Wilde (1997) full movie (subtitled)

Directed by Brian Gilbert
Based on the book "Oscar Wilde" by Richard Ellmann (http://www.amazon.com/Oscar-Wilde-Richard-Ellmann/dp/0394759842)
Starring Stephen Fry, Jude Law, Vanessa Redgrave, Jennifer Ehle, Michael Sheen, Judy Parfitt, Gemma Jones, Zoë Wanamaker

Jön! Jön!

Rendben, most.

Adjunk egy jó coloradói üdvözlést!

- Helló, uram. Üdvözöljük.
- Köszönöm. Köszönöm.

Rendben, mindenki, figyelem!

Be akarom mutatni önöket
Oscar Wilde-nak.

Üdvözöljük a Páratlan Ezüst Bányában.

Ma megnyitottunk egy új réteget.

Ön után fogjuk elnevezni.

Milyen nagyon kedves.

Alig várom, hogy felvegyem a tiszteletdíjamat.

Nos hát, miért nem követ ide?

Nagyszerű felolvasást tartott tegnap este.
Igazán nagyra becsüljük, hogy meglátogat minket.

Ha belépne ide.
Ez az, uram.

Azt gondoltam a pokolba ereszkedek le.

De ezekkel az angyal arcokkal üdvözölnek,
ez biztosan a paradicsom.

Erre van a személyes rétegem?

Persze, az aranyat kellett volna
előnyben részesítenem. Bíbort és aranyat.

De ezüstkorban élünk, sajnos.

Annyira, hogy rendkívül gyönyörűen van kidolgozva
szenvedésből, fájdalomból, kemény munkából.

Törött csontokból és felhólyagosodott bőrből.

Benevenuto Cellini értett az ezüsthöz.

Megragadta a fémet, amit önök
oly nemesen bányásznak itt lent

és átalakította műremekké
pápáknak és hercegeknek.

Cellini digó?

Reneszánsz férfi.
Minden értelemben.

A legnagyobb ezüstműves,
akit a világ valaha látott.

De egy zseni az életben művész is.

Kipróbált minden bűnt,
amit az ember ismer.

- Gyilkosságot követett el.
- Megölt egy embert?

Többet.

Köszönöm.

Szeretnék találkozni ezzel a Cellini-vel.
Miért nem hozta el?

Attól tartok meghalt.

Ki lőtte le?

Miss. Lloyd kapcsolatban van a Lloyd's Bankkal?

Nem. Nem.

Kár.

De biztos megélhetése van, Ada.

Ezer évre.

Akkor gratulálok önnek, Lady Wilde.

Most, hogy Oscar volt Amerikában,
és elhintette az ő Wilde-i zabját,

ideje megállapodnia.

De nem voltak túl durvák?

Nem, nem, bájosak.
Nos, hozzám bájosak.

Egymással igaz egy kicsit nyersek lehetnek.

Felakasztottak két férfit egy este a
színházban, mielőtt felolvasást tartottam.

Megkívántam a sörbetet
egy oldal marhahús után.

Tudom, hogy a barátod híres, Ada.
Hírhedt, legalábbis.

De nem értem, hogy miért?

Önmagáért, Lady Mount-Temple.

Ennek ellenére, nem az amerikaiak beszélik
a legcsodálatosabb szlenget?

Nos, hallottam, ahogy egy hölgy azt mondja:

"A sarok leverés után,
lecseréltem a napi javaimat."

Mi a fenére gondolt?

Úgy értette, átöltözött egy délutáni tánc után.

Connie, szerelmem. Lady Mount-Temple olyan
türelmetlen, hogy találkozzon veled.

Ismertem az apját, Miss. Lloyd.

Elbűvölő. És nem hülye.
Igazán, egyáltalán nem hülye.

Ez elég ok, hogy feleségül vedd?

Nos, el kell vennem valakit.

És anyám megtervezte a
jövőnket minden részletében.

Mennem kell a parlamentbe.
Szerezni fogunk egy szép házat,

és illendő, megtelepedett életet élünk.
Irodalom, felolvasások,

az angol alsóház,
a világ fogadása általában öt órakor.

Milyen lehangoló.

A megjelenésed nem lesz szükséges ezeken.

De a titokzatosságod nélkülözhetetlen
lesz a meghitt kis 8-órai vacsoráinknál.

Nagyszerű élet lesz, elbűvölő élet.

Látom Constance elfoglalt
lesz a vacsorák elkészítésével,

de hogyan fog közreműködni az
irodalomban és a felolvasásokban?

Ő fogja kijavítani a cikkeim kefelevonatát.

Milyen kis napsugár!

Szeretem őt, Ada.
Ő...

Csendes.

- Nagyon csendesnek találom.
- De olyan együtt érző.

És szükségem van hallgatóságra.

Nem értem, hogy vagy képes megérteni
az egészet ilyen sebességgel olvasva.

Tegyél próbára.

Jobbat tudok.

Hol vacsorázunk ma este?

Leversonséknál.

Akkor meg kell mutatnod az igazi személyiségedet,
mint ruha reform propagandista.

A fahéj kasmír nadrág, azt hiszem.

És a köpeny, ami felhajtott ujjban végződik.

Nem hiszem, hogy viselhetem
azokat a nadrágokat többé.

Egy új Wilde a világ számára.

Egy másik zseni Írországnak.

Vásárolni fogunk neked egy egész új ruhatárat.

Ernest az alatt a szobor alatt kért meg.

Valóban, a dolgok, amik a műremek előtt
folynak egészen megdöbbentőek.

A rendőrségnek be kellene avatkoznia.

Nem engedték, hogy összeházasodjunk.
Viszont te és Constance olyan boldogok vagytok.

Mindenki ezt mondja.

Tökéletesen szörnyű, ahogy az emberek
mondanak dolgokat valaki háta mögött,

amik abszolút igazak.

Szóval a hallgatóságod olyan fogékonynak
bizonyult, mint remélted?

Befogadó, igen. Fogékony?

Mindig azon töprengek mit gondol.

Gondolom a baba miatt van.

Igen. Nos, Constance olyan természetes anya.

Meghívta Robbie-t a fészekbe,
amíg a szülei külföldön vannak.

Robbie kanadai.
Kitalálhatod a fiatalságából.

Azért hozták Angliába,
hogy éretté váljon, Mr. Ross?

Nos, ez volt az elképzelés,
de nem úgy tűnik, hogy működik.

Itt élek 3 éves korom óta
és látja a szánalmas eredményt.

Robbie birodalmi kormányzók
hosszú ágának leszármazottja.

A nagyapja Felső Kanada miniszterelnöke volt.

Vagy Alsó Kanada?

A britek viszik magukkal a társadalmi
osztályrendszerüket bárhova mennek.

Még a kontinenseken is használják.

Tervezi egy kontinens kormányzását?

Nem. Még magamat sem tervezem kormányozni.

Nagyon szép, formás láb.

Helló! Helló, uram!

Odaadhatom ezeket, szerelmem?
Megnézem találok-e taxit.

Utat, uraim!
Vigyázzanak magukra!

Elállnának az útból, kérem?

Keres valakit?

Taxi! Taxi!

Ideje aludni.

Csak még egy cigaretta.

Oscar?

Nem. Kösz nem, Robbie.

Ne maradj fenn túl sokáig, Robbie.

Jó éjszakát.

Jó éjszakát, Oscar.

Jó éjszakát, Robbie.

Alszik.

Olyan gyönyörű.

Majdnem olyan gyönyörű, mint az anyja.

Nem tudom mit csinálnék
nélküled hű Constance-om.

Jó éjszakát, drágám.

Jó éjszakát.

Az egyetemi oktatás csodálatos
dolog természetesen,

ameddig észben tartod, hogy semmi olyat
nem lehet tanítani, amit érdemes tudni,

legkevésbé Cambridge-ben.

De te mondtad nekem, hogy Görögországban...

az ősi Görögországban az idősebb
férfiak oktatták a fiatalabbakat.

Szóra bírták őket.

Alig várom, hogy nagyon szóra legyek bírva.

Igen, nos, a Görög szerelem - plátói szerelem -

a szeretet legmagasabb ember
által ismert formája, természetesen.

Azt is mondtad, hogy

a görögök Apolló szobrokat raknak
a menyasszony szobájába,

hogy gyönyörű fiai legyenek.

De nem tudom nem észrevenni, hogy itt...
a szobor a te szobádban van.

Constance előnyben részesíti a fürdőkádat.

Olyan gyönyörű volt, amikor elvettem őt, Robbie.

Vékony, fehér, mint egy liliom.

Micsoda táncoló szemek.

Sohasem láttam szempárban olyan szerelmet.

Ő...

Semminek sem kellene felfednie a testet

csak a testnek.

Nem így van?

Minden számára kell lennie
első alkalomnak, Oscar.

Még számodra is.

Csitt! Jó kisfiú.

Ugyan, ugyan már! Tessék.

Gyere most már, Cyril,
ideje megfürödnöd.

Légy jó fiú!
Ne csinálj ilyen hűhót!

Le kell vetkőznöd.
Gyerünk!

Tudom, hogy utálod.

Fiúk, Mrs. Wilde, sohasem csinálják,
amit mondanak nekik.

Legközelebb lányunk lesz.

- Igen, Oscar?
- Mennem kell.

Jó éjszakát, drágám.
Most már viselkedj, Cyril!

Emlékezz, egy úriembernek meg kell
fürdenie legalább évente egyszer.

- Jó éjszakát!
- Ugyan már, Cyril!

Nem olyan rossz az.

Későn fogok hazaérni.
Asquithékkal fogok vacsorázni.

Hallgass most már!

Ugyan már!

Szeretsz?

Úgy érzem magam,

mint egy város, ami

20 éve ostrom alatt van.

Hirtelen a kapuk kitárulnak és

a polgárok kiözönlenek.

Belélegezni a levegőt, sétálni a mezőkön

és vadvirágot szedni.

Megkönnyebbülést

érzek.

