A humor mestersége | Andrew Tarvin | TEDxTAMU

A humor bármely akadályon felülemelkedik. A humor az általános egységesítő, a fogalom, amelyet mindenki ért. Ennek ellenére a népesség jelentős része nem hiszi, hogy alkalmazni tudná a humort. Andrew Tarvin bebizonyítja, hogy a humort bárki fölhasználhatja.

Andrew Tarvin a világ legelső humormérnöke, aki arra tanít, hogyan érjünk el jobb eredményt, miközben jól szórakozunk. Több mint 200 szervezet több ezer munkatársával dolgozott együtt, a P&G-t, a GE-t és a Microsoftot beleértve. A Procter & Gamble-nél végzett projektmenedzseri és a világnevettetői tapasztalatát ötvözve programja lebilincselő, szórakoztató és – ez a legfontosabb – hatékony. Népszerű szerző, megjelent a The Wall Street Journalban, a Forbesban, szerepelt a TEDx-en, programját 50 USA-államban, három földrész 18 országában mutatta be. A narancsszínt szereti, és bolondul a csokoládéért.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Hat éve New Yorkban
üldögéltem barátaimmal,

amikor mobilomra értesítést kaptam.

Elámultam, mert nagymamámtól kaptam sms-t.

Leesett az állam,
mert Nagyi akkor volt 78 éves,

és sosem sms-ezett.

Első üzenete bájos volt:

"Kedves Andrew! Próbálgatom az sms-t.
Szeretettel, a Nagyid."

"Hű, azt hiszi, ez levél!" – gondoltam,

úgyhogy visszaüzentem neki.

"Nagyi, ez sms, nem kell
mindent belevenni!"

Válaszolt.

"Kedves Andrew!
(Nevetés)

Jó. Szeretettel, a Nagyid."

Kedvencem a "Jó. Szeretettel, a Nagyid."

Ha ennyi lenne: "Szeretettel, Nagyi",
zavarban lennék.

Pl. "Andrew, jó mulatást Texasban.
Szeretettel, Nagyi." Nagyi? Ki Nagyija?

(Nevetés)

De Nagyi mindig újat tanul.

Pár éve Svájcban volt dolgom.

Visszaérve sms-t küldtem neki:

"Nagyi, visszaértem Svájcból."

"Kedves Andrew! Svájc? WTF."

(Nevetés)

Fölhívtam.

"Nagyi, szerinted mit jelent a WTF?"

Azt felelte:

"A Bridge-ből valaki szerint azt:
«Wow, tuti frankó.»"

(Nevetés)

Én meg: "Pont ezt jelenti."

Nem terhelem ezzel.

De idővel rájöttem,

hogy boldogabb lenne a világ,

ha többen gondolnának a WTF-re,

s többen lennének Nagyihoz hasonlók,
és gondolnák: "Wow, tuti frankó".

Mert 2012-ben kiléptem
a Procter and Gamble-től,

hogy a humor értékére
tanítsam az embereket.

Több mint 250 szervezet több mint
35 000 emberével dolgoztam azon,

humor révén hogy legyenek boldogabbak,
termelékenyebbek, stresszeljenek kevésbé.

De mikor valaki a foglalkozásomról
hall, kissé kételkedni kezd,

(Nevetés)

mert a humorra senki sem
rossz dologként gondol.

Ki nem szeret itt nevetni?

Ki mondja, hogy "Nem,
utálok örömet érezni?"

(Nevetés)

Nem. Jó, ha van-nak
tartja a humort mindenki.

Ó, ha jobban élvezném a munkám,
ha valami örömet lelnék benne,

de ha nem, hát jó.

Valójában kell a humor.

A mai túlhajszolt, lebecsült,
stresszes, alváshiányos kultúrában

humorra szükség van.

Mert a humortól figyelni kezdünk,

javítja a tartós emlékezőtehetségünket,

fokozza a megértést, segít a tanulásban

és az üzenetváltásban.

