Egy elfelejtett űrkorszaki technológia megváltoztathatja az élelmiszertermelést

A Föld népessége a 10 milliárdhoz közelít... De mit fogunk enni? Lisa Dyson újra felfedezett egy ötletet, amit a NASA fejlesztett ki az 1960-as években a hosszú űrutazásokhoz, és amely az élelmiszertermelés újra feltalálásának kulcsa lehet.

Képzeljük el, hogy egy űrhajó
legénységének tagjai vagyunk,

és a Marsra vagy egy másik
távoli bolygóra utazunk.

Az utazás ideje akár egy év is lehet,

vagy még annál is több.

Az űrhajó befogadóképessége
és az erőforrások

korlátozottak.

Így a legénységnek ki kell találnia,
hogy miként állítson elő táplálékot

minimális anyagfelhasználással.

Mi lenne akkor, ha csak néhány csomag
vetőmagot vihetnénk magunkkal,

és néhány óra alatt
gabonát termeszthetnénk?

Mi lenne akkor, ha ezek
később több magot hoznának,

lehetővé téve a teljes
legénység ellátását,

mindössze azzal a néhány csomag
vetőmaggal az utazás egész idejére?

Nos, a NASA tudósai
megtalálták ennek a módját.

Amivel előálltak, az nagyon érdekes.

Mikroorganizmusokat használtak,

amelyek egysejtű szervezetek.

Emellett vízből kinyert
hidrogént használtak.

A használt mikrobákat
hidrogenotrófoknak hívják,

és ezekkel a hidrogenotrófokkal létre
tudunk hozni egy olyan szénkörforgást,

amely fenntartaná az életet
egy űrhajó fedélzetén.

Az űrhajósok kilélegeznék a szén-dioxidot,

ezt a szén-dioxidot aztán
a mikrobák felszívnák

és átalakítanák tápláló,
szénben gazdag növénnyé.

Az űrhajósok aztán megennék
ezt a szénben gazdag növényt,

majd kilélegeznék a szenet
szén-dioxid formájában,

amit aztán a mikrobák felszívnának,

egy tápláló növényt hozva létre,

amelyet azután szén-dioxid
formájában lélegeznének ki

az űrhajósok.

Így egy zárt szénciklus születik.

De miért is fontos ez?

Emberként szénre van
szükségünk a túléléshez,

és ezt a szenet az ételből szerezzük.

Egy hosszú űrutazáson

egyszerűen nincs lehetőség
útközben szenet felvenni,

így ki kell találnunk, hogy miként
hasznosítsuk újra a fedélzeten.

Ez egy okos megoldás, nem igaz?

Ez a kutatás azonban
nem igazán jutott sehova.

Még nem jutottunk el a Marsra.
Nem jutottunk el másik bolygóra.

De e kutatást a '60-as,
'70-es években végezték.

Így Dr. John Reed munkatársammal

érdeklődni kezdtünk a szén-újrahasznosítás
megvalósítása iránt itt a Földön.

Olyan műszaki megoldásokkal
akartunk előállni,

amelyek a klímaváltozást célozzák meg.

Mi megtaláltuk e kutatást

a '60-as években – 1967-ben,
és később – kiadott újságokat,

az e munkáról szóló cikkeket olvasva.

Szerintünk ez nagyon jó ötlet volt.

Így azt mondtuk, hogy a Föld
valójában olyan, mint egy űrhajó.

Korlátozott helyünk és erőforrásunk van,

és a Földön tényleg ki kell találnunk,

hogyan tudjuk a szenet
jobban újrahasznosítani.

Arra gondoltunk,

vajon alkalmazhatnánk-e a NASA ötleteit

a mi földi szénproblémánkra?

Tenyészthetnénk-e ezeket
a NASA-féle mikrobákat úgy,

hogy értékes termékeket
hozzunk létre itt a Földön?

Alapítottunk erre egy céget,

és felfedeztük,
hogy ezek a hidrogenotrófok,

amiket én csak a természet felturbózott
szén-újrahasznosítóinak fogok hívni,

felfedeztük, hogy ezek a mikrobáknak
egy olyan népes osztálya,

amelyet eddig nagyrészt figyelmen
kívül hagytak, kevéssé kutattak,

és amelyek nagyon értékes
termékeket tudnak létrehozni.

