David Biello: Enyém a kiváltság és a megtiszteltetés, hogy bemutathatom Dr. Georges Benjamint, aki az Amerikai Közegészségügyi Egyesület ügyvezető igazgatója, hosszú és kiváló karrierrel a háta mögött mind gyógyászati, mind közegészségügyi szakemberként. Kérem, fogadják szeretettel Dr. Georges Benjamint. Georges Benjamin: Helló, David, hogy van? DB: Jól, köszönöm, és ön, Dr. Benjamin? GB: Itt vagyok. (Nevetés) DB: Kitart. Jó. GB: Kitartok. DB: Mint tudjuk, jelenleg az újranyitás a téma, ha fogalmazhatok így. Az előbb hallhattunk ennek egy lehetőségéről, ám nyilvánvaló, hogy már sok ország újranyitott így vagy úgy, és úgy hiszem, a mai nappal mind az ötven amerikai állam újranyitott valamilyen formában. Hogyan lehet ezt okosan, hogyan lehet biztonságosan csinálni? GB: Igen, tényleg biztonságosan és óvatosan kell újranyitnunk, és ez azt jelenti, nem feledkezhetünk meg azon közegészségügyi intézkedésekről, amelyek valóban ellaposították a görbét. Ez olyasmiket jelent, mint például eltakarni a szánkat, orrunkat, ha köhögünk, tüsszögünk, maszkot viselni, kezet mosni, a lehető legnagyobb fizikai távolságot tartani másoktól. Mindent át kell gondolnunk, tudják, mielőtt reggel dolgozni indulunk, vagy amikor munkában vagyunk. És legalább olyan elővigyázatosnak lenni, mint amilyenek a legtöbben voltunk az elmúlt két hónapban, ahogy belevágunk a következő három hónapba, mert a járványnak még nincs vége. DB: Értem. Van esély újabb járványhullámokra, ahogy Uri [Alon] is említette. Úgy tűnik, mindannyiunk feladata a közegészségüggyel mintegy másodállásban foglalkozni. Jól mondom? GB: Sokat érveltem amellett, hogy most, amikor mindenki igazán tudja, mi is az a közegészségügy, mindenkinek fel kellene ismernie, hogy a közegészségügy most a másodállásunk, akár szemetet szed az utcán, akár egy élelmiszerboltban dolgozik, vagy buszt vezet, vagy, tudják, mint én is, a közegészségügyben dolgozik, orvos vagy nővér, egyszóval mindenki magára kell öltse az egészségügyi köpenyt azon a téren, ahol nap mint nap ténykedik. DB: Ön szerint most, hogy mind közegészségügyi szakértők lettünk, mi számít majd normálisnak, ahogy az országok újranyitnak? Milyen lesz, ön közegészségügyi szakértőként mit remél, milyen lesz? GB: Ha varázsolni tudnék, nyilván azt látnám szívesen, hogy az emberek több közegészségügyi előírást tartanak be, beleértve a kézmosást, és átgondolják, mit tesznek a biztonságért, ha elhagyják az otthonukat. Nem is olyan régen még, ha beszálltak az autóba, nem kötötték be magukat. Ma megtesszük, gondolkodás nélkül. A legtöbben nem dohányzunk, mert tudjuk, nem egészséges. A legtöbben körülnézünk, mielőtt átkelünk az úton. A legtöbben, nyilván, otthon is teszünk bizonyos óvintézkedéseket. Ahogy haladunk előre a járvánnyal, remélem, az emberek jobban odafigyelnek majd azon dolgokra, amelyek terjesztheti a fertőzést, mint a dolgok tisztán tartása, fertőtlenítése. Ami ennél is fontosabb: otthon maradnak, ha betegek. Remélem, a munkaadók mindenkinek biztosítják a fizetett betegállományt, így az emberek otthon maradhatnak. Igen, ez többletköltség, ám azt hiszem, most megtanultuk, hogy annak a költsége, ha nem költünk valami ilyesmire, több milliárd dollár. A fizetett betegállomány sokkal kevesebbe kerül, ha