A munkahelyi stressz ára és csökkentése

Becslések szerint a munkahelyi stressz évente közel 300 milliárd dollárt von el az amerikai gazdaságból, és károsíthatja személyes produktivitásunkat, egészségünket – állítja Rob Cooke, a jó közérzet szószólója. Előadásában azzal kapcsolatban oszt meg néhány stratégiát, hogyan helyezhetjük előtérbe mentális, fizikai és érzelmi jólétünket.

Stressz – mindenki ismeri,
mindenki máshogy birkózik meg vele.

Gondolkodásunk felgyorsul,
esetleg lelassul,

kényszerevéssel
vagy épp étvágytalansággal,

alvási nehézségekkel küzdünk,
vagy felkelni is alig van kedvünk.

Akár hogy is, elég nagy szívás.

(Nevetés)

Mint tudjuk, van azonban jó stressz is.

Ilyen felkészülni
életed legfontosabb előadására –

(Nevetés)

(Taps)

egy globális platformon.

(Nevetés)

Valójában a jó stressz is
kifoghat rajtunk,

ma mégis a rossz stresszről
szeretnék beszélni.

Jó eséllyel nem azért, amire számítanak.

Ügyfélmenedzser vagyok
vagyonos kliensekkel.

Azaz gazdagokkal és családjaikkal
dolgozom szorosan együtt,

hogy pénzügyi céljaikat elérjék.

Szeretek odafigyelni
a gazdasági szempontokra,

mert ami hatással van a gazdaságra,
hatással lesz az ügyfeleimre is.

Márpedig a stressz igencsak
befolyással van a gazdaságra.

Mit szólnak, ha azt mondom,
becslések szerint a munkahelyi stressz

az USA-ban közel 300 milliárd dollár
költséget jelent évente?

A munkahelyi stressz, az a stressz,
melynek ilyen nagy hatása van,

kapcsolatban van a produktivitással
és a közérzettel.

Ma erről szeretnék beszélni.

Egyébként csökkentheti
a munkavállaló elkötelezettségét,

növelheti a munkát is befolyásoló
krónikus betegségek,

a munkahelyi eredetű balesetek
betegségek esélyét.

Ha összeadjuk e tényezők költségeit,

ez nagyjából 2,2 billió dollár évente.

Ez a GDP-nk 12 százaléka.

Most az jár a fejükben:
"Ez óriási összeg. Hogy lehet ez?

A stressz mélyen személyes dolog;

őrültség feltételezni,
hogy ekkora hatása lehet."

Vegyék fontolóra a következő
gondolatmenetet, ami magyarázatot adhat.

Képzeljenek el egy egyedülálló anyát
stresszes munkakörrel,

stresszel teli környezetben,

ahol idejének 90%-át tölti.

Talán nincs ideje főzni,

ezért kényelmi szempontok
szerint választja meg ételeit.

Ez nem jelent mást,

mint többszörösen feldolgozott,
cukros ételeket.

Idővel ez az étrend
a munka okozta stresszel párosulva

krónikus megbetegedéshez vezet.

Legyen ez most a cukorbetegség.

A betegellátás neki
és a munkáltatónak is sokba kerül.

Ez még több stresszt jelent.

Most már az egészségéért
és az anyagiak megteremtéséért is aggódik,

bizonyára kevésbé tud figyelni,
produktivitása csökken.

De ezt nem engedheti meg, nem igaz?

Hiszen egyedülálló anya.

Arra gondol:

"Mi lesz, ha valami történik velem?

Ki fog gondoskodni a gyerekemről?

Ki fog gondoskodni a kisbabámról?"

Még több stressz.

Most vegyék ezt a szituációt,
alakítsák tovább, ahogy gondolják,

vetítsék ki az országra,

és máris érthető,

milyen gyorsan kijön
az a több billiónyi összeg.

Ez engem személyesen is nagyon érint.

Édesapám az egyik legtöbbet dolgozó,
legintelligensebb ember, akit ismerek.

Ne értsék félre, édesanyám is
dolgozott és keresett,

mégis édesapám töltötte be
az elsődleges kenyérkereső szerepét.

Legtöbbünk átérzi a családfenntartásból
fakadó stresszt és nyomást,

ebben biztos vagyok.

Ha ehhez még hozzájön
a munkahelyi stressz,

tudják mi történhet?

Visszafordíthatatlanul kialakul
a magas vérnyomás,

idővel romolhat a vesefunkciónk,

és dialízissel tölthetünk tíz évet is,
ahogy édesapámmal történt.

Ma már örömmel jelentem,
veseátültetésen esett át,

épp tavaly.

Mégis...

(Taps és ováció)

Mégis, közel egy évtizeden át,

sem a gazdaság, sem a család
nem élvezte munkamoráljának

és intelligenciájának hozadékait.

Ő azt mondaná:

"Ez csak egy szomorú megjegyzés."