Javítja a csoportkohéziót is,

csökkenti a státuszkülönbséget,
feloldja az ellentéteket, bizalmat épít,

és összehozza az embereket.

Ezeket csinálja

(Nevetés)

meg ezt és így tovább.

Ezeket kutatói esettanulmányok
és életből vett példák bizonyítják.

(Nevetés)

Lenyűgöző előnyök, nem?

A humortól jobban nézünk ki,
tovább élünk, és pénzesőt is hoz, nem?

(Nevetés)

A humort használók jobban keresnek.

Bárki megtanulhatja az előnyeit.

Amikor humorról vagy bohózatról
beszélek valakinek,

az gyakorta megrémül.

A pár évvel ezelőtti svájci rendezvény,

amelyről Nagyinak a WTF jutott eszébe,

a konferencia-szereplésről szólt.

Az egyik előadó ez az úr volt.

Kevin Richardson.

Oroszlánokkal sugdosóként is ismert.

Ha a YouTube-on láttak
oroszlánt ölelgető pasit, az ő volt.

Dél-Afrikában él,

fiatal oroszlánokat nevel,

azok meg falkatagnak tartják.

Ő Az oroszlánkirálybeli
Rafiki emberi változata.

A rendezvény előtt beszéltem vele.

Rájött, hogy stand-up kabaréval lépek föl.

"Hű, képtelen lennék rá,
túl rémes" – mondta.

(Nevetés)

"De hát oroszlánokkal élsz! – mondtam.

(Nevetés)

Mintha a viccelődés rémesebb lenne,
mint oroszlánokkal élni.

(Nevetés)

De sokan így fogják föl,

mintha a nevettetés
a DNS-ünkbe lenne kódolva.

(Nevetés)

De a humor valójában mesterség,

és ha az, akkor tanulható.

Én is tanultam a használatát.

Mert ezernyi fellépésen tanultam el

mint stand-up színész,
improvizáló, mesélő, színpadi költő.

Mind az 50 államban, 18 országban
és egy bolygón is fölléptem.

(Nevetés)

Több mint 150 országban vannak rajongóim,

főleg azokból, akik véletlenül
bukkantak a honlapomra.

Vidámnak és értelmesnek tartanak,
mamám legalábbis ezt mondja.

(Nevetés)

Láttak engem a Daily Show-ban
John Stewarttal, a közönségben.

(Nevetés)

Nemrég érettségi találkozónkon voltam,

s mikor megtudták, hogy stand-up
színész vagyok, így szóltak:

"De hát nem is vagy vicces."

Valahogy igazuk van,

mert itt nem vágok vicces képet.

(Nevetés)

Sok minden vicces a képen,

de egyik sem szándékos.

(Nevetés)

Szőke hajtincsem van,
mintha fiúbandában akarnék játszani.

Az Álom volt a téma,
de rólam senki sem álmodik

(Nevetés)

ezen a képen.

Mert sose voltam a társaság
lelke vagy az osztály bohóca.

A felső tagozatban a tanárok
kedvencének választottak.

Ez sokukat meglepi,
de csak azért, mert kockafej vagyok.

Latolgatják, miféle kockafej?

A válasz: számítógép, matek, sci-fi,

Dungeons & Dragons, Csillagok háborúja,
Star Trek, Starbucks – ez mind.

(Nevetés)

Egyébként mérnök vagyok.

Az Ohiói Állami Egyetemen

számítástechnikai
mérnökként diplomáztam.

Végzés után

a Procter & Gamble-nél
IT projektmenedzserként kezdtem.

Ezt várták el tőlem,

a személyiségvizsgálatom alapján,

mert állítólag mintha
számítástechnikai mérnök lennék.

De megtudtam: a személyiségvizsgálat
s én az más-más dolog.

Mert a személyiségvizsgálatomban ez áll:

A-típusú, kék négyzet, lelkiismeretes,
racionalista, vízöntő jegyű.

