The Story of Solutions

A megoldások története:

Miért kezdődnek a valódi változások a játék megváltoztatásával?

Van ilyened?

Persze, hogy nincs. Ez a cucc már öt éves!

Ma már mindenkinek ilyenje van.

El tudod képzelni mennyi
tehetségbe és összpontosításba került

egy zenelejátszót kézi számítógéppé, telefonná,

GPS-szé vagy távirányítóvá alakítani csupán öt év alatt?

Most komolyan.

A több ezer embernek, akik ezt létrehozták
olyan problémák ezreit kellett megoldaniuk

melyek öt éve még szó szerint
megoldhatatlanok voltak.

Erre képesek az emberek, ha motiváltak a
problémák megoldásainak megtalálására.

De azok a problémák, melyeknek megoldásán oly szorgosan dolgozunk,

nem a legfontosabbak.

Csak a gyorsabbra, olcsóbbra, és az újabbra összpontosítottunk.

Eközben elfeledkeztünk a
biztonságosabbról, az egészségesebbről, és az igazságosabbról.

Úgy tűnik egyre jobban játszottuk a nem megfelelő játékot.

Sok szempontból ez a rendszer valóban olyan,

mint egy játék, de hatalmas tétekkel

Hasonlóan egy játékhoz

Gazdaságunk úgy lett kitalálva,

hogy mindenkit bizonyos szabályok betartására kötelezzen,

és mint egy játékban, itt is mellékelték a játékszabályokat,

melyek megmondják, hogy mi is a cél.

Gondolj csak vissza a legutolsó alkalomra,
amikor egy új játékkal játszottál!

Emlékszel?

Az első dolog amit ilyenkor teszel,
hogy megtudd, hogy mit is jelent nyerni.

Ez meghatározta az összes döntésedet, amelyet a játék során hoztál .

Természetesen az emberek többsége
a cél leegyszerűsítésére törekszik:

ez a cél pedig a TÖBB.

Több pénz költése, több út építése, több bevásárlóközpont nyitása,

több tárgy birtoklása.

A közgazdászok ezt hívják növekedésnek.

Ha fogjuk az összes elköltött pénzt, melyek jobbá teszik az életünket

és mindazt a pénzt, amely rosszabbá teszi életünket,

és ha a kettőt összeadjuk, akkor egy nagy összeget kapunk,

melyet GDP-nek nevezünk.

Azt verték belénk, hogy a nagyobb GDP-vel nyerni fogunk.

Ennek a számnak a növekedését szabályok és törvények ezrei segítik.

Azonban nagy különbség van aközött, hogy több gyermek jár iskolába,

vagy több gyerek ül börtönben,

Több szélerőmű,
vagy több széntüzelésű erőmű,

több szuper-hatékony vonat,
vagy több dugóban elpöfékelt benzin.

Tök egyértelmű!

Ám a mindig több játékában
mindezek ugyanannyit érnek.

Egy ilyen ostoba játékot

nem változtathatunk meg egy szabály vagy egy játékos lecserélésével.

Maga a cél a probléma.

Olyan megoldásokra van szükségünk, amelyek ezen változtatnak.

Mi lenne, ha olyan játékot készítenénk,
ahol a cél a JOBB lenne?

Jobb oktatás, jobb egészségügy,
jobb tárgyak.

Jobb esély a túlélésre ezen a bolygón.

Mindannyian ezt akarjuk, igaz?

Nem ennek kellene jelenteni a győzelmet?

A teljes gazdaság céljának
megváltoztatása hatalmas feladat.

Természetesen nem egy csapásra
fogjuk ezt elérni.

de ha olyan megoldásokra összpontosítunk,
amelyek megváltoztatják a játékot,

akkor fokról fokra lehetővé tesszük egy új játék elkezdését.

Ehhez tudnunk kell megkülönböztetni a valódi játékcél megváltoztatásokat

az olyan módszerektől, melyekkel csak a régi játékot játszanánk másképp.

