Volt egyszer egy csillag.

Mint minden más, ő is életre kelt;

tömegét tekintve, 
30-szor nagyobbra nőtt, mint a Nap,

és emellett nagyon sokáig élt.

Hogy pontosan meddig,

senki nem tudja megmondani.

Mint minden más az életben,

a csillag is élete végéhez ért,

aminek következtében a szíve, 
az életének magja,

kimerítette tüzelőanyagát.

De ez még nem volt a vég.

Szupernóvává alakult át,

miközben óriási mennyiségű 
energiát szabadított fel,

fénye bevilágította a galaxis felét,

és egy másodperc alatt

annyi energiát bocsátott ki,
mint a Nap 10 nap alatt.

Szerepének átalakulásával 
új korszak elé nézett a galaxisunkban.

A szupernóva-robbanások óriásiak.

De a gamma-kitöréssel járó robbanások
ennél is óriásibbak.

A szupernóvává válás közben

a csillag belső szerkezete 
összeomlik saját súlya alatt,

melynek következtében
egyre gyorsabban kezd el forogni,

mint egy jégtáncos, 
aki leszorítja karjait a teste mellé.

Ezáltal gyorsabb lesz a forgása,
és a mágneses mezeje

jelentősen terjedelmesedik.

A nap körüli anyag 
a vonzáskörzetében marad,

és a forgás által keletkezett energia
az anyag részévé válik,

míg a mágneses tér egyre csak nagyobbodik.

Csillagunknak extra energiája keletkezett,
amivel bevilágította a galaxist

fényességgel és gamma-
kitörésekkel egyaránt.

Az én csillagom,
ami a történetemben szerepel,

úgynevezett magnetárrá vált.

Csakhogy tudják,

a magnetár mágneses tere 1000 billiószor

erősebb a Föld mágneses terénél.

A csillagászok által eddig mért 
legerőteljesebb jelenséget

gamma-kitörésnek nevezik,

mert látszatra olyan
mint egy robbanás vagy kitörés,

amelyről a gamma-felvillanások 
adnak információt.

A történetben szereplő csillagot is,
amiből a magnetár lett,

egy gamma-felvillanás által mértek be

a robbanás legintenzívebb pillanatában.

Bár igaz, hogy a gamma-kitörés 
a csillagászok által ezidáig mért

legerőteljesebb jelenség,

szabad szemmel mégsem látható.

Más módszerek alkalmazásához 
kell folyamodnunk,

amikor a gamma-kitörések fényét
kívánjuk tanulmányozni.

Szabad szemmel ugyanis 
nem láthatók.

Csak egy iciri-piciri részt láthatunk

az elektromágneses spektrumból,
amit látható fénynek nevezünk.

De azon túl, más módszereket 
kell alkalmaznunk.

Mi csillagászok a fényjelenségek
széles skáláját vizsgáljuk,

ehhez különböző módszereket alkalmazunk.

A kivetítőn látható, hogyan is történik.

Épp egy eseményt láthatunk.

Az ott egy fénygörbe.

A fényintenzitás időbeli változása.

Ez egy gamma-fénygörbe.

A látó csillagászok 
az ilyen jellegű eseményekből nyerik

a fényerősség időbeli 
változásaira vonatkozó adatokat.

A bal oldalon látható 
egy robbanás nélküli fényerősség,

a jobb oldalon egy robbanás 
okozta fényerősség.

A karrierem kezdetén 
én is láthattam ezeket a jelenségeket.

De aztán elvesztettem a látásomat.

Teljesen megvakultam 
egy elhúzódó betegség miatt,

ezzel együtt a jelenség megfigyelésének 
lehetőségét is elvesztettem,

ahogy a fizika területén végzett 
munka lehetőségét is.

Sok szempontból egy nehéz 
átalakuláson estem át.

Szakmailag pedig 
kikerültem a tudományos körből.

Szerettem volna tovább tanulmányozni
ezt a nagy energiájú felvillanást,

és megtalálni asztrofizikai magyarázatát.

Szerettem volna együtt 
izgulni és ünnepelni

a hasonló gigászi 
égi jelenségek felfedezését.

Nagyon sokat gondolkodtam ezen,

mígnem rájöttem, 
hogy a fénygörbe nem több

egy számokból álló táblázatnál,
ami vizuális ábrázolásra kerül.

Így hát a közreműködőkkel együtt,

kemény munka árán sikerült
a számokat hanggá alakítanunk.

Újra volt hozzáférésem az adatokhoz,

és mára újra foglalkozhatok a fizikával
a legjobb csillagászok mellett,

a hangot alkalmazva.

És amit az emberek több száz éve

tanulmányoznak

főképp vizuálisan,

most ugyanazt teszem a hangok alapján.

(Taps)

Ahogy hallgatom a gamma-kitöréseket,

amit épp látnak –
(Taps folytatódik)

Köszönöm.

A gamma-kitöréseket hallgatva,
amit a képernyőn is látni,

a fülembe jut valami 
az észlelhető robbanáson túl.

Most lejátszom önöknek azt a robbanást.

Ez nem zene, hanem hang.

(Digitális sípoló hangok)

Ez egy tudományos adat,
amit hanggá alakítottak,

a számok növekvése alapján.

Ezt a folyamatot szonifikációnak nevezzük.

Szóval a hang valamit a fülembe juttatott,

az észlelhető robbanás mellett.

Amikor a nagyon erős alacsony-frekvenciás
tartományokat vizsgálom,

vagy a basszus vonalat – most ráközelítek
a basszus vonalra.

Az elektromos töltésű gázokra, 
pl. a napszélre jellemző

rezonanciákat fedeztünk fel.

Szeretném, ha hallanák azt,
amit én is hallottam.

A hangerő nagyon gyors csökkenését
fogják érzékelni.