Ezt jelenti: törekvő, makacs introvertált,

kedveli a hosszú, parti sétákat.

Ám megtudtam, hogy ezzel
nem vagyok azonos.

Rávilágíthat viselkedésünk mozgatórugóira,

motivációnkra,

vagy melyik Disney-hercegnő
vagyunk – Pokahontasz –,

(Nevetés)

de nem ezek határoznak meg
minket, hanem a tetteink.

Szóval komédiázni kezdtem a főiskolán.

Középen álló legjobb barátom
improvizációs színházat akart

Kellett neki valaki, és rávett.

A képből kiderül,
hogy nemigen voltunk jók.

Kezdetben legalábbis,
gőzünk se volt róla, mit művelünk.

A Whose Line Is It Anyway?-t
próbáltuk utánozni.

Ami nem ment a komédiázásban,
sikerült a komédiaprojekt-menedzsmentben.

"Ha komolyan akarjuk csinálni,

heti háromszor próbálunk,

minden hétfőn megbeszélést tartunk,

és visszanézzük a műsort,
mintha felvételről látnánk."

Két év alatt följavultunk.

Kollégiumi pincékben kezdtünk előadni,

majd eljutottunk egyetemi
színpadi heti kétszeri fellépésig,

de egyáltalán nem tudtunk jól fotózni.

De így tanulunk humorizálni.

Gyakorolva és próbákkal.

Bárki megteheti.

a komédiázáshoz nem kell
profi humoristának lenni,

de a profiktól lehet tanulni.

Pl. a stand-upban megtanulható,
hogyan adjuk elő álláspontunkat,

mert Louis C.K. igen sajátos világlátása

élesen különbözik Ellen DeGeneresétől,

ami meg más, mint Tig Notaróé,
Dave Chappelle-é vagy Chris Rocké.

Mindenki szemlélete más.

Van, aki azt mondja rólam,

hogy Hugh Jackmanból
és Conan O'Brienből gyúrtak össze.

(Nevetés)

Mások szerint "mintha David Tennantot
látnám a Ki vagy, doki?-ból".

Egy nőtől ezt hallottam:

"Szerintem maga Justin Timberlake,
de csak innentől idáig."

(Nevetés)

Ügyet sem vetek egy fickóra,

aki szerint kiköpött Clay Aiken vagyok.

Mindenkinek egyéni a szemlélete.

E szemlélettel kapcsolatba
léphetünk másokkal, ugye?

Mondhatjuk: "Ó, mennyire hasonlítunk!
Hányan kedvelik itt az édességet?

Az emberek szeretik. Én is.
Megőrülök a tejes turmixért!

Az édesség leghatékonyabb formája,

mert megvan benne a fagylalt finomsága
könnyen fogyasztható formában.

De a mentás csokit nem értem.

Rajong valaki a mentás csokiért?

Sosem ettem, mert úgy vagyok vele:

"Mi ebben a nagyszerű? Fogkrém."

(Nevetés)

A közös szemlélet összeköthet minket.

Összeköthet valami fontos közlésére is.

Mert bevallom,

mindig sokkal jobban értettem
az embernél a számítógépeket.

Mert ha gépben romlik el valami,

hibaüzenetet kapunk.

Mikor az emberben romlik el valami,

érzelmeket kapunk.

(Nevetés)

Könnyebb lenne, ha az emberektől is

hibaüzenetet kapnánk.

Ha valaki agyonhajszolt,
túlterhelt, kissé kiakadt,

ez bukkan elő:
"Vigyázat! A rendszer túlterhelt!

(Nevetés)

Szunyálás után újraindítandó."

Mind tudjuk, hogy a szunyálás
az emberi változata

a "Kapcsold ki, majd vissza!" parancsnak.

Pár üzeneten nem kell változtatni.

Pl. pincérnővel flörtölnek,
de ő nem veszi a lapot.

