Volt egyszer egy csillag.
Mint minden más, ő is életre kelt;
tömegét tekintve,
30-szor nagyobbra nőtt, mint a Nap,
és emellett nagyon sokáig élt.
Hogy pontosan meddig,
senki nem tudja megmondani.
Mint minden más az életben,
a csillag is élete végéhez ért,
aminek következtében a szíve,
az életének magja,
kimerítette tüzelőanyagát.
De ez még nem volt a vég.
Szupernóvává alakult át,
miközben óriási mennyiségű
energiát szabadított fel,
fénye bevilágította a galaxis felét,
és egy másodperc alatt
annyi energiát bocsátott ki,
mint a Nap 10 nap alatt.
Szerepének átalakulásával
új korszak elé nézett a galaxisunkban.
A szupernóva-robbanások óriásiak.
De a gamma-kitöréssel járó robbanások
ennél is óriásibbak.
A szupernóvává válás közben
a csillag belső szerkezete
összeomlik saját súlya alatt,
melynek következtében
egyre gyorsabban kezd el forogni,
mint egy jégtáncos,
aki leszorítja karjait a teste mellé.
Ezáltal gyorsabb lesz a forgása,
és a mágneses mezeje
jelentősen terjedelmesedik.
A nap körüli anyag
a vonzáskörzetében marad,
és a forgás által keletkezett energia
az anyag részévé válik,
míg a mágneses tér egyre csak nagyobbodik.
Csillagunknak extra energiája keletkezett,
amivel bevilágította a galaxist
fényességgel és gamma-
kitörésekkel egyaránt.
Az én csillagom,
ami a történetemben szerepel,
úgynevezett magnetárrá vált.
Csakhogy tudják,
a magnetár mágneses tere 1000 billiószor
erősebb a Föld mágneses terénél.
A csillagászok által eddig mért
legerőteljesebb jelenséget
gamma-kitörésnek nevezik,
mert látszatra olyan
mint egy robbanás vagy kitörés,
amelyről a gamma-felvillanások
adnak információt.
A történetben szereplő csillagot is,
amiből a magnetár lett,
egy gamma-felvillanás által mértek be
a robbanás legintenzívebb pillanatában.
Bár igaz, hogy a gamma-kitörés
a csillagászok által ezidáig mért
legerőteljesebb jelenség,
szabad szemmel mégsem látható.
Más módszerek alkalmazásához
kell folyamodnunk,
amikor a gamma-kitörések fényét
kívánjuk tanulmányozni.
Szabad szemmel ugyanis
nem láthatók.
Csak egy iciri-piciri részt láthatunk
az elektromágneses spektrumból,
amit látható fénynek nevezünk.
De azon túl, más módszereket
kell alkalmaznunk.
Mi csillagászok a fényjelenségek
széles skáláját vizsgáljuk,
ehhez különböző módszereket alkalmazunk.
A kivetítőn látható, hogyan is történik.
Épp egy eseményt láthatunk.
Az ott egy fénygörbe.
A fényintenzitás időbeli változása.
Ez egy gamma-fénygörbe.
A látó csillagászok
az ilyen jellegű eseményekből nyerik
a fényerősség időbeli
változásaira vonatkozó adatokat.
A bal oldalon látható
egy robbanás nélküli fényerősség,
a jobb oldalon egy robbanás
okozta fényerősség.
A karrierem kezdetén
én is láthattam ezeket a jelenségeket.
De aztán elvesztettem a látásomat.
Teljesen megvakultam
egy elhúzódó betegség miatt,
ezzel együtt a jelenség megfigyelésének
lehetőségét is elvesztettem,
ahogy a fizika területén végzett
munka lehetőségét is.
Sok szempontból egy nehéz
átalakuláson estem át.
Szakmailag pedig
kikerültem a tudományos körből.
Szerettem volna tovább tanulmányozni
ezt a nagy energiájú felvillanást,
és megtalálni asztrofizikai magyarázatát.
Szerettem volna együtt
izgulni és ünnepelni
a hasonló gigászi
égi jelenségek felfedezését.
Nagyon sokat gondolkodtam ezen,
mígnem rájöttem,
hogy a fénygörbe nem több
egy számokból álló táblázatnál,
ami vizuális ábrázolásra kerül.
Így hát a közreműködőkkel együtt,
kemény munka árán sikerült
a számokat hanggá alakítanunk.
Újra volt hozzáférésem az adatokhoz,
és mára újra foglalkozhatok a fizikával
a legjobb csillagászok mellett,
a hangot alkalmazva.
És amit az emberek több száz éve
tanulmányoznak
főképp vizuálisan,
most ugyanazt teszem a hangok alapján.
(Taps)
Ahogy hallgatom a gamma-kitöréseket,
amit épp látnak –
(Taps folytatódik)
Köszönöm.
A gamma-kitöréseket hallgatva,
amit a képernyőn is látni,
a fülembe jut valami
az észlelhető robbanáson túl.
Most lejátszom önöknek azt a robbanást.
Ez nem zene, hanem hang.
(Digitális sípoló hangok)
Ez egy tudományos adat,
amit hanggá alakítottak,
a számok növekvése alapján.
Ezt a folyamatot szonifikációnak nevezzük.
Szóval a hang valamit a fülembe juttatott,
az észlelhető robbanás mellett.
Amikor a nagyon erős alacsony-frekvenciás
tartományokat vizsgálom,
vagy a basszus vonalat – most ráközelítek
a basszus vonalra.
Az elektromos töltésű gázokra,
pl. a napszélre jellemző
rezonanciákat fedeztünk fel.
Szeretném, ha hallanák azt,
amit én is hallottam.
A hangerő nagyon gyors csökkenését
fogják érzékelni.
