The Story of Solutions

A megoldások története:

Miért kezdődnek a valódi változások
a játék megváltoztatásával?

Van ilyened?

Persze, hogy nincs.

Ez a cucc már öt éves!

Ma már mindenkinek ilyenje van.

El tudod képzelni,

hogy mennyi tehetségbe
és összpontosításba került

egy zenelejátszót kézi számítógéppé,
telefonná, GPS-szé,

vagy távirányítóvá alakítani
csupán öt év alatt?

Most komolyan.

A több ezer embernek, akik ezt létrehozták
olyan problémák ezreit kellett megoldaniuk,

melyek öt éve még szó szerint
megoldhatatlanok voltak.

Erre képesek az emberek, ha motiváltak a
problémák megoldásainak megtalálására.

De azok a problémák, melyeknek megoldásán
oly szorgosan dolgozunk,

nem a legfontosabbak.

Csak a gyorsabbra, olcsóbbra
és az újabbra összpontosítottunk.

Eközben elfeledkeztünk a biztonságosabbról,
az egészségesebbről, és az igazságosabbról.

Úgy tűnik egyre jobban játszottuk
a nem megfelelő játékot.

Sok szempontból ez a rendszer valóban olyan,
mint egy játék, csak hatalmas tétekkel.

Hasonlóan egy játékhoz,
gazdaságunk is úgy lett kitalálva,

hogy mindenkit bizonyos szabályok
betartására kötelezzen.

És, mint egy játékban,
itt is mellékelték a játékszabályokat,

melyek megmondják, hogy mi is a cél.

Emlékezz csak vissza a legutolsó alkalomra,
amikor egy új játékkal játszottál.

Az első dolog ilyenkor, hogy megtudjuk,
hogy mit is jelent nyerni.

Ez meghatározta az összes döntésedet,
amelyet a játék során hoztál.

Természetesen az emberek többsége
a cél leegyszerűsítésére törekszik:

ez a cél pedig a TÖBB.

Több pénz költése, több út építése,
több bevásárlóközpont nyitása,

több tárgy birtoklása.

A közgazdászok ezt hívják növekedésnek.

Ha fogjuk az összes elköltött pénzt,
melyek jobbá teszik az életünket,

plusz mindazt a pénzt,
amely rosszabbá teszi az,

és ha a kettőt összeadjuk,
akkor egy nagy összeget kapunk,

melyet GDP-nek nevezünk.

Úgy tanultuk,
hogy a nagyobb GDP-vel nyerni fogunk.

Ennek a számnak a növekedését szabályok
és törvények ezrei segítik.

Azonban nagy különbség van aközött,
hogy több gyermek jár iskolába,

vagy több gyerek ül börtönben,

Több szélerőmű,
vagy több széntüzelésű erőmű,

több szuper-hatékony vonat,
vagy több dugóban elpöfékelt benzin.

Tök egyértelmű!

Ám a mindig több játékában
mindezek ugyanannyit érnek.

Egy ilyen ostoba játékot

nem változtathatunk meg egy szabály
vagy egy játékos lecserélésével.

Maga a cél a probléma.

Olyan megoldásokra van szükségünk,
amelyek ezen változtatnak.

Mi lenne, ha olyan játékot készítenénk,
ahol a cél a JOBB lenne?

Jobb oktatás, jobb egészségügy,
jobb fogyasztási cikkek.

Jobb esély a túlélésre ezen a bolygón.

Mindannyian ezt akarjuk, igaz?

Nem ennek kellene jelenteni a győzelmet?

A teljes gazdaság céljának
megváltoztatása hatalmas feladat.

Természetesen nem egy csapásra
fogjuk ezt elérni.

De ha olyan megoldásokra összpontosítunk,
amelyek megváltoztatják a játékot,

akkor fokról fokra lehetővé
tesszük egy új játék elkezdését.

Ehhez tudnunk kell megkülönböztetni
a valódi játékcél megváltoztatásokat

az olyan módszerektől, melyekkel csak
a TÖBB régi játékát játszanánk másképp.

