Patricia Kuhl: A kisbabák nyelvi zsenialitása

Patricia Kuhl a TEDxRainier keretében lenyűgöző felfedezéseket oszt meg velünk arról, hogyan tanulnak meg a kisbabák egy-egy nyelvet, a körülöttük lévő embereket hallgatva és "statisztikát készítve" a szükséges hangokról. Leleményes laboratóriumi kísérletek (és az agy vizsgálatai) kimutatták, hogy a hat hónapos kisbabák kifinomult okfejtéseket alkalmaznak a világuk megértéséhez.

Nézzék meg ezt a kisbabát!

Vonzanak minket a szemei,

illetve a bőre, amit imádunk megérinteni.

Ma azonban olyasvalamiről fogok beszélni, amit nem látunk --

hogy mi megy végbe az aprócska agyukban.

Az idegtudomány modern eszközei

megmutatják nekünk, hogy ami ott történik,

az szinte már atomfizika.

És amit ebből tanulunk,

az valamelyest megmagyarázza azt,

amit a romantikus írók és költők

a gyermeki értelem

"égi nyitottságának" neveztek.

Amit itt látunk,

az egy indiai anya,

aki koro nyelven beszél,

ami egy nemrég felfedezett nyelv.

A gyermekéhez beszél.

Amit az anya --

és a többi 800 ember a világon, aki beszéli a koro nyelvet --

megért az, hogy ahhoz, hogy a nyelv fennmaradjon,

beszélniük kell a gyerekekhez.

És ebben van egy kritikus talány.

Miért van az, hogy nem tudunk fenntartani egy nyelvet,

ha a felnőttek felé beszéljük?

Nos, ennek köze van az agyhoz.

Itt azt láthatjuk,

hogy a nyelv tanulásának van egy kritikus szakasza.

Ezt úgy kell kiolvasni, hogy megkeressük a korunkat a vízszintes tengelyen.

(Nevetés)

A függőleges tengelyen pedig

egy második nyelv elsajátításának készségét látjuk.

A csecsemők és a gyermekek zsenik

egészen hétéves korukig,

azután pedig egy szisztematikus hanyatlás következik.

A pubertáskor után lemegyünk a térképről.

Egyetlen tudós sem vitatja ezt a görbét,

de a laboratóriumokban a világ minden táján

azt próbálják megfejteni, miért van ez így.

Az én laboromban arra fókuszálunk,

hogy mi történik a fejlődés első kritikus szakaszában --

ez az a periódus, amelyben

a csecsemők azt próbálják tökéletesíteni, mely hangokat használják a nyelvükben.

Úgy gondoljuk, tanulmányozva a hangok elsajátítását,

hogy fel fogunk tudni állítani egy modellt a nyelvekre

és talán a gyermekkori kritikus periódusokra,

a szociális, emocionális

és kognitív fejlődésre.

Tehát, a csecsemőket tanulmányozzuk

egy olyan módszerrel, amit a világon mindenhol használnak,

és az összes nyelv hangjaival dolgozunk.

A szülője ölében ülő csecsemőt

megtanítjuk, hogy forgassa el a fejét ha a hang átváltozik --

például "á"-ról "í"-re.

Ha ezt jókor teszi,

a fekete doboz felgyúl,

és a pandamaci ráüt a dobra.

Egy hat hónapos imádja ezt a feladatot.

Mit tanultunk?

Nos, a csecsemők az egész világon

úgy nevezhetők,

mint "világpolgárok".

Meg tudják különböztetni az összes nyelv összes hangját,

függetlenül attól, hogy milyen országban végezzük a tesztet, vagy milyen nyelvet használunk,

és ez figyelemre méltó, mivel mi nem tudjuk ezt megtenni.

Mi kultúrához kötött hallgatók vagyunk.

Meg tudjuk különböztetni a saját nyelvünk hangjait,

nem így az idegen nyelvekét.

Feltevődik a kérdés:

mikor válnak a világpolgárok

azokká a nyelvhez kötött hallgatókká, amik mi vagyunk?

