Rövid kirándulás az elmúlt négymilliárd évben (dinoszauruszok nélkül)

Ebben az evolúció elmúlt négymilliárd évéről szóló humoros, forgószélszerű kirándulásban Lauren Sallan paleontológus és TED-munkatárs bemutat nekünk néhány elképesztően különböző állatot, melyek a történelem előtti bolygón kóboroltak – a szárnyas cápáktól kezdve az ügető krokodilokig és hosszú nyakú orrszarvúkig –, és megmutatja, hogy az őslénytan sokkal többről szól, mint a dinoszauruszokról.

Őslénytan,

egy kisgyermekeket megcélzó tudomány,

ami a dinoszauruszok kiásására koncentrál,

miközben "Jurassic Park" jelmezt hord.

Koponyákat rángat elő a földből,

és kiállítja őket a bámészkodóknak.

Jelentősége a hatásvadászaton,
kifestőkönyveken és szörnyfilmeken kívül

ismeretlen.

Nem...

Várjunk.

Az őslénytan egyáltalán nem erről szól.

Az őslénytan nem kevesebb,
mint a letűnt életek tanulmányozása.

Minden letűnt életé.

Az elődöktől az ismeretlen létformákig.

Alapvető kérdésekkel foglalkozik,
mint: "Kik vagyunk mi?",

"Hogy kerültünk mi ide?" –

a "mi" legtágabb definícióját használva,

magát az életet.

A madarak egy osztályát
alkotó dinoszauruszok

csak kis hányada ennek.

(Nevetés)

Mégis övék a legnagyobb médiafigyelem.

[Az ősi élet hihetetlen sokszínűsége –
Dinoszauruszok – Őslénytan]

Ez egy elég pontos mém.
Pedig nem is én készítettem.

Ez csak az igazság.

A paleontológusok többsége úgy tekint
a dinoszauruszokra, mint kapudrogra.

Annyi sok klasszabb
fosszilis lelet van náluk,

és annyira sokat tudunk ezekről.

Induljunk el egy rövid,
dinoszauruszmentes kirándulásra

vissza az előző négymilliárd évbe.

(Nevetés)

Elsőként a genetikai anyagok.

Alapvetően a vírusok kezdték el
a proteinek termelését

és a környezetük rombolását.

A Föld megfertőződött élettel.

Néhány új baktérium megtanulta,
hogyan dolgozza fel a napfényt,

hogyan termeljen oxigént,

hogyan vonja ki a szenet a levegőből,

és hogyan pusztítsa el a vasat,
más mikrobák táplálékát azzal,

hogy rozsdává alakítja.

Ez így folyt évmilliárdokig.

Néhány baktérium
más baktériumokat fogyasztott,

szert tett arra a képességre,
hogy az oxigént energiává alakítsa,

ezzel az állatok és a növények
előfutárává vált.

De ennek eredményeként
klímasokkok következtek be,

forróságból hideg lett és fordítva,

ami végül a Földet egy jégmezőkkel
borított hógolyóvá alakította.

A szakkifejezése ennek
az időszaknak: hógolyó-Föld.

(Nevetés)

700-800 millió évvel ezelőtt.

Mindenesetre a mikrobák összekapcsolódtak,

létrehozva a többsejtű életet.

600 millió évvel ezelőtt

szabályos kolóniák jelentek meg,
melyek kiszipkázták a mikrobákat a vízből.

Ezeket hamarosan felváltották
a mai állatok elődei.

A kambriumi robbanás.

A homár rokonai megették a többi állatot,

megragadva őket telhetetlen csápjaikkal.

Páncélos, tekergőző kagylósférgek másztak
mindenhol a tengerfenéken és alatta is,

új ökoszisztémákat hozva létre.

Ebihalszerű elődeink
az ősi tengerpart mentén vándoroltak,

míg angolnaszerű rokonaik
csikorgó garatfogaikkal

az első zátonyok tölcsérszerű
koralljai fölött úszkáltak,

iskolabuszméretű óriáspolipokat

és éhes tengeri skorpiókat kerülgetve.

A gombák megjelentek a szárazföldön.

De ezután visszatértek a jégtakarók,
szinte mindent elpusztítva.

De a tömeges kihalások
lehetőségeket teremtenek.

Állkapocs nélküli halak
özönlötték el az óceánt,

agyarakat, villákat,
és végül uszonyokat hordva.

Pókok, skorpiók, csigák és férgek
jelentek meg a szárazföldön.

Valahol Kína környékén
egy hal állkapcsot növesztett,

és a leszármazottai
az állkapocs nélküli halakat,

tengeri skorpiókat és ágas planktonokat

a kihalásba taszították.

A halak közül néhány –

melyeknek uszonyaiban karcsontok voltak –

ujjakat növesztett,

hetet vagy nyolcat uszonyonként.

A szárazföldön a növényekből fák lettek,

hatalmasra nőttek,

vagy haláluk előtt csak egyszer
szórták el spóráikat.

Ezután a jégtakarók újra visszatértek,

ez volt a második tömeges kihalás.