Nem aggódsz Constance miatt?

Minden délután az iskolából hazafelé

a gyerekek az Önző Óriás kertjében játszottak.

Ez az a kert ahol játszunk?

Nem, drágám. Ez sokkal nagyobb
és bájosabb annál, puha, zöld fűvel.

Van fű ahova járunk.

Igen, de van 12 őszibarackfa, ami tavasszal pompás

rózsa- és gyöngyszín virágba borul,
és bőven terem gyümölcsöt ősszel?

Vannak, anya?

Nem hiszem, hogy vannak, Cyril, nem.

Adnál egy gyufaszálat, drágám?
Visszarakom ennek a huszárnak a fejét.

Köszönöm.

A madarak a fákon ültek
és olyan édesen énekeltek,

hogy a gyerekek mindig abbahagyták
a játékot, hogy meghallgassák.

"Milyen boldogok vagyunk itt!",
mondták egymásnak.

Nem értem hogy lehettek
boldogok, ha volt egy óriás?

Nem volt, tudod. Még nem.
Elment meglátogatni egy barátját.

Te is mindig elmész.

Igen, de csak egy vagy két éjszakára
megyek el és mindig visszajövök.

Ellenben ez az óriás, akié a kert volt,

hét évre ment el, egy ogrénál maradt Cornwallban.

"Hét év után, amikor már elmondta,
amit mondania kellett

- mert a társalgása nagyon korlátozott volt -

elhatározta, hogy visszatér
haza, a saját kastélyába.

Amikor meglátta, hogy a gyerekek a
kertjében játszanak, nagyon mérges lett.

'Mit csináltok itt?' kiabálta.

És minden gyerek elszaladt.

'A saját kertem

az az én saját kertem!' mondta az óriás.

'És nem fogom megengedni senkinek,
hogy játsszon benne kivéve magamat.'

Szóval épített egy magas falat körbe,

kitett egy hirdetőtáblát,
amire az volt írva nagybetűvel:

'A birtokháborítók fel lesznek jelentve.'

Arthur, birtokháborító vagy.
Cyril most meg fog enni.

Mr. Ross az, uram, Mr. Gray-el.

Egek, repülnöm kell.

Apollo lovai türelmetlenül kapálnak a kapuknál.

Elnézést?

Apunak mennie kell.

Visszajössz és befejezed a történetet?

Hát persze.

Gyerünk, Cyril.
Majdnem uzsonnaidő.

Nem tudom az emberek miért
vesződnek többé a portréfestéssel.

Sokkal élethűbb arcképet kaphatsz fényképpel.

Egy fénykép csak egy pillanat az időben,

egy kézmozdulat, egy fejfordítás.

Igen, a portrék nem arcképek, Mr. Gray.

A festők a téma lelkét
mutatják meg, az eszenciáját.

Úgy érted az modellek hiúságát.

Nos...

ez Lady Battersby portréja fiatal nőként.

Ott van, ami azt illeti.

Mennem kell megvigasztalni.

Nagyon örülök, hogy látom.

Szegény.

Valószínű, hogy a szívében

úgy gondolja még mindig így néz ki.

Ha örökké fiatalnak és
ártatlannak nézhetnénk ki...

Úgy gondolod, szeretnénk?

Ha a lelkeink csúnyák voltak, igen.

Adj egy embernek egy maszkot,
és elmondja az igazságot.

Elegünk van ebből?
Megyünk és megvacsorázunk valahol?

A Dorian Gray a legcsodálatosabb
könyv, amit valaha olvastam.

És a végén, amikor a szolgálók betörnek

és ráncosan, öregen és holtan találják,

és a kép újra fiatal

elájultam.

A családom azt mondja unalmas és gonosz.

Unalmas?

Fenséges.

Az álarcokról szól, amiket arcként viselünk

és az arcokról, amiket álarcként viselünk.

A fiamnak egy ilyen művet kellett volna írnia...

Az emberek azt mondják tele van veszélyes,
látszólagos ellentmondásokkal.

Szinte már senki nem fog beszélni velünk.

Megszűnünk tiszteletre méltónak lenni.

A művészek egyáltalán nem
törődnek a tiszteletreméltósággal.

Ez csak féltékenység.

A tehetségtelenek rosszindulata a zsenik felé.

Hol van Oscar?

A Tóvidéken, egy darabot ír.

- Drámát?
- Komédiát.

Robbie Ross is ment, hogy legyen társasága.

Kedvelem Robbie-t.

És mindketten szeretnek téged.

Nagy siker lesz.

Oscar színpadra termett.

Szerző! Szerző! Szerző!

Oscar, kérem!

- Nagyszerű!
- Szép munka volt mindenkitől.

Hölgyeim és uraim,
roppantul élveztem ezt az estét.

A színészek egy elragadó darab
elbűvölő előadását tartották nekünk

és az önök elismerése nagyon intelligens volt.

Gratulálok önöknek az
előadásuk nagy sikeréhez,

ami meggyőz róla, hogy majdnem
olyan nagyra becsülik ezt a darabot,

ahogy én magam.

Abszolút nagyszerű, Oscar.
Abszolút siker!

- Nagyon köszönöm. Köszönöm.
- Szép munka.

Milyen kedves magától, hogy ezt mondja.

Annyira jól ment, Oscar.

Még jobban, mint...

Imádták.
Abszolút imádták.

És én, drága fiú, téged imádlak.

Gratulálok, Oscar.

Köszönöm.

Jó látni téged.

Helló.

Mr. Wilde.
Csodálatos, igazán csodálatos.

- Oscar.
- Sphinx!

Igazán óvatosnak kell lenned.
A gazdaggá válás komoly veszélyében vagy.

- Csodálatos volt. Tudtam, hogy az lesz.
- Köszönöm, Robbie.

Mindenki majd meghal, hogy megtudja
ki az igazi Lady Windermere.

Minden nő ebben a teremben és a
legtöbb férfi az igazi Lady Windermere.

- Oscar!
- Lionel!

Csodálatos darab.

Itt van az unokatestvérem,
Lord Alfred Douglas.

Nagyon szeretne gratulálni önnek.

- Csodálatos.
- Oscar, ez itt Bosie Douglas.

Találkoztunk múlt évben.
Lionel vitt engem teázni a Tite utcába.

Hogy felejthetném el?

Imádom a darabját.

A közönség nem tudta, vajon komolyan
gondolta-e a vicceit vagy sem.

Sokkolta őket,

különösen a beszédével.

Bár ön tűnik a legkomolytalanabbnak,
ön a legkomolyabb, nem?

- Imádom ezt.
- Köszönöm.

Mindig mondom, a fiatal az egyedüli kritikus.

akinek elegendő tapasztalata van,
hogy megítélje a munkámat.

- Nagyszerű, Oscar.
- Sokkolásra van szükségünk.

Az emberek olyan banálisak.
És ön úgy használja az értelmét, mint egy tőrt.

Átvág azoknak a keményített ingeknek az elején.

Vért ont. Ez nagyszerű.

Bárcsak ontana egy kis vért Oxfordban is,

habár csodára lenne szüksége.

Az összes tanárnak az
egyetememen por van az ereiben.

Melyik egyetemen műveli a barátokat?

Magdalen.

A saját egyetemem.

Nos, igényelni fogom a diplomázottak
kiváltságát és különórákat veszek öntől.

Akkor jöjjön hamarosan.
Fenyegetnek, hogy eltávolítanak.

Hogyan lehetnek ilyen kegyetlenek
valakihez, aki ilyen gyönyörű?

A tanárok... annyira középosztálybeliek.

Drága Oscarom, sokkolta egész Londont,
csak úgy dohányozik a színpadon.

Kiváló. Akkor játszani
fogjuk a darabot egy évig.

Oscar, mondanod kell valamit Marion Terry-nek.

Jó volt, nem?

Annyira jó, hogy azt hiszem
a legtöbb sort ő maga írta.

- Elnézést, Lord Alfred.
- Bosie, kérem.

Bosie.

- Biztos nagyon izgatott vagy, Oscar.
- Tudom.

Nem megalázó?

" 'A saját kertem az az én saját
kertem, mondta az óriás.'

Szóval épített egy magas falat körbe,

kitett egy hirdetőtáblát:

'A birtokháborítók fel lesznek jelentve.'

Nagyon önző óriás volt.

A szegény gyerekeknek most
már nem volt hol játszaniuk.

Megpróbáltak játszani az utcán

de az utca nagyon poros volt és tele volt
kemény kövekkel, és nem szerették.

Gyakran kóboroltak a magas fal körül,
miután vége volt az óráiknak

és a gyönyörű, benti kertről beszéltek.

'Milyen boldogok voltunk ott'
mondták egymásnak."

Remélem nagyon szép fiú volt.

Nos, csinos, tudja, a maga utcagyerek módján.

Nincs értelme megzsaroltatni
magunkat egy csúnyával.

Milyen idegesítő, hogy megfenyegetett,
megmutatja a leveleimet apámnak.

Aki meg fogja mutatni őket minden barátjának -
biztos vagyok benne - a kiváló írásmódjuk miatt.

Nem.

Nem. Nem ismeri őt. Ő egy állat.

Tényleg. Bárhova megy, magával visz egy ostort.

Régen verte anyámat.

Veri a testvéreimet.
Vert engem...

Drága fiam.

Persze, gyakorlatilag írástudatlan.

Valószínűleg úgysem fogja megérteni a leveleket.

Megbocsáthatatlan figyelmetlenségből
én magam sosem voltam megzsarolva,

de a barátaim biztosítottak róla,
hogy 100 font általában elegendő.

Igazán?

Istenem, én... Megígéri?

Hagyja Lewisnál.
George Lewis, az ügyvédem.

Ő tudja mit csinál.
Ő képviseli Wales hercegét.

Ne hagyj vágyakozni

Egyedül és elhagyottan

Semmilyen sors nem tűnik
olyan igazságosnak, mint az enyém

Semmi boldogság

Oly nagyszerű

Nem elragadó, Mr. Wilde?