támogatják. DB: Nos, szerintem itt az Egyesült Államokban mind irigykedünk azokra az országokra, amelyeknek talán a mienknél több mindenre kiterjedő egészségügyi rendszerük van. A maszk önök szerint is a "másodállásban közegészségügyi szakember" hozzáállás jelképe lett? GB: Nos, ez mulatságos. Ázsiai kollégáinknak volt maszkjuk – kultúrájuk részeként hosszú-hosszú évek óta hordanak maszkot. Mindig mosolyogtunk ezen. Amikor a tengerentúlra utaztam, mindig mosolyogtam a maszkot hordó embereken. Persze amikor ez az egész elkezdődött, csak a fertőzötteknek adtunk maszkot, meg az egészségügyi dolgozóknak, akik nagyobb kockázatú környezetben voltak. Ám úgy hiszem, a maszkviselés valószínűleg a kultúránk része lesz. Ahogy láttuk, a strandkultúrában nem fog elterjedni, habár most nem ártana, ha így lenne. Viszont szerintem egyre több és több embert fogunk látni maszkot hordani a legkülönbözőbb helyzetekben. Ennek van értelme. DB: Igen, azért hordják a maszkot, mert így mutatják: törődnek másokkal. Plusz, hogy magukénak vallják a közegészségügy szellemiségét. Ha már szóba került Ázsia, ki csinálta jól? Biztosan figyelte a világban zajló eseményeket, átbeszélte a kollégáival, ki csinálta jól, és mit tanulhatunk mi e jó példákból? GB: Dél-Korea több téren is remek példaként szolgál. Tulajdonképpen végül Kína is egész jól teljesített. A miénknél alacsonyabb megbetegedési és halálozási aránnyal rendelkező országok titka az, hogy a járvány egészen korai szakaszában is már sokat teszteltek, követték, kivel érintkeztek a fertőzöttek, izolációt és karantént rendeltek el, amely egyébként a közegészségügyi gyakorlat alapja. Ezek az országok korán és sok intézkedést hoztak, és nem mellesleg, bár feloldják a korlátozásokat, ha látják a statisztikák időszakos növekedését, bevetik az alapvető közegészségügyi intézkedéseket: a tesztelést, izolációt, az érintkezések lekövetését, és ha van rá lehetőség, a nyilvánosság tájékoztatását, mert igen fontos, hogy a közösség tudja, hány eset van, hol jellemző a fertőzés, hogy ezzel is támogassuk a lakossági együttműködést. DB: Tehát tesztelés, az érintkezések lekövetése és izoláció. Nem éppen agysebészet, hogy ezzel az ezeréves klisével éljek. Miért volt mégis nehéz néhány országban bevezetni ezeket? Mi tart vissza minket? Az elektronikus orvosi nyilvántartás? Valami csilivili ketyere? Esetleg csak a túlzott magabiztosság, amelyet az elmúlt száz év közegészségügyi sikerére alapozunk? GB: A tabletták nemzete vagyunk. Úgy hisszük, mindenre van gyógyszer. Ha nem tudunk rá tablettát adni, műtéttel hozzuk rendbe. Tudják, a megelőzés működik. Azonban mi nem fektettünk eleget a megelőzésbe. Nem fektettünk eleget be ahhoz, hogy legyen egy erős, masszív közegészségügyi rendszerünk. Ha azt vesszük, ma Amerikában könnyedén megtudhatják, mi kerül az áruházak polcaira, az Amazon pedig mindent tud önökről, amit tudni érdemes, ugyanakkor az orvosoknak nem áll rendelkezésükre hasonló eszköz. Hajnali háromkor még mindig nehéz hozzáférni az önök elektrokardiogramjához, kórtörténetükhöz, vagy hogy mikre allergiásak, ha maguktól nem tudják az orvosnak elmondani. Egyszerűen nem fektettünk eleget egy szilárd rendszerbe. Egy érdekesség a járvánnyal kapcsolatban: olyan helyzetet alakított ki, amelyben jelentős szerepet kapott a távgyógyászat, amely ugyan jelen van már pár éve, de nem igazán kaptunk eddig rá. Ám most esélyes, hogy ez lesz az új sztenderd. DB: Egyértelmű, hogy azon országok, amelyek szilárd egészségügyi rendszerrel bírnak, mint Tajvan, jól teljesítettek, sőt úgy tűnik, még azok az országok is, amelyekről azt feltételeznénk, hogy kevésbé robusztus egészségügyi rendszerük van, mint az afrikai Ghána, szintén jól teljesítettek. Mi volt a sikerhez szükséges titkos adalék azon országok esetében? GB: Néhányuk esetében a kitettség korai szakaszában járunk, és remélhetőleg nem lesz későbbi járványhullám, amire van esély, de végül is minden olyan ország, amely eddig jól kezelte a járványt, jó, logikus közegészségügyi intézkedéseket hozott. Mi viszont nagy, bonyolult ország vagyunk. A tesztelést eleve eltoltuk. Ám nem kellene az elmúlt három hónap hibáit megismételnünk, mert hátra van még néhány hónap. Mivel már tudjuk, mit rontottunk el, arra biztatom magunkat, legközelebb csináljuk jól. DB: Ez okos dolog. GB: A legközelebb pedig holnap van. DB: Ez így igaz. Már elkezdődött. Számomra úgy tűnik, ha élhetek a hasonlattal, hogy néhány országban az emberek szervezetében már vannak valamiféle antitestek, mert esetleg már átestek az Ebola- vagy az első SARS-járványon. Ez lenne a kulcs az ilyen egészségügyi krízisekben, egy járványnak való korábbi kitettség? GB: Nos, ez egy teljesen más vírus. Bár talán már van kezdetleges bizonyíték arra, hogy a MERS és a SARS-1 révén kezdetben esetleg immúnisak lehetünk a koronavírusra, van erre nézve néhány korai szakaszban járó tanulmány, ez azonban nem a megoldás. A titkos adalékot a jó, szilárd egészségügyi eljárások adják. Ez a titkos adalék. Nem kellene misztikus titkok vagy olyasvalaki után kutatnunk, aki jön, hogy megmentsen bennünket egy különleges tablettával. Ez a jó, szilárd egészségügyi eljárásokról szól, és amúgy, figyeljenek, ez a járvány rossz volt, de nem az utolsó. Ezért fel kell készülnünk a következő igazán nagyra. Azt hisszük, ez rossz volt, ám képzeljük el, mi történne, ha az ebola vagy a MERS a levegőben is terjedne. Válasszanak egy TV filmet. Pocsék volt, ám ezúttal még el tudtunk kerülni egy igazán pocsékat. DB: Igen, a közel-keleti légúti koronavírus nem vicc, és legyünk hálásak, amiért nem terjed könnyebben, mint például a SARS-CoV. Ezek a fertőzések kivétel nélkül zoonótikusak, vagyis vadon élő állatokról terjedtek az emberre. Nyilván az emberiség minden eddiginél nagyobb ütemben avatkozik be a természetbe, vegyük a klímaváltozást, az erdőirtást vagy bármi hasonlót. Ez tehát az új normál, hogy gyakrabban kell számítsunk járványokra? GB: Nos, rendszeresen előfordulnak, szóval ez nem az első világjárvány, ugye? Volt már sok hasonló, Száz évvel ezelőtt az 1918-as influenzajárvány, a SARS-járvány is jelentős volt, habár a SARS-1 nem fajult el ennyire. Ott volt a madárinfluenza is, ami kihívást jelentett, plusz a sertésinfluenza. Ott a zika. Volt tehát már pár új típusú járványunk. Ezek az újonnan megjelenő járványok gyakran előfordulnak, sokféle formában, szerencsések vagyunk, hogy korai fázisban be tudjuk azonosítani, majd meg tudjuk fékezni őket. Ám ma olyan környezetben élünk, ahol amúgy az emberek is képesek előidézni hasonlókat. Ezúttal, amennyire meg tudjuk mondani, nem ez történt, ezt nem ember alkotta. Valószínű, hogy nem egy laborból szivárgott ki. Tudjuk, hogy iskolás koromban egy kórokozó kitenyésztéséhez még nagy tudás kellett. Manapság nem ez a helyzet. Meg kell védjük magunkat mind a természetes, mind az ember alkotta fertőzésektől is. DB: Vannak más, veszélyt sokszorozó tényezők, mint a klímaváltozás, amelyek az effajta járványokat sokkal rosszabbá teszik. GB: A járvány előtt azt mondtam, a klímaváltozás veszélyezteti legjobban az emberiség túlélését. De a járvány rosszabb. Hadd mondjam el, a nagy kihívás, amellyel most szembenézünk, az a járvány, amelyet még nem fékeztünk meg, miközben közeledik a hurrikánszezon, plusz ott a klímaváltozás, amely súlyosbítja az aktuális hurrikánok vadságát. Érdekes nyárnak nézünk elébe. DB: Itt van Chris egy hallgatói kérdéssel. Chris Anderson: Tulajdonképp sok kérdéssel. Az embereket nagyon érdekli, amit mondasz, Georges. Íme az első kérdés Jim Youngtól: "Hogyan bánjunk azokkal, akik nem hisznek komolyan a járványban?" GB: Folytatnunk kell az őszinte kommunikációt. Egy tény ezzel a bizonyos járvánnyal kapcsolatban, hogy senkit sem kímél. Nem tesz különbséget politikai nézetek közt, nem törődik a földrajzzal, és rengetegen voltak, főleg vidéki közösségekben, akik nem értették, mert hozzájuk még nem jutott el, és nem hitték, hogy igaz lehet. Most e közösségek közül sokban tombol a járvány. Így annyit tehetünk – mivel az nem helyes, ha azt mondjuk "Nem megmondtam?" –, mondjuk inkább azt: "Nézzék, most, hogy már értik, jöjjenek és segítsenek megoldani a problémákat." A járvány itt lesz velünk egy darabig. Ha népbetegséggé válik, vagyis alacsony szinten, de mindig jelen van, mindenki megtapasztalja majd. CA: Köszönöm. Robert Perkowitz kérdése következik: "Úgy tűnik, nem törődtünk a közegészségüggyel, alulfinanszíroztuk, és nem készültünk fel a vírusra." Nézzük meg, felteszik-e ezt a kérdést, csoda volna, de azt gondolom, fel kéne tenniük. "Mik az elsődleges teendők most, hogy felkészülhessünk a következő közegészségügyi krízisre?" GB: Nos, biztosítanunk kell a finanszírozást, forrásokat, tréninget, személyzetet. Ami azt illeti, a következő közegészségügyi válság nem mostantól számított tíz vagy húsz év múlva következik be, az influenza lehetséges, együttes előfordulása, amelyről tudomásunk van, ez év őszén fog bekövetkezni, mivel minden évben előfordul, mégpedig vagy a COVID folytatásaként, vagy egy kiugrás a COVID-járványon belül. Lesz eljárásunk a járvány esetére, nagyjából ugyanaz, mint a jelenlegi, és meg kell különböztessük a COVID-ot az influenzától. Mert az influenza ellen van védőoltásunk, de a COVID ellen még nincs. Reméljük, egy év múlva már lesz. Majd meglátjuk. DB: Tehát oltassák be magukat. CA: Igen. Valójában David Collins pont ugyanezt kérdezte: "Mi a valószínűsége, hogy lesz védőoltás a következő hullám előtt?" GB: Nos, leggyorsabban a kanyaró elleni oltást fejlesztettük ki, és az is négy évbe telt. A helyzet most sokban eltér, értik? Egy SARS-1 védőoltással kezdtük. Rengeteg tesztet végeztek állatokon, és néhány igen korai tesztet végeztek embereken is. Mint tudják, nemrégiben tették közzé, hogy az oltás működni látszik majmokon, rézuszmajmokon, illetve van már rá bizonyíték, hogy hatásos és biztonságos lehet egy igen-igen kis létszámú embernél. Amikor azt mondom, igen-igen kis létszámú, maroknyiról van szó. Most a tesztek második és harmadik szakasza következik. Tehát igen, [David] két kezén mutatja a a számot, tényleg pár emberről beszélünk. Ez vagy azt jelenti, hogy ezek az emberek szerencsések voltak, vagy működik az oltás. Erre csak akkor derül majd fény, ha ezreket oltunk be vele. CA: Íme, egy fontos kérdés egy TED-ösztöndíjastól: "Hogyan tanítjuk meg az embereknek a közegészségügy mibenlétét? Különösen azokra gondolok, akik úgy hiszik, nem tartoznak felelősséggel másokért?" GB: Mindenkit emlékeztetni szoktam arra, hogy amikor a közegészségügy jól működik, semmi nem történik. Természetesen, amikor nem történik semmi, elismerés sem jár érte. Amiért ebben az országban reggelente nem kell mindenkinek vizet forralnia, az a közegészségügy miatt van. Ha autóbalesetet szenvednek, tudják, karamboloznak, be vannak kötve és van légzsákjuk, és nem halnak meg a balesetben, az a közegészségügy miatt van. Amiért a levegőt biztonságos belélegezniük, az élelmet magukhoz venniük, az is a közegészségügy miatt van. Amiért a gyerekeik ruhája nem gyúlékony, az azért van, mert a ruha tűzálló. Ez pedig követelmény. Az ok, amiért nem esnek le a lépcsőn, hogy a lépcsőépítés módját ellenőriztük, így az emberek nem botlanak el, miközben használják. Ezek is közegészségügyi intézkedések. Tehát az épített környezet, a gyógyszerek és hasonlók, a védőoltások, ezek mind a közegészségügy részei, ezért létezik a közegészségügy, és talán nem hiszik, hogy ez fontos, ám képtelenek lennénk élni nélküle. CA: Talán egy nap mind el tudunk képzelni egy egészségügyi rendszert Amerikában, amelynek tényleg ösztönzőleg mutatnak a közegészségügy irányába. Ez igazán jó lenne. David, ha nem gond, további kérdéseket kell feltennem, mert csak úgy özönlenek. Itt van egy Jacqueline Ashby-től. Minden szülő számára fontos kérdés: "Mit tanácsol, visszaengedjük-e a gyerekeket az iskolába?" GB: Ez nehéz kérdés, három unokám van. A jó hír, hogy nálam nagyobb a technikai tudásuk, és jelenleg távoktatásban tanulnak. Kihívást fog jelenteni visszaküldeni a gyerekeket az iskolába. Tényleg tudnunk kell, mennyire fertőzőek a gyerekek, és hogyan viselik, ha megfertőződnek. Jelenleg úgy tűnik, hogy nagyon kevés gyermek kivételével, akik ritka betegségben szenvednek, a gyerekek jól viselik a fertőzést. Ám a központi kérdés, a gyerekek mennyi kórokozót visznek haza önökhöz, illetve nagymamához és nagypapához. Ez fontos lesz. Továbbá azt mondani egy nyolcévesnek, hogy ne érintkezzen a barátaival, igazán nagy kihívás. És ha már itt tartunk, még nagyobb kihívás egy 17 évesnek azt mondani, ne érintkezzen a barátaival. Helyes nevelésben kell részesítsük a gyerekeket, ki kell találnunk, hogyan osszuk be egyenletesen a napirendjüket. Uri munkaerővel kapcsolatos ötlete érdekes elképzelés lehet az iskolák számára is, mivel próbálja az osztályteremben tartózkodó gyerekek számát csökkenteni. Egyébként a kisebb osztálylétszám hatékonyabb oktatást is eredményez. Ehhez persze elegendő tanár is szükséges, így korlátozó tényező lehet. CA: Rendben, egyelőre az utolsó kérdés [Steven] Petranektől. Tanács a maszkokkal kapcsolatban ... Ó, kikapcsoltam ... Lássuk. A maszkkal kapcsolatos vélekedés átalakult. "Jobban teszi-e a legtöbb, nagyvárosban élő amerikai, ha maszkot hord, amely az őket érő légszennyezés mértékét is csökkenti, amellyel nap mint nap szembenéznek?" GB: Valamelyest tényleg segíthet, feltétlen. De hadd mondjam el, mivel hagyhatnánk inkább fel: a fosszilis tüzelőanyagok égetésével. Azokkal a szörnyű dolgokkal is felhagyhatnánk, amelyekkel az éghajlatunkat romboljuk. Mindenki arról beszél, milyen csodálatos mértékben csökkent a szén-dioxid mennyisége, mivel nem vezetünk autót. Meg kell mondjam, ez a legjobb bizonyíték arra, hogy a klímaváltozást az ember idézi elő. Az éghajlatváltozás szkeptikusainak üzenem, akik szerint a klímaváltozást nem az emberek okozzák: épp most zajlott világszerte demonstráció arról, hogyan járulnak hozzá az emberek a klímaváltozáshoz. Le kell hát álljunk, és a környezetbarát gazdaság irányába indulnunk. DB: Ez az, ez az. CA: Köszönet a kérdésekért, a végén talán még válogatunk közülük. Köszönöm. DB: Szóval kiállunk a maszk mellett. Még egy dolog, amelyre fény derült: a COVID-19 nem a "nagy kiegyenlítő", mint ahogy azt sokan remélték. Néhány közösség sokkal rosszabb, jelentősen rosszabb végkimenetelre számít másoknál. Miért van ez? GB: Elsősorban az afroamerikai és latin-amerikai közösségek, amelyeket aránytalanul nagy mértékben érint a járvány. Elsősorban a kitettség az oka. Állásuk révén közvetlenebb kapcsolatban állnak a közösséggel, mint például a buszsofőrök, a bolti eladók, a tartós ápolást-gondozást végzők, idősgondozók, a húsfeldolgozó üzemekben, csirkefarmokon dolgozók. Ezért van az, hogy ők sokkal kitettebbek a fertőzésnek. Fogékonyság. Sok krónikus betegség. Tudjuk, hogy az afroamerikaiak különösen aránytalan mértékben szenvednek cukorbetegségtől, szívbetegségtől, tüdőbetegségektől, és e krónikus betegségek kapcsán a járvány korai szakaszában rájöttünk: a vírus sokkal ártalmasabb azok számára, akik ilyen betegségekben szenvednek. Ez itt a fő probléma. Ez okozza a különbséget, és ez tényleg kihívás, mivel több szempontból is sokuk munkáját elengedhetetlennek ítéltük, így munkába kell menniük. DB: Ez így igaz. Ön szerint milyen közegészségügyi intézkedés óvja meg e nélkülözhetetlen munkásokat, van esetleg erre valami ötlete? GB: Abszolút van. Az elején a stratégiánk az volt, hogy tünetek alapján tesztelünk. Most, hogy már elég tesztünk van, biztosítanunk kell, hogy nemcsak klinikai okokból vagy tünetek alapján tesztelünk, hanem elkezdjük előre rangsorolni azokat, akik közvetlenül, sok emberrel dolgoznak, munkájuk nélkülözhetetlen, mint az öregek otthonában, kórházakban stb. dolgozók, a buszvezetők, a biztonsági őrök, a bolti eladók. Tesztelni kell őket, és olyan gyakorisággal kell őket tesztelni, hogy őket és családjaikat megóvjuk, és másokat is biztosítsunk arról, hogy sem ők nem fertőződhetnek meg, sem mi nem fertőzzük meg őket. Mint például a húsfeldolgozók alkalmazottai. Már láttunk igazi tragédiát, hogy mi történik a húsfeldolgozó üzemekben, mert az adott munkakörnyezetben vállvetve dolgoznak az emberek. Vannak más teendők is, mint például kitalálni, hogyan tarthatnak fizikai távolságot a futószalag mellett, ez fontos lesz. Ismétlem, Uri ötlete nem rossz, a nemzetnek meg kéne fontolnia, és sok iparágnak is át kéne gondolnia. DB: Biztosítanunk kell, hogy ezeket az embereket nélkülözhetetlen munkásokként kezeljük, és ne feláldozhatóként, mint ahogy tűnik. Ez nyilvánvalóan nem csak az Egyesült Államokra érvényes. GB: Teljes mértékben. Ezt a fajta egyenlőtlenséget nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is látjuk. Nagy mértékben összefügg faji hovatartozással és osztállyal, és azzal, milyen típusú munkát végez valaki, mi a foglalkozása. Őszintén mondom, el kellett volna gondolkodjunk erről, amikor megláttuk az első adatokat, amelyek Kínában kimutatták, hogy a krónikus betegségben szenvedők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, és rosszabbul viselik a fertőzést. Azonnal felgyorsíthattuk volna akcióinkat, ugyanis ez történt minden új fertőzés kapcsán, amely betört az országba. DB: Úgy tűnik, sok minden visszavezet ahhoz az eshetőséghez – és ez nem ellentmondás – hogy mindenki a közegészségügy alkalmazásában áll, és ezt el kell fogadjuk. Nézete szerint milyen egy szilárd közegészségügyi infrastruktúra? Hogy nézne ki? GB: Nos, tudják, minden új egészségügyi fenyegetést, ami az országot éri , képesnek kell lennünk gyorsan azonosítani, megfékezni, mindenképp enyhíteni, és ha lehet, megszüntetni, majd bevezetni minden óvintézkedést, ami korábban is volt. Ez azt jelenti, hogy személyzettel jól ellátott, jól képzett kormányzati közegészségügyi intézményeink vannak, mint amilyen a rendőrségünk, tűzoltóságunk, postaszolgálatunk is. Jól fizetettnek kell lenniük, erőforrásokkal jól felszereltnek. Tudják, néhány járvány-nyomonkövetőnk még mindig papíralapon dolgozik, továbbá Excelben küldik ki a dolgokat. Nem, ugyanolyan robusztus technológiára van szükségünk, mint amilyeneket az online kiskereskedelmek, mint például az Amazon és hasonlók használnak. Még ma is a két évvel korábbi adatokat dolgozzuk fel, és ezekre alapozunk döntéseket. Azonnali döntéseket kellene tudnunk hozni. Egyébként Tajvanon, amit korábban említettünk – emlékszem, amikor ott voltam –, a fertőző betegségek adatait valós időben követhettem az elektronikus orvosi nyilvántartási rendszerükben. Tehát meg tudnánk tenni, a technológia rendelkezésre áll. DB: Képzeljék csak el. Valós idejű egészségügyi adatok – micsoda különbséget jelentene! Ön szerint a technológia segítene, legyen akár egy Google-Apple együttműködés eredménye vagy bármi más? GB: A technológia segíthet, de nem helyettesíthet bennünket. Közelében sem járunk annak, hogy hátradőlhetnénk, hogy az elektronikus énünk dolgozzon helyettünk. Ám a technológia lendületet adhat a munkánknak. Segítheti a helyzetfelismerést. Valós idejű információt adhat. Segíthet információt küldeni A-ból B-be adatelemzés céljából. Segít átgondolni a dolgokat, ezáltal modelleket vázolhatunk fel. Mások azonnal leellenőrizhetik a számainkat. A technológia felgyorsíthatja a kutatást. Ám be kell ruházzunk, folyamatosan, mert az elavulás a technológia ördögi oldala. DB: Úgy tűnik, Chris újabb kérdéseket hozott. CA: Igen, hamarosan végzünk, de a kérdések egyre csak jönnek. Itt van Neelay Bhatt kérdése: "Ön szerint a parkok, túraútvonalak, kültéri játszóterek milyen szerepet kapnak a közegészségügy nagyobb céljainak támogatásában?" GB: A zöld területek kulcsfontosságúak, ahogy az is, hogy kimozduljunk a szabadba, sétáljunk, edzünk, hogy legyenek gyalogutak, közösségi terek sétára, kerékpározni és a szabadban lenni minden korosztály számára, mert ez testi és lelki egészségünk szempontjából is hasznos. Mindig azt mondom az embereknek, ide jó elvonulni, ha valaki az idegeinkre megy. CA: Valóban. Egy névtelen kérdés következik. Ha lehet, vállaljuk a nevünket, hiszen végeredményben itt mind barátok vagyunk. Talán valaki ... nem is tudom. Meglátjuk, de ez egy jó kérdés: "Sokan gyanakodva fogadják a szakemberektől érkező információkat. Milyen megoldást találtak az igazán gyanakvók esetében, amely a gyanakvástól a bizalom felé mozdítja őket?" GB: Mondjunk igazat! Ha hibáztunk, valljuk be, majd hozzuk azonnal helyre! Legyünk következetesek. Ne beszéljünk hülyeséget. Ez túlságosan gyakran megtörténik. Az érdekességek egyike, hogy a maszk kitárgyalása kapcsán már átestünk ezen. A hagyományos szemlélet az volt: "Csak azok hordjanak maszkot, akik fertőzöttek, vagy az egészségügyben dolgoznak, ahol a fertőzésveszély nagyobb." Aztán azt mondtuk: "Helyénvaló, ha mindenki hord maszkot." Azért, mert végül tudományosan bizonyítottuk, és sokkal hihetőbbé vált, hogy a vírus tünet nélkül is terjed. Ám nem kommunikáltunk jól. Előálltunk azzal, hogy már másképp gondoljuk, mindenki hordhat maszkot, miután előtte azt mondtuk, ne hordjanak. Majd nem fordítottunk elegendő időt az okok elmagyarázására. Így elveszítettük az emberek bizalmát. Ezt jobban kell csinálnunk. A vezetőinknek pedig nagyon óvatosan kell fogalmazniuk, ha kiállnak a nyilvánosság elé. Egyébként én is hibáztam, mondtam a TV-ben olyan dolgokat, amelyekről kiderült, hogy rosszak, mert tévedtem. Keményen próbálkoztam helyrehozni e hibákat, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Mind ezt tesszük, ám elég erősnek kell lennünk, erős személyiség szükséges ahhoz, hogy kimondjuk: tévedtünk, majd helyrehozzuk. Mert végső soron ha elveszítjük a bizalmat, mindent elveszítünk. CA: Ha szabad ezt mondanom, ahogy éppen most beszél, számomra ez testesíti meg a bizalmat keltő kommunikációt. Nem tudom, mi a titkos adaléka, de igen lenyűgöző hallgatni önt. Köszönöm. David, tartogatsz valami végszót? GB: Sokat hibáztam. DB: Nem, tényleg öröm volt, hogy itt voltak velünk, köszönet érte. Ha szabad viszont egy utolsó kérdést: Csinálja ezt már egy ideje, mi ad reményt önnek a jövőre nézve? GB: Hadd mondjak valamit. Az egyetlen, ami reményt ad, ha látom, ahogy az emberek a barátaikkal, családtagjaikkal törődnek. Például az autós szülinapi köszöntések, amit pont ma láttam a hírekben. Emberek, akik felhívják a barátaikat. Olyanokkal beszéltem, akik felől évek óta nem hallottam, egyszerűen felhívnak azzal, hogy: "Rég nem beszéltünk. Jól vagy?" Ezt folytassák tovább. Az egymásba vetett bizalom, az egymás iránt mutatott szeretet egyszerűen csodálatos, szóval ez ad reményt nekem. DB: Az emberiség végül győzni fog. GB: Igen. DB: Nos, ezer köszönet Dr. Benjamin, hogy itt volt ma, és megosztotta velünk bölcsességét. GB: Örülök, hogy itt lehettem. CA: Igen, köszönöm. GB: Vigyázzanak magukra. Vigyázzanak a családjukra. DB. Köszönöm, önök is.