Vegyünk két megoldást
egy manapság divatos problémára:

a mindenki által jól ismert műanyag csomagolást,
amely katasztrófát jelent mind a bolygó,

de különösen az óceánok számára.

Az emberek két csoportja

roppant különböző megoldási ötletekkel
rukkolt elő erre a problémára.

Ezek az emberek megelégelték a dolgot,

és elindítottak közösségükben egy társadalmi
kampányt a műanyag zacskók betiltásáért.

Nekik itt más megoldásuk van.

Elindítottak egy olyan vállalkozást

ahol ajándékkártyát adnak azoknak, akik
újrahasznosítják a műanyag hulladékot.

Manapság mindkét megoldás jelen van,

de csak az egyik képes megváltoztatni a játékot.

Az ajándékkártyás megoldás ugyan mentesíti
a szeméttelepeket és égetőket némi műanyagtól,

de többet termel azzal,
hogy fogyasztásra ösztönzi az embereket.

Ami még rosszabb:

azt tanítja, hogy a több fogyasztás
a jó állampolgári viselkedés jutalma.

Ez még nehezebbé teszi, hogy a régi
játéktól eltérően gondolkodjunk.

A zacskót betiltó megoldást nehezebb elérni,

de csak az képes megváltoztatni a játékot.

Miért?

Nos, azzal, hogy ezek az állampolgárok erre
áldozzák az idejüket, kijelentik azt,

hogy van ami fontosabb számukra
a több fizetésnél és pénzköltésnél.

Ahhoz, hogy ezek az emberek
sikerre vigyék ezt a kampányt,

olyan haladó gondolkodású
cégekkel kell társulniuk,

akik alternatívát kínálnak az eldobható
műanyag csomagolásra.

Erőt kell gyűjteniük, hogy felvehessék
a harcot az Amerikai Kémiai Tanáccsal,

ami azokért a cégekért lobbizik, amelyek
ezt a sok műanyag szemetet állítják elő.

Beszélniük kell a szomszédaikkal
és a barátaikkal,

még több embert kell inspirálniuk arra,
hogy megkérdőjelezzék a régi játékot.

Világszerte pontosan ez történik a városokban,

és nyerni fognak.

De vajon képes-e néhány millió műanyag zacskó
betiltása megváltoztatni a játék célját?

Önmagában biztosan nem.

De emberek milliónak szorgos munkájával,

akik a játék megváltoztatásán dolgoznak,

már IGEN.

Együttesen ezek a megoldások
elkezdik megváltoztatni a dolgok menetét.

Amint az emberek erőt gyűjtenek,
hogy megváltoztassák a játékot,

az állampolgári öntudatuk is erősödik.

A helyi megoldások sikerén dolgoznak,

és szeretnék, hogy kövessék
illetve elismerjék őket.

Amikor azt látják, hogy megoldásaikat a túl
nagy befolyással bíró cégek akadályozzák,

más megoldáspártiakkal együttműködve
küzdenek a valódi demokráciáért,

az emberek által az emberekért.

Az ajándékkártyák erre nem képesek.

Csakis emberek ezreinek
szerveződése képes erre.

Valahányszor megkérnek arra,
hogy csatlakozzak egy mozgalomhoz,

tudnom kell, hogy a mozgalom a játék
céljainak megváltoztatását célozza-e.

A cél szót használom, hogy könnyebben
azonosíthatóak legyenek a megoldások.

Szeretném megtudni, vajon a mozgalom
segíti-e az embereket abban,

hogy visszavehessék a cégektől azt az erőt,
amivel valódi demokráciát építhessenek fel.

Vajon felnyitják-e az emberek
szemeit arra az igazságra,

hogy a boldogság és a jóllét
nem a még nagyobb fogyasztástól függ,

hanem a közösségeinktől,
az egészségünktől és az életcéljainktól.

Vajon számba veszik-e a célok között
az összes olyan költséget,

ami mind az emberre, mind a bolygóra
közvetetten jelentkezik.

Más szavakkal: internalizálják-e a költségeket
ahelyett, hogy externalizálják?

Éppen úgy, ahogy ma legtöbbször megvalósul.

