Hogyan tanultam meg olvasni és tőzsdézni a börtönben

A pénzügyi műveltség nem rátermettség kérdése, hanem egy életmód. Sajátítsd el Curtis "Wall Street" Carolltól. Mint börtönviselt személy, Caroll tudja mennyit ér egy dollár. A börtönévei alatt megtanult írni, olvasni, részvényekkel kereskedni, s most egy egyszerű, ám hathatós üzenetet oszt meg velünk: mindannyiunknak jobban kellene érteni a pénzhez.

14 éves voltam,

egy tekepályán

épp egy játékgépet fosztottam ki,

és ahogy mentem ki az épületből,

a biztonsági őr el akart kapni.
Olajra léptem.

Futok végig az utcán,
kerítésen ugrás,

De a tetejéről visszaestem,

lehúzott a 3000 db.
negyeddolláros súlya

visszarántott a földre.

Mire kettőt pislogtam,
a biztonsági őr ott állt felettem,

és azt mondja: "Kis punk, legközelebb
olyat lopj, amit elbírsz."

(Nevetés)

A Juvenile Hallba kerültem,

és amikor kiengedtek,
vissza anyám mellé,

a bácsikám első kérdése ez volt:
"Hogy kaphattak el?"

Mondom neki:
"Ember, túl nehéz volt a cucc."

Ő erre:
"Öcsi, nem kellett volna mindet elhozni."

Mire én: "De olyan aprók voltak,
mit csináltam volna?"

10 perc múlva már úton voltunk,
kifosztani egy másik gépet.

Bármit megtettünk a pénzért.

Erről szólt az életem.

Oaklandben nőttem fel,

anyámmal és a közvetlen családtagokkal,

keményen tolták a kokót.

A környezetem: család és barátok,

és hajléktalanszállók.

Az ebédet gyakran sorban állva,
vagy ingyenkonyhán kaptunk.

Egy nagy csöves egyszer arra tanított:

a pénz mozgatja a világot,

és azon belül is mindent.

Ezeken az utcákon a pénz a góré.

Ha követed a pénzt,

elvezet a rossz fiúkhoz,
vagy a jó fiúkhoz.

Nem sokkal később követtem el
az első bűncselekményt,

először volt, hogy valaki azt mondta,
megvan bennem a lehetőség.

Úgy éreztem, valaki hisz bennem.

Soha senki nem mondta,
hogy lehetnék ügyvéd,

doktor vagy mérnök.

Eleve, hát hogy is lehetettem volna?
Nem tudtam se írni, se olvasni.

Írástudatlan voltam.

Mindig úgy gondoltam,
hogy a bűnözés az én jövőm.

Aztán egy nap

beszélgettem valakivel,

aki egy rablásról szövegelt,
amit megcsinálhatnánk.

Meg is csináltuk.

Igazából nem máshol nőttem fel,

mint a világ gazdaságilag
legerősebb nemzetében,

az Amerikai Egyesült Államokban,

ahol nézhettem, hogy anyám
sorban áll a véradó állomáson,

eladni a vérét 40 dollárért,
hogy kaját vehessen a gyerekeinek.

A mai napig látszanak a karján
a tűszúrások.

Nem törődtem a közösségemmel.

Ők sem törődtek velem.

Mindenki csinálta, amit csinált,
és elvette, amit el akart venni,

a drogdílerek, a rablók, a véradó állomás.

Mindenki a mocskos pénzt űzte.

Én is úgy szereztem, ahogy tudtam.

Még én is.

Tényleg a pénzügyi ismeretek
irányították a világot,

egy gyerekrabszolga voltam,

a rosszfiúkat követve.

17 éves koromban letartóztattak
rablás és gyilkosság vádjával,

és hamar rájöttem, hogy a böriben a
pénzügyek még fontosabbak, mint az utcán,

ezért vágni akartam őket.

Egyszer rohantam az újság sportrovatáért,

hogy a cellatársam felolvassa nekem,

de véletlenül az üzleti rovatot hoztam.

Az öreg erre megszólal:
"Öcskös, veszel részvényeket?"