Vegyünk két megoldást egy manapság divatos problémára.

A mindenki által jól ismert műanyag csomagolást, amely katasztrófát jelent a bolygó,

de különösen az óceánok számára.

Az emberek két csoportja

roppant különböző megoldási ötletekkel rukkoltak elő erre a problémára.

Ezek az emberkék megelégelik a dolgot

és közösségünkben elindítanak egy társadalmi kampányt a műanyag zacskók betiltásáért.

Nekik itt más megoldásuk van.

Elindítanak egy olyan vállalkozást

ahol ajándékkártyát adnak azoknak, akik újrahasznosítják a műanyag hulladékot.

Mindkét megoldás jelen van,

de csak az egyik képes megváltoztatni a játékot.

Az ajándékkártyás megoldás ugyan távol tart némi műanyagot a szeméttelepektől és a hulladékégetőktől,

de több műanyagot termel azzal,
hogy fogyasztásra ösztönzi az embereket.

Ami még rosszabb:

azt tanítja, hogy a több fogyasztás a jó állampolgári viselkedés megfelelő jutalma.

Ez még nehezebbé teszi, hogy a régi játéktól eltérően gondolkodjunk.

A zacskót betiltó megoldást nehezebb elérni,

de az képes megváltoztatni a játékot.

Miért?

Nos, azzal, hogy erre áldozzák az idejüket,
ezek az állampolgárok kijelentik,

hogy van valami a számukra, ami fontosabb
a minél több fizetésnél és pénzköltésnél.

Ahhoz, hogy sikerre vigyék ezt a kampányt,
ezeknek az embereknek

olyan haladó gondolkodású cégekkel kell társulniuk,

akik alternatívát kínálnak az eldobható műanyag csomagolásra.

Erőt kell gyűjteniük, hogy felvehessék a harcot az Amerikai Vegyi Tanáccsal,

ami azokért a cégekért lobbizik,
melyek ezt a sok műanyag szemetet állítják elő.

Beszélniük kell a szomszédaikkal és a barátaikkal,

még több embert kell inspirálniuk arra,
hogy megkérdőjelezzék a régi játékot.

Világszerte pontosan ez történik a városokban,

és nyerni fognak.

De vajon képes-e néhány millió műanyag zacskó betiltása megváltoztatni a játék célját?

Önmagában biztosan nem,

de emberek milliónak munkájával kiegészítve,

akik a játék megváltoztatásán dolgoznak,

már IGEN.

Együttesen ezek a megoldások
elkezdik megváltoztatni a dolgok menetét.

Amint az emberek erőt gyűjtenek,
hogy megváltoztassák a játékot,

az állampolgári öntudatuk is erősödik.

A helyi megoldások biztosításán dolgoznak,

szeretnék, hogy utánozzák, és elismerjék őket.

Amikor azt látják, hogy a megoldásokat a túl nagy befolyással bíró cégek akadályozzák,

más megoldáskeresőkkel együttműködve küzdenek az emberek valódi demokráciáért.

az emberekért.

Ajándékkártyák erre nem képesek.

Csakis emberek ezreinek szervezdése képesek erre.

Valahányszor megkérnek arra, hogy csatlakozzak egy mozgalomhoz,

előtte utánajárok, hogy az a játék céljainak átalakulását hozza-e.

A cél szót használom, hogy könnyebben kit tudjuk találni azt,

hogy megtudjam, vajon a mozgalom ad-e az emberek számára több erőt, hogy visszavehessék azt a cégektől, hogy valódi demokráciát építsenek fel.

Vajon felnyitják-e az emberek szemeit az igazságra, hogy a boldogság és a jól-lét nem a még nagyobb fogyasztástól függ,

hanem a közösségeinken, az egészségünkön, és az életcéljainktól.

Vajon számba veszik-e a célok között az összes olyan költséget, ami mind az emberre, mind a bolygóra közvetetten jelentkeznek.

Éppen úgy, ahogyan a legtöbb gazdasági tevékenység ma megvalósul.

