Britta Riley: Kert a lakásomban

Britta Riley magának akarta megtermelni amit eszik (apró lakásában). Ő és barátai hulladék műanyagpalackokban való növénytermesztési módszert dolgoztak ki -- a kutatás, tesztelés és finomítás közösségi oldalon keresztül zajlott. Sok variáció egyidejű kipróbálása gyors eredményt hozott. Nevezhetjük 'felosztott csináld magad'-nak. És az eredmény? Fenséges.

Én, mint sokan közületek,

egyike vagyok azon 2 milliárd embernek a Földön,

aki városban él.

Vannak napok -- nem tudom ti hogy vagytok ezzel --,

amikor túlságosan is érzem,

mennyire függök másoktól

az élet szinte minden területén.

Néha ez kicsit megijeszt.

De amiről ma beszélni szeretnék

az, hogy ez a kölcsönös függés

valójában egy rendkívül erős társadalmi háló,

amit arra használhatunk,

hogy a legmélyebb közösségi problémáink némelyikét megoldjuk

a nyílt forrású együttműködéssel.

Néhány éve

olvastam egy cikket a New York Timesnak író Michael Pollantől

amiben amellett érvelt, hogy ha a saját élelmünk csak egy részét

magunk termesztjük, az az egyik

legjobb dolog amit a környezetért tehetünk.

Amikor ezt olvastam,

a tél közepén jártunk,

és egyáltalán nem volt hely nálam földnek

a New York-i lakásomban.

Jobb híján kész voltam elfogadni,

hogy elolvasom a Wired magazin következő számában,

a szakértők hogyan találják ki

a megoldást a jövő minden problémájára helyettünk.

De pont ez volt Michael Pollan

cikkének a lényege --

épp azzal, hogy szakértőkre hárítjuk

a felelősséget mindenre vonatkozóan,

okozzuk a gondokat

amiket az élelmezésben látunk.

Saját munkámból kifolyólag tudom,

hogy a NASA kísérletezett a hidropóniával

az űrben való növénytermesztés lehetőségeként.

Megfelelő tápértékű növényeket

lehet termelni, ha bizonyos jó minőségű folyékony

tápanyagokkal öntözzük a gyökereket.

Egy zöldségnek

a lakásom legalább annyira

idegen közeg, mint a világűr.

De van nálam természetes fény,

és egész évben szabályozott légkör.

Két évvel később:

ablakban termesztünk,

függőleges, hidropóniás állványokon,

amik kifejezetten beltéri termesztésre valók.

Úgy működik, hogy egy szivattyú az alján

megfelelő időközönként tápoldatot juttat a tetejére

ami lecsöpög a növények gyökerein.

A gyökerek agyag pelletben állnak,

így nincs föld a rendszerben.

Mivel a fény és a hőmérséklet

minden ablakban más mikroklímát teremt,

egy ilyen farmnak

farmerre van szüksége,

akinek el kell döntenie,

milyen növényeket fog termeszteni,

és hogy szerves tápoldattal akarja-e táplálni?

Akkor még az ablakban termesztés

csak egy bonyolult ötlet volt,

ami sok kísérletezést kívánt.

De én azt akartam, hogy nyitott projekt legyen,

mert a hidropónia

az egyik leggyorsabban növekvő szabadalmi terület

az Egyesült Államokban,

és könnyen egy

Monsantóhoz hasonló területté válhat,

ahol rengeteg ipari szellemi termék áll

az emberek élelmének útjában.

Ezért egy termék létrehozása helyett,

én inkább nyitottam

egy nagy csoport társfejlesztő felé.

Az első néhány megoldás úgy-ahogy működött.

Nagyjából heti egy salátát meg tudtunk termelni

egy átlagos New York-i ablakban.

Termesztettünk koktélparadicsomot és

uborkát, mindenfélét.

De az első néhány rendszer

csöpögős, hangos energiafaló volt,

amit Martha Stewart sosem engedne.

