A klímaváltozás, az egészség és a szegénység közötti kapcsolat

Cheryl Holder orvos szerint a klímaváltozás egészségügyi hatásait az alacsony bevételű és kiszolgáltatott emberek már érzékelik. Az időszerűtlen hőség, a betegségeket hordozó szúnyogok és a klímadzsentrifikáció azokat fenyegeti, akik már eleve egészségügyi problémákkal küszködnek, míg a gazdagabbak magasabban fekvő területekre költöznek. Szenvedélyes beszédében Holder hatásos módszereket tanácsol, hogy az orvosok megóvhassák pácienseiket a klímaváltozás okozta egészségügyi hatásokkal szemben - és felkéri az orvosokat, politikusokat és mindenki mást, hogy olyan rendszert építsenek, amely gazdasági és szociális pártatlanságra épül.

1968 nyarán érkeztem
Jamaicából, Kingstonból Amerikába.

Hattagú családom egy apró,
két hálószobás lakásban szorongott

egy háromemeletes brooklyni társasházban.

Több gyerek is lakott a házban –

néhányan spanyolul,
mások angolul beszéltek.

Eleinte nem játszhattam velük,

mert a szüleim szerint
túl izgágák voltak –

(Nevetés)

úgyhogy csak az ablakból
figyelhettem őket.

A görkorcsolyázás az egyik
kedvenc elfoglaltságuk volt.

Szerettek a busz hátuljába
kapaszkodva siklani,

elengedve a hátsó lökhárítót,

amikor a busz megérkezett
a háztömb aljához,

pont az én épületem elé.

Egy nap egy új lány csapódott hozzájuk.

Hallgattam szokásos sikító,
"Mira, mira!"-val ötvözött nevetésüket.

"Mira, mira!"

"Nézd, nézd!" – mondták spanyolul.

A csapat megragadta a busz hátulját
az utca tetején,

de ahogy nevetve gurultak, és kiabálták,
hogy "Mira, mira, mira, mira",

a busz hirtelen lefékezett.

A tapasztaltabbak alkalmazkodtak,
és gyorsan elengedték a buszt,

de az új lány megingott és az útra esett.

Nem mozdult.

A felnőttek odakint a segítségére siettek.

A buszsofőr kiszállt, hogy megnézze,
mi történt,

és mentőt hívott.

A lány feje vérzett.

Nem nyitotta ki a szemét.

Vártuk a mentőt,

csak vártunk,

egyre csak kérdezgettük: "Hol van a mentő?

Hol van a mentő?"

Végül megérkezett a rendőrség.

Egy idősebb, fekete amerikai férfi
így szólt: "Nem jön mentő".

Hangosan megismételte a rendőrnek.

"Tudja, hogy nem jön mentő.

Ide sose küldenek mentőt."

A rendőr az egyre ingerültebb
szomszédaimra nézett,

majd beemelte a lányt a járőrkocsiba,

és elhajtott.

Akkor 10 éves voltam.

Tudtam, hogy ez nem helyes.

Tudtam, hogy többet is tehetnénk.

Ez a több, amit én tehettem,
az volt, hogy orvos lettem.

Belgyógyász, aki karrierjét
annak szentelte,

hogy segítsen azoknak,
akiket általában rászorulóknak,

kiszolgáltatottaknak nevezünk,

mint amilyenek a szomszédaim voltak,
amikor Amerikába költöztem.

A 80-as évek elején gyakornokként
Harlemben észrevettem,

hogy rohamosan növekedett
a HIV-fertőzött fiatal férfiak száma.

Aztán amikor Miamiba költöztem,

észrevettem, hogy nők
és gyerekek is fertőzöttek,

elsősorban a szegény feketék
és latin-amerikaiak közül.

Pár év alatt a lakosság bizonyos
részét érintő fertőzés

világjárvánnyá nőtte ki magát.

Újra éreztem a késztetést,
hogy tegyek valamit.

Szerencsére aktivisták, ügyvédek, oktatók

és olyan orvosok segítségével, mint én,
akik kezelték a betegséget,

találtunk kiutat.

A HIV terjedésének megfékezésére
nagyszabású oktatásba kezdtünk,

és jogi védelmet biztosítottunk
a fertőzötteknek.

Politikai szándékunk volt
biztosítani a betegeknek

a világ minden táján –

függetlenül attól, hogy megengedhetik-e
maguknak a kezelést –,

hogy hozzájussanak a gyógyszerekhez.

Pár évtized alatt,
új kezelések alkalmazásával,

ez az életveszélyes fertőzés
a cukorbetegséghez hasonló

krónikus betegséggé alakult.

Ma már oltás is van a láthatáron.

Az elmúlt 7-10 évben

egy másik járványra figyeltem fel
a floridai betegeim körében,

ami valahogy így fest:

A fix nyugdíjas, egykor irodai munkát
végző Ms. Anna Mae, Opa-lockából

gyógyszerpótlásért jött hozzám.