Az üzenet: "Hiba! A szerverhez
való kapcsolódás sikertelen."

(Nevetés)

Sokkal könnyebb dolgunk lenne.

De az ember, sajnos, nem gép,

mindegy, mennyire igyekszik
annak mutatni magát.

Mert az embernek nemcsak az idővel,
hanem az energiával is gazdálkodnia kell.

Mert nem számít, mennyi időnk van,

ha nincs energiánk valamit kezdenünk vele.

Az improvizációból megtanulhatjuk
álláspontunk kihangsúlyozását,

mert az improvizációban
a gondolkodásmód lényege az "Igen, és..."

Az UCB, Second City
és a ComedySportz fellépői

így szórják a dolgokat fejből.

Mi is megtehetjük,

átvehetjük, amit ők tesznek, építhetünk
rá, kiemelhetjük s mondhatjuk:

"Ha ez igaz, akkor mi még?"

Florida államba kellett mennem,
hogy rájöjjek, a rapper Flo Rida

a nevét szülőföldjétől vette,

egy szóközt iktatva be.

Eldobtam az agyam!

(Nevetés)

Mondhatjuk: "Ha ez igaz, akkor mi még?"

Mondhatjuk:

"Szerintem van egy hispano gyár Doverben

De La Ware néven."

(Nevetés)

Vagy "Lehet egy internetes
detektívnő Biloxiban.

A neve: Misses IP, PI."

(Nevetés)

"Ha ez igaz, akkor mi még?"

Az "Igen és..." módszert
humorra alkalmazva,

az másokat közelebb hozhat egymáshoz.

Sztereotipikus csevejekről van szó,

mint pl.: "Ó, és mit szólsz
az időjáráshoz?"

Válaszunk: "Igen, és ha most
nem ezen az eseményen lennél,

milyen lenne kinn élvezni az időt?"

A döcögős csevej
tartalmasabbra változatható,

ha az illetőt ismerjük.

"Ilyen gyönyörű időben sétálni
megyek, túrázom vagy úszom."

A helyében ki sem mozdulnék,
mert igen sápadt.

SPF-védelmet használok, az a legjobb.

Az "Igen és" fölfogásán át
ismerhetjük meg az embereket.

E módszerrel még jót szórakozhatunk is,

ugyanis életük során

átlagban 90 ezer órát
dolgoznak az emberek.

90 ezer órát!

Ez az időtartam megegyezik
a Netflix-diszkográfia hosszával.

Rengeteg idő.

Mondhatjuk: "Igen, a 90 ezer órányi munkát

még talán élvezem is fogom."

A gimi alsó és felső tagozata
közti szünidőben

üzemben dolgoztam,

és elárulom, a munka
nem volt valami lelkesítő.

Akkor azt hittem, hogy a jövőben

szuper hip-hop világsztár leszek.

Időtöltésként rímeket faragtam,

majd később noteszba lejegyeztem őket.

A minap megtaláltam az egyik noteszt,

s rájöttem, miért nem lettem
hip-hop világsztár.

Az ilyen rímek miatt:

"Hidrogén meg hidrogén, hozzá oxigén
kovalens kötéssel összeáll a végén.

Amit kapsz belőle,
az csupán víz, nem a legvonzóbb.

Mert nem ezt reméltem:
igen, összeáll, s egyre forróbb."

(Nevetés)

Ezért nem lettem soha hip-hop világsztár.

De segített humor kigondolásával
és viccekkel elütni az időt.

Végül a jelenetekből megtanulhatjuk

az előadás komolyan vételét.

Mert a Saturday Night Live, a Key & Peele,

a Monty Python szereplői azért

annyira élvezetesek, mert a színészek
komolyan veszik az előadást.

Magabiztosak az előadáson,

mert az akár a randevúzás, nem?

Azzal akarnak randizni, aki magabiztos.

Pár éve bárban ültünk a barátaimmal,

és gyönyörű lányt láttam a pultnál.