(Nevetés)

Hogy társfejlesztőket toborozzunk,

létrehoztunk egy közösségi oldalt,

amin nyilvánosságra hoztuk a terveket,

és elmagyaráztuk hogy működnek.

Sőt, megemlítettük

a gyenge pontokat is a rendszerben.

Eztán megkértünk mindenkit,

hogy készítsék el ők is, és kísérletezzenek velünk.

Jelenleg ezen a honlapon

18.000 tagunk van.

Akik ablakban termesztenek

világszerte.

Amit mi csinálunk,

a NASA vagy egy nagy cég

kutatás-fejlesztésnek hív.

De mi a

'kutasd és fejleszd magad' híve vagyunk.

Például:

Jackson azt javasolta,

hogy levegőpumpát használjunk vízpumpa helyett.

Sokszor próbálkoztunk mire sikerült,

de ezzel majdnem

felére csökkentettük az ökolábnyomunkat.

Tony Chicagóban növekedési kísérleteket végzett,

mint sok más farmer,

és az eprei az év 9 hónapjában

teremnek fényszegény környezetben

egyszerűen a megfelelő tápanyagoknak köszönhetően.

Finn ablakban termesztők

az ottani telek sötét napjaihoz

alakították a farmjaikat

LED lámpák felszerelésével.

Ezt ők megosztották és már részei a projektnek.

Így az ablakban való termesztés

a szoftverekhez hasonló gyors, verzió alapú fejlődésen

ment keresztül.

Minden nyílt projekt

valódi haszna a közjáték,

azon bizonyos igények,

amik alapján az emberek a saját igényeik

szerint alakítják a rendszert,

és az általános igények közt.

Így a törzscsapat és én

a fejlesztésekre koncentrálhatunk

ami mindenkinek a javára válik.

És az új tagok szükségleteire is figyelhetünk.

Tehát a barkácsolni vágyóknak

ingyenes, kipróbált útmutatót adunk,

hogy bárki, bárhol a világon

ingyen építhessen hasonló rendszert.

Elbírálás alatt van egy szabadalom ezekre a rendszerekre

ami a közösség tulajdona.

A projekt finanszírozására

olyan termékeket kínálunk,

melyeket olyan iskolák és magánszemélyek vehetnek,

akiknek nincs idejük maguk barkácsolni.

A mi közösségünkben

kialakult egy kultúra.

Ebben jobb olyan tesztelőnek lenni,

aki más ötletét próbálja,

mint ötletgazdának lenni.

Ettől a projekttől

támogatást kapunk a munkánkhoz,

és jobban hozzájárulunk

a környezetvédő mozgalomhoz,

mintha csupán kicserélnénk a villanykörtéinket.

Ahogy Eileen mondja:

ennek az egésznek a valódi haszna

az együttműködés öröme.

Ő itt fejezi ki milyen érzés,

hogy valaki a világ túloldalán

fogja az ötleted, továbbfejleszti,

és elismer a segítségedért.

Ha tényleg szeretnénk a fogyasztói szokások

széleskörű változását

-- legyünk környezetvédők vagy ínyencek --

lehet, hogy a csak a "fogyasztó" címkét kellene elhagynunk,

és azon emberek mögé állnunk, akik csinálnak valamit.

A nyílt projekteknek saját lendületük van.

Úgy látjuk, hogy a 'kutasd-fejleszd-csináld magad'

túlnőtt az ablakban termesztésen és a LED-en,

a napelem és az akvapóniás rendszer felé.

Mi az előző generációk

innovációiból építkezünk.

És olyan generációkra gondolunk előre,

akikért most kell újragondolni az életünket.

Ezért azt kérjük csatlakozz,

hogy újra felfedezzük

a polgárok összefogásának értékét,

és hogy kijelentsük,

hogy még mindig mind pionírok vagyunk.

(Taps)