Szokásos krónikus betegségei voltak,
pl. magas vérnyomás, cukorbetegség,

szívelégtelenség és asztma,

melyhez egy krónikus,
érszűkülettel járó tüdőbetegség társult –

a COPD.

Ms. Anna Mae mindig betartotta
az orvosi előírásokat,

ezért meglepődtem, hogy a légzéssegítő
gyógyszereinek pótlására

korábban van szükség, mint általában.

A látogatása végén

átnyújtott nekem egy nyomtatványt
a floridai áramszolgáltatótól,

és megkért, hogy írjam alá.

Késett a legutóbbi villanyszámlájával.

A nyomtatvánnyal az orvosok igazolják:
betegük súlyos egészségügyi állapota miatt

olyan eszközt használ,
amelyik nem működik,

ha kikapcsolják
a beteg áramszolgáltatását.

"Ms. Anna Mae" – mondtam, –

"hiszen maga nem használ
légzéssegítő gépeket.

Nem hiszem, hogy jogosult erre."

A faggatásomra elárulta, hogy éjjel-nappal
használja a légkondicionálóját,

mert a hőségben nem tud lélegezni.

A sok inhaláló vásárlása után
kevés pénze maradt,

így összegyűltek a kifizetetlen számlái.

Kitöltöttem a nyomtatványt,

de mivel tudtam, hogy elutasíthatják,

elküldtem őt egy szociális munkáshoz is.

Aztán ott volt Jorge,

egy aranyos, kedves férfi,

aki gyakran ajándékozott
a klinikánknak gyümölcsöket,

amiket Miami utcáin árult.

Vese-alulműködés jeleit mutatta

valahányszor az utcán,
a tűző napon dolgozott,

a dehidratáltság miatt –

egyszerűen nem jutott elég vér a veséjébe.

A veséje sokkal jobban működött
a szabadnapjain.

De más támogatás nélkül,
mit tehetett volna?

Ahogy ő mondaná: "Dolgoznom kell,
akár esik, akár fúj."

De a legsúlyosabb eset talán a Fort
Lauderdale-i Ms. Sandra Faye Twiggsé,

aki COPD-ben szenvedett.

Letartóztatták, mert a lányával
egy ventilátorért veszekedett.

Amikor kiengedték a börtönből,

visszatért a lakásába,

szüntelenül köhögött,

majd három nap múlva meghalt.

Más dolgokat is észrevettem:

az adatok alátámasztják, hogy az
allergiaszezon hetekkel korábban kezdődik,

az éjszakai hőmérsékletek növekednek,
a fák gyorsabban nőnek,

és az olyan súlyos betegségeket
hordozó szúnyogok,

mint a Zika és a dengue-láz,

olyan területeken bukkannak fel,
ahol előtte sosem.

Látom a fenyegető
klímadzsentrifikáció jeleit is.

Ez az amikor a gazdagabbak olyan,
szegények területekre költöznek,

amelyek magasabban helyezkednek el,

így kevésbé érintettek
klímaváltozás okozta árvíz esetén.

Pl. Madame Marie, páciensem
kétségbe volt esve,

mert kiköltöztették a miami-i
Little Haiti-ben levő lakásából,

hogy helyet biztosítsanak egy luxus
apartman-komplexum számára.

Fejlesztői tudták, hogy Little Haiti-t
nem áraszthatja el a víz,

mert három méterrel
a tengerszint felett helyezkedik el.

Tagadhatatlan, világos és folyamatos
melegedési tendencia elé nézünk.

A HIV és AIDS betegségnél is komolyabb
egészségügyi vészhelyzet van alakulóban,

és erre alacsony jövedelmű
pácienseimen mutattak rá.

Ez az új világjárvány az éghajlatváltozás,

melynek különböző
egészségügyi következményei vannak.

Az éghajlatváltozás
négy jelentős módon hat ránk.

Közvetlenül hat a hőség,
szélsőséges időjárás és szennyezettség,

hat a betegségek terjedése,

hat az élelem- és víztartalékainkra

és hat az érzelmi jólétünkre.

Az egészségügyben betűszavakat használunk
a memorizálás könnyítésére:

a "heatwave" (hőhullám) szó betűi pedig

rámutatnak az éghajlatváltozás
nyolc jelentős egészségügyi hatására.

H: [heat] hő által okozott betegségek.

E: [exacerbation] súlyosbodó
szív- és tüdőbetegségek.

A: [asthma] asztma rosszabbodása.

T: [traumatic] traumás sérülések,

főleg a szélsőséges időjárás miatt.

W: [water] víz és élelmiszer
okozta betegségek.

A: [allergies] allergiák súlyosbodása.

V: [vector-borne diseases]
vektoriális betegségek terjedése,

mint a Zika, dengue-láz és Lyme terjedése.

E: [emotional] érzelmi stressz növekedése.

A szegény, kiszolgáltatott emberek
már érzik éghajlatváltozás hatását.

Ők a szénbányák kanárimadarai.

Az ő tapasztalataik
valóban jóslatok, próféciák.

Ők az irányjelző fény,
mely emlékeztet minket,

hogy amikor a földünket bántjuk,
ők szenvednek először.