És mivel mind jól látnak,
kapnak tőlem egy piros vonalat,

amely megmutatja, hogy a fénynek 
mely tartománya lett hanggá alakítva.

(Digitális zümmögés és kuruttyoló hang)

A (kuruttyolás) csak az otthoni békáim,
ügyet se vessenek rájuk.

(Nevetés)

(Digitális zümmögés és fütyülőhang)

Hallották, ugye?

Felfedeztük, hogy a kitörések

elég hosszúak ahhoz,
hogy rezonancia keletkezzen,

ami nem más, mint energiaáramlás
a gerjesztett állapotú

részecskék között

a volumentől függően.

Talán emlékeznek, amikor mondtam,
hogy a csillag körüli anyag

a csillag vonzáskörzetében marad?

Energiát szállít frekvencia 
és téreloszlás formájában,

a méretektől függően.

Talán emlékeznek, amikor
szupermasszív csillagról beszéltem,

ami egy óriási mágneses terű 
magnetár lett?

Ha valóban erről van szó, akkor 
a felrobbanó csillagból származó sugárzás

összefüggésbe hozható a gamma-kitöréssel.

Mit jelent mindez?

Azt, hogy a szupernóva-robbanásoknak

fontos része a csillagok keletkezése.

Ahogy ezeket a 
gamma-kitöréseket hallgattuk,

rájöttünk, hogy a hang alkalmazása
vizuális ábrázolásra

akár a látó csillagászok 
segítségére is válhat

az adathalmazban való 
információk kinyerésére.

Ezzel egy időben, más teleszkópok
méréseit is tanulmányoztam,

és a tapasztalataim azt mutatják,

hogyha hangot alkalmazunk
a vizuális ábrázolásra,

akkor a csillagászok 
még több információhoz jutnak

ebben a sokrétű adathalmazban.

Az adat hanggá való átalakítása

óriási lehetőséget ad a csillagászatnak.

És a tény, hogy egy olyan terület,
amely alapvetően vizuális,

hozzáférhetővé válik bárki számára, 
aki érdeklődik az égi jelenségek iránt,

igazán felemelő.

Amikor elvesztettem a látásomat,

szembesültem azzal, 
hogy nem áll rendelkezésemre

ugyanolyan mennyiségű 
és minőségű információ,

mint a látó csillagászoknak.

Az innovatív szonifikációs 
megoldásig legalábbis nem,

utána reméltem, 
hogy újra aktív tagjává válhatok

a területnek, melyért oly keményen 
küzdöttem.

Ugyanakkor az információhoz való 
hozzáférés

nemcsak a csillagászaton belül fontos.

Rendszerszintű a probléma,

és a tudományos területek 
nem tudnak lépést tartani.

A testünk bármikor megváltozhat –

és bárkinél felléphet 
valamilyen fogyatékosság.

Gondoljunk például

a karrierjük csúcsán lévő tudósokra!

Mi lesz velük, ha valamilyen 
fogyatékosság lép fel náluk?

Kiközösítve érzik majd magukat, 
mint én?

Az információhoz való hozzáférés
biztosítja számunkra a fejlődést.

Egyenlő esélyt ad számunkra, 
hogy megmutassuk képességeinket,

és kiválasszuk a számunkra 
megfelelő életmódot,

ami az érdeklődésre épül,
nem pedig a hiányosságra.

Ha hagyjuk, hogy az emberek
korlátok nélkül érvényesüljenek,

akkor az személyes beteljesüléshez vezet,
és boldog életet eredményez.

Úgy gondolom, a hang alkalmazása
a csillagászatban

segít bennünket ennek elérésében,
és hozzáad valamit a tudományhoz.

Míg más országok úgy vélték,
hogy ennek a megfigyelési technikának

nincs jelentősége a csillagászatban,

mivel eleve nincs 
vak csillagász a területen,

Dél-Afrika úgy vélte:
"Szükségünk van a fogyatékkal élőkre,

akik aktívan tevékenykednek a területen."

Jelenleg, a Dél-Afrikai

Csillagászati Megfigyelőállomáson 
dolgozom,

a Csillagászati Fejlesztési Hivatalnál.

A szonifikációs technikákon
és elemző módszereken dolgozunk,

hogy ösztönözzük az
Athlone School for the Blind tanulóit.

Ezek a diákok rádiócsillagászatot
tanulnak majd,

és elsajátítják a szonifikációs
módszert is,

hogy olyan csillagászati jelenségeket
tanulmányozhassanak,

mint a Nap heves energiakitörései, 
az úgynevezett koronakidobódások.

Ugyancsak megtanítjuk a diákokkal,

hogyan boldoguljanak és küzdjék le

különböző fogyatékosságaikat,

a tanultaknak pedig közvetlen hatása lesz

professzionális szinten is.

Ezt nevezem én fejleménynek.

És ez az, ami épp történik.

A tudomány mindenkié.

Az emberek tulajdona,

ezért bárki számára elérhetővé kell tenni,

mert a felfedező ösztön 
mindnyájunkban ott van.

Úgy gondolom, ha akadályozzuk
a fogyatékkal élő embereket abban,

hogy tudományos munkát végezhessenek,

akkor a történelemhez és a társadalomhoz
fűződő kapcsot zúzzuk szét.

Egy olyan tudományos területről álmodom,

ahol az emberek ösztönzik
az egymás iránti tiszteletet,

és közösen végeznek kutatói 
és stratégai munkát.

Ha biztosítjuk a fogyatékkal élők 
hozzáférését a tudományos területhez,

akkor egy gigászi tudásrobbanás
fog bekövetkezni.

Biztos vagyok benne.

(Digitális sípoló hangok)

Íme egy gigászi robbanás.

Köszönöm.

Köszönöm.

(Taps)