Így hát laborunkban elkezdtük tenyészteni
e termékeket, e mikrobákat.

Rájöttünk, hogy szén-dioxidból
alapvető aminosavakat állíthatunk elő

e mikrobák segítségével.

El is készítettünk egy fehérjedús ételt,

amelynek aminosav-összetétele

néhány állati fehérjéjéhez hasonló.

Még tovább tenyésztettük őket,

és rájöttünk, hogy tudunk olajat csinálni.

Olajokat számos termék
gyártásához használnak.

Citrusolajhoz hasonló olajat készítettünk,

ami ízesítésre és illatosításra alkalmas,

de használható biológiailag
lebomló tisztítószerként,

vagy akár üzemanyagként is.

Pálmaolajhoz hasonló olajat készítettünk.

Pálmaolajat használnak

fogyasztási és ipari termékek
széles skálájának gyártásához.

Gyártókkal együttműködve hozzákezdtünk
e technológia felfejlesztéséhez,

és most azon dolgozunk velük,

hogy a termékek közül
néhányat piacra tudjunk dobni.

Úgy gondoljuk, hogy ez a fajta
technológia valóban segíthet

a szén-dioxidot jövedelmezően,
értékes termékekké újrahasznosítani,

s ez által a bolygónak,

és az üzletnek is hasznot hajtani.

Ezzel foglalkozunk ma.

De holnap ez a fajta technológia
és e mikrobák használata

segíthet nekünk valami még
nagyobb létrehozásában,

ha a fejlesztést tovább folytatjuk.

Úgy gondoljuk, hogy ez a fajta technológia

segíthet majd egy mezőgazdasági
probléma megoldásában,

utat nyit egy fenntartható
mezőgazdaság létrehozásához,

amely lehetővé teszi a jövőbeni igények
kielégítéséhez szükséges növekedést.

De miért lehet szükségünk
fenntartható mezőgazdaságra?

Nos, úgy becsülik,

hogy a népesség 2050-re
eléri a 10 milliárdot,

és úgy becsüljük,
hogy az élelmiszertermelést

70%-kal kell növelnünk.

Ezenkívül sokkal több erőforrásra
és nyersanyagra lesz szükségünk,

hogy fogyasztási és ipari
termékeket gyárthassunk.

De hogyan növeljük a termelést,
hogy kielégítsük a keresletet?

A modern mezőgazdaság képtelen ilyen
kereslet mellett fenntarthatóan növekedni.

Ennek számos oka van.

Az egyik, hogy a modern mezőgazdaság
az egyik legnagyobb kibocsátója

az üvegházhatású gázoknak.

Valójában több ilyen gázt bocsát ki,

mint az autóink, kamionjaink, repülőink

és a vonataink együttvéve.

A másik ok, hogy a modern mezőgazdaság
hatalmas földterületet foglal el.

50 millió km²-nél is több erdőt irtottunk
ki növényeinknek és állatainknak.

Mennyit is jelent ez?

Ez nagyjából Dél-Amerika
és Afrika területe együttvéve.

Hadd mondjak egy konkrét példát.

Indonéziában 2000 és 2012 között

akkora területű
szűz esőerdőt irtottak ki,

ami kb. Írország területével egyenlő.

Gondoljanak csak arra a sok fajra,
a sokszínűségre,

amit ezzel a folyamattal eltüntettek,

legyen az növény, rovar vagy állat.

És egy természetes széntározó is eltűnt.

Hadd tisztázzam ezt a dolgot.

Az irtást elsősorban azért végezték,
hogy pálmaültetvényeknek adjanak helyet.

Ahogy korábban említettem,

pálmaolajat számos termék
gyártásához használnak.

Úgy becsülik, hogy a fogyasztási
cikkek valójában több mint 50%-a

pálmaolaj felhasználásával készül.

Mint pl. a fagylalt, a keksz...

A főzőolajok is.

Ide tartoznak a mosószerek,
krémek, szappanok.

Valószínűleg számos termékünk van otthon

a konyhánkban és a fürdőszobánkban,

amelyeket pálmaolaj
felhasználásával gyártottak.

Tehát önök és én is a kiirtott esőerdők
közvetlen haszonélvezői vagyunk.