A válasz: az első születésnapjuk előtt.

Itt látható a fejforgatós feladatra kapott teljesítmény

a tokiói és az egyesült államokbeli,

seattle-i csecsemők esetén,

amint a "ra" és "la" hangokat hallgatták --

melyek fontosak az angolban, a japánban viszont nem.

Hattól nyolc hónapig a csecsemők teljesen azonosak.

Két hónappal később valami hihetetlen dolog történik.

Az egyesült államokbeli babák sokkal jobbak lesznek,

míg a japán csecsemők sokkal rosszabbak,

de mindkét csoport

a tanulásra predesztinált nyelvre készül fel.

A kérdés a következő: mi történik

ebben a kritikus két hónapos szakaszban?

Ez a hangfejlődés kritikus periódusa,

de mi megy itt végbe?

Két dolog történik.

Az első, hogy a babák elszántan figyelnek ránk,

és statisztikát készítenek a beszédünket hallgatva,

egyszerű statisztikát készítenek.

Hallgassunk meg két anyát gyermeknyelven beszélni --

azon az univerzális nyelven, amit a gyerekhez való beszédkor használunk --

előbb angolul, majd japánul.

(Videó) Angol anya: Ó, szeretem a nagy kék szemedet --

olyan szép és kedves.

Japán anya: [japánul]

Patricia Kuhl: Beszédképzés közben,

amikor a csecsemők figyelnek,

statisztikát készítenek

a nyelvről, amit hallanak.

És ezek az eloszlások fejlődnek.

És azt tanultuk,

hogy a csecsemők érzékenyek a statisztikára,

és a japán és angol nyelv statisztikája nagyon, de nagyon különböző.

Az angolban nagyon sok R és L van.

Az eloszlások ezt mutatják.

A japán nyelv eloszlása viszont teljesen eltérő,

itt egy közbülső hangcsoportot látunk,

amit a japán R-nek nevezünk.

A csecsemők felszívják

a nyelv statisztikáját,

és az megváltoztatja az agyukat;

a világpolgárból a kultúrához kötött hallgatókká

válnak, amilyenek mi vagyunk.

De mi, felnőttek

többé már nem szívjuk fel azokat a statisztikákat.

A memóriánkban levő reprezentáció irányít minket,

amely a fejlődés korai szakaszában alakult ki.

Tehát, amit itt látunk,

az megváltoztatja modellünket a kritikus periódusról.

Matematikai nézőpontból magyarázva,

a nyelvtanulás lelassulhat,

amikor az eloszlás stabilizálódik.

Ez nagyon sok kérdést vet fel a kétnyelvű emberekkel kapcsolatosan.

A kétnyelvűeknek két statisztikahalmazt kell észben tartaniuk egyszerre,

és azokat váltogatják, egyiket a másik után,

attól függően, hogy kihez beszélnek éppen.

Ezért feltettük a kérdést magunknak:

képesek-e a csecsemők statisztikát készíteni egy teljesen új nyelvről?

És leteszteltük ezt, kitéve az amerikai babákat,

akik soha nem hallottak még egy második nyelvet,

a mandarinnak a kritikus periódusban.

Tudtuk, hogy egynyelvűek tesztelésekor

Taipeiben, illetve Seattle-ben a mandarin nyelv hangjaira

ugyanazok a minták mutatkoztak.

Hattól nyolc hónapig ezek teljesen azonosak.

Két hónappal később valami hihetetlen dolog történik.

A tajvani babák jobbak lettek, az amerikaiak viszont nem.

Ebben a periódusban az amerikai csecsemőkkel

mandarin beszédet hallgattattunk.

Mintha mandarin rokonaink lennének, akik eljöttek látogatóba egy hónapig,

beköltöztek a házunkba,

és 12 ülés alkalmával beszéltek volna a gyerekekhez.

Ez így nézett ki a laboratóriumban.

(Videó) Mandarin beszélő: [mandarin]

PK: Mit tettünk a kis agyukkal?