- És természet napról napra
- Tökéletes.

Tökéletes minden tekintetben.

Hibátlan hangsúllyal

Ez a jókedvű dal

Szeret engem

Itt van

Szeret engem

Itt van

Ez bájos volt. Szép volt, Bosie.

Igen, abszolút elbűvölő.

Teát még valaki?

Nem akarok ide ülni.
Oda akarok ülni.

Hallotta mit mondott Lord Alfred.

Azt akarom mindenki minket nézzen.

Azt akarom, hogy azt mondják:
"Nézzétek, ott van Oscar Wilde a fiújával."

Szóval, mit lássanak az emberek, mit eszünk?

Libamáj, homár és pezsgő.

Két személyre.
Mindent együtt csinálunk.

Rendben, Mr. Wilde.

Szerintem élvezte, hogy ver engem.

Az egész családom őrült.

A nagybátyám elvágta a torkát
múlt évben egy vasúti hotelben.

Melyik állomáson?

Euston.

Az élet minden igazán komoly utazása
magában foglal egy vasúti végállomást.

És most mennem kell a magam állomására.

Sarah Bernhardt azt hiszi jobban tudja
nálam hogyan kell Salome-t játszani.

Maradj!

Kérlek, maradj!

Legalább... Legalább ma estéig.

Sarah isteni, mint te.

Csodálatos lesz a darab tetőpontján,
amikor megcsókolja

John the Baptist levágott fejének ajkait.

"Ah, nem engedted megcsókolni a szádat, Jokanaan."

Jokanaan egy régi héber változata a Johnnak.

"Nos, megcsókolom most.

beleharapok a fogammal,
mint egy érett gyümölcsbe.

Igen, megcsókolom a szádat, Jokanaan.

A tested fehér, mint a hó,
ami a hegyeken fekszik

mint a hó, ami Júdea hegyein fekszik

és lecsúszik a völgyekbe.

Arábia királynőjének kertjében a rózsák

sem olyan fehérek, mint a tested."

Már nem vagyok elég jó neki.

Csak egy ács fia vagyok, míg Bosie...

Oscar csupán el volt bűvölve korábban.

El volt bűvölve tőlem.
El volt bűvölve tőled.

Én nem voltam elbűvölve.

Szerettem.

Nos, most ő lett szerelmes.

A pokol tüzének a közepén vagyok.
Nem viccelek.

Valaki más is egy ács fia volt.

Beadtam a derekam és katolikus lettem.

A gyónást

csodálatosan vigasztalónak találom.

Nem mehetek gyónni,

amikor meg akarom ölni Bosie-t

vagy magamat.

- Oscar dühös.
- Nincs joga annak lenni.

Tökéletesen jól tudta, hogy
Lord Chamberlain sosem engedélyezne

egy darabot bibliai karakterekkel.

Oscar úgy gondolja nem kellene
cenzúrázni a darabokat egyáltalán.

Persze hogy lennie kell cenzúrának.

Vagy az emberek azt mondanának,
amit akarnak, és akkor mi lenne velünk?

- Mikor jön és csatlakozik hozzánk?
- Nem jön.

Maradnia kell és gondoznia Lord Alfredet.

Azok a Douglasek mindig betegek,
amikor nem őrültek.

Egyikük megégetett egy konyhás fiút a nyárson.

És Bosie apja, Lord Queensberry

félelmetes ember, Constance.

Nem hisz Istenben vagy házasságban.

Egy márkinak jó példát kellene mutatnia

vagy minek vannak a felsőbb osztályok?

Én mondom neked

nem szeretném, hogy az egyik lányom
egy Douglashez menjen hozzá.

Nekem nincs lányom.

Van még idő bőven, drágám.

Értem.

Az én hibám.

Miután Vyvyan megszületett
csak a gyerekekre tudtam gondolni.

Szóval ezért tölt Oscar
olyan sok időt a férfi barátaival.

Oscarnak szüksége van követőkre.

Lord Alfred költő.
Oscar azt mondja nagyon jó költő.

Klasszikusokat tanul.
Oscar és ő Plato-ról beszélgetnek.

Nincs semmi baj.

Tényleg, nincs.

Nem arról van szó vajon van-e valami baj.

Akár van, akár nincs, úgy tűnik van.

Az emberek csak ezzel törődnek.

A birodalmat nem olyan férfiak
építették, mint Bosie Douglas.

"Majd eljött a tavasz,

csak az önző óriás kertjében volt még mindig tél.

A madarak nem voltak hajlandóak énekelni
benne, mert nem voltak ott gyerekek.

És a fák elfelejtettek kivirágozni.

A hó befedte a füvet az ő nagyszerű,
fehér köpönyegével

és a fagy ezüstre festett minden fát."

Menjünk el!

Ha szeretnél.

A férfi prostituáltakkal kapcsolatban,
nem kell tekintetbe venned az érzéseiket.

De ha valaki hajlandó élvezetet adni valakinek,
annak legalább hálát kellene mutatnia.

Nem. Pénz, ez minden, amit akarnak.

Ami csodálatos Taylornál,
hogy senki sem színlel.

Csak csináld és fejezd be vele.

Szeretlek, Oscar.

De a változatosság az élet fűszere.

Nézhetsz engem, ha akarsz.

Meg kell próbálnotok megőrizni a józanságotokat.

Ne hányd le az öltönyöd!

Ez undorító.

- Jó estét.
- Lord Alfred.

Alfred Taylor, ez itt Oscar.

Örülök, hogy megismerhetem önt, Oscar.

- Charles Parker.
- Emlékszem magára.

Helló, Oscar.

Elragadó újra látni önt.

- Dohányzik?
- Én mindent csinálok.

- Igen, mindent, ami fizet.
- Szakértő, hozzátehetem.

Mr. Wilde, egy kis bor.

Köszönöm.

- Szép tok.
- Szeretném, ha megtartaná.

Köszönöm.

Szóval ez egy bűnbarlang.
Inkább kertnek kellene hívnom.

Milyen szép virágok, Mr. Taylor.

Milyen bölcs öntől, hogy
behúzva tartja a függönyöket.

Sosem növekednének
közönséges napfényben.

- Kit nevez közönségesnek?
- Bizonyára nem önt, drága fiam.

Maga egy legritkább színárnyalatú virágnak látszik.

Bosie sosem mondta,
hogy ön botanista, Mr. Taylor,

hogy bebarangolja a földet, megmássza
a Himalája legmagasabb csúcsait

és alámerül Borneó legsötétebb

erdőibe, hogy diadalmasan visszatérjen

ebbe az elbűvölő télikertbe
a Westminster Apátság árnyékába,

hogy bemutassa az ön mintapéldányait.

A fiúk valójában mindannyian londoniak.

Lehetetlen.
Minden nap látok londoniakat,

de sosem ilyen egzotikus virágokat, mint ezeket.

Mindig így beszél?

Nem, amikor ágyban van.

Én diszkrét vagyok.

Bosie természetesen messze túl
nagyszerű és jó családból való ehhez.

Ő azt akarja, hogy mindenki tudja.

- Oscar, meg kell értened...
- Muszáj fiatalokkal lennem, Robbie.

Ők olyan őszinték és szabadok.

Fiatalnak érzem magam tőlük.

Ez mind rendben van, de mit mondanál,

ha valaki a fiaddal akarna ágyba bújni?

Cyril nyolc éves.

Mit mondanál, amikor 18?

Semmit. Azt kell tennie, amit a természete diktál,

ahogy bárcsak én tettem volna.

" 'Úgy hiszem a tavasz eljött végre.'
mondta az óriás.

Kiugrott az ágyból és kinézett az ablakon."

- Mit látott?
- Mondd meg te.

Nem, te mondd el.

Rendben. "A legcsodálatosabb látványt látta meg.

Egy kis lyukon keresztül a falban

a gyerekek bemásztak vissza
a kertbe és üldögéltek

a fák lombjai alatt.

És minden fán, amit látott, egy kisgyerek volt.

A fák annyira örültek, hogy..."

Virágba borultak.

Virágok.

"És gyengéden lengették az
ágaikat a gyerekek feje felett.

A madarak élvezettel
csiripeltek és énekeltek felettük.

A virágok felnéztek a fűből és nevettek."

Oscar, ideje átöltözniük a gyerekeknek
vagy lekéssük a vonatot.

Gyerünk, fiúk!

Apu, nem maradhatunk?

Apunak dolgoznia kell.
Be kell fejeznie a darabját.

Igen, szegény, drága apu.

Szegény apu.

Szegény, szegény, szegény, szegény, szegény apu.

Hol van Oscar?
Nem találkozunk vele egyáltalán.

Mit gondolsz hol van?
Dolgozik. Végül is író.

Hallom apád fenyegetőzik,
hogy lelövi Lord Roseberry-t.

Tényleg? Általában a
lovaglóostort részesíti előnyben.

Azt mondja a testvéredet keféli.

Nos, Roseberry Külügyminiszter

és Francis a magántitkára.

Valójában Francisnek eljegyzése lesz.

Akkor miről beszél apád?

A szex megszállottja.

Úgy gondolja Oscar kefél engem,

mintha akárkinek engedném, hogy azt tegye.

Elegem van a vidékből.

Menjünk vissza Londonba.

Mi értelme együtt élnünk, ha mindig dolgozol?

- Kötelezettségeim vannak, feleségem...
- Istenem, ne kezdd megint!

Áthívom a barátaimat Oxfordból,
te meg csak eltűnsz.

Jobb lenne elmennem és anyámnál maradni.

- Ő legalább ott van. - Bosie, te kérted,
hogy pont ezt a házat szerezzem meg...

Most már unom.

- És téged.
- Nem mondhatom le.

Előre ki van fizetve.
Amíg befejezem az új...

Bosie, drága,

van szépséged, jólneveltséged,

és a legragyogóbb mind közül, van fiatalságod.

De nagyon képzelődő vagy,
ha azt hiszed az élvezeteket

nem kell kiérdemelni és fizetni érte.