"Menj és beszélj vele!"

"Nem tudok."

"Miért nem?"

"Nem értek hozzá."

Nem kell érteni hozzá,
elég a magabiztosság."

De ők nem árulják el,
milyen téren legyünk magabiztosak.

Mert egyik nő sem akar
matekban magabiztos férfit.

(Nevetés)

Én abban vagyok.

(Nevetés)

"Na jó, kipróbálom a matekos fölcsípést."

Odaléptem hozzá: "Szia, kislány!"

(Nevetés)

"Függőleges aszimptotád van?
Mert szépségednek nincs határértéke."

(Nevetés)

A lány erre: "Mit mondtál?"

(Nevetés)

Még egyszer nekirugaszkodtam:
"Szia, kislány!

Bájod annyira feltűnt,
hogy csábos elkövetnem bűnt.

(Nevetés)

Ő meg: "Azt hiszem, jobb lenne lekopnod."

Úgyhogy lekoptam.

De pár óra múlva rájöttem:
"Ezt kellett volna mondanom neki:

«Szia, kislány, átlagon felüli vagy,
ugyan, ne szívózz már!»"

(Nevetés)

Előfordult már önökkel,

hogy négy órával később
jutott eszükbe valami?

Ez jó dolog, lépcsőházi
bölcsességnek hívják.

A gondolatnak "most van itt az ideje",

aztán a gondolatot
a lépcsőházban formálgatjuk.

Ez jó jel, mert komédiási ösztönre utal.

Gyakorlattal és próbákkal

az aha-pillanatig való
eljutás ideje lerövidíthető

négyről csupán három órára,

majd tíz percről kettőre,
végül pedig vág az esze szintre.

Mert a múltra való reagálás
vezet a jövőbeni cselekvéshez.

Humorral kedélyesebbé
és magabiztosabbá válunk,

jobban, mint jelenleg.

Amy Cuddy szokta mondani:
"Utánozz, míg azzá nem válsz!"

Tudom, hogy páran azt mondják:

"Rendben, a szeme Justin Timberlake-é.

(Nevetés)

Baj, ha nem vagyok vicces?"

Az a helyzet, hogy ha valaha
már megnevettettek valakit,

akár azzal, hogy bukdácsoltak
a lépcsőn fölfelé menet,

már alkalmazták a humort.

Ám még ha nem készek is
humor létrehozására,

még mindig hasznukra válhat,
mert terelgethetik.

Idézeteket adhatnak tovább,
tetszésüket kiváltott TED-előadásokat,

vagy képeket használhatnak előadásukban.

Nem én fotóztam ezt.

Nem jártam Sri Lankán.

Sem e kecskéket, sem
a pásztorukat nem ismerem.

A Flickren találtam őket
a Creative Commons révén,

tetszettek, ezért továbbadtam önöknek.

Ám még ha nem készek is
humor létrehozására,

és nem hiszik, hogy érdekesre
lelnek az interneten,

attól még használhatják a humort,
ha tudnak mosolyogni.

Mert ha mosolyogni látunk valakit,

a tükör-agysejtek miatt
a viselkedés utánzására törekszünk.

Ha mosolygunk, más is mosolyog:
emberi kapcsolatot teremtünk.

De mondják azt is:
"És ha senki sem nevet?

Mi van, ha humorizálni próbálok,
és kínos csend fogadja?"

Csak akkor kínos, ha időt fordítottunk rá,

ha töprengtünk rajta.

Rossz vicc miatt még senkit sem lőttek le.

A nem helyénvaló még nem rossz vicc,

mert a rossz vicc ilyesféle:

"Lógtam a suliból,
mert az állt az ajtón: I. osztály,

mégis fapados volt."

(Nevetés)

Ez rossz vicc.

(Nevetés)

A nem helyénvaló vicc tárgya,
célpontja nem helyénvaló,

vagy a vicc nem időszerű.