Erre én: "Az mi a szösz?"

Azt mondja: "Az a hely, ahol a fehérek
a pénzüket tartják."

(Nevetés)

Akkor először
villant meg előttem a remény,

egy jövőkép.

Összefoglalta nekem, mi az a részvény,

de csak egy villanás volt.

De mégis, hogy tőzsdézhettem volna?

Nem tudtam olvasni, írni, betűzni.

Az írástudatlanságom elrejtésére
kifejlesztett trükkjeim

itt már nem működtek.

Csapdába estem,
ragadozók prédája voltam,

szabadságért harcoltam,
amit nem is ismertem.

El voltam veszve, kimerültem,

semmi utat nem láttam.

20 évesen

életem legnehezebb lépésére szántam magam.

Kezembe vettem egy könyvet.

Életem legnagyobb harca volt

megtanulni olvasni.

Kiközösített a családom,

meg a csövesek.

Durva volt, haver.

Nettó szenvedés.

De fogalmam sem volt,

hogy megkapom a legnagyobb ajándékot,
amiről valaha is álmodtam:

önértékelést,

tudást, fegyelmet.

Úgy élveztem az olvasást, hogy mindent
elolvastam, ami elém került:

cukorka papírját, ruhacetliket,
utcatáblákat, mindent.

Olvastam és olvastam!

(Taps)

Folyton csak olvastam.

Marhára élveztem, hogy tudok olvasni,
és szavakat betűzni.

Odajött egy csöves: "Haver, mit eszel?"

"C-U-K-O-R-K-A, cukorka!"

(Nevetés)

Azt mondja: "Aggyá belőle!"
Erre én: "N-E-M. Nem."

(Nevetés)

Tök jó volt.

Mármint, hogy tényleg tudtam,
életemben először olvasni.

Csodálatos érzést adott.

Aztán amikor 22 voltam, öntudatosan,

magabiztosan,

eszembe jutott, amit OG mondott.

Kinyitottam az újságot az üzleti rovatnál.

Meg akartam találni
a gazdag fehéreket.

(Nevetés)

A reménysugár után mentem.

Ahogy építettem a karrierem,

abból, hogy másokat tanítottam
pénzügyekre és befektetésekre,

hamar rá kellett jönnöm,
felelősséget kell vállalnom a tetteimért.

Valóban, nagyon összetett
környezettben nőttem fel,

de a bűnözés mellett döntöttem,

ezt be kell valljam.

Enyém volt a felelősség,
de ezt fel is vállaltam.

Összeállítottam egy tananyagot
rabok számára,

hogyan kezeljék a börtönmunkából
befolyó pénzt.

A jól menedzselt életvitel
olyan eszközöket ad,

melyeknek hasznát vesszük
a társadalomba visszakerülve,

amire más ember is támaszkodik,
aki nem bűnöző.

Megtudtam

a MarketWatch lapból,

hogy az amerikai népesség 60%-ának

1000 dollárnál kevesebb megtakarítása van.

A Sports Illustrated szerint az NBA és NFL
játékosok több, mint 60%-a

csődbe megy, leég.

A házassági problémák 40%-a
anyagi okokra vezethető vissza.

Hogy a francba?

(Nevetés)

Azt mondod,
emberek végigdolgozzák az életüket

autót, ruhát, házat meg mindent vesznek,

de csekkről csekkre élnek?

Hogy a fenébe tudna a társadalom segíteni

a börtönviselt embereknek
visszailleszkedni,

ha a saját dolgaikat sem
képesek menedzselni?

Nyakig vagyunk a szarban.

(Nevetés)

Ennél jobb tervre vágytam.

Mert ebből nem lesz semmi jó.

Szóval...

arra gondoltam,

kötelességem, hogy megkeressem,
akik ezen az úton haladnak,

és segítsek,

ez elég agylövés volt,
mert a saját közösségemmel törődtem.

Nézd már, a saját közösségemmel.

A pénzügyi analfabetizmus egy betegség,

ami megbénítja a kisebbségeket,
és szegényebb réteget,

generációról generációra,

ez ki kell verje a biztosítékot!