Akármikor csinálni akarok valamit, azt
mondod nem engedheted meg magadnak,

de azoknak a férfi prostituáltaknak
cigarettatárcákat adsz.

De bőségesen megajándékoztalak!

Minden penny, amit a
darabommal kerestem rád költöttem!

Biztos vagyok benne, hogy számoltad.

Olyan gonosz és zsugori vagy,

középosztálybeli, csak a
bankegyenlegedre tudsz gondolni.

Bosie, az Istenért! Ez tűrhetetlen!

Egyetlen úriembernek sem volt soha a legcsekélyebb
elképzelése sem, hogy mi az a bankegyenleg.

Abszurd vagy!

Mindenkinek megmondod hogy kellene élnie.

Olyan közönséges vagy!

Soha többé nem akarlak látni, soha.

Jól van akkor. Ha ez az, amit
akarsz, akkor menj! Rajta! Menj!

Kifelé! Kifelé!

"De a kert legtávolabbi sarkában

még tél volt, és egy kisfiú állt benne.

Olyan kicsi volt, hogy
nem érte fel a faágakat.

'Mássz fel, kisfiú,' mondta a fa.

De a kisfiú túl apró volt."

Egyiptom csodás az évnek ebben az időszakában.

- De nem szabad elfecsérelned az idődet.
- Anya.

És azt akarom, hogy ígérj meg valamit.

Nem írsz Oscar Wilde-nak.

- Nem tehetem. - Bosie.
- Szeretem Oscart.

Szeretem, ahogy egy tanítvány szereti a tanárát.

De ő nem alkalmas arra, hogy
bármit is tanítson. Gonosz.

Tényleg azt hiszed, hogy a saját fiad
tudna szeretni valakit, aki gonosz?

Bárcsak szeretni tudnám Oscart
olyan hűségesen, odaadóan,

önzetlenül és tisztán, ahogy ő szeret engem.

De nem vagyok olyan jó, mint ő.

Valószínűleg sosem leszek.

Akkor viszlát.

"Imádom az egyszerű élvezeteket.

Ők az összesség utolsó menedéke."

De ha kívánja, maradjunk itt.

Igen, maradjunk itt.

Az Élet Könyve egy férfival és
egy nővel kezdődik egy kertben."

"A Jelenések könyvével végződik."

Igen. Mr. Tree, szabad?

Örülök természetesen, hogy
viccesnek találja a soraimat,

de kérem ne próbálja megnevettetni
velük a közönséget.

Teljesen spontánnak és
természetesnek kell hangzaniuk,

mintha az emberek mindig
így beszélnének.

Igen, persze.

Próbáljuk újra.

Gyakrabban kellene szakítanod Bosie-val, Oscar.

Akkor több lenne nekünk a spontán
és természetes darabjaidból.

Bosie irigy volt.
Ezért akadályozta Oscar munkáját.

- Robbie, kérlek! Ez nem igaz.
- Persze, hogy az.

A versei közel sem olyan jók, mint ahogy mutatod

és ő tudja ezt.

- Ő csak egy sekély kis...
- Patak.

Bosie egy gyerek, egy sebezhető
gyerek. Szeretetre van szüksége.

Mindannyiunknak szeretetre van szüksége.

De melyikünk tudja megadni?

Boldog karácsonyt kívánunk

Boldog karácsonyt kívánunk

Boldog karácsonyt kívánunk

És boldog új évet

Jó híreket hozunk

neked és a rokonaidnak

Boldog karácsonyt kívánunk

És boldog új évet

Most én győztem. Nézd! Tessék.
Egy neked, egy nekem.

"És az óriás szíve ellágyult, ahogy kinézett.

'Milyen önző voltam,' mondta.

'Most már tudom miért nem
akart idejönni a tavasz.

Felteszem a kisfiút a fa tetejére,

lerombolom a falat, és a kertem

a gyerekek játszótere lesz örökkön-örökké.'

Igazán sajnálta, amit tett."

Egy igazán szép, még ha...

"Így lesurrant a földszintre és egészen
halkan kinyitotta a bejárati ajtót

és kiment a kertbe.

A kisfiú nem futott el,

mert a szemei annyira tele voltak könnyel,
hogy nem látta, hogy az óriás közeledik.

Az óriás mögéje lopakodott és
gyengéden megfogta a kezével

és felrakta a fára.

A fa azonnal virágba borult,

a madarak jöttek és énekeltek rajta, és a kisfiú

kinyújtotta a két karját,

az óriás nyakába vetette őket

és megcsókolta."

Oscar!

Nem érdekel mit gondolnak az emberek.
Szeretlek. Szeretlek.

Ez minden, ami számít nekem.
Gyötrelem volt távol lenni tőled.

Nos, itt vagyok.

Bosie, te vagy a katasztrófám, a végzetem.

Mindenki ezt mondja, még én is.

Hiányoztál.

Azt gondoltam lehet, hogy szeretnél valamit,
hogy megünnepeljük a visszatérésed.

Oscar.

Amikor megláttam őket a kirakatban,
térden állva könyörögtek nekem,

hogy a tieid legyenek.

Felveszem őket most.
Nagyszerűek.

Nem, nem, nem, nem.

- Oda fogok ülni. Egy megfelelő asztalt akarok.
- Valami baj van, uram?

Ez a fiatal bolond azt akarja,
hogy a felszolgáló ajtó mellé üljek.

Istenem, az apám.

Rendkívül sajnálom.
Új és nem tudta ki maga.

Bosie, nem fogsz elmenekülni.

Adja ide a menüt!

Borsólevest kérek, azután lazacot.

- Elfogyasztod velünk, apa?
- Bosie!

Oscar Wilde-dal ebédelek.
Csatlakozol hozzánk?

Mondtam neked, hogy soha többé ne
találkozz azzal a hitvány korccsal.

Ő nem hitvány vagy korcs. Teljesen
elbűvölő. Gyere és találkozz vele.

Honnan tudod milyen, ha sosem találkoztál vele?

Ugyan már, apa. Te nem olyan ember vagy,
akit befolyásol mások véleménye.

Oscar, sosem találkoztál apámmal, ugye?

Lord Queensberry.

Bosie sokat mesélt az ön
hőstetteiről a lóversenypályán.

Sosem hallottam olyan balszerencséről,
mint az öné a Nemzeti Nagydíj-nál.

Bosie mondta, hogy nyert volna

de a kuzinja nem engedte lovagolni?

Az átkozott bolond azt mondta túl öreg vagyok.

Miért, sosem vagy túl öreg.
Megültem volna Old Joe-t a vágtán.

40 az 1-hez jött be.

Egy ló sem tudott volna átvinni
engem az ugratón, attól félek.

Mit eszik?

- Borsólevest és lazacot.
- Akkor csatlakozom önhöz.

A tavasz az ideje a lazacevésnek,

bár mindig úgy gondoltam, hogy annyira
finomabb az íze, ha saját maga fogta ki.

Halászik?

Régen, amikor Írországban éltem.

Apámnak volt a legbájosabb vadászlakja

egy szigeten a tónál.

- Ismeri Nyugat Írországot?
- Nem igazán.

Pontosan hol?

A keresztények járnak körbe-körbe és megjátsszák,
hogy tudják ki Isten és hogyan működik.

Nincs időm erre az ostobaságra.

Azt mondom, ha nem tudsz valamit,
fel kellene állnod és kimondani,

nem körös-körül megjátszani, hogy
hiszel valami hókusz-pókusz-ban.

Bármiben tudok hinni, feltéve hogy hihetetlen.

Ezért szándékozok katolikusként meghalni,
annak ellenére, hogy nem tudnék akként élni.

A katolicizmus olyan romantikus vallás.
Vannak szentjei és bűnösei.

Az anglikán egyházban csak
tiszteletreméltó emberek vannak,

akik hisznek a tiszteletreméltóságban.

Nem az alapján kell püspöknek lenned,
amiben hiszel, hanem amiben nem.

Ez meglehetősen igaz.

Ez az egyetlen egyház, ahol
a szkeptikus áll az oltárnál

és St. Thomas, a kétkedő az apostolok hercege.

Nem, nem halhatok meg az anglikán egyházban.

Mi az álláspontja a hamvasztásról?

Nem vagyok biztos, hogy van álláspontom.

Én mellette vagyok.

Írtam egy verset:

"Amikor meghalok, hamvasszatok el!"

Így kezdődik.

"Amikor meghalok, hamvasszatok el!"

Mit gondol erről nyitósorként?

Kihívó.

Kihívó féle ember vagyok.

Ezért nem kedvelnek az emberek.

Nem értek egyet a közönséges gondolkodásmódjukkal.

Akkor mi pontosan egyformák vagyunk.

Még egy pohár brandy?

Úgy találom, hogy az alkohol elegendő mennyiségben

képes előidézni a részegség minden jelenségét.

Nagyon sokáig ott voltál.

Négy óra utánig maradtál beszélgetni.
Tudtam, hogy kedvelnéd.

Nos, van neki bája, elismerem.

De ez rossz.

A férfiaknak nem kellene bájosnak lenniük.

Ez undorító.
Nem tartom sokra a tevékenységét.

Vegyünk egy pillantást a lóra.

Figyelmeztetlek, Wilde nem bolond.

Csodálatosan beszél, igazán csodálatosan.

De ez semmit nem jelent,
amikor amit beszél olyan rohadt.

Rosszabb a rohadtnál, gonosz.

Ezért ragaszkodom hozzá, hogy vess
véget a találkozásoknak vele haladéktalanul.

Ragaszkodsz? Ez mit akar jelenteni?

Azt jelenti megvonom a járandóságodat,
ha nem csinálod, amit mondok.

- Futtassa meg le-fel egy kicsit.
- Nézd, apa.

Az időt vesztegetted Oxfordban azt színlelve,
hogy a Külügyminisztériumba mész.

Hála Istenek nem mentél,
amikor az a zsidó, buzi Roseberry

külügyminiszter lett és kefél minden
alárendeltet, beleértve a testvéredet is.

