelő eljáráshoz
és a tulajdonhoz való alapvető jogot.

Az 1980-as évekig
és a drogellenes háborúig

ritkán fordult elő
polgári jogi vagyonelkobzás.

Ezt a jogintézményt a kábítószer-bűnözés
visszaszorítására terjesztettük ki,

később pedig más bűncselekményekre is.

Hasonló intézkedéseket vezetett be
Kanada és az Európai Unió is,

így mára sokféle ember kerül
a vagyonelkobzás hálójába –

mint például Russ Caswell.

Russ Caswellnek volt egy kis motelja
a Massachusetts-beli Tewksburyben.

A motelt az apja építtette 1955-ben,
Russ az 1980-as években vette át.

Abban az időszakban,
amikor Russ tulajdonában állt a motel,

előfordult, hogy egyesek,
akik ott szobát vettek ki,

kábítószer-bűncselekményt követtek el.

Russ nem hunyt szemet efelett,

sőt, a tudomására jutott esetekről
mindig értesítette a rendőrséget.

Russ teljesen ártatlan volt
mindegyik bűncselekményben,

de az USA Igazságügyi Minisztériumát
ez nem zavarta, és lefoglaltatta a motelt,

mert bűncselekményeket követtek el benne.

Russ esete nem egyedi.

1997 és 2016 között
az USA Igazságügyi Minisztériuma

több mint 635 000
vagyontárgyat foglaltatott le.

Vagyis minden évben

több tízezer ember veszti el
vagyontárgyát olyan ügyekben,

melyekben nem vádolták meg,
és nem ítélték el.

Nemcsak drogbárók

vagy címlapra kerülő sikkasztók

több százezer vagy millió
dolláros ügyleteiről van szó.

A lefoglalás és az elkobzás
sok esetben átlagembereket érint,

mint Russ Caswell,

vagy mint önök

és én.

De ez még nem minden.

Tudják, mi lesz a sorsa

ennek a pénznek és a vagyontárgyaknak?

A legtöbb helyen
a nyomozó hatóság megtartja.

Eszközvásárlásra,

felújításokra,

sőt bér- és túlórafizetésre fordítja.

Ez egyértelmű érdekellentét.

Bizarr módon anyagi ösztönző erőt jelent,
ami torzítja a bűnüldözést.

Erről nem az ott dolgozók tehetnek.

Roger Peterson, a Minnesota-beli Rochester
volt rendőrkapitánya rávilágított,

hogy gyakran milyen döntési helyzettel
szembesülnek a rendőrtisztek.

Így magyarázta el:

Tegyük fel, hogy rendőrtiszt vagyok,

és látok egy drogügyletet.

Döntenem kell:

vagy a vevőt üldözöm, és begyűjtöm
az illegális drogot az utcáról,

vagy az eladót kapom el,

és pénzt szerzek a kapitányságnak.

Könnyen érthető,
miért a készpénz után megy.

Hasonló körülmények miatt

philadelphiai rendőrtisztek
egy egész házat foglaltak le.

2014-ben Chris és Markela Sourovelis fia
40 dollár értékű drogot adott el

a házuk utcájában.

40 dollár!

A rendőrség figyelte
az ügylet lebonyolítását.

Letartóztathatták volna a vevőt,
és lefoglalhatták volna a drogot,

de nem tették.

Letartóztathatták volna a házaspár fiát

ott az utcán,

és elvehették volna a 40 dollárt.

De nem tették.

Az otthonában várták,
és ott tartóztatták le,

mert így az egész házat lefoglalhatták.

A ház 350 000 dollárt ért.

Ezt értem bizarr profitösztönzésen.

A Sourovelis család esete nem egyedi.

Philadelphia,
"a testvéri szeretet városa",

"Amerika Athénja",

"a szabadság bölcsője",
az alkotmány szülőhelye,

a Szabadságharang,
a Függetlenség Csarnokának otthona,

"a város, amely szeretettel visszavár" –

(Nevetés)

ez a Philadelphia vagyonelkobzási
gépezetet működtetett.

2002 és 2016 között

Philadelphia több mint 77 millió dollár
értékű vagyont vett el,

többek között 1200 otthont.

Autókat, ékszereket,
elektronikai eszközöket –

mindezeket eladták,
a bevételt megtartották.

És ez így ment volna tovább,

ha nem lett volna egy társult per,

a csapatunk által indított társult per.

(Taps és üdvrivalgás)

Köszönöm.

Kikényszerítettük az elkobzási
gyakorlat megváltoztatását,

és az áldozatok kártalanítását.

(Taps és üdvrivalgás)

Amikor a csapatunk 2007-ben
elkezdte kutatni a vagyonelkobzást,

nem volt elképzelésünk az elkobzásból
származó bevétel mértékéről.

Senkinek sem volt.

A "Profitszemléletű bűnüldözés" című,
áttörést hozó tanulmányunkban tártuk fel,

hogy a szövetségi bűnüldöző szervek

40 milliárd dollárt foglaltak le –

milliárd dollárt! –

2001 óta.

Ennek 80 százaléka
polgári jogi vagyonelkobzás volt.

Sajnos, nem ismerjük

az egyes államok és városok adatait,

mert sok államban nem kell ezt jelenteni.

Amíg nem alakítjuk át
a vagyonelkobzás intézményét,

addig nem kapunk képet

az Egyesült Államokban előforduló
vagyonelkobzási tevékenység mértékéről.

Égető szükség van a reformra.

A jogalkotóknak el kell törölniük
a polgári jogi vagyonelkobzást,

és büntetőjogi vagyonelkobzást
kell alkalmazniuk helyette.

Minden elkobzásból származó bevételt
egy semleges alapba,

pl. egy általános alapba kell helyezni.

Ha az elkobzás bevétele többé nem érinti
közvetlenül a nyomozó hatóság jövedelmét,

akkor mondhatjuk el, hogy felszámoltuk
a profitszemléletű bűnüldözést.

(Taps)

Amint azt sejthetik,

a bűnüldözés tisztviselői
nem rajonganak a javaslatokért.

(Nevetés)

Sok pénzről kellene lemondaniuk,

és úgy gondolják, a polgári jogi elkobzás
hatékony bűnüldözési eszköz.

Csakhogy

nem az.

2019 júniusában közzétett
tanulmányunk megállapította,

hogy az elkobzás nem növelte
a bűnüldözés hatékonyságát.

Azt is feltárta,

hogy a bűnüldöző szervek
több pénzt koboznak el

a gazdasági hanyatlás időszakaiban.

Amikor egy város vagy megye
költségvetése szűkös,

a nyomozó hatóságok vagyonelkobzással
gyarapítják pénzüket.

Nem csoda,

ha bűnügyi apokalipszist
jósolnak arra az esetre,

(Nevetés)

ha a reformokat elfogadják.

Néhány állam azonban már bevezette őket,

és szorgalmazzuk a változást
szerte az országban,

mert ha nincs reform,

bármelyikünk vagyonát elkobozhatják.

Megtörténhet az Egyesült Államokban.

Megtörténhet az Egyesült Királyságban,

az Európai Unió országaiban

és más helyeken.

Önök, én, a Sourovelis család
vagy Russ Caswell

a mindennapi életünk során
belekeveredhetünk olyan helyzetbe,

amelyet elképzelni sem tudtunk volna.

Ideje, hogy felszámoljuk
a profitszemléletű bűnüldözést,

egyszer s mindenkorra.

Köszönöm.

(Taps és üdvrivalgás)