Amíg pozitívak...

(Nevetés)

és befogadók vagyunk, addig baj nincs.

Mert ha senki sem nevet a viccünkön,

az csak annak jele, hogy pozitív
és befogadó kijelentést tettünk.

Végül ezekről is essék szó:
"Mi van, ha nem vesznek komolyan?

Ha tréfacsinálónak, bohócnak tartanak?"

Ha humorral akarunk élni a munkában,

legyünk tudatában,
hogy az nem helyettesíti a munkát.

A humor akár a só az ételben.

Nem csak sóból áll az ételünk.

Mert ez lóvá tenne minket.

Akar valaki ló lenni? Hát én nem.

(Nevetés)

De mindaddig használhatják a humort,

amíg fokozza a teljesítményt.

A főnökök ezt szeretnék,

mert tudják, hogy az emberek
ettől jobb eredményt érnek el.

De tegyük föl, hogy cégük
elvből ellenzi a humort.

Ám gondolatainkat
senki sem ellenőrizheti.

Senki sem gátolhatja,
hogy humoros podcastokat hallgassanak

munkából hazafelé,

mert így oldják a stresszt,
jobban együtt vannak családjukkal.

Attól sem, hogy szóvicceket
rakjanak föl Twitter-fiókjukra.

Nyomjanak kémia-rapeket
munka közben; senki sem gátolhatja.

A munkával való elégedettségük,
kilátásaik, stresszkezelésük

teljesen csak önöktől, a döntésüktől függ.

Ez a humor mestersége.

Az álláspontjuk közreadásával kezdődik,

amit aztán kifejtünk és kihangsúlyozunk.

Ez az "Igen, és" érvényes
munkánkra és életünkre,

végül gyakoroljuk, előadjuk és ismételjük,

mert ettől leszünk jobbak.

Vehetnek leckét improvizációból,
vagy kipróbálhatják a stand-up kabarét,

de tudatosulhat
a humorgyártás folyamata is.

Ezeket bárki megcsinálhatja.

Az általam ismert legfurcsább személy
a nekem sms-ező nagymamám.

Az sms-ezésről áttért a facebookozásra.

Most a Facebookon szól hozzá
minden egyes új bejegyzésemhez.

Meg nem mondom,

hogy vajon Nagyi-e a világ
legőszintébb nagymamája,

vagy titokban trollkodik velem.

(Nevetés)

Pár hónapja ezt posztoltam ki:

"Próbálom eldönteni,
sportoló legyek-e vagy bűnöző,

ezért listáztam az érveket
és az ellenérveket."

Nagyi válasza egy szó volt: "Mókás."

(Nevetés)

Úgy voltam vele: "Nem tudom,

tényleg mókásnak találja-e,
vagy csak szórakozik velem."

Pár hét múlva ezt posztoltam ki:

"Cukkinit is felszolgáló hangulatos bár
tök jó hely találkozókra."

Nagyi válasza: "Ha, ha."

(Nevetés)

Én erre: "Valami lehet a vesszőben.

(Nevetés)

Nagyi szórakozik velem."

Pár hete ezt posztoltam ki:

"Ha homlokomra írom római számmal,
hogy 501 és 51, akkor DILI vagyok?"

(Nevetés)

Nagyi válasza: "Na, ez már jó."

(Nevetés)

Saját nagymamám trollkodik velem!

(Nevetés)

Nem számít koruk, jövedelmük, kilátásuk,

személyiségvizsgálatuk,
végzősként tett fogadalmuk

vagy celeb hasonmásuk.

Bárki megtanulhatja,
hogy viccesebb legyen.

Döntéssel indul az egész,

döntéssel, amellyel megleljük
a humor alkalmazási módját,

hogy olyanok legyünk, mint Nagyim,

hogy a világban körülnézve azt gondoljuk:

"WTF: Wow, tuti frankó!"

Köszönöm.

(Taps)