(Nevetés)

Csináltunk egy kontrollcsoportot is,

hogy biztosak legyünk abban, hogy egyszerűen belépve a laborba

nem fejlődik a mandarin nyelvtudásunk.

Tehát egy csoport csecsemő angol nyelvet hallgatott.

És láthatjuk a grafikonból,

hogy az angol nem fejlesztette a mandarin tudásukat.

De nézzük, mi történt a babákkal,

akik 12 ülésben mandarint hallgattak.

Ugyanolyan jók voltak, mint tajvani társaik,

akik 10 és fél hónapig hallgatták ugyanazt.

Ez azt bizonyította,

hogy a babák statisztikát készítenek egy új nyelvről.

Bármit teszünk elébük, statisztikát készítenek.

De kíváncsiak voltunk, milyen szerepet

játszik az ember

ebben a tanulási gyakorlatban.

Ezért vettünk egy másik csoport csecsemőt,

ahol a gyerekek ugyanazt a 12 ülésnyi adagot kapták,

de egy televízión keresztül,

valamint még egy csoport csecsemőt csupán auditív ingereknek kitéve,

akik egy játékmackót bámultak a képernyőn.

Mit csináltunk az agyukkal?

Itt az auditív kísérlet eredményét látjuk --

semmilyen tanulás --

és a videokísérlet eredményét --

semmiféle tanulás.

Egy emberi lény szükséges ahhoz,

hogy a csecsemők elkészítsék a statisztikájukat.

A szociális agy ellenőriz,

amikor a babák a statisztikákat készítik.

Be akarunk jutni az agyba,

és látni megtörténni ezt a dolgot,

amint a babák a televízió előtt ülnek,

ellentétben azzal, amikor egy emberi lény előtt.

Szerencsére van egy új gépünk,

egy mágneses enkefalográf,

amely ezt lehető teszi.

Úgy néz ki, mint egy hajszárító a Marsról.

De abszolút biztonságos,

teljesen ártalmatlan és csendes.

Milliméter pontossággal vizsgáljuk

a térben,

és milliszekundum pontossággal,

306 darab SQUID-et használva --

ezek szupravezető kvantum-interferenciás

eszközök --

amik érzékelik a mágneses mezők

változásait, amikor gondolkodunk.

Elsőként a világon

felvesszük, amint a csecsemők

egy MEG gépben

tanulnak.

Ő a kis Emma.

Egy hat hónapos csecsemő.

És ő különféle nyelveket hallgat

a fülhallgatóján keresztül.

Láthatják, szabadon mozoghat.

Nyomon követjük a fejmozgását

a sapkájában levő apró érzékelőkkel,

így szabadon, minden megkötés nélkül mozoghat.

Ez egy technikai bűvészmutatvány.

Mi látunk?

Látjuk a csecsemőagyat.

Amikor a baba hall egy hangot a saját nyelvén,

a hallási területek felgyúlnak,

azután pedig az azokat körülvevő területek,

melyek, úgy hisszük, a koherenciával vannak összefüggésben,

koordinálva az agy különböző területeit,

illetve a okozati viszonnyal,

amikor egy agyterület egy másik terület aktiválódását okozza.

A megértés aranykora

felé tartunk,

a gyermeki agy fejlődésének megértése felé.

Képesek leszünk megfigyelni a gyermekek agyát,

amint megtapasztalnak egy érzést,

ahogyan beszélni és olvasni tanulnak,

ahogy megoldanak egy matematikai feladatot,

ahogyan egy ötletük keletkezik.

És képesek leszünk agyi beavatkozások kifejlesztésére

a tanulási problémákkal küzdő gyermekek számára.

Ahogyan a költők és írók fogalmaztak,

látni fogjuk, úgy hiszem,

azt a csodálatos nyitottságot,

a teljes és abszolút nyitottságát

a gyermeki értelemnek.

A gyermeki agy tanulmányozásában

felfedezünk majd mély igazságokat

arról, hogy mit jelent embernek lenni,

és ebben a folyamatban

talán képesek leszünk nyitva tartani a tanulásra saját agyunkat is

egész életünkre.

Köszönöm.

(Taps)