Ez mind hazugság.

Az egész idődet obszcén versek írásával töltötted.

A verseim nem obszcének.

Wilde stílusúak. Ez piszkosul elég nekem.

Olvastad valójában Oscar akármelyik versét?

Nem szennyezném be az elmémet
olyan perverz szeméttel, mint az.

Utasítsd, hogy emelje fel a lábát!

Nincs egyenesen!

Oscart perverznek nevezed?

Mert ez becsületsértő.

Nem azt mondom, hogy az.
Azt mondom, hogy annak adja ki magát,

ami rosszabb.

A felesége elválik tőle.

Tudtad? Szodómia miatt.

- Ez teljesen valótlan!
- Remélem az.

Mert ha igaz lenne, lelőném, amint meglátom.

Abbahagyod a Wilde-dal való találkozásokat
vagy kitagadlak az örökségből.

Mintha akartam volna a pénzed,

ami kevés maradt a ringyóid miatt.

Hogy merészelsz így beszélni apáddal?

Milyen vicces kis ember vagy.

Gyere ide vissza, te mocskos hajlamú strici!

Abszurd vagy!

Te meg csak egy csavargó vagy!

Szánalmas vagy!

Bosie!

Átkozottul jó lövő vagyok.
Jobb, mint ő.

Keresztüllövöm a szívét, ha fenyeget.

Nem lenne jobb akkor, ha ezüstgolyót használnál?

Itt van egy a Fekete Douglas számára.

Bosie, az Istenért!

Egy a májának! Egy a tüdejének!

Egy a bűzlő, rohadt lelkének.

Bosie!

Egyet meghagyok magamnak.

A saját apám meg akar ölni.

Az életem az, amit mindig is akartam.

Van hírnevem.

Van elismerésem.

A két darabomból, amit most
kezdenek játszani Londonban

pénzem is lehet.

Én parancsolok a világnak,

mégsem tudok parancsolni magamnak.

Nem tudok parancsolni
az irántad való érzéseimnek.

- Köszönöm.
- Constance, kedvesem.

Milyen kedves.

Constance.

Bosie.

Elhoztam a leveleidet.

Olyan régen voltál otthon.

Köszönöm.

Sokkal kényelmesebb
Oscarnak a West End-en laknia,

amikor egy darabját játszani kezdik.

Igen, olyan vagyok, mint egy északi üzletember,
akinek rajta kell tartania egy szemét a gyárán.

A fiúk állandóan rólad kérdezgetnek.

Vágyakoznak, hogy találkozzanak veled.

Oscarnak biztosnak kell lennie,
hogy a darab sikeres, Constance.

Ma délután átmegyek

teára.

Ma délután lesz a főpróba.

Akkor holnap. Majd megyek holnap.

Nos, akkor holnap.

Viszlát, kedvesem.

Viszlát.

Viszlát, Constance.

- Valami olyasmi.
- Nem próbálok meg elkapni akármit.

Remélem. Az inkább mókás lenne.
Talán egy tőkehal.

Tőkehal. Van egy erős érzésem,
hogy a tőkehal egy kicsit mélyebben él.

- Szerinted fogunk ráját?
- Lehetséges.

Nem hiszem, hogy lesz bármi az asztalunkon
ma este, szerelmem. Semmi szerencse.

Azt hiszem jobb lenne,
ha maradnék. Kezdesz megfázni.

Nem, nem. Jól vagyok.
Hozzunk egy kis fagylaltot a fiúknak.

- Fiúk, maradjatok és vigyázzatok a dadára.
- Rendben.

Vigyázunk a dadára.

Elvihetném a fiúkat a fogorvoshoz
csütörtökön, hazafelé az iskolából.

De az egész fogászati kezelés lényege számukra most,

hogy így tömhetik magukat édességgel
egy hétig, mielőtt "elveszítjük őket".

- Teljesen biztos vagy?
- Bosie majd gondomat viseli.

Oscar! Oscar!

Vedd fel a kabátodat, gyorsan!

Van egy ajándékom számodra.

Istenem.

- Nem vagy még mindig beteges, ugye?
- Bosie, hol voltál?

Nem volt senki, akivel beszélhetek,
aki gondoskodik rólam.

Ne legyél olyan szívszaggató!
Megtaláltam neked a legistenibb fiút.

- Bosie, megígérted Constance-nak...
- Baszd meg Constance-t!

Nem vagyok a dadád.
Gyerünk! Elmegyünk.

Bosie, kérlek!

Olyan idiótának látszol ott fekve. Undorító.

- Elfelejtetted, hogy kell mosakodni?
- Ami azt illeti,

meghalok egy pohár vízért.

- Nos, szolgáld ki magad. Tudod hol van a kancsó.
- Bosie, kedves.

Bűz van itt bent. Legközelebb majd azt
akarod, hogy ürítsem ki az éjjeli edényedet.

Nos, én kiürítettem az
éjjeli edényedet. Gondoztalak.

Nos, én nem gondozlak. Most nem.

Nem érdekelsz. Nem, amikor beteg vagy.

Csak egy unalmas, középkorú
férfi vagy eldugult orral.

- Bosie, drága fiú!
- Fogd be!

"Drága fiú, kedves Bosie."
Nem jelent semmit.

Nem szeretsz engem. Az egyetlen személy,
akit valaha szerettél az önmagad.

Kedvelsz. Epekedsz utánam.

Azért jársz össze velem, mert
rangom van. Ez minden.

Szeretsz hercegekről és hercegnőkről írni,

de semmit nem tudsz róluk.

Te vagy a legnagyobb sznob,
akivel valaha találkoztam,

és azt hiszed olyan bátor vagy
mert megbaszol alkalmanként egy fiút.

Bosie, kérlek, megölsz.

Csak akkor akarod csinálni,
amikor a legjobb formádban vagy.

Szórakoztató vagy, nagyon szórakoztató, de
amikor nem vagy a legjobb formádban, senki vagy.

Mindössze egy pohár vizet kértem.

Krisztus szerelmére! Tessék akkor!

Most már befogod a kibaszott víz miatt?

Két fiú vár odakint.

Ha nem jössz, magam baszom meg mindkettőt.

Elviszem őket a Grand-ba és
megbaszom őket az egész kibaszott hotel előtt,

és elküldöm neked a számlát.

Idd meg ezt!

- Segíteni fog a lázadon.
- Szégyelli, hogy a férfiakat szereti.

Az apja zsarnokoskodik rajta, az anyja elkényezteti

és azután szidják, mert el van kényeztetve.

Egyikük sem ad neki semmi
igazi szeretetet. Kínozzák.

És az igazán félelmetes az, hogy amikor

nem képes ezt elviselni és az ő egyik...

pontosan olyanná válik, mint az apja.

- És utálja magát emiatt.
- Túl jóindulatú vagy vele kapcsolatban, Oscar.

Nem lehetsz túl jóindulatú valakivel
kapcsolatban, aki ilyen sérült.

Mégis, ha folytatom, hogy próbálok
Bosie és az apja közé kerülni

az elpusztít.

Bosie egyedül is képes elpusztítani.

Nézd mennyit írtál, amíg távol volt.

Két csodálatos darab,
amiket évekig fognak játszani.

Visszajön Bosie, és mit írtál azóta?

Tudod mennyire...

szeretlek és csodállak,

de eldobod a zsenialitásodat.

- Miért?
- Nagyon ironikus.

Queensberry azt hiszi Bosie és én
éjszakánként össze vagyunk ölelkezve,

és a valóságban, mi vagyunk a görög
szerelem legtisztább példája, amióta...

Bosie nem szereti csinálni velem, de szerettem őt.

- Tanítottam.
- De sosem nőtt fel.

És sosem fog.

Nem fogadom vissza, Robbie.

Még egyszer nem.

Nem tehetem.

Nagyon bolond voltam, nagyon elnéző,

de most már fel kell nőnöm.

Kérlek, ne csináld ezt!

Művész vagy. A művészek
a szívükben mindig gyerekek.

Robbie, néha azon tűnődök, ha...

A hátsó oldal, uram.

Istenem! Francis Douglas.

- Mi?
- Bosie testvére.

Lelőve találták. Meghalt.

De épp most volt az eljegyzése.

Bosie.

Szegény, szegény Bosie.
Teljesen meg fog zavarodni.

Megölte magát.

Az apám volt. Ő hajszolta bele.

Biztos, hogy apád is épp
olyan feldúlt, mint mindenki más.

Nem, ő nem.

Azt mondja ez ítélet Roseberryre és anyámra,

rám és rád.

Meg kell őt állítanunk, Oscar,

mielőtt az egész családomat
öngyilkosságba hajszolja.

Bosie.

Bosie, ígérem, nem hagyom, hogy
újra fájdalmat okozzon neked.

Ígérem.

Ez nem elég. Meg akarom őt állítani.

Azt akarom, hogy az egész világ tudja mit tett,

milyen gonosz ember.

Asztalt, uram?

Lord Alfred itt van?
És az a szar és buzi Wilde?

Nem, uram. Ma este nem.

A Kettner's-ben kell lennie a buzinak.

A fiam itt tartózkodik?

Lord Alfred Douglas itt tartózkodik?

Nem, uram, nem.

- Mi van Wilde-dal?
- Nem, uram.

Ha rájövök, hogy itt tartózkodtak,

élete legnagyobb korbácsolását adom magának.

Nos, valószínű szeretnétek egy
italt ti ketten az erőkifejtésetek után.

Meg kell kérnem önöket,
hogy távozzanak, Mr. Wilde.

Kedves ember, miről beszél?

Azonnal, kérem.

Mi a baj? Az apám
csattogtatja az ostort lent, ugye?

- Uram.
- Bosie.

Téged nem rémít meg, hogy ez
a kis ember mit gondol, ugye?

Azt hiszem az este élvezeteit
máshol kellene folytatni.

Olyan gyáva vagy.

