Miért olyan furák a macskák? - Tony Buffington

A macskák édesek és szerethetőek, a 26 milliárdnyi egyéni Youtube videó megtekintésből ítélve pedig egy biztos: a macskák nagyon szórakoztatóak. Fura macskás viselkedésük, ami egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő, felteszi a kérdést: Miért viselkednek így a macskák? Tony Buffington tudományos szempontból mutat rá e kérdés lehetséges válaszaira.

Lecke Tony Buffington által. Az animációért Chintis Lundgren felelt.

Mit művelnek a macskák?

Cukik és ölelnivalóak.

A 26 milliárdos nézettségű
Youtube-videókból ítélve,

ahogy vadásznak,

ugrálnak,

másznak,

csavarodnak,

lopakodnak,

karmolásznak,

kommunikálnak

és dorombolnak

egy biztos:

a macskák nagyon szórakoztatóak.

Ezek a szokatlan macskás viselkedésformák

egyszerre lenyűgözőek és zavarba ejtőek.

Sokunkban felmerül a kérdés:
Miért viselkednek így a macskák?

Az idő folyamán a macskák egyszerre
voltak magányos vadászok,

és nagyobb ragadozók áldozatai is.

E két szerep megtestesítőinek

túlélésük nagyban függött
ösztönös reakcióiktól,

amit a mai napig megfigyelhetünk
vadon élő és domesztikált társaikon is.

Míg a házi macskákon ezek a viselkedések
zavarba ejtőek tudnak lenni,

vadon élő társaikat figyelve megértjük,

hogy az évmilliók alatt
részükké vált minták

teszik őket egyedivé és különlegessé.

Egyedi izomstruktúrájuknak
és egyensúlyérzéküknek köszönhetően

képesek magasra mászni,
hogy onnan figyeljék környezetüket,

kiszúrva következő áldozatukat.

A házi macskáknak nem szükségesek
ezek a képességek, hogy megszerezzék

vacsorájukat az etetőtálból,

de ösztönszerűen megfigyelni
a nappalit a könyvespolc tetejéről,

lényük és evolúciójuk természetes része.

Mint ragadozók kihasználják a pillanatot,
hogy lecsapjanak áldozatukra.

Mivel zsákmányuk többnyire kicsi,

a vadon élő macskáknak többször kellett
táplálkozniuk és használniuk

a lopakodás, megragadás, megtartás
stratégiáját életben maradásukért.

Ez az oka amiért a házi macskák
szeretnek kis játékokra vadászni,

és kisebb adagokban étkezni
a nap folyamán.

Kis áldozataik pedig hasonlóan kicsi
helyeken bújnak meg,

ami magyarázza kedvenceink
kíváncsiságát szűk helyek iránt,

kielégítve evolúciós viselkedésüket,

ami segítette őket a mindennapi
túlélésben az évmilliók során.

A vadonban szükségük volt éles karmaikra
vadászathoz, mászáshoz és önvédelemhez.

Karmaik élesítése a közel eső tárgyakon
biztosította azonnali használatukat,

megnyújtóztatta izmaikat,

valamint stressztől is
megszabadította őket.

Házi kedvenced nem utálja a kanapét,

a széket,

heverőt,

párnákat,

függönyt

vagy bármi mást amit elér.

Azért szedi darabjaira a bútorokat,
hogy legjobb formában tartsa karmait,

ahogy azt ősei tették
életben maradásukért.

Prédaállatként pedig

ügyesen menekülnek a nagyobb állatoktól,

biztonságban és épen tartva magukat.

A mai macskák éppen ezért

mesterien préselik be
magukat szűk helyekre,

és keresik a legfurább búvóhelyeket.

Ez szintén magyarázza miért igénylik
a tiszta és szagmentes almot.

Ez adja ki legkevésbé tartózkodási
helyüket a nagyobb ragadozóknak,

akik a közelben ólálkodhatnak.

Mindent figyelembe véve,
amit a macskákról tudunk,

egyik legdominánsabb viselkedésük

még mindig rejtély számunkra.

A macskák különböző okokból
dorombolnak.

Lehet ez boldogság,

stressz,

vagy éhség.

De érdekes módon a frekvencia,
amit használnak,

25 és 150 hertz között,

segíti a szövetregenerációt.

Ezért nemcsak kellemes elbóbiskolni
egy doromboló macskával, de lehetséges,

hogy ez egyszerre gyógyítja
izom- és csontszerkezetüket,

ráadásul ránk is hatással lehet.

Az évek alatt fejlődésük

a veszélyes ragadozótól

a megbújó prédáig terjedt.

A mai napig őrzik ezek jellegzetességeit,

ami lehetővé tette számukra,
hogy boldoguljanak a vadonban.

Ez magyarázhat sok kérdést
viselkedésükkel kapcsolatban.

Számukra a mi otthonunk a vadon.

Ha ez igaz, akkor jogos a kérdés:

Kik vagyunk mi?

Nagy, buta, szőr nélküli macskák,
akikkel harcolniuk kell az ételért?

Bolond ragadozók,
akiket nap mint nap kicseleznek?

Vagy mi lennénk az áldozat?