És mivel mind jól látnak,
kapnak tőlem egy piros vonalat,
amely megmutatja, hogy a fénynek
mely tartománya lett hanggá alakítva.
(Digitális zümmögés és kuruttyoló hang)
A (kuruttyolás) csak az otthoni békáim,
ügyet se vessenek rájuk.
(Nevetés)
(Digitális zümmögés és fütyülőhang)
Hallották, ugye?
Felfedeztük, hogy a kitörések
elég hosszúak ahhoz,
hogy rezonancia keletkezzen,
ami nem más, mint energiaáramlás
a gerjesztett állapotú
részecskék között
a volumentől függően.
Talán emlékeznek, amikor mondtam,
hogy a csillag körüli anyag
a csillag vonzáskörzetében marad?
Energiát szállít frekvencia
és téreloszlás formájában,
a méretektől függően.
Talán emlékeznek, amikor
szupermasszív csillagról beszéltem,
ami egy óriási mágneses terű
magnetár lett?
Ha valóban erről van szó, akkor
a felrobbanó csillagból származó sugárzás
összefüggésbe hozható a gamma-kitöréssel.
Mit jelent mindez?
Azt, hogy a szupernóva-robbanásoknak
fontos része a csillagok keletkezése.
Ahogy ezeket a
gamma-kitöréseket hallgattuk,
rájöttünk, hogy a hang alkalmazása
vizuális ábrázolásra
akár a látó csillagászok
segítségére is válhat
az adathalmazban való
információk kinyerésére.
Ezzel egy időben, más teleszkópok
méréseit is tanulmányoztam,
és a tapasztalataim azt mutatják,
hogyha hangot alkalmazunk
a vizuális ábrázolásra,
akkor a csillagászok
még több információhoz jutnak
ebben a sokrétű adathalmazban.
Az adat hanggá való átalakítása
óriási lehetőséget ad a csillagászatnak.
És a tény, hogy egy olyan terület,
amely alapvetően vizuális,
hozzáférhetővé válik bárki számára,
aki érdeklődik az égi jelenségek iránt,
igazán felemelő.
Amikor elvesztettem a látásomat,
szembesültem azzal,
hogy nem áll rendelkezésemre
ugyanolyan mennyiségű
és minőségű információ,
mint a látó csillagászoknak.
Az innovatív szonifikációs
megoldásig legalábbis nem,
utána reméltem,
hogy újra aktív tagjává válhatok
a területnek, melyért oly keményen
küzdöttem.
Ugyanakkor az információhoz való
hozzáférés
nemcsak a csillagászaton belül fontos.
Rendszerszintű a probléma,
és a tudományos területek
nem tudnak lépést tartani.
A testünk bármikor megváltozhat –
és bárkinél felléphet
valamilyen fogyatékosság.
Gondoljunk például
a karrierjük csúcsán lévő tudósokra!
Mi lesz velük, ha valamilyen
fogyatékosság lép fel náluk?
Kiközösítve érzik majd magukat,
mint én?
Az információhoz való hozzáférés
biztosítja számunkra a fejlődést.
Egyenlő esélyt ad számunkra,
hogy megmutassuk képességeinket,
és kiválasszuk a számunkra
megfelelő életmódot,
ami az érdeklődésre épül,
nem pedig a hiányosságra.
Ha hagyjuk, hogy az emberek
korlátok nélkül érvényesüljenek,
akkor az személyes beteljesüléshez vezet,
és boldog életet eredményez.
Úgy gondolom, a hang alkalmazása
a csillagászatban
segít bennünket ennek elérésében,
és hozzáad valamit a tudományhoz.
Míg más országok úgy vélték,
hogy ennek a megfigyelési technikának
nincs jelentősége a csillagászatban,
mivel eleve nincs
vak csillagász a területen,
Dél-Afrika úgy vélte:
"Szükségünk van a fogyatékkal élőkre,
akik aktívan tevékenykednek a területen."
Jelenleg, a Dél-Afrikai
Csillagászati Megfigyelőállomáson
dolgozom,
a Csillagászati Fejlesztési Hivatalnál.
A szonifikációs technikákon
és elemző módszereken dolgozunk,
hogy ösztönözzük az
Athlone School for the Blind tanulóit.
Ezek a diákok rádiócsillagászatot
tanulnak majd,
és elsajátítják a szonifikációs
módszert is,
hogy olyan csillagászati jelenségeket
tanulmányozhassanak,
mint a Nap heves energiakitörései,
az úgynevezett koronakidobódások.
Ugyancsak megtanítjuk a diákokkal,
hogyan boldoguljanak és küzdjék le
különböző fogyatékosságaikat,
a tanultaknak pedig közvetlen hatása lesz
professzionális szinten is.
Ezt nevezem én fejleménynek.
És ez az, ami épp történik.
A tudomány mindenkié.
Az emberek tulajdona,
ezért bárki számára elérhetővé kell tenni,
mert a felfedező ösztön
mindnyájunkban ott van.
Úgy gondolom, ha akadályozzuk
a fogyatékkal élő embereket abban,
hogy tudományos munkát végezhessenek,
akkor a történelemhez és a társadalomhoz
fűződő kapcsot zúzzuk szét.
Egy olyan tudományos területről álmodom,
ahol az emberek ösztönzik
az egymás iránti tiszteletet,
és közösen végeznek kutatói
és stratégai munkát.
Ha biztosítjuk a fogyatékkal élők
hozzáférését a tudományos területhez,
akkor egy gigászi tudásrobbanás
fog bekövetkezni.
Biztos vagyok benne.
(Digitális sípoló hangok)
Íme egy gigászi robbanás.
Köszönöm.
Köszönöm.
(Taps)