Azt mondod megveted a konvenciót,

de a legkonvencionálisabb
ember vagy, akit ismerek.

Gyerünk akkor. Ha megyünk, menjünk.

Holnapig, Tommy.

Viszlát, uram.

Oscar!

Várj egy percet, Oscar!

Alfred, milyen kedves, hogy látlak.
És Charlie, olyan jól nézel ki.

Attól félek, elfoglalt vagyok ma este, de
együtt kell vacsoráznunk újra hamarosan.

Nem vacsoráról van szó. Megszereztem
egy Lord Alfrednek írt leveledet.

Szép levél, Oscar. Gyönyörű.

"Ajkak, mint a rózsák. A csókok
őrülete az ősi Görögországban."

Akkor feltételezem ez az egyik prózám.

Egy úriember 60 fontot kínált érte.

Akkor el kell fogadnod, Alfred.
Sosem kaptam ilyen nagy összeget

egész életemben ilyen
hosszúságú prózai munkámért.

Mondjátok meg neki, hogy örülök, hogy valaki
Angliában ilyen magasra értékeli a munkámat.

- Nos, elment.
- Elment vidékre.

Nos, biztos vagyok benne hamarosan visszatér.

Oscar, nézd. Tudnál adni nekünk valamit?

Egy keveset jelen pillanatban.
Tudod.

Persze. Persze.

Itt van fél font.
Most vigyázzatok arra a levélre.

Lord Alfred publikálni fogja szonett
formában az új folyóiratában.

A fenébe.

Oscar!

Felesleges megpróbálni téged megzsarolni.

Csak nevetsz rajtunk.

- Tessék.
- Köszönöm.

Nagyon gondatlan tud lenni Lord Alfred.

Milyen csodálatosan bűnös életet éltek.

Ti fiúk. Ti fiúk.

- Hol van?
- Mr. Wilde nem fogad látogatókat.

- Hol van?
- Elfoglalt, uram. Nem...

El az utamból! El az utamból!
El az utamból!

Elnézést, uram, egy úriember van...

Maga!

Figyeljen rám!

Maga buzi!

Nem engedem meg az embereknek, hogy így
beszéljenek velem a házamban, Lord Queensberry

vagy máshol.

Feltételezem bocsánatot kérni jött a
hazugságok miatt, amit rólam terjeszt.

Azért jöttem, hogy megmondjam, hagyja
békén a fiamat, maga szodomita.

A márki úgy látszik nagyon megszállottja
más emberek szexuális tevékenységének.

Azon tűnődöm van ennek
valami köze az új feleségéhez,

és a ténynek, hogy el akar válni nem elhálás miatt.

Ha nem esküszik meg, hogy
többé semmit nem csinál Bosie-val,

elmegyek a Scotland Yardhoz.

Elmehet a pokolba!

Maga és a... Ki ez a vízköpő?

Maga buzi! És csaló! Pózoló!

Ha elkapom magát és Bosie-t újra együtt,
olyan verést adok magának!

Úgy hiszem Lord Queensberry kitalált
egyszer néhány szabályt a boxhoz.

Fogalmam sincs mik azok,

de az Oscar Wilde szabály, hogy lőj kapásból.

- Most kedvesen hagyják el a házamat!
- Befoghatja!

Elmegyek, amikor befejeztem.

Szégyen, amit maga csinál.

Minden szégyen a magáé.

A feleségeivel való bánásmódja,

a gyerekei elhanyagolása

és mindezek felett, a romlott ragaszkodás,

hogy legyenek olyan zsarnokiak
és érzéketlenek, mint maga.

Arthur, ez Queensberry márkija,

a legaljasabb állat és a legkevésbé
gyengéd apa Londonban.

Soha többé ne engedje be a házamba!

Rendben akkor.

Gyerünk ki ebből a... ebből a bordélyból.

- Utat, ember!
- Sajnálom, uram!

- Engedjen! - Nagyon sajnálom,
uram, de ez nem lehetséges.

Mit csinál? Rohadt zöldségek?

Azt akarom, hogy adják át Oscar Wilde-nak.

Köszönjük, uram.
Gondoskodni fogunk róla.

Személyesen akartam átadni
neki, mint virágcsokrot.

Merem állítani, hogy akarta, uram, de nem fogja.

Ő egy korcs.

És buzi.

És szodomita.

Emlékezzenek erre!

Mindig mondtam neked, Gwendolen,
a nevem Ernest, nem?

Nos, Ernest végül is.

Úgy értem, természetesen Ernest.

Igen, most már emlékszem,
hogy az ezredest Ernestnek hívták.

Tudtam, hogy volt valami különös
okom, hogy utáljam ezt a nevet.

Ernest! Egyetlen Ernestem!

Kezdettől fogva tudtam, hogy
nem lehetett volna más neved.

Gwendolen, szörnyű dolog egy
ember számára rájönni hirtelen,

hogy egész életében csak igazat beszélt.

Meg tudsz bocsátani?

Meg, mert érzem, hogy biztos megváltozol.

- Egyetlenem!
- Laetitia.

Frederick! Végre!

- Cecily! Végre!
- Gwendolen! Végre!

Unokaöcsém, úgy tűnik a
jelentéktelenség jeleit mutatod.

Éppen ellenkezőleg, Augusta néni.

Rájöttem most életemben először,

hogy létfontosságú komolynak lenni.

Allen, csodálatos voltál!
Nagyon köszönöm mindenkinek.

Téged hívnak. Muszáj, gyere!
Függöny, függöny!

- Nem, nem, George, nem, nem.
- Gyerünk!

- Mr. Wilde, uram.
- Igen?

- Az öné.
- Köszönöm.

"Oscar Wilde-nak...

Buzi," ugye?

"Buzi és szomdomita."

"Szodomitaként pózol." ...
Írástudatlan, műveletlen.

- Visszataszító.
- Most elkaptuk, Robbie.

Leírta. A portás elolvasta.

Ez nyilvános rágalom.
Most már bíróságra vihetjük.

Az Istenért.

Oscar, nem szabad ezt tenned.
Az...lenne... úgy értem

Csak egy lehetőségre vártunk,
hogy a vádlottak padjára juttassuk,

és megmutassuk a világnak milyen
disznó és szar alak volt mindig.

- Hozzám, anyámhoz, a testvéreimhez.
- De javasolni fogja a valódiság bizonyítását.

Be fog hívni minden férfi prostituáltat
és szemtanút védekezésként.

- Persze hogy nem fogja. Nem tudja
mi az a férfi prostituált. - Nem?

Hallottam, hogy detektívjei vannak, akik azóta
követnek téged, amióta visszajöttél Egyiptomból.

Semmit nem tud bizonyítani.
De mi igen.

Bizonyíthatjuk, hogy ő a leghitványabb
ember, aki valaha a földön járt.

Tépd szét a lapot, Oscar!
Tegyél úgy, mintha sosem kaptad volna meg.

Megőrültél? Ez a bizonyítékunk
legfontosabb darabja.

Nézd, biztos vagyok benne, ha
Oscar külföldre menne pár hónapra,

élne a szerzői jogdíjakból, amíg apád lenyugszik...

- Kinek az oldalán vagy?
- Bosie, ha ez bíróságra jut

Oscarnak hazudnia kell,

hamis tanúvallomást tennie...
Minden ki fog tudódni.

Akármi az eredmény, az teljes katasztrófa lesz.

Akkor ellenség vagy.

Nem, nem, Bosie, kérlek!
Robbie,

kedves fiú vagy, de még csak nem is
gondolhatok az ország elhagyására.

Ami azt illeti, még ezt a hotelt sem
hagyhatom el. Nem tudom fizetni a számlát.

Előteremthetjük neked a pénzt, az ég szerelmére.

Amúgy mi van a jogdíjaiddal?

Szükségünk lesz minden pénzre, hogy
megnyerjük a rágalmazási ügyet.

Apám nem folytathatja
mindannyiunk életének gyötrését.

Oscar, könyörgök!

Nem fogok elfutni, Robbie.

Nem fogok elbújni.
Az lenne az angol szokás.

Ha Queensberry-t a bíróságra viszed,
el fog szabadulni a pokol.

Egész életemben az angol
jellemhiba ellen harcoltam:

képmutatás. Nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy Quennsberry
már előidézte az egyik fia halálát.

Ha nem próbálom most megállítani,
kinek fog ártani legközelebb?

Kerül engem, Robbie.

Tudom mit beszél mindenki, de nem igaz.

Nem igaz.

- Ugye?
- Persze, hogy nem.

Olyan megalázó.

Kényelmesebb állnom.

Egy hónapra Torquay-ba megyek,
próbálom helyrehozni a hátamat.

- Oscar olyan elfoglalt...
- Biztos vagyok benne, hogy szörnyen feldúlt lesz,

amikor megtudja milyen fájdalmad van.

Az az igazság, egy kis pénzre van szükségem.

Abban sem vagyok biztos hol van, hogy kérjek.

Ez meglehetősen nehéznek tűnik,
amikor ilyen rendkívüli sikere van.

Azt hiszem meg tudom találni.

Folyton hallom ezeket a történeteket
Bosie-ról és az apjáról.

- Biztos vagyok benne, hogy nem akarod...
- De igen, Akarom.

A férfiak úgy gondolják a nőket
a nem tudással kell védelmezni.

A nem tudás csak rosszabbá teszi.

Baj lesz?

Remélem nem.

Úgy gondolom a perbefogás biztosan sikeres lenne,

feltéve, és ezt hangsúlyozom,

feltéve, hogy nincs bármilyen
igazság Lord Queensberry vádjában.

Persze, hogy nincs benne igazság.

Akkor feltéve, hogy megkapom Mr. Wilde
szavatolását, hogy valóban ez a helyzet...

Egyáltalán nincs igazság a vádban.

Jó.

Kiváló.

Úgy értesültem a védelmet
Mr. Edward Carson fogja vezetni.

Öreg Ned? Egy főiskolára jártam vele Dublinban.

Kétségtelenül egy régi barát
neheztelésével fogja elvégezni a feladatát.