Én csak annyit mondanék,

a stressz hat a gazdaságra
a termelékenység csökkenése

és az egészségügyi kiadások
növekedése révén.

Logikus,

igaz?

Van viszont valami, ami nem az.

Az Egészségügyi Világszervezet
jelenlegi kutatása szerint

a világ egészségügyi kiadásai
7,8 billió dollárt tesznek ki.

A Global Wellness Institute
kutatása alapján pedig

a 4,5 billió dollárra taksált
globális wellness-ipar

3,7-ről 4,2 billióra nőtt
2015 és 2017 között,

és várhatóan tartja
ezt a növekedési ütemet 2022-ig.

Miért érdekes ez?

Mert ez a növekedés közel kétszer
olyan gyors, mint a globális gazdaságé,

ami ugyanebben az időszakban
átlagosan 3,3%-kal nőtt.

Mit is jelent ez?

Évről évre többet költünk
az egészségünkre,

és azok az ágazatok,
melyek a közérzetünkkel

és az egészégesebb
életmóddal kapcsolatosak

közel kétszer olyan gyorsan nőnek,
mint a globális gazdaság,

mégis, összességében
billiókat veszítünk évente.

Akkor mi is a helyzet?

(Nevetés)

Nos, a stressz szintek magasak,

és ezen változtatni kell.

Változtatnunk kell a stresszről való
vélekedésünkön is.

Próbáljuk meg más szemmel nézni!

Tudják, jellemzően
következményként gondolunk rá,

míg én kultúránk problémájának látom.

Hol töltjük sokan a legtöbb időt?

A munkában, igaz?

Ahol próbáljuk megtalálni
a munka-magánélet egyensúlyt.

Azaz a munka, a stressz, az egészség,
és a jó közérzet kapcsolata

sosem volt szorosabb.

Ugyanakkor láthatóan szétválik,

ahogy a munkahelyi stresszről
és jó közérzetről gondolkodunk.

Persze sok mindent okolhatunk ezért, igaz?

Új technológiák,

állandó koncentrálás
a részvények hozamára,

vagy az én kedvencem,
a lépéstartás kényszere,

miközben igyekszünk tökéletesnek
feltüntetni magunkat.

Mindezek után azonban

egy olyan kultúrát hoztunk létre,

melyben az egyéni és általános
jó közérzet háttérbe szorul.

Akkor mit tehetünk?

Úgy hiszem, a válasz három
alappilléren nyugszik.

És ha most arra gondolnak:

"Rob, ezt hallottam már,
mondj olyat, amit még nem tudok",

akkor tegyék fel maguknak a kérdést:

"Ha már tudjuk mit kell tenni,

mit csináltunk idáig?"

Elsőként vegyük a nagyvállalatokat.

Egész pontosan azt, hogy a vállalati
kultúra és kommunikációs stílus

mennyire határozza meg a munkahelyi
stressz és a jó közérzet szintjét.

Egy cég örökítőanyaga
maga a cégkultúra, igaz?

Megadja az alaphangot,

sőt, definiálja magát a céget.

Mégis, úgy gondolom,
hogy a cégeknek be kéne fektetniük

a munkavállalók általános mentális,

fizikai és érzelmi jólétébe,

épp úgy, ahogy az innovációba,
a K+F tevékenységbe, nem igaz?

Talán ez növelné a produktivitást
és csökkentené a stresszt?

Meg vagyok győződve.

De ahhoz, hogy ez tartós legyen,

a cégeknek meg kell találni a módját,

hogyan mérhetik a munkavállalók
általános közérzetét

olyan alaposan és pontosan,
ahogy a növekedést és a hozamot tervezik.

Ha ez nagy falatnak tűnik,
tegyék fel a kérdést,

min múlik leginkább
egy cég pozíciója a versenyben?

Az embereken.

Ezt tudjuk.

És ahogy egy cégben mindennek,
ennek is felülről kell elindulnia.

Így hát, ha ön vezető,

és nyíltan mutatja,
törődik mentális egészségével

és közérzetével,

az óriási katalizátor lehet.

Nem titok, futballrajongó vagyok,

amíg felnőttem, volt pár edzőm.

Mindig volt egy, aki a kemény
kardióedzéseket vezette.

Ő sosem a pálya széléről figyelt minket.

Részt vett az edzésben.

Ez három dologhoz vezetett.

Megnehezítette számomra a panaszkodást.

(Nevetés)

Mindig azon voltam, hogy tartsam a lépést,

és úgy éreztem, jobban
rá is hangolódok a feladatra.

Ugyanaz a gondolat.

Végül nézzük a kommunikációt.

Hogy igazán segíteni tudjak
ügyfeleimnek pénzügyi céljuk elérésében,

aktívan kell figyelnem
és reagálnom igényeikre.

Hadd mondják el a dolgozóik,
mi az, ami stresszeli őket,

és mi javítana közérzetükön.

Aztán cselekedjenek.