Szerepelniük kell a célok között az óriási
vagyoni szakadék csökkentésének,

azok közt, akik alapvető emberi
szükségleteiket sem képesek kielégíteni,

és azok közt, akik fogyasztási szintje
több, mint amennyi fair lenne.

Ha mindezeket szem előtt tartják,
akkor szívesen csatlakozom!

Az ilyen szervezetek mindenhol felbukkannak.

Például a clevelandi Evergreen cég,

ami a dolgozók tulajdonában áll
és zöld üzleti tevékenységeket folytatnak.

Egy közösségi mosodát,
napenergiás vállalkozást,

és egy szuper produktív városi közösségi
kertet, ami egészséges és biztonságos.

Biztos megélhetést nyújtanak azoknak,
akiket a régi játék kikosarazott.

Mind tudjuk, hogy a demokráciánkat rá kell húzni az üzletre,

De az együttműködés ennél is többre vezet, és behozza a demokráciát az üzleti életbe.

Fenntartható, demokratikus,
igazságos.

Ezek fogják megváltoztatni a játékot.

Az olasz Capannori városában
a helyi civilek mind az üzleti szférával,

mind a kormányzattal együtt dolgoznak
nem csak egy jobb hulladékkezelésért,

hanem megkérdőjelezik
az elkerülhetetlen pazarlást is.

Nem a drága technológiai
hulladékkezelést propagálják,

hanem a közösség
együttes munkával komposztál,

újrahasznosítható alternatívák után kutatnak
az egyszer használatos termékek helyett,

és jó hasznát veszik a kukákba
dobott anyagoknak.

Néhol sikerült a hulladékáradatot
82%-kal csökkenteniük,

miközben munkahelyeket hoztak létre
és építették a közösség szövetét.

És mi a helyzet az új trenddel,
a közös fogyasztással,

az ún. megosztáson alapú
gazdasági formákkal?

A megosztás úgy is hangozhat elsőre,
mint egy kisdobos induló.

Ám gondoljunk bele, hogy micsoda lehetőségeket
nyújt a régi játék jobbá tételére!

Kizökkent a több és még több mókuskerekéből,

megőrzi a nyersanyagokat,
biztosítja azokat a javakat,

amelyekkel máskülönben
sokan nem rendelkezhetnének,

ráadásul még közösségeket is épít.

Hogyan fest egy ilyen rendszer?

Sok nagyvárosban
közbringa rendszer működik.

Online felületeken az autók és lakások
megosztásától a kemping cuccokig

mindent megoszthatunk egymással.

Városom könyvtára szerszámokat
ad kölcsön a lakosságnak.

Egyszerűen nincs rá ok, hogy minden
egyes háztartás fúrógéppel,

créme brulée fáklyával, szkennerrel,
talicskával és műhelypumpával rendelkezzen,

ha ezeket akár meg is oszthatjuk egymással.

A bemutatott példákhoz hasonló
megoldások idővel erőre kapnak,

és elérnek egy billenőpontot, ha a JOBB-ra koncentrálunk a TÖBB helyett.

Új cél nélkül minden próbálkozásunk,
amellyel egy jobb jövőt építenénk,

nem fog elégnek bizonyulni
és megnehezíti a dolgunkat.

Túl sok zsenialitást és figyelmet
pazarlunk olyan problémák megoldására,

mint az iPhone akkumulátorának üzemidejének meghosszabbítása,

míg az emberi létet fenyegető veszélyek kezelése kicsúszik a kezünkből.

5 évvel ezelőtt amikor megalkottuk
a Tárgyaink története c. sorozatot,

egy közösség építésébe
is kezdtünk olyan emberekkel,

akik szintúgy elégedetlenek a régi játékkal.

Egyetértettünk abban, hogy bajban voltunk.

Most itt az ideje,
hogy létrehozzuk a megoldásokat.

Olyan megoldásokat,
melyek nem csak néhány szabályt,

hanem az egész játékot megváltoztatják.

Segítenél ebben?
Gyere, és csináljuk!

Fordította:
Csoma Tamás
infocracy.hu