Egy könyv vagy darab írása alatt
teljesen az irodalommal foglalkozok,

a művészettel. Nem az a szándékom,
hogy jót vagy gonoszat írjak,

hanem alkotni egy dolgot, aminek
lesz valamilyen szépség értéke.

Nos, figyeljen, uram!
Itt van az ön egyik irodalmi műve.

"A gonoszság egy mítosz,
amit a jó emberek találtak ki,

hogy megindokolják mások furcsa vonzerejét."

Úgy gondolja ez igaz?

Ritkán gondolom, hogy akármi, amit írok az igaz.

"Ha valaki igazat beszél, egy biztos,
előbb vagy utóbb rá fognak jönni."

Ez egy kellemes látszólagos ellentmondás,
de nem becsülöm nagyra, mint alapigazságot.

Ez jó a fiatalok számára?

Bármi jó, ami gondolkodásra
ösztönöz, bármilyen korban.

Akár erkölcsös akár erkölcstelen?

Nincs olyan dolog, hogy erkölcsösség
vagy erkölcstelenség a gondolkodásban.

Mit szól ehhez akkor?

"Az élvezet az egyetlen dolog,
amiért az embernek élnie kellene."

Úgy gondolom az ember elsődleges
életcélja önmaga megértése,

és megérteni örömön keresztül
jobb, mint fájdalmon keresztül.

Én ebben a kérdésben teljesen az
ókoriak álláspontján vagyok, a görögökén.

Mennyi ideje ismeri Alfred Taylort?

Körülbelül két éve, két és fél éve.

- Bizalmas barátja?
- Nem nevezném annak, nem.

De gyakran ment a lakására?

Körülbelül hét vagy nyolc alkalommal, talán.

Tudta, hogy Mr. Taylor női
ruhákat tart a lakásában?

Nem.

Tudta, hogy hírhedt arról, hogy fiatal
férfiakat mutat be idősebb férfiaknak?

Soha életemben nem hallottam.

Mutatott be fiatal férfiakat önnek?

Igen.

- Hány fiatal férfit?
- Körülbelül ötöt.

- Mi volt a foglalkozásuk?
- Igazán nem tudom.

Hadd mondjam el önnek, Mr. Wilde.

Találkozott ott egy Charles Parker
nevű férfival, úgy hiszem.

Igen.

Charles Parker

egy úriember inasa.

Találkozott a testvérével is ott, úgy hiszem.

- Igen.
- Ő lovász.

Nem érdekelt mik ők.

Kedveltem őket.
Szenvedélyem a közösség nevelése.

Nem ismerek el egyáltalán semmiféle
társadalmi megkülönböztetést.

Nekem a fiatalság, maga a fiatalság puszta ténye

olyan csodálatos, hogy előbb beszélgetnék
egy fiatalemberrel fél órán át,

mint, nos, hogy kihallgassanak a bíróságon.

Szóval, jól értem, hogy

még egy fiatal fiú is, akit felszedhet
az utcán, kellemesebb társ lenne?

Örömmel beszélgetnék egy
utcagyerekkel, ha hajlandó lenne.

- És a lakására vinni?
- Igen.

És azután illetlenséget követni el vele?

Szó sincs róla!

Szó sincs róla!

Visszavonja a rágalmazási
perét Lord Queensberry ellen.

Rendben.

De ott marad a bizonyíték kérdése.

Lord Queensberry bizonyítéka ön ellen.

Információim szerint a Korona
folytatni kívánja az ügyet.

Amelyből biztosan letartóztatás
és durva szemérmetlenség vádja

fog következni.

A maximális ítélet két év kényszermunka.

Kilenc hónap kényszermunkát többnek becsülik,

mint amit egy férfi a mi hátterünkkel

képes túlélni.

A gyerekek, a fiúk...

- El kell mennem meglátogatni őket.
- Nincs rá ideje.

De a feleségem...
El kell búcsúznom a feleségemtől.

Ha csak nem kívánja őt határozottan kitenni

további megaláztatásnak, látva, ahogy letartóztatják

és elviszik a bulvársajtó előtt.

Mr. Wilde, mennie kell!

Oscar, fel kell szállnod arra a vonatra.

Gyakorlatilag mindenki, akit ismersz rajta lesz.

Legalább hatszáz egyedülálló úriember,
mind a letartóztatás rémületében.

Nem.

Ahova az életed vezet, menned kell.

Szembeszállok a társadalommal.

Mondd neki, hogy menjen.

Meg kell mentenie magát.

Mondd neki, hogy menjen külföldre.

Mondtam neki egész nap.

Nem fog mozdulni.

Az emberek sosem értették meg azt a bátorságot,
amire szüksége volt, hogy önmaga legyen.

Neked is külföldre kell menned.

Mindannyiunknak külföldre kell mennünk azonnal.

Oscar azt mondja köszönj el a fiúktól a nevében.

Át kell néznem a papírjait.

Tudod, mindig is túl csendes voltam.

Ha tudtam volna...

Bosie.

Ha legalább felemeltem volna a hangom.

Nem változtatott volna semmin.

Talán nem,

de legalább nem hibáztatnám most magamat.

Egy Ír úriember vagy.
Persze, hogy maradnod kell.

Az apád küzdött, amikor megrágalmazták.

- Én magam is a bíróságon voltam. Küzdöttem...
- Igen, tudom anya.

Meg fogsz küzdeni ezekkel az angol
nyárspolgárokkal és győzni fogsz.

És még ha veszítesz is, ha börtönbe mész,

mindig a fiam leszel.

Persze, túl késő változtatni most már.

Ha elmész, Oscar,

soha többé nem beszélek veled.

Senki sem fog beszélni velem többé, akármit teszek.

Természetesen a fiad vagyok, anya,

ezért, még ha veszítek is,

az angolok soha nem fognak elfelejteni.

Drágám.

El az utamból!

Vigyen el azonnal!

Lady Wilde! Lady Wilde!

Van valami mondanivalója a fia
megszégyenüléséről, Lady Wilde?

Van valami mondanivalója?

Jöjjön be!

Mr. Wilde, úgy hiszem.

Igen. Igen.

Parancsunk van az ön letartóztatására

erkölcstelen tevékenységek vádja alatt.

Utolsó előadások.

Svájcot javasolom, amilyen hamar lehetséges.

Majd meg kell változtatnod a neved természetesen.

Nem tehetem.

Drága Constance-om, a Wilde név

utált szó lesz a következő ezer éven át.

Nem hagyhatod a fiaidat úgy felnőni,
hogy az emberek tudják kik ők.

Gondolj az életükre az iskolában.

Köszönöm a tanácsodat.

Sajnálom, hogy a barátságunknak
így kell végződnie.

- Mindig a barátom leszel.
- Még mindig Oscar felesége vagyok.

Ezt meg kell szüntetni azonnal.
Azonnal. Érted?

Bárki, akinek köze van Oscarhoz mostantól,

soha többé nem lesz befogadva a társadalomba,

soha.

Istenem, Ada. Mi fog történni vele?

Az Oscar Wilde fiúja.

Oscar, be kell engedned a tanúk padjára.

Ha az esküdtszék legalább meghallgatja,
amit mondanom kell...

Bosie, drága fiú.

Amint meglátnak teljes arany ifjúságodban,

és engem teljes romlottságomban...

Nem rontottál meg. Én rontottalak
meg téged, ha bármi is történt.

Nem így fog látszani.

De beszélnem kell. Ez felháborító.

Mindenki más beszélt mindent,
bármit, ami eszébe jutott.

De én vagyok az a személy, akiről ez az egész szól.

Engem akar apám elkapni, nem téged.

Felháborító, hogy nem beszélhetek.

Nem fog segíteni, Bosie.
Tulajdonképpen rosszabbá teheti a dolgokat.

De az apám fog győzni. Nem tudom
elviselni az apám győzelmét.

El kell menned, drága fiú.

Nem tudnám elviselni, hogy letartóztatnak.

Én azt nem tudom elviselni,
amit rólad mondanak a bíróságon.

Jézus Krisztus.

Isten veled, Bosie, drága fiú.

Ne engedd senkinek, semminek, hogy
valaha megváltoztassa az érzésed felém,

hogy megváltozzon a szerelmed.

- Találkozunk legközelebb.
- Lejárt az idő, uram.

Oscar, soha. Soha nem fogják.
Nem engedem nekik. Nem engedem nekik.

Nagyon sokat volt Lord Alfred
Douglas társaságában?

Ó, igen.

- Felolvasta a verseit önnek?
- Igen.

Akkor talán megérti, hogy

némelyik verse

nem lenne elfogadható egy átlagos
kiegyensúlyozottságú elméjű olvasónak.

Én ezt nem mondanám.

Ízlés és temperamentum kérdése,

és egyéniségé.

Azt mondanám, hogy az egyik ember
költészete az egy másik ember mérge.

Igen, merem állítani.

De Lord Alfred Douglasnek ebben a versében,

"Két Szerelmes",

egy szerelem van, igaz szerelem,

amely, és idézem:

"Megtelik a fiúk és lányok
szíve kölcsönös lángolással."

És van egy másik:

"Én vagyok az a szerelem, aminek
nem merik kimondani a nevét."

A vers meg lett magyarázva önnek?

- Szerintem világos.
- Nincs kérdés a jelentését illetően?

A leghatározottabban nincs.

Szóval, nem nyilvánvaló, hogy a leírt szerelem

természetes és természetellenes szerelemre utal?

Nem.

Ó.

Akkor milyen az a szerelem, aminek
nem merik kimondani a nevét?

A szerelem, aminek
nem merik kimondani a nevét

ebben az évszázadban

egy idősebbnek egy fiatalabb férfi iránti

nagy szeretetéhez hasonló,

mint amilyen Dávid és Jonatán között volt,

ahogy Plató írta az alap filozófiájában,

és amit megtalálhatnak Michelangelo

és Shakespeare szonettjeiben.

Ez ebben az évszázadban félre van értve.