Ha figyelembe veszik, amit mondtak,

bizonyítja visszajelzésük fontosságát,

és úgy érzem, hosszú távon a cég is nyer.

Hogy miért?

Mert megfelelő körülmények között kevésbé
feszültek és produktívabbak a dolgozók.

Aztán kérnék egy szívességet
mindenki kedvenc nagybácsijától is.

Úgy bizony, a kormánynak is
szerepet kell vállalnia ebben.

A Világgazdasági Fórum

és a Harvard Egyetem Közegészségügyi
Intézetének becslése szerint

2011 és 2030 között a jelentősebb
krónikus és mentális betegségek

47 billió dollárba fognak kerülni
a globális gazdaságának számára.

És most 2020 van.

Nem azt mondom, hogy a stressz az oka

az összes jelentős krónikus
vagy mentális betegségnek,

de ha csak részben is az,

képzeljék el mennyivel
kisebb lehetne ez a szám,

ha a kormány tenné a dolgát,

és arra ösztökélné a munkaadókat,

hogy javítsanak dolgozóik helyzetén.

Talán adókedveménnyel is
ösztönözhetné a cégeket

a munkahelyi körülmények javítására.

De a legjobb céges jóléti irányelvek
és kezdeményezések sem érnek sokat,

még kormánytámogatással sem,

a legfontosabb szereplő,

önök nélkül.

Igen, a stressz és annak kezelése
aktív részvételt igénylő folyamat,

ki kell venniük belőle a részüket.

Ez önöknek is, a gazdaságnak is
a hasznára válik.

Nézzék, nem vagyok pszichológus.

De tettem lépéseket mentális egészségem

és jó közérzetem érdekében,

így hát hadd osszam meg, mire jutottam.

Azt gondolom, az első, döntő lépés,

őszintének lenni önmagunkhoz.

Mivel kapcsolatban?

Valljuk be, hogy mentális,
testi és érzelmi jólétünket

háttérbe szorítjuk,

és hogy ez milyen károkat okoz.

Valljuk be, hogy a közösség véleménye
fontosabb számunkra önmagunk védelménél.

Gondoljanak a közösségi médiára.

Legyünk őszinték abban, hogyan határozzuk
meg önmagunkat, és mit jelent ez.

Igen, életpályánk hozzájárul ahhoz,
hogy kik vagyunk.

De nem hagyjuk-e, túlzottan is,
hogy meghatározzon minket?

Kérdezzék meg azt is,

megéri-e azt, amibe kerül.

És itt nemcsak a pénzre gondolok.

Az őszinteség gondolataimhoz,
bátorságomhoz, kudarcaimhoz való viszonyom

alapos áttekintését jelentette.

Évekkel ezelőtt kezdődött egy bajnokságon,

amikor odajött az edző és így szólt:

“Rob Cooke, szedd össze magad,
ma nem veszíthetünk.”

Így összeszedtem magam.

Kudarcot vallottam.

Vesztettünk.

(Nevetés)

Köszönöm, hogy nevetnek.

(Nevetés)

Jólesik.

Nem, de...

Tudják, ez velem maradt aztán egy darabig,

egészen addig, amíg jött
egy lehetőség a javításra,

az elmozdulásra, a fejlődésre,

amikor aztán csendben lehajtottam a fejem,

és tettem egy lépést hátra.

Aztán rátaláltam
a mindfulness technikájára.

Azóta is, a mai napig alkalmazom
a mindennapokban.

A jelenben élni, itt és most.

A mindfulness ugyan nem biztos,
hogy mindenki kenyere,

de ha a sikeres és befolyásos
emberekre gondolok,

van egy közös vonásuk.

Urai saját mentális játszmáiknak.

Amely magában foglalja
a stressz kezelését is.

Tulajdonképpen másról sem szól,

mint hogy megtanuljuk
felismerni és elfogadni

aktuális gondolatainkat, érzelmeinket,
környezetünket és fizikai állapotunkat.

Nem igaz?

Azt nem állítom, hogy soha nem
szembesülök stresszel.

Azonban a stressz kezelése
maga a haszon,

saját magunk és a gazdaság számára is.

Ezzel a gondolattal búcsúzom.

Mindannyian tudjuk,
hogy a nyugdíjas éveinkre

most kell többet félretenni.

Mi lenne, ha a mentális egészségünkről
és általános jólétünkről

hasonlóan gondolkodnánk?

Fejlődjünk, tegyünk most
többet félre magunkból,

hogy későbbi életünkre is maradjon.

A semmittevés sokkal többe kerül,

sőt, ami még rosszabb,
időnket is megrövidíti.

Márpedig a kettő közül

melyiket kaphatjuk vissza?

Lépjünk tehát magasabb osztályba
a stressz kultúrájában,

és éljünk boldogabb, egészségesebb

és remélhetőleg produktívabb életet.

Köszönöm.

(Taps)