Szerepelniük kell a célok között az óriási vagyoni szakadékok csükkentésének,

Az olyan emberek között, akik alapvető emberi szükségleteiket sem képesek kielégíteni, és azok között akik fogyasztási szintje többet biztosít, mint amennyi fair lenne.

Ha mindezeket szem előtt tartják a mozgalmak, akkor szívesen csatlakozom!

Az ilyen szervezetek mindenhol felbukkannak,

például a clevelandi Evergreen cég, ami a dolgozók tulajdonában folytat zöld üzleti tevékenységet,

Úgy mint a közösségi mosoda, a napenergia cég,, vagy a szuper produktív városi közösségi kertek, amik egészségesek és biztonságosak.

Ezek a cégek biztos megélhetést nyújtanak azoknak,

akiket a régi játék kikosarazott.

Mind tudjuk, hogy a demokráciánkat rá kell húzni az üzletre,

De az együttműködés ennél is többre vezet, és behozza a demokráciát az üzleti életbe.

Fenntartható, demokratikus,
igazságos.

Ezek fogják megváltoztatni a játékot.

Az olasz Capennoriban városában a helyi civilek mind az üzleti szférával, mint a kormányzattal együtt dolgoznak nem csak egy jobb hulladékkezelésért, hanem megkérdőjelezik az elkerülhetetlen pazarlást is.

Ők nem a drága technológiai hulladékkezelést propagálják,

hanem együttes munkával egy közösségként komposztálnak,

Újrahasznosítható alternatívák után kutatnak az egyszer használatos termékek helyett,

és jó hasznát veszik a kukákba dobott anyagoknak.

Sikerült néhány hulladék áradatot 82%-kal csökkenteniük, miközben munkahelyeket hoztak létre és építették a közösség szövetét.

És mi a helyzet az új trenddel,
a közös fogyasztással,

az ún. megosztáson alapú
gazdasági formákkal?

A megosztás úgy is hangozhat elsőre,
mint egy kisdobos induló.

Ám gondoljunk bele, hogy micsoda lehetőségeket nyújt

a régi játék jobbá tételére!

Kizökkent a több és még több mókuskerekéből,

megőrzi a nyersanyagokat, biztosítja azokat a javakat, amelyekkel máskülönben nem rendelkezhetnének és közösségeket épít.

Hogyan fest egy ilyen rendszer?

Sok nagyvárosban közbringa rendszer működik,

online felületeken az autók megosztásától lakásokon át a kemping felszerelésekig mindent megoszthatunk egymással.

Városom könyvtára szerszámokat ad bérbe.

Egyszerűen nincs rá ok, hogy minden
egyes háztartás fúrógéppel,

créme brulée fáklyával, szkennerrel,

talicskával és kerékpár pumpával rendelkezzen,

ha ezeket akár meg is oszthatjuk egymással.

A bemutatott példákhoz hasonló megoldások idővel erőre kapnak,

és elérnek egy billenőpontot, ha a jobbra koncentrálunk a több helyett.

Új cél nélkül minden munkánk, amellyel egy jobb jövőt építenénk, el fog bukni, és kevésnek fog bizonyulni.

Túl sok zsenialitást és figyelmet pazarlunk olyan problémák megoldására,

mint az iPhone akkumulátorának üzemidejének meghosszabbítása,

míg az emberi létet fenyegető veszélyek kezelése kicsúszik a kezünkből.

5 évvel ezelőtt amikor megalkottuk a Tárgyaink története c. sorozatot,

egy közösség felépítésébe is kezdtünk, olyan emberekből, akik szintúgy elégedetlenek a régi játékkal.

Egyetértettünk abban, hogy bajban voltunk.

Most itt az ideje, hogy felépítsük a megoldást.

Olyan megoldást, ami nem csak néhány szabályt, hanem az egész játékot megváltoztatják.

Segítenél ebben?

Gyere, segíts nekünk!

Fordította:
Csoma Tamás
infocracy.hu