Kérdezd csak meg magadtól:

hogyan lehet, hogy az amerikai
népesség 50%-a

pénzügyi analfabéta, egy társadalomban,
amit a pénzügyi boldogulás hajt?

Igazságszolgáltatás, a társadalmi helyzet,

az életkörülmények, közlekedés, kaja,

mind a pénztől függ,
amit a legtöbb ember nem képes kezelni.

Őrület!

Ez egy járvány,

ami jobban veszélyezteti a közügyeket,
mint bármi más.

A Californiai Dept. of Corrections
[börtön-rehab] szerint

a börtönviseltek 70%-a

követett el pénzzel kapcsolatos bűntényt,

rablás, betörés, szélhámosság,
lopás, zsarolás...

és a lista még hosszú.

Ezt kapd ki:

a tipikus börtönviselt

a kaliforniai börtöni rendszerbe

nulla pénzügyi ismerettel kerül,

keres 30 centet óránként,

800 dollárt évente,

és nem marad ebből semmi,
pedig nem kell semmire költenie.

Amikor szabadlábra kerül,
200 dollárt nyomnak a markába,

"Sok szerencsét, ne keveredj bele semmibe,
ne gyere ide vissza."

Mindenféle értelmes felkészítés és
hosszútávú pénzügyi terv nélkül,

mégis mire fog menni...?

60 évesen?

Szerez egy jó melót,

vagy visszatér a bűnözői életmódoz,
pont ahhoz, ami a börtönbe juttatta?

Adófizetők, ti döntitek el!

Az iskolázottsága valszeg
eleve kijelölte az útját.

Hogyan gyógyíthatnánk ezt a betegséget?

Létrehoztunk egy programot,

amit úgy neveztünk, Pénzügyi Felkészítés
Érzelmi Műveltség.

Rövidítve: FEEL [érezni],

ami arra tanít, hogyan válaszd
szét az érzelmi döntéseket

a pénzügyi döntésektől,

és a négy örök érvényű szabályt
a személyes pénzügyekhez:

a megtakarítás helyes módja,

figyelni a mindennapi költségekre,

hatékony kölcsönfelvétel,

és a diverzifikáció, amivel a pénz
dolgozik neked,

nem te a pénzért.

A börtönviselteknek szüksége van ezekre
az ismeretekre, mielőtt visszajutnak.

Enélkül nincs teljes rehabilitáció.

Az az elképzelés, hogy csak szakértők
tudnak befektetni és a pénzt forgatni,

totál röhej,

és bárki is mondja, hazudik.

(Taps)

Az a szakértő,

aki jobban ismeri a mesterségét
a többségnél,

és mivel senki más nem ismeri jobban,
mennyi pénzre van szükséged, mint te,

ezért te vagy a szakértő.

A pénzügyi műveltség nem szakértelem,
hölgyeim és uraim.

Egy életmód.

A pénzügyi stabilitás
a megfelelő életmód mellékterméke.

Egy pénzügyileg szilárd börtönviselt
adófizetővé válik,

és az is tud maradni.

Ezzel hidat tudunk verni
a velünk kapcsolatban lévő emberek között:

család, barátok, és azon fiatalok,

akik még mindig hiszik,
hogy a bűnözés és a pénz összefügg.

Szóval ne féljünk

a nagy pénzügyi szavaktól,

és más ijesztgetések se hassanak
ránk, amiket hallunk.

Gyomláljuk ki,
ami a társadalmunkat megbénítja,

ami a felelősségvállalástól elsodor,
hogy jobban menedzseljük az életünk.

És készítsünk egy könnyen emészthető,

lényegre törő tanagyagot arról,

hogy mi az pénzügyi kompetencia
és az érzelmi műveltség.

Ha ott a közönség sorai között
azt mondod magadban,

"Ja, persze, ez nem rólam szól,
ebből nem kérek",

akkor gyere el a tanfolyamra!

(Nevetés)

Megmutatom neked, mennyi pénzed
megy rá, ha érzelmileg döntesz.

(Taps)

Nagyon köszönöm, köszönöm.

(Taps)