De csak idő kérdése, és mi következünk.

Ha összetartunk –

orvosok, páciensek
és más egészségügyi szakemberek –

találunk megoldást.

Ugyanígy tettünk a HIV ellen is.

Akkor a HIV fertőzöttek
tevékenységének hála,

mely megkövetelte a gyógyszereket
és a kutatás fejlesztését,

az orvosok és tudósok együttműködésével

szabályozni tudtuk a járványt.

Majd a nemzetközi
egészségügyi szervezeteknek,

civil szervezeteknek, politikusoknak
és gyógyszeripari cégeknek köszönhetően

a HIV gyógyszerek a szegényebb
országokban is elérhetővé váltak.

Miért ne követhetnénk újra
az együttműködésnek ezt a mintáját,

a klímaváltozás egészségügyi hatásaira,
mielőtt túl késő lenne.

Az éghajlatváltozás már itt van.

Már most károsítja a szegények
egészségét és otthonát.

Akárcsak a páciensemnek, Jorge-nak,

legtöbbünknek dolgoznunk kell

akár esik, akár fúj,

legyen hideg vagy meleg odakint.

De ezek a páciensek
kéz a kézben az orvosaikkal,

néhány alapvető eszközzel felszerelkezve

rengeteget tudnak tenni annak érdekében,

hogy az éghajlatváltozás elviselhetőbb
legyen mindannyiunk számára.

Pácienseim ösztönzésére
orvosi szervezetet alapítottam,

amelyik tesz a klímaváltozás ellen.

Az éghajlatváltozás egészségügyi hatásait
tanulmányozzuk,

megtanulunk kiállni ki a betegek mellett,

akik az éghajlatváltozáshoz köthető
betegségben szenvednek,

és valós megoldásokra törekszünk.

Nemrég Gallup-felmérés bebizonyította,
hogy a három legmegbecsültebb szakma

a nővéreké, az orvosoké
és a gyógyszerészeké.

A társadalom elismert tagjai vagyunk

rendkívüli ráhatással a klímaváltozás
folyamatára és politikájára.

Rengeteget tehetünk.

Orvosokként,
mivel a pácienseinkkel érintkezünk,

először szembesülünk a problémákkal.

Ezáltal ideális helyzetbe kerülünk,
hogy a változás frontvonalán álljunk.

Oktathatjuk a klímaváltozás okozta
betegségeket egészségügyi intézményekben.

Adatokat gyűjthetünk a pácienseink
klímaváltozáshoz köthető állapotáról

azzal, hogy azonosító kódokkal
látjuk el a tüneteket.

Kutathatjuk a klímaváltozás
egészségügyi hatásait.

Taníthatjuk a környezetbarát otthon
megteremtését.

Kiállhatunk a pácienseink
áramszükségletéért.

Segíthetünk nekik
biztonságosabb otthonhoz jutni.

Segíthetünk nekik, hogy megkapják
az otthoni eszközöket,

ha súlyosbodna az állapotuk.

Tanúskodhatunk törvényalkotók előtt
a kutatási eredményekre hivatkozva,

és kezelhetjük pácienseink
éghajlatváltozás okozta betegségeit.

A legfontosabb: segíthetünk betegeinknek
lelkileg és fizikailag is felkészülni

a klímaváltozás okozta
egészségügyi kihívásokra

gazdaságilag és szociálisan
pártatlan modell szerint.

Pl. a COPD-ben szenvedő
Ms. Sandra Faye Twiggs –

aki meghalt pár nappal azután,
hogy kiengedték a börtönből,

miután a lányával
egy ventilátoron veszekedett –,

tudhatta volna, hogy a lakásában uralkodó
hőség miatt volt beteg és dühös,

és biztonságosabb helyet
kereshetett volna hűsölésre.

Sőt mi több, a lakása
sosem melegedett volna fel ennyire.

A szegényektől megtanultam,
hogy nem vagyunk annyira elesettek,

életünk a strapabírásunkról,
újításról és túlélésről is szól.

Mint a bölcs öreg, aki hangosan kimondta
az igazságot a rendőr előtt

azon a nyári éjszakán:

"Nem jön mentő",

ezzel kényszerítve a rendőrt arra,
hogy ő maga vigye el a lányt a kórházba.

Tudjátok mit?

Jól figyeljetek.

Ha az egészségügy
figyelembe veszi a klímaváltozást,

azt jelenti, nem csak várunk a mentőre.

Bekövetkezik, mert mi,
orvosok, megtesszük az első lépést.

Annyira hangosak leszünk,

hogy a problémát nem lehet majd
semmibe venni vagy félreérteni.

A történetekkel fogjuk kezdeni,
amiket a pácienseink mesélnek,

vagy amiket mi mesélünk el helyettük.

Ahogyan eddig, most is azt fogjuk tenni
ami a legjobb a betegeinknek,

de azt is, ami a legjobb
a környezetünknek,

saját magunknak

és az összes többi embernek
ezen a bolygón –

mindannyiuknak.

Köszönöm.

(Taps és éljenzés)