Annyira félreértett, hogy úgy írható le,

a szerelem, aminek
nem merik kimondani a nevét.

És emiatt vagyok ideállítva, ahol most vagyok.

Ez gyönyörű.
Szép.

Ez a szeretet legnemesebb formája.

Nincs semmi természetellenes benne.

Értelmiségi

és ismételten előfordul egy idősebb
és egy fiatalabb ember között,

feltéve, hogy az idősebb értelmes

és a fiatalabb ember

előtt van életének minden öröme,
reménye és ragyogása.

A világ nem érti meg, hogy így kellene lennie.

A világ gúnyolódik rajta

és néha az embert pellengérre állítják érte.

Oscar Wilde!

A bűntett, ami miatt önt elítélték

olyan súlyos,

hogy jóvá fogom hagyni a szigorúbb ítéletet,

mint amit a jog megenged.

Véleményem szerint az teljesen
elégtelen ilyen ügyekben, mint ez.

Ez a legrosszabb ügy, amit valaha tárgyaltam.

A bíróság ítélete,

hogy be lesz börtönözve

és kényszermunkára lesz fogva

- Álljanak félre, kérem.
- két évig.

- Szégyen!
- Perverz!

Perverz!

Szégyellje magát!

Undorító!

Egy karcsú lény, aranyhajú, mint egy angyal,

áll mindig mellettem.

Úgy mozog a sötétben, mint egy fehér virág.

Csupán arra gondoltam, hogy megvédem
az apjától. Nem terveztem semmi mást.

Most úgy tűnik az életem eltávozott tőlem.

Fogságban vagyok egy szörnyű kelepcében.

De ameddig úgy hiszem, hogy gondol rám -

- az én illatos rózsám, az én törékeny
virágom, a liliomjaim liliomja -

a börtönben teszem próbára a szerelem erejét.

Látni fogom, ha nem vagyok képes
a keserűvizet megédesíteni

az irántad érzett szerelem erejével.

Arra kért, hogy ne változzak meg.
Ezek voltak az utolsó szavai hozzám.

"Ne változz meg!"

Nos, a dolgoknak majd változniuk kell, miután kijön.

Egyáltalán nem lesz pénze.

- Szóval engem hibáztatsz te is, ugye?
- Nem hibáztatok senkit.

Bosie, nem te vagy az egyetlen
személy ezen a földön, akivel Oscar törődik.

Mindig gyűlöltél, Robbie,

mert Oscar szeretett és még mindig szeret,
miközben te csak az egyik fiúja voltál.

Éppen annyira szenvedek, mint ő, tudod.

Az én életem is romba dőlt.

Sokkal fiatalabb vagyok, mint ő.
Alig éltem még és már romba dőlt.

Miután Oscar kijut rendesen együtt fogunk élni.

Szerzünk egy villát valahol
itt a közelben. Posilipo-ban,

- vagy Ischia-ban.
- Vagy Capri-ban.

Gondoskodni fogok róla.

Meg fogok adni neki mindent, amit akar.

Szeretem őt, Robbie.

Oscar az enyém és meg fogom őt szerezni.

"Az évek teltek és az óriás
nagyon öreg és gyenge lett.

Nem tudott játszadozni többé,
így egy hatalmas karosszékben ült,

figyelte, ahogy a gyerekek
játszanak és csodálta a kertjét.

'Sok gyönyörű virágom van,' mondta,

de a gyerekek a leggyönyörűbb
virágok mind közül."

Attól tartok Cyrilnek van némi
elképzelése miért vagy itt.

Elküldöm iskolába, Németországba.

Nem tudom kezelni őket egyedül.

A hátad nincs jobban akkor?

Nem, nem igazán.

Lehet, hogy meg kell operálni.

Amit veled és a fiúkkal tettem...

nem tudom...

Soha nem bocsátok meg magamnak.

Ha megválaszthatnánk a természetünket...

Ha legalább választhatnánk.

De nincs mit tenni.

Bármilyen a természetünk, ki kell elégítenünk

vagy az életünk, az életem

megtelt volna tisztességtelenséggel.

Még több tisztességtelenséggel, mint valójában.

Mindig szerettelek, Constance.

Hinned kell nekem.

Nem értem hogy voltál képes megtenni

nem igazán.

Nem, ha egész idő alatt...

Nem ismertem.

"Ismerd meg önmagad," mondogattam.

Nem ismertem magam.

Nem ismertem.

Feltételezem el akarsz válni.

Minden okod megvan.

Gondolkodtam, ha majd kijössz,

ha majd kiengednek, elmehetsz
Svájcba vagy Olaszországba,

írhatsz egy másik darabot, visszakaphatod önmagad.

Képes vagy.

Olyan okos vagy.
Képes vagy rá.

Oscar.

Nem akarok elválni.

Megengeded, hogy valaha
lássam még a gyerekeket?

Természetesen.

De csak egy feltétellel.

Oscar, soha többé nem találkozol Bosie-val.

Ha most találkoznék Bosie-val, megölném.

A gyerekek szeretnek, Oscar.

Mindig szeretni fognak.

Mondta valaki?

A Salome-t játsszák Párizsban.

"Az óriás keresztülsietett a füvön
és közelebb ment a gyerekekhez.

És amikor teljesen közel ért
az arca elvörösödött a haragtól.

És azt kérdezte
'Ki merészelt megsebezni téged?'

A gyerek tenyerén két körömnyom volt.

És két körömnyom volt a kis lábán.

'Ki merészelt megsebezni téged?'
kiáltotta az óriás.

'Mondd meg, hogy megragadhassam a
nagy kardomat és levághassam.'

'Nem,' válaszolta a gyerek.

'mivel ezek a szeretet sebei.'

Bosie azt hiszi féltékeny vagyok.

Szerintem megrázkódtatás lesz Bosie-nak rájönni,

hogy még ő is viszonylag
jelentéktelen a dolgok rendjében.

De semmi kétség, Bosie-ra emlékezni
fognak addig ameddig Oscarra.

Sajnálatosan.

Néha azon tűnődök,

ha nem

taszítottam volna bele...

Ne.

Oscar nagyon szerencsés volt,
hogy veled találkozott, Robbie.

Gondolj arra ki más lehetett volna.

Ó, azt kérem. Köszönöm.

- Azonnal külföldre kell menned megint?
- Nem kellene most itt lennem.

De van hova mennie, amikor szabadon engedik?

Franciaországba kell majd mennie.

Megyek megnézni mit tudok előkészíteni.

De itt,

amikor elhagyja a börtönt.

- Viszlát, Mr. Harris.
- Viszlát, uram.

Viszlát, Mr. Snow. Köszönöm.

Drága Szfinxem.

Milyen bámulatos, hogy tudod
milyen kalapot viselj reggel 7-kor,

amikor egy baráttal találkozol, aki távol volt.

- Nem, ezt magamnál tartom.
- Mi az?

Egy levél Bosie-nak. Elmondom neki

mennyire szeretem, de soha
többé nem találkozhatok vele.

Majd megkérem Robbie-t másolja le,
mielőtt elküldöm.

Egy kicsit félek, hogy Bosie
lehet, hogy a tűzbe dobja.

De Profundis-nak (A mélységből) hívom.
Nagyon mélyről jön.

"Nem tudom, hogy vajon
a törvényeknek igaza van-e

vagy a törvények tévednek.

Minden, amit tudunk, mi,
akik börtönben vagyunk,

hogy a falak erősek

és mindegyik nap olyan, mint egy év,

egy év, aminek a napjai hosszúak.

Mégis minden ember megöli
azt a dolgot, amit szeret.

Hallja ezt mindenki.

Néhány elkeseredett arckifejezéssel csinálja,

néhány hízelgő szóval.

A gyáva csókkal csinálja,

a bátor karddal.

Néhányan megölik a szeretetüket,
amikor fiatalok,

és néhányan, amikor öregek.

Néhány megfojtja a vágy kezeivel,

néhány az arany kezeivel.

A legkedvesebb kést használ,

mert a halott olyan hamar kihűl."

Oscar Wilde felesége
Itt nyugszik békében Constance Mary

Biztos találunk egy hotelt itt a közelben.

Valahol, ahol dolgozhatsz.

- Eldöntöttem, hogy újra találkozom vele, Robbie.
- Igen.

- Számítottam rá.
- Nem maradt semmim.

Elvesztettem a feleségemet.

Elvesztettem a gyerekeimet.

Most már nem fogják megengedni,
hogy találkozzam velük.

Senki sem fogja olvasni többé
a darabjaimat vagy a könyveimet.

De igen, fogják.

Bosie jobban szeret engem, mint bárki mást,

amennyire képes szeretni

és engedi, hogy szeressék.

Azt hiszem szükségünk van még egy kis borra.

Úgy találom, hogy az alkohol

elegendő mennyiségben...

képes előidézni a részegség minden jelenségét.

"Az élet becsap minket árnyékokkal.

Élvezeteket kérünk tőle. Ad nekünk

keserűséggel és csalódottsággal
tanítása folyamán.

És úgy találjuk magunkat,
hogy tompa kőszívvel nézünk

az aranypettyes hajfürtre,

amit olyan vadul imádtunk egykor

és olyan őrülten csókoltunk."

Oscar!

Ezen a világon csupán két tragédia létezik.

Az egyik, ha valaki nem kapja meg, amit akar.

A másik,

ha megkapja.

Oscar és Bosie szétváltak három hónap után.

A bebörtönzés tönkretette Oscar egészségét.

Az utolsó napjait Párizsban töltötte,
egy olcsó hotelben lakott.

Azt írta: "Mint a drága Assisi Szent Ferenc,
a szegénységgel házasodtam össze,

de az én esetemben a házasság nem sikeres."

Oscar Wilde 1900. November 30-án halt meg,
46 éves korában. Bosie 1945-ben halt meg.

Robbie Ross 1918-ban halt meg.
1950-ben a hamvait Oscar sírjába helyezték.

- LeslieFuckingMiller -