A fura halak és lemezes
tengeri liliomok kora.

Cápák szárnyakkal.

Cápák körfűrészszerű állkapoccsal.

Cápák apró fogakkal borított uszonyokkal.

Cápák gyilkos lemezes fogakkal.

A modern vitorláshalakhoz
és angolnákhoz hasonló csontos halak

először jelentek meg.

Mocsarak alakultak ki

három méter hosszú ezerlábúakkal
és hatalmas szitakötőkkel.

Az egész Pangeán elterjedtek,
majd elpusztultak,

szenet létrehozva,

százmillió éves jégkorszakot eredményezve.

Végül a gerincesek is
megvetették lábukat a szárazföldön,

aligátorszerű kétéltűek

és kardfogú ősemlősök formájában.

De ekkor vulkánok törtek ki
Szibéria-szerte,

szinte minden elpusztult,

ez volt a harmadik tömeges kihalás.

(Nevetés)

A nap, amikor az élet
majdnem teljesen eltűnt.

Egyedül egy magányos agyaras emlős
élte túl és szaporodott el,

de hamarosan ügető krokodilok
foglalták el a helyét.

Az óceánokban tengeri hüllők,

a tengeri sünök élő rokonaiból álló
hatalmas úszó telepek,

páncélos kalmárok, mindenfajta
és sokféle formájú ammoniteszek éltek.

De ezután a Pangea kezdett kettéválni,

lávatengert alakítva ki,

melyből egy nap az Atlanti-óceán lett,

és mérgező gázokat bocsátott
az atmoszférába

a negyedik tömeges kihalást eredményezve.

(Nevetés)

Igazából sokkal több
kihalás volt, mint ez az öt,

ezek a legnagyobbak.

(Nevetés)

Végül feltűntek a bálnaméretű halak,

és egyéb új, hatalmas halak
rajzottak a korallok körül,

amelyek attól nőttek hatalmasra, hogy
a felfalt algákból napfényt vettek fel.

Megjelentek a rákok, ráják
és más gyilkos fogú halak

hatalmas páncélokkal,

ami a ragadozók és a prédák
fegyverkezési versenyéhez vezetett.

A tengerek biológiai sokszínűsége
robbanásszerűen megnőtt.

Az emlősök felmásztak a fákra, repültek,

és sok más olyan dolgot tettek,
amelyek ma is eléggé ismerősnek tűnnek.

Az első virágokkal táplálkoztak,
melyeket az első méhek poroztak be.

Ökológiai forradalom zajlott
a szárazföldön és a tengeren

a modern világ felé haladva.

Kivéve, hogy egy aszteroida
becsapódott Mexikóban,

vulkánokat létrehozva Indiában,
a világ másik felén,

és ismét kihalt majdnem minden.

(Nevetés)

De – mindig van egy de,
hiszen még itt vagyunk –

emlősök emelkedtek ki a hamvak közül,

kezdetben aprók a rendkívüli melegben,
majd egyre nagyobbakká váltak.

Pálmafák és kígyók éltek az Északi-sarkon.

Ragadozó szarvaskutyák játszottak
az ősi folyók mentén,

míg a rokonaik visszatértek az óceánba,

hogy az első vidraszerű bálnákká váljanak.

Hiénákat és más ragadozókat üldöztek

hatalmas, hosszú nyakú orrszarvúk.

Ezen a ponton minden
valahogy ismerősnek tűnik,

de igazából mégsem az.

Az Antarktiszon újabb
jégkorszak kezdődött,

kétszázmillió éven át alakítva
az első állandó sarki jégtakarót.

Ez szárazzá tette a világ többi részét,

de lehetővé tette a pázsitfűfélék,
a rágcsálók és a macskák elterjedését.

Valahol Afrikában

egy emberszabású kezdett
vándorolni az új szavannán.

Ó, és voltak kardfogú lazacok is,

ezt muszáj volt megemlítenem.

(Nevetés)

Tudjuk, hogy mindez megtörtént,

és még ennél is több.

Hogyan?

Miért?

Az őslénytan virágzó tudomány

számos más területet
és technológiát is érintve.

Nincs a fosszíliáknál
hatalmasabb adattömeg,

minden apró darabot kibányászunk.

Használunk CT-t,

izotópokat,

genomokat,

robotokat,

matematikai szimulációkat

és az analitika sok ágát.

Kihasználunk minden lehetőséget,
hogy megértsük a múltat és azt,

hogyan működik az evolúció.

Ez a jövőre vonatkozó előrejelzések
készítését is lehetővé teszi.

Mi fog történni a következő
tömeges kihalás után?

Milyen fura dolgok fognak megjelenni?

Az emlősök ismét kisebbek lesznek?

Lesznek-e egyáltalán emlősök?

Összegezve,

sokat tanultunk a dinoszauruszokról.

De még annyi tanulnivaló van

a többi 99,9 százalék élőlényről,
melyek valaha éltek.

Ez az őslénytan.

Köszönöm.

(Taps) (Éljenzés)