A mai mezőgazdaságnak problémái vannak,

nekünk pedig meg kell oldanunk őket,
ha fenntartható növekedést akarunk.

Úgy vélem, hogy részben
a mikrobák jelenthetik a megoldást,

különösen ezek a felturbózott
szén-újrahasznosítók.

Ezek a felturbózott szén-újrahasznosítók,

akárcsak a növények, természetes
újrahasznosítókként működnek

az ökoszisztémáikban, ahol tenyésznek.

Olyan egzotikus helyeken tenyésznek,

mint a hidrotermális kürtők
és a hőforrások.

Ezekben az ökoszisztémákban
szenet vesznek fel, és újrahasznosítják

olyan tápanyagokká, amiket ezek
az ökoszisztémák igényelnek.

Ezek gazdagok tápanyagokban,

pl. olajokban, fehérjékben,
ásványi anyagokban és szénhidrátokban.

A mikrobák valójában már
mindennapi életünk szerves részei.

Amikor egy pohár pinot noir-t
kortyolgatunk péntek este

egy hosszú és fárasztó hét után,

akkor mikrobák termékét élvezzük.

Ha a helyi kis sörfőzde sörét isszuk –

az is mikrobák terméke.

Vagy a kenyér, a sajt, a joghurt.

Ezek mind mikrobák termékei.

De a felturbózott szén-újrahasznosítók
szépsége és ereje abban rejlik,

hogy órák alatt tudnak termelni,

hónapok helyett.

Ezért sokkal gyorsabban vagyunk képesek

növényeket termeszteni, mint ma.

Sötétben növekednek,

így bármelyik évszakban nőhetnek,

bármilyen földrajzi területen
és helyszínen.

Képesek minimális helyigényű
tartályokban növekedni.

Így eljuthatunk a függőleges
rendszerű mezőgazdasághoz.

A hagyományos, sok földterületet igénylő

vízszintes mezőgazdaság helyett,

függőlegesen tudunk növekedni,

növelve azáltal az egységnyi területre
eső termelést.

Ha bevezetjük ezt a módszert
és e szén-újrahasznosítókat alkalmazzuk,

akkor nem kell még
több esőerdőt kiirtanunk azért,

hogy az elfogyasztandó élelmet
és termékeket megtermelhessük.

Mert az egységnyi területre jutó termés

tízezerszer nagyobb lehet annál,

mintha ugyanarra a területre

például szójababot ültetnénk,

egyéves időtartamra vetitve.

Tízezerszer több egy év alatt!

Ezt értem új típusú mezőgazdaságon.

Ezt értem azon, hogy olyan
rendszert kell kifejlesztenünk,

amely fenntartható módon képes akár
10 milliárd ember igényét kielégíteni.

És mit termelne ez az
új típusú mezőgazdaság?

Már készítettünk fehérjelisztet,

képzeljenek el valamit,
ami hasonlít a szójalisztre,

vagy akár a kukoricalisztre,
vagy a búzalisztre.

Már készítettünk olajokat,

képzeljenek el valamit,
ami hasonlít a kókuszolajra,

vagy az olívaolajra, vagy a szójaolajra.

Ez a fajta növény tehát képes
olyan tápanyagokat termelni,

amelyekből készíthetünk
tésztát és kenyeret,

süteményeket, táplálékok széles skáláját.

Ráadásul, mivel olajat több más
termék gyártásához használunk,

ipari és fogyasztói termékek gyártásához,

képzeljük el, hogy gyárthatunk
mosószert, szappant, krémeket stb.

e növények felhasználásával.

Nemcsak hogy elfogy a földterület,

de ha a jelenlegi módon működtetjük

a modern mezőgazdaságot,

akkor azt is kockáztatjuk, hogy utódainkat
megfosztjuk egy gyönyörű bolygótól.

De ennek nem kell így lennie.

Lehet olyan jövő, amelyben jólét van.

Hozzunk létre olyan rendszereket,
amelyek űrhajónkat, a Földet

nemcsak a katasztrófától védik meg,

de lehetővé teszik olyan rendszerek
és életmódok kifejlesztését is,

amelyek hasznosak lesznek a mi életünkben,

és annak a 10 milliárdnak az életében is,
akik 2050-ben fognak a bolygón élni.

Köszönöm szépen!

(Taps)