Hogyan vezessünk válsághelyzetben?

Az alázat, az átláthatóság és a gyorsaság a kulcs ahhoz, hogy egy szervezetet – legyen az nagy vagy kicsi – sikeresen irányítsunk át az útján szembejövő kihívásokon. Amy C. Edmondson vezetés-szakértő egyértelmű tanácsokkal és példákkal szolgál, hogy bármely vezető megbírkózhasson a helyzettel.

A kiváló vezetőre

mint rendíthetetlen kapitányra gondolunk,

aki átkalauzol minket
a kihíváson és a nehézségen.

Magabiztos, rendíthetetlen vezetők,

múltbéli tapasztalat
és adatok birtokosaként

régóta ünnepeltek a politikában
és az üzleti életben egyaránt.

De alkalmanként, ahogyan most is,

válsághelyzet következik be,
amely annyira új és hirtelen,

hogy átírja eddig
biztosnak hitt ismereteinket.

[Ahogyan dolgozunk]

[A Dropbox támogatásával valósult meg]

Egyvalamiben vagyunk biztosak:

újabb felfordulások várhatóak.

Egy teljesen összekapcsolt világban

egyetlen politikai lázadás,

felkapott videó, messzi cunami,

vagy egyetlen apró vírus
lökéshullámokat okozhat világszerte.

A felfordulás félelemet szül,

és közepette az emberek
biztonságra vágynak,

és ez a vezetőket az erő,

a magabiztosság, az állandóság
megszokott kliséi felé hajthatja,

de ez nem fog működni.

Vezetői forgatókönyvet kell cserélnünk.

Először is, ez a fajta vezetés

átlátható és gyakori kommunikációt kíván.

Mire képes tehát a vezetés,
ha a bizonyosság

és a tisztánlátás alig van meg?

Ha ön vezérigazgató,
miniszterelnök, középvezető

vagy akár iskolavezető,

a felfordulás egyenlő
az alázat megerősítésével.

Ha ismeretei korlátozottak,

nem hasznos, ha úgy tesz,
mintha tudná a megoldásokat.

Felfordulás közepette a vezetőknek
meg kell osztaniuk, amit tudnak,

és be kell vallaniuk, amit nem.

Paradox módon, ez az őszinteség
nagyobb lelki biztonságot nyújt,

nem kisebbet.

Például, amikor a járvány
tönkretette a légitársaságokat,

szinte egyik napról a másikra,

a Delta Airlines vezérigazgatója,

Ed Bastian az alkalmazottak közti
kommunikációt erősítette meg,

annak ellenére, hogy alig látták át,

milyen súlyos utóhatásokkal
járó út áll előttük.

2020 egy időszakában napi több mint

100 millió dollárt elvesztve

Bastiannak könnyebb lett volna

cselekvés előtt több információra várnia,

de eredményeket felmutató vezetők

felforduláskor nem vonulnak árnyékba.

Hanem, ahogy Bastian mondta,

sokkal fontosabb kommunikálni,

mintsem megoldások híján háttérbe vonulni.

Másodszor, gyorsan kell cselekedni
a hiányos információ ellenére is.

Bevallani, hogy nincsenek meg a megoldások

nem jelent a cselekvés alól kibúvót.

Bár több információt szeretnénk,

a gyors cselekvés az egyetlen módja annak,
hogy hozzájussunk.

Sőt, a tétlenség elveszettséget
és bizonytalanságot ébreszt.

Amikor Jacinda Ardern,
Új-Zéland miniszterelnöke

négy szintű riasztási rendszert
hozott létre a COVID-19 válság

korai szakaszában,

hiányzott a szint beállításához
szükséges információ.

Megoldások híján mégse várt,

hogy közölje a veszélyt a néppel.

Először kettesre állította a szintet,

hogy aztán az esetek növekedésével
két nappal később négyre változtassa.

Ez országos lezárást idézett elő,

amely kétségtelenül
számtalan életet mentett meg.

Később, amikor az esetek
megoszlani kezdtek,

újabb döntéseket hozott

az új információnak megfelelően.

Harmadszor, a vezetőknek szándékaikhoz
és értékeikhez ragaszkodniuk kell

a célok és a körülmények
változása ellenére is.

Az értékek irányadó fényt jelenthetnek,

amikor minden a levegőben lóg.

Ha törődik az ügyfélélménnyel,

a zavaros időszakokban
se mondjon le erről.

Ha az alapérték
az egészség és a biztonság,

akkor ezt helyezze minden
döntése középpontjába.

Ez pedig átláthatóságot kíván,

a tekintetben, hogy melyek az ön értékei.

Ily módon a rendíthetetlenségét

nem a tervei, hanem az értékei mutatják.

Ardern miniszterelnök
egyértelmű célja mindvégig

az emberi élet védelme volt.

Ahogyan, az elsődleges cél is
a betegség megelőzéséről átirányult

az egészségügyi rendszerek felkészítésére,

illetve a gazdaság megerősítésére.

És végül, adjuk át az irányítást.

Ösztöneink szorítása
felbolyduláskor még erősebb,

de ez vissza fog ütni.

A vezetői képesség kimutatásának
egyik leghatékonyabb módja,

ha az ösztöneinkkel ellentétes is,

hogy megosszuk a hatalmat
a hozzánk közel állókkal.

Ez segítségkérést kíván meg,

tisztán látni, hogy egyedül nem fog menni.

Ez ugyanakkor újításra sarkall,

miközben a jelentőség érzését is nyújtja.

Semmi sem rosszabb a válsághelyzetben,

mint a tehetetlenség érzése.

Ezt az újfajta vezetőt
a felfordulásban is követjük,

mert bizodalmunk nem a térképükben,

hanem az iránytűjükben van.

Hisszük, hogy a helyes irányt választották

az aktuális információk alapján,

melyeket rendre naprakészen tartanak.

Legfőképpen, bízunk bennük,

és segíteni szeretnénk nekik
rátalálni és